Akkor olyan más voltál... S nem tudom, jóltettem-e, hogy kihasználtam azt a pillanatot. Amikor szépen rávezettél arra, hogyha szeretném, akkor akár csókolózhatunk is. Én, persze, hogyne szerettem volna. Felálltam a helyemről, lassan, mosolyogva feléd sétáltam. Magam sem értem, hogy mi üthetett belém akkor, csak éreztem, hogy valósággal vonzol magadhoz. Pedig két másodperccel azelőtt még gyanútlanul válaszoltam arra a kérdésre egy igennel, hogy csókolóztam-e már valaha. Aztán azt mondtad, bármiben számíthatok rád. Akár abban is, hogy az a csók megtörténjen. És megtörtént. Bárcsak tudnám, hogy mi járt akkor a fejedben. A kezed végig barangolt a testemen, talán egy-két apró nyögésre is emlékszem. Én egyre mohóbban szerettem volna többet kapni belőled. És ha talán nem lett volna annyira korlátozva a hely, idővel a hátadon feküdtél volna. Nem tudom, miért mertem, de kimondtam neked azt, hogy szeretlek. S bár tőled semmire nem kaptam egyértelmű választ, éreztem, hogy te is ezt akarod. Talán csak félsz, vagy nem tudod, mit érzel, de nem hagy hidegen a dolog. Akkor biztosan nem így állnál hozzá. Hiába fordítod el az arcod, hiába nem nézel rám, hiába hagysz figyelmen kívül... A szemed visszatükrözi azt, hogy milyen erős vihar kavaroghat benned. Legbelül harcolsz önmagaddal, és soha senkitől nem kérnél segítséget. Titokzatos vagy. Szeretsz érdekes sztorikat mesélni, de magadról sosem mondanál el semmit. A lelked titkát hét lakat alatt őrzöd. Lazán megteszed azt, hogy az érzéseidre, a véleményedre irányuló kérdéseket egyszerűen csak ignorálod. Én meg így nem tudom eldönteni, hogy érdekellek-e igazán, vagy tényleg ennyire zárkozott vagy. Amikor konkrétan te ajánlottad fel azt a csókot, akkor talán sikerült áttörnöm egy gátat benned. Az a vicces az egészben, hogy nem is voltam a legjobb állapotomban. De vajon, ha nem állok fel a helyemről, te megcsókoltál volna? Hitted-e egyáltalán, hogy megteszem? Sok mindent mondtam neked előtte, és mindig meglepődöm, hogy figyelsz ezekre az apróságokra. Tény, hogy vannak hülye kérdéseim, hogy remegve hozok fel én is dolgokat, mert mi van, ha nem válaszolsz rá, de egy biztos... Soha nem ítélnélek el semmiért, mindig őszinte és türelmes lennék veled. Szeretnék egy igazi barát lenni a számodra, akinek nem félsz megnyitni a szívedet, akiben bízhatsz. Fontos, hogy tudd, mindig számíthatsz rám!