Hogy mi tesz boldoggá? Minden! Jól hallottad, mindenben van valami öröm számomra. Igazából én nem is tudok a boldogságról írni, én átélem azt. Minden percben az apró örömöket keresem, mert nekem megvan a belső boldogságom. Hogy ez mit jelent? Kemény munkát. A belső boldogság kulcsa nem pusztán csak annyi, hogy mindig pozitívan álljunk a dolgokhoz. Sőt... Az embernek el kell érnie egy nagyon-nagyon mély pontot, hogy utána tiszta szívéből vágyakozzon a boldogságra. Azt keresse minden egyes emberben,  tárgyban, fogalomban, képben, hangban, pillantásban. Tudom, hogy most azt gondolod, "nekem könnyű beszélni, a pozitív üzenetek semmit sem érnek, az egész motivációs hülyeség csak az emberek vakon megvezetésére való, bla bla bla..." Igen... Sajnos az a helyzet, hogy a boldogsághoz vezető út nehézségekkel van kikövezve. Én nem tudlak megtanítani az igazi boldogságra. Magyarázhatnék itt neked napestig a háláról és a megbecsülésről, számodra üres szavak lennének. Magadban kell elhatároznod azt, hogy változtatni akarsz-e a jelenlegi életeden. Elárulom, ez pofonok és kitartás nélkül nem fog menni, közben rengeteget is sírhatsz, de hidd el... Nekem megérte az a sok szenvedés, mert most reggelente mosolyogva ébredek fel, és esténként úgyis fekszem le.

Betti gyorsan gépelte a szavakat a dolgozatához. Szerette volna időben befejezni, mert ma estére még programja volt, egy kis pénteki lazítás. Éppen lezárta mondandóját, és már csukta volna is le a laptopját, amikor váratlanul csöngettek nála. Késő volt már, nyolc óra. Azt gondolta magában, hogy vajon ki keresheti ilyenkor. Kinyitotta az ajtót, és attól, akit maga előtt látott, egy pillanatra megállt a lélegzete. Ahogy az illető egy barátságos mosolyra húzta a száját, Bettinek gyorsabban kezdett verni a szíve, a pupillái kitágultak, a testrészei lemerevedtek. András, a kedvenc egyetemi professzora állt előtte.

– Na-nahát, tanárúr – dadogott a lány – Minek köszönhetem a látogatását?

A férfi egy füzetet vett elő a háta mögül, tele jegyzetekkel.

– Ezt a teremben hagytad, gondoltam, szükséged lesz rá a hétfői vizsgádhoz.

Betti remegő kézzel vette át a füzetét.

– Basszus, milyen szétszórt vagyok – mondta egy kínos mosollyal az arcán – De megkérdezhetem, hogy miért pont most adta ide? Mármint érti, későn van és én...

– Öhm igen, persze, jogos a kérdésed. Szóval későn vettem észre, hogy ott maradt egy füzet, ti már kimentetek, én meg nem akartam végig kutatni az egész egyetemet, hogy megtaláljalak miatta. Aztán elfelejtettem odaadni valakinek, hogy majd juttassa el hozzád, így végül nálam maradt. Ugye a vizsga miatt szerettem volna, hogy megkapd, így gondoltam, elhozom neked én, de volt még egy pár elintéznivalóm, és most vettem észre a kocsiban, hogy még nállam van. Mivel a hétvégém nagyon zsúfolt lesz, úgy döntöttem, felugrom, hogy most odaadjam neked. Hát igen, ennyi a sztori – nevette el magát a professzor.

– Hű! Hát nagyon szépen köszönöm!

– Nincs mit.

– Öhm... Megkínálhatom esetleg valamivel, vagy talán siet? – Betti nagyon izgatott volt, nem tudta, hogyan reagáljon erre a hirtelen jött helyzetre.

– Igazság szerint egy pohár vizet szívesen elfogadnék, mert nagyon szomjas vagyok. Sajnos nem volt időm meginni valamit, szóval...

