Aniplancity börtönének pincéjében két rendőr járőrözött három különálló börtön előtt.

- Képzeld, múlt héten voltam a tanításon. - mondta az egyik.

- És, milyen volt? - kérdezte a másik.

- Ott voltak mind a tizennégyen, meg az anyjuk, a három mágus, a volt polgármester és mr. Peterson is. Fiatalok, de máris nagyon bölcsek. Jössz holnap?

- Nem mehetek, beosztottak öttől nyolcig a három jómadárhoz. - biccentett a három cella felé. - Az öcséd...

- Luke visuddhanátus. Büszke vagyok rá. Amúgy ott volt az a szürke ember is, a faember...

Az egyik cellában az egyik rab hirtelen felkapta a fejét, és felszisszent.

- Liták. Hogy pusztulna mind a huszonegy átkozott! - sziszegte, mire a két tiszt odasétált.

- Hogy mondta? - kérdezte Muladharáék tanítványa. - Magának nincs bíráló joga, Lord.

- Azt teszek, amit akarok. - mondta Christopher Lord. - Tudják, ki vagyok? Kharinnausz vagyok, a harmoneriai sötétmágus, Kháósz fia! Többszáz éven át a legnagyobb sötétmágusokként születtem újjá, és még nincs vége! Eddig senki nem győzött le! Senki! Nem fogok örökre itt maradni!

- Akkor varázsold ki magad, mágus úr! - gúnyolódott a másik rendőr.

- Azt hiszem, jön a váltásom. - mondta Luke bátyja. - Kundalini legyen veled, barátom!

Lord ismét fájdalmasan felszisszent, majd a tiszt elment. A másik tiszt az üzeneteit nézegette, és az erejevesztett mágus felsóhajtott.

"Csak a fiammal és a bácsikámmal beszélhetnék." - rimánkodott magában, és egy ötlete támadt. A cellakulcsok ott voltak tőle karnyújtásnyira, csak el kellett vennie őket...

- Azt már nem! - mondta a börtönőr, majd a folyosó vége felé nézett. - Hol van már James?

- James Peterson? - kérdezte Lord.

- Igen, mi köze hozzá? Ja, tudom, ő csukta le magát.

Lord ismét felszisszent, majd egy furcsa hangot hallott. Egy kicsit megriadt, majd elmosolyodott, és hátrált pár lépést.

- Mire készülsz, mágus? - kérdezte az őr, majd egy ismeretlen, sötét lény rontott rá és szaggatta szét.

A két szomszédos cella felől rémült, suttogó fohászkodás hallatszott. "Ügyes kis mágia." - gondolta Lord. - "De mi van, ha én vagyok a következő áldozat? Istenem, rettegek!"

- Ne félj, Kharinnausz! - mondta a lény, és feketesárkány alakját öltötte magára, Lord nem tudta, férfi-e vagy nő. - Talán retteg az én kiválasztottam?

- Apám? - merészkedett elő Kharinnausz, és meg akarta érinteni a sárkányt. "Iszonyatos és lenyűgöző!" - gondolta.

A sárkány felhorkant, majd emberi alakot öltött, fekete, csuklyás köpenye volt, szegélyén vörös lángminták? Vagy vér volt az? A bukott mágus nem tudta megállapítani.

- Apád egy gyáva, nem fog egyhamar visszatérni... - mondta a sárkánymágus, legalább annyi biztos volt, hogy nem férfi volt. - Nem, én nem ő vagyok. Még nem ismerhetsz ebben a formámban... majd újra megismersz. Kövess!

A zár elpattant, az ajtó kitárult, és Lord azonnal, boldogan ki is ment, majd meglátta a mellette lévő két üres cellát.

- Hol van a fiam és a nagybátyám? - kérdezte.

- Biztonságban. - mondta a nő sejtelmesen. - Már várnak rád, Nagyuram!

- Nagyuram... - ismételte meg a szót Christopher Lord. - Rendben, vezessen, kérem!

A nő elmosolyodott, és mindketten a bosszújukat tervezgették a tizennégy testvér és társaik ellen. A boszorkány lassan szörnnyé változott, és átcikázott a börtönön, meg sem várva kiválasztottját.

Köszönöm, hogy elolvastad... a második rész hamarosan érkezik. Remélem, tetszett!