Az utolsó felvonás

A Garcia Színház Társulat a nagy premierjükre készült. Minden évben eljátszották az általuk megírt nagy sikerű darabot, a Végzetes vágyat. A darab főszereplője két nő és egy férfi. A férfi egy részeg éjszakán megcsalja a feleségét egy másik nővel. Később rájön, hogy ez hiba volt, viszont már nem tud szabadulni a nőtől. Két nő között vívódik. Végül a szerető egy üveg méreg segítségével öngyilkos lesz.

A szerető szerepét már öt éve a híres Donna Price játssza, aki igen szoros kapcsolatban van a színház jóképű igazgatójával, Richard Garcia-val. Donna úgy hitte, hogy ez ebben az évben sem lesz másképp, így nyugodt szível ment vissza a színházba a külföldi utazásáról, nem sokkal a darab lejátszása előtt. Neki nem kellett gyakorolnia, hiszen már a vénájában volt a szerep. Viszont arról senki nem értesítette utazása során, hogy Richard újítani akar a darabon, és a szerető szerepére egy új színésznőt vett fel.

Amikor Donna megérkezett a színházba, meglepődve látta, hogy a színpadon egy igen csinos és fiatal lány próbálja el a szerepét. Azonnal fogta magát, és feldúltan Richard irodája felé tartott. Berontott az ajtaján, és rögtön kérdőre vonta.

– Richard, mégis miért mondja egy fiatal lány a szövegemet a színpadon?

– Én is üdvözöllek, Donna!

– Richard!

– Úgy gondoltam, hogy egy kicsit fel kell frissítenünk ezt a darabot, így új színészeket vettem fel hozzá.

– Ezt most nem mondod komolyan. És most mi lesz velem? Ki akarsz írni a darabból?

– Donna. Valljuk be, hogy te már öreg vagy a szerető szerepéhez, és a közönség is unja már.

– Ez nem igaz. A közönség igenis szeret engem.

– Igen, annyira, hogy már veled együtt eltudnák játszani a szerepet.

– Ezt nem teheted meg velem!

– Na jó, figyelj! Két választásod van. Mivel annyira ragaszkodsz ehhez a darabhoz, eljátszhatod a feleség szerepét.

– Azt felejtsd el! Én nem fogok ennyire lesüllyedni.

– Akkor a tiéd a feladat, hogy felkészítsd az új lányt a szerető szerepére.

– Tessék?

– Igen. Ki is lehetne jobb mestere, mint te?

Richard kivezette Donna-t a színpadra, és bemutatta az új színésznőnek.

– Betty! Hadd mutassam be neked Donna-t, az "előző szeretőt". Ő fog neked segíteni abban, hogy olyan tökéletes legyél a szerepre, mint ő volt.

– Nagyon örvendek, Betty vagyok! – fogadta hatalmas mosollyal a lány a művésznőt.

– Donna! – mutatkozott be a nő egykedvűen.

Donna-nak nagyon szúrta a szemét, hogy Richard egy ilyen elbűvölő lányt vett fel a szerepre. Néhol még féltékenység is volt benne. Ezek ellenére azért próbált rajta valamit csiszolni. Kíváncsi volt, hogy mennyivel lehet jobb, mint ő.

– "...és mégis, magának hazugság volt minden szava..."

– Nem. Nem jó! Próbált meg egy kicsit több szenvedéllyel. A srác azt mondta, hogy szeret, de mégis a feleségével marad.

– "...és mégis, magának..." Szerinted segítene az, hogyha a srác helyében Richard-ot képzelném el? – szögezte a lány hirtelen Donna-hoz a kérdést.

– Tessék?

– Ugyan már! Ne mond, hogy neked nem tetszik! Annyira jóképű.

– Igen. Tökéletes vagy a szerető szerepére... – jegyezte meg Donna gúnyosan.

– Van köztetek valami?

– Ez nem tartozik rád!

– Értem. Tudod, hogy miért engem választott a szerepre? Mert el tudtam csábítani. Mert egy éjszaka kielégíthettem a vágyait, hiszen te nem voltál ott – mosolygott cinkosan a lány.

– Fogd be! - ordította el magát Donna, miközben felpofozta Betty-t.

