A nevem Victoria Smith, lassan tizenhárom leszek. Ez azt jelenti, hogy ki kell bontakoznia a mágikus képességeimnek, amiknek eddig se híre, se hamva. 

Egy Aniplancity nevű városban lakom, tele mágusokkal, ez a hely pedig Floridában van, a Föld és egy mágikus ikertetstvére, a Magiszon között. Sokan azt rebesgetik, Magiszonon sokkal erősebb a mágia, de az elmúlt tíz évben senki nem járt arrafelé, az onnan vagy oda vezető kapuk le lettek zárva. Biztonsági okokból, ezt mondják. Pedig igazából csak adót kell fizetni minden megnyitott kapu után, évente egy megadott összeget az Amerikai Mágusszövetségbe, amibe valamiért a polgármester nem akar belemenni. De mindegy is. Persze egyéb városfejlesztésekre mindig van pénz, még a polgármester rendszeres kocsmai látogatásaira is, ahol vagy megvitat egy új fejlesztést a pénzügyi tanácsadójával, ésvagy másnaposan megy be utána az irodába, bejelenti a fejlesztést, és rám dörren, hogy írjam meg neki a másnapi beszédét. Kösz, főnök...

Én átlagos lány vagyok, erő nélkül, a szüleim is rendesen dolgoznak, átlagos dolgokkal foglalkoznak. Én ettől kicsit elszakadva a rendőrségen segítek mágikus bűntények kinyomozásában, és írom a polgármester beszédeit. Van egy képességem, ami segít is ezekben: azonnal észreveszem, ha valaki hazudik, és kitűnő a fogalmazási készségem. Én ellenben valamiért képtelen vagyok egy picit is füllenteni, hacsakle nem írom, de akkor is megremeg a kezem. Mindig kimondom, amit gondolok, mivel a Kos jegyében születtem, és makacsul végigviszem azt, amibe belekezdtem.  Most éppen naplót vezetek. Sokat beszélgettünk már ezekről a dolgaimról a város egyik első emberével, Christopher Lorddal. Különösen érdeklődik ezen képességeim iránt, és egyszer rá is kérdezett, miért nincs varázserőm, amikor mindig tisztán ki tudja olvasni a szememből az igazságot... Én meg elgondolkodtam ezen. 

Ekkor kaptam egy furcsa levelet, ijesztő rémálmokat, és egy új, kényszerű lehetőséget az élettől. Teljesen felfordult az életem, mindenki csak titkolózik, és szeretném végre tudni, mi történik körülöttem.

Simán előfordul, hogy húsz évvel később írt kis emlékezésembe bele lesz szúrva néhány olyan személy nézőpontja, aki meghatározta az életem cselekményének folyását. Vagy gyökeresen megváltoztatott mindent a cselekedeteivel, szavaival vagy a puszta létezésével. Ha így is bele mersz vágni ebbe a kis történetbe, az összes személyváltással, akkor lapozz!