Lucas nagy szerencsejátékos volt, szinte már függő, pedig még csak nem rég töltötte be a 20. életévét. A legtöbb partit általában megnyerte, de hogyha nem is, akkor sem vesztett nagyot. Egészen eddig az alkalomig. Ugyanis éppen hozzáillő ellenfélre akadt. Azt beszélték, hogy ez a játékos sok ember életét tette már tönkre, hiszen olyan nagy értékben nyert velük szemben, hogy azt nem tudták felszámolni. Lucas nagyon szerencsésnek tartotta magát, így azt gondolta, hogy egy-kettőre lesöpri ezt az embert a pályáról. Pontosabban ezt az ördögöt, hiszen Lucas ellenfele maga az Ördög volt. Hagyta, hogy a fiú igen elbízza magát.

– Azt hiszem, ezt is én nyertem – jelentette ki diadalmasan Lucas.

– Nos igen. Mit szólnál, ha a következő tét nem valami, hanem valaki lenne.

– Mire gondolsz? Vagy inkább... Kire?

– Andrea-ra – dölt hátra a székben a pokolfajzat.

– Tessék? Ezt most nem értem.

– Előttem hiába játszod meg magad. Tudom, hogy Andrea életed szerelme, bár ő a bátyáddal jár, Lewis-sal. Többet érzel iránta, mint puszta szeretetet. Gondolj bele! Ha beleegyezel, és nyersz, ami elég valószínű, akkor nem csak az ő szerelmét szerezheted meg, hanem egy elég szép összeg is ütheti a markod.

Lucas sokáig habozott, végül belement. Tudta, hogy úgy is ő fog nyerni. A dobókocka gurult, a kártyalapok fordultak, és utána... Lucas szemei nagyra kerekedtek, amikor meglátta az Ördög nyertes lapjait.

– Pikk 10-es... Pikk bubi... Pikk dáma... Pikk király... És egy pikk ász – terítette ki az Ördög a kártyalapokat.

– Ez lehetetlen! Ez... Még egyet akarok! Játszunk még egyet! Leszarom a pénzed, csak hadd nyerjem vissza Andrea-t!

– Jól van, akkor egyezzünk meg úgy, hogy ha te nyersz visszakapod Andrea-t, viszont ha én nyerek... Nekem adod a lelked.

– Ez nevetséges! Mégis hogy tudnám odaadni a lelkem?

– Beleegyezel vagy sem?

– Kezet rá!

Mivel Lucas ezt hülyeségnek gondolta, egy percig sem habozott, és ezúttal ő nyert. Nagy kő esett le a szívéről.

– Gratulálok! Andrea most már a tiéd. De ne feledd, a lelked az enyém!

A fiú felnevetett.

– Ez baromság!

– Majd meglátjuk!

Lucas a bátyjánál lakik pár hónapja. Andrea is velük él. Amikor Lucas hazaért azt látta, hogy Andrea a konyhában sír. Odament hozzá, és átkarolta.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Ma reggel, amikor elmentem bevásárolni... Láttam, hogy Lewis mással csókolózott. Amikor kérdőre vontam, akkor közölte velem, hogy igazából már régóta szakítani akart. Most mi lesz velem?

– Semmi... Figyelj! Nem maradtál egyedül, például itt vagyok neked én.

Andrea kissé elmosolyodott és átölelte a fiút.

– Óh Lucas, köszönöm! Viszont egy valamit kérek tőled. Hagyj fel ezzel a buta szerencsejátékkal! Ez nem vezet sehová. Egyszer csúnyán belefogsz bukni.

– Már bele is bukott – hallotta Lucas az Ördög hangját.

– Hallgass!

– Tessék? – lepődött meg Andrea.

– Öhm... Ne haragudj! Nem miattad, csak azt hittem, hogy hallottam valamit.

Ezeket a hangokat csak Lucas hallotta a fejében. Az ördög lassan kezdte átvenni az irányítást felette.

– Lucas, segítenél egy kicsit? – jelent meg hirtelen Lewis is.

– Segíts magadon! – vágta oda az öccse bátyjának.

– Lucas!

– A fenébe! – mondta alig hallhatóna – Ne haragudj! Nem tudom mi, hogy ütött belém.

– Velem is ugyanilyen bunkó volt az előbb – szólt közbe Andrea.

– Én tudom, hogy mi baja van. Az a hülye szerencsejáték! A fejébe szállt a dicsőség. Nem lát a saját egoizmusától!

– Ezt azonnal szívd vissza, Lewis! – csattant fel a fiú.

– Pedig ez az igazság Lucas, függő lettél! Nézz magadra, nem voltál ilyen nagyképű, és neveletlen.

– Fogd be a szád!

Lucas neki lökte Lewis a falnak, ő meg beverte a fejét.

– Te teljesen megvesztél!?

– Lucas! Ezt most miért csináltad? – kérdezte megrémülve Andrea.

– Te meg miért szólsz bele? Azt sem tudom, hogy mit láttam benned. Életem legnagyobb hibája volt, hogy vissza... – nem akarta kimondani.

– Hogy vissza mi?! Lucas! – kérdezte ingerülten Lewis.

– Rajta, mond csak el nekik! Andrea akár az enyém is lehetett volna – súgta az Ördög Lucas fülébe.

– Gondolkozz, Lewis! Mi az, ami még nálam is fontosabb az ő számára? Az az átkozott játék!

– Igen! Andrea volt a tét. Na és? – tárta szét a karjait Lucas.

– Neked elment az a maradék józan eszed is!? Kivel játszótál? És mit adtál neki cserébe? – vonta idegesen kérdőre a bátyja.

Lucas erre felnevetett.

– Úgy látszik mégis csak sikerült neki... A lelkemet... A lelkemet adtam cserébe, és az Ördöggel játszottam. Ez van! Most már látom, hogy hiba volt.

– Még van egy lehetőséged. Visszaválthatód a lelked, ahhoz meg tudod, hogy mit kell tenned.

Lucas Andrea-hoz fordult.

– Te... Miattad van most ez az egész. Miattad kell most szenvednem.

– Ez nem igaz! Csak is magadat okolhatód. Senki nem kényszerített arra, hogy belemenj ebbe a játékba.

– Én vissza akarom kapni a lelkem, és erre csak egyetlen megoldás van.

– Tégy, amit akarsz! Csak bátran! Úgysem mered megtenni.

– Nem-e?

Lucas-nak sem kellett több. Előrántott a zsebéből egy kést, és egyenesen Andrea hasába szúrta. Nem volt bűntudata, nem volt félelme, mivel nem volt lelke sem.

– Andrea! – eszmélt fel rögtön Lewis is – Lucas, te nem vagy normális! Tessék, nézd meg, hogy mi lett belőled! Egy gyilkos, és mind ez csak egy átkozott játék miatt. Most meg hová a francba mész, Lucas?! – kiáltott az öccse után, ahogy az távozni készült.

A fiú egy erdő felé tartott, jobb kezében egy kötéllel. Egy kötélcsomó a fán, egy hurok a nyaka körül, egy nagy levegő, egy utolsó mondat.

– Ezzel még nincs vége a játéknak. Hadd jussak a pokolra, hogy az Ördög végleg megfizesse a lelkem árát.

Lucas felakasztotta magát és meghalt. Ebben a pillanatban az Ördög megjelent előtte.

– Egy valamit elfelejtettél... A pokolban én vagyok az Úr, és te örökre szenvedni fogsz a lelkedért.