– Veled is ezt csinálta ugye? Azért játszhattad öt évig ezt a szerepet, mert biztos olyan jó voltál az ágyban...

– Te utolsó szajha! Nem fogom hagyni, hogy egy olyan kis csitri, mint te elvedd a szerepem.

– Már késő. Enyém a szereped, és enyém Richard is.

A magát ártatlannak mutató lányból hirtelen vad sárkány lett, és Donna nem hagyhatta, hogy ilyen könnyen legyőzzék. Okosan kellett cselekednie. Nem tett semmit, egészen a premier napjáig. Túl erős volt a szerep és Richard utáni vágya, így muszáj volt durva eszközökhöz folyamodnia. A szerephez szükséges ál mérget kicserélte igazi méregre, és már indulhatott is a show.

Donna egész előadás alatt jól érezte magát, és Richard ezt furcsállta.

– Olyan furcsa vagy. Készülsz valamire?

– Dehogyis Richard, minden rendben! Rájöttem, hogy igazad van. Betty tökéletes a szerepre.

– Akkor jó.

Elérkezett a pillanat. Az utolsó felvonás. Betty, a szerető megitta a mérget, és azonnal hanyatt esett. Donna elmosolyodott. Mivel a többiek még nem sejtettek semmit, a közönség állva tapsolt. Richard és a színház többi tagja, csak akkor kezdett el aggódni, hogy baj van, amikor leengedték a függönyt, és Betty meg sem mozdult. Richard azonnal odarohant hozzá.

– Betty! Betty, szólalj meg! Ébredj fel, vége van! Betty! Mi a franc ez?!

– Mi a baj Richard? Csak nem... Megmérgezte magát? – kérdezte Donna önelégülten.

– Te... Csak nem megölted? Te normális vagy!? Hogy tehettél ilyet!?

– Máskor talán megtanulod, hogy engem soha nem válthatsz le. Függönyt!

És erre a parancsszóra felhúzták a függönyt.

Nem sokkal később a Garcia Színház Társulat megbukott, és Donna Price-t börtönbe zárták. Ez lett a vége a Végzetes vágynak. Mindenki megrémülve gondolt vissza erre a nagy sikerű darabra.

A sorsod utolér

Kigyúltak a fények. A színpadon egyelőre még csak egy asztal volt, rajta egy üveg. A közönség feszülten figyelte a színpadra lassan besétáló lányt. A lány szívében egyszerre kavarogtak az érzelmek. Nagyon izgatott volt, hiszen ez volt az első olyan jelenete, ami nagy mérföldkő lehet az életében, de ezt nem szabadott megmutatnia. Most csalódottnak kellett lennie, mint egy otthagyott szerető. Lassan végig húzta az ujjait az asztalon, míg a szemével az üveget bámulta.

– "Hát csak ennyit jelentettem neki... Egy kalandot. Jó volt, amíg az az átkozott kígyó újra fel nem bukkant. Minden tökéletes volt nélküle. Nem értem, akkor miért? Miért szédített, ha végül őt választotta? Miért jelentettem neki bármit is? Miért jelentett nekem bármit is? Hiszen az elejétől fogva tudtam, hogy van valakije, mégis én voltam a bolond, hogy engedtem a csábításának. Így most mind a ketten szenvedünk. De én ennek véget vetek. Én nem szenvedek tovább. Nem tudnám még egy pillanatig se nézni, ahogy őt szereti, és nem viselném el azt sem, hogy nekem tovább hazudjon. Hát legyen vége, és azáltal, hogy én feláldozom magam, legyen a te szenvedésednek is vége, élj tovább vele boldogan!"

A lány lassan a szájához emelte a méreggel teli üveget. Ami ezután történt, arra ő sem számított. A pupillái összeszűkültek, a légzése és a szívverése felgyorsult, mintha tényleg igazi mérget ivott volna. És így is volt... Több ezer ember előtt esett holtra, ők pedig ezt nem is sejtették. Mindenki felállva tapsolt a nagyszerű alakításért, aztán a függönyöket leengedték. Az igazgató csak ekkor vette észre, hogy valami baj van. A színésznő nem kelt fel többé. A korábban ezt a szerepet játszó nő csak mosolygott mellettük, hiszen az ő műve volt ez az egész csupán féltékenységből.