– Rendben, jöjjön csak beljebb! Mindjárt hozok valami innivalót.

Amíg András belépett az ajtón, addig a lány besietett a konyhába. Mégis csak szégyellte egy pohár vízzel megkínálni, így inkább limonádét töltött neki, és egyet magának is.

– Ez az, ami boldoggá tesz... – pillantott rá a tanár Betti dolgozatára.

A lány pont ekkor lépett ki a konyhából a két limonádéval a kezében, és amikor meglátta, hogy András a dolgozatát olvassa, hirtelen elhűlt az arca.

– Az...

A férfi elmosolyodott.

– Ütős kis esszé.

– A pszichológia órára kell.

– Hm. Limonádé? – lépett közelebb Bettihez a professzor, és az egyik ital után nyúlt.

– Gondoltam, hogy ez jobban fog ízleni.

Ahogy egymásra néztek, szinte izzott köztük a levegő, és nem csak most először. Ennek az ártatlan, 20 éves lánynak igenis bejött a 40 éves, jóképű tanára. Andrásnak is tetszett Betti. Az egyik legokosabb, legszorgalmasabb, legkedvesebb diákja volt mind közül, és ráadásul még jól is nézett ki. Betti csak nézte, ahogy a férfi belekortyol a limonádéjába, majd egy önkéntelen mozdulattal végigsimítja az ujjait a fiatal lány haján.

– És most is boldog vagy? – kísérte egy szelíd pillantással ezt a váratlan kérdését a tanár.

Betti az izgatottságtól szótlanul kiejtette a poharat a kezéből, ami egyenesen András cipőjén landolt, majd millió darabra tört, a limonádé pedig szétfolyt a szőnyegen.

– Jaj, annyira sajnálom! É-én nem tudom, hogy mi történt velem – tért magához a lány a kábulatból.

Gyorsan leguggolt és próbálta összeszedni a kezével az üvegszilánkokat. A férfi, látva az idegességét, segíteni akart neki.

– Óvatosan, még megvágod magad. Inkább hozz egy seprűt és egy lapátot!

– Tényleg annyira sajnálom!

– Semmi baj! – fogta meg András Betti kezét mosolyogva, hogy megnyugtassa – Ez bárkivel előfordulhat. Képzeld el, én a múltkor egy tányér levest öntöttem az anyám ölébe a családi ebédnél. Nagyon kínos volt.

– Tényleg az lehetett – törölte le nevetve a lány az izgatottságtól felgyűlt könnyeit.

– Gyere, takarítsuk ezt fel, mielőtt valamelyikünk belelépne.

Miután rendet csináltak, egész jól elbeszélgettek egymással a kanapén, és most már nem csak limonádét ittak, hanem előkerült egy üveg rozé is. Tíz körül járhatott az idő, amikor Betti telefonja megcsörrent.

– A francba! Móni az – kiáltott fel a lány.

– Mi a baj?

– A csajokkal bulizni mentem volna. Teljesen elfelejtettem.

– Óh. Ha gondolod, akkor én...

– Ne, ne, maradjon csak! Elintézem. Már úgyis mindegy, lemondom az egészet.

– Hát jó.

Amíg Betti reflexből felállt a kanapéról, hogy beszéljen a barátnőjével, addig András kényelmesen hátradőlt, és egész végig csak őt bámulta. Amikor a lány lerakta a telefont, a férfi felszökött, és Betti kezeit lefogva, egyenesen a falhoz nyomta őt.

– Mit művelsz? – kérdezte a lány alig hallhatóan.

– Na és ez boldoggá tesz? – súgta András a fülébe, majd végighúzta a kezét a combján.

Betti egy nyögés kíséretével nyelt egyet, kiszabadította kezeit a férfi szorításából, átölelte, ezután vadul csókolózni kezdtek. András megfogta Betti derekát, ő elrugaszkodva a földtől felszökött az ölébe, és lassan eltűntek ketten a lány hálószobájába.