A függönyöket hirtelen ismét felhúzták, és ez volt az a pillanat, ami a Garcia Színház Társulat végét jelentette.

Fél évvel később...

Richard Garcia éppen a rendőrségen volt, hogy vallomást tegyen Donna Price ellen Betty halála miatt. Nagy veszteség volt ez számára, hiszen a színházát be kellett zárnia. Bár többet érzett Donna iránt, mint puszta baráti kapcsolatot, ezt mégsem hagyhatta szó nélkül. Sok gondolkodási idő után, végre úgy döntött, hogy bevallja, amit tud.

– Sejtettük, hogy meg fog minket látogatni, Garcia, hiszen ki tudná jobban magánál, hogy mégis mi történt aznap a színpadon – szólalt meg a rendőr.

– Én nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Én csak...

– Figyeljen! Csak mondja el, hogy mi történt. Nem kell aggódnia, ha maga ártatlan, akkor nem lesz semmi gond.

– Szóval... Felvettem Betty-t Donna helyére. Erről Donna-t nem értesítettem, azt gondoltam, hogy majd úgy is megérti. Őszintén szólva, Donna miatt mindig elvoltunk csúszva. Az lehet, hogy neki nem nagyon kellett felkészülnie, de így minket is hátráltatott. Úgy gondoltam, hogy változtatok ezen, és így felvettem Betty-t. Ez volt az, ami Donna-nak nem tetszett, így félre seperte az útból Betty-t elég furfangos módon. El sem hiszem, hogy ez az én színházamban történt meg.

– Értem, tehát Donna az, aki megölte Betty-t azáltal, hogy megmérgezte, mert Betty elvette a szerepét.

– Igen.

– Lenne egy kérdésem. Tudomásom szerint magának elég szoros viszonya volt ezzel a két nővel, úgyhogy akár az ok lehetett féltékenység is. Ez igaz? Lefeküdt velük?

– Nem értem, ez most hogy jön ide.

– Köszönöm, elmehet! Hívják be Donna-t – parancsolta a rendőr két másik rendőrnek, akik be vezették a nőt, miközben Richard-ot már ki is vezették a teremből – Donna Price, ugye?

– Igen, én vagyok.

– Térjünk a lényegre. Maga mérgezte meg Betty-t vagy sem?

– Én voltam. Mi értelme lenne tovább tagadni?

– És miért tette?

– Mert...

– Féltékenységből? Féltékeny volt a szerepre, vagy talán... Az igazgatóra?

– Talán. Talán mindkettő.

– Értem. Donna Price, le van tartoztatva emberölés vádjával. Fiúk!

– Várjon! Legalább csak azt mondja meg, hogy ki jelentett fel.

– Hm... Richard Garcia, a drága kis igazgatója.

Donna bár sejtette, mégis ettől tartott a legjobban. Ez nagyon rosszul esett számára, hiszen reménykedett abban, hogy talán nem teszi meg. Kifele menet még összefutott ő és a két rendőr vele. Donna idegesen azonnal kérdőre vonta.

– Mégis miért csináltad ezt? Csak egy átkozott nő volt. Nem jelentett neked semmit.

– Talán ő nem, de a színházam igenis sokat jelentett nekem, és miattad most elvesztettem. Elvesztettem mindent, amit eddig felépítettem, a jövőmet, az álmomat, mindezt azért, mert nem vagy képes uralkodni magadon. Teljesen tönkre tettél.

– Nem, te tettél engem tönkre. Nem is tudod milyen érzés volt a saját fülemmel hallani azt, hogy te és ő...

– Donna, felejts el örökre! Csak azt sajnálom, hogy a börtön helyett nem egy elmegyógyintézetbe visznek, mert te beteg vagy, ott lenne a helyed. Ezek után majd te fogod megtanulni, hogy velem nem húzol ujjat.

– Richard...

– Viszlát Donna!

– Richard! Ne hagyj magamra! Sajnálom! – ordította a nő a férfi után, ahogy a rendőrök elvonszolták.

Ez a búcsúzás mindkettejüknek fájt, de Richard tudta, hogy helyesen cselekszik.