Május 25-e lett, a szülinapom, előtte már megünnepeltük Jasmin tizenkettedik, Nicholas tizenötödik, és Agnes tizenhetedik születésnapját, és sikerült újra aktivizálni az eddigi csakráim. Elvileg aznap kellett hazautaznom, de nagyon féltem, hogy mi lesz, ha Lorddal futok össze a buszon.

Merthogy amióta megkaptam tavaly a levelet Kevintől, mindig ugyanazzal a busszal ment munkába, amivel én suliba, és ez szerintem egyáltalán nem volt véletlen. Ő tudni fogja, ki vagyok, én szintén tudni fogom, ki ő, de senki sem szólhat a másikhoz, mert APC-ben a falnak, a busznak is füle van. És egyikünk sem akarná, hogy az igazi kiléte városszerte ismert legyen, és voltak egymás ellen bizonyítékaink, rajongói táborunk is.

Délelőtt készülődtünk, mrs. Sharp, Viola és a nővéreim tortát sütöttek, mr. Sharp, Anais és bátyáim új felszerelést készítettek nekem, a két húgom és két öcsém pedig a szüleimmel az egyebekről gondoskodtak.

Az ebéd nagyrészt visuddhanátus kaja volt rengeteg gyümölccsel, emellett volt minden más egyéb is, főleg muladharánus ételek, különböző húsokkal, de voltak levesek, sütik, és a többi.

Megkínáltuk a Bölcs Öreget is, a gyökeréhez tettük az ételt, ami hirtelen felszívódott.

Istenien főztök! - mondta, és egyik ágával like-jelet mutatott.

Bírom a nagyapát. - mondtam, és adtam neki egy kis áfonyát.

Aztán kiderült, hogy ő Áfi, akit Betty teremtett nekem.

Éhes vagyok! - méltatlankodott Áfi, és őt is megetettük Violával és Anais-zel.

Ki a legcukibb áfonya a világon? Te vagy! - mondta neki Anais.

Ne gügyögj neki! - mondtam.

Kicsi Áfika... - viccelődött Luke, mire Áfi a kicsi kezével meglegyintette Luke-ot.

Nem vagyok fika, kikérem magamnak! Én Kék Áfonya vagyok, a Visuddhanátus!

Mind nevettünk, aztán átadták nekem az ajándékokat. Kaptam egy új páncélruhát, hasonlót a régihez, egy új csizmát, aminek nem tüskés a talpa és a sarka, csak kicsit magas, kaptam egy új kardot, Luke-tól viccből egy kék fénykardot, Kate-től és Iantől egy csomó könyvet, Samtől és Jasmintől néhány tollat, Sharpéktól és a szüleimtől pedig...

Visuddha tárgyai? Jó ég! - mondtam. Ott volt a naplója, a tolla, a köpenye, egyszóval mindene.

Csak éppen ő maga nem, legalábbis megidézhető formában.

Jó tanulást! - mondta mrs. Sharp és anya.

Köszönöm szépen. - mondtam. - Kevin, mikor indulunk?

Két óra múlva, de csak te, Anais, Viola, és a szülők.

Hát jó. - mondtam.

Teleportálhatnánk is. - mondta Viola, és Kevin beleegyezett.

Vera kapuja a Smith-ház pincéjébe vezet, szerintem onnan szóródjatok szét. - mondta Kevin.

Nekünk is van kapunk a saját házunkba. - mondta Viola.

Én is el tudok jutni bárhova feltűnés nélkül. - mondta Anais. - Lord amúgy is elém akar menni az állomásra, úgyhogy... hajózni fogok, ott majd vár egy kicsit.

Jó. Sok szerencsét, Vera. - mondta, majd hirtelen átölelt, és suttogva folytatta. - Mindent köszönök neked. Ha bármi kell, visszaadom a kölcsönt, amint tudom.

Nem kell. - suttogtam. - Hé, ne hidd el, amit Lord hazudik neked! Nem vagy zabigyerek. Arról Thomas tudna, nem igaz?

De mégis, volt igazság a szavaiban.

Az a megtévesztés. Csak annyit mond, amit ő is akar, hogy tudj, te azt hiszed, tudod, mi jár a fejében, de csak a homályban tapogatózol. A többi hazugság.

És te ezt honnan tudod?

Lordként is ilyen, őt pedig már túlságosan jól ismerem. A tanácsadója voltam, mert akkor egyikünk sem tudta, ki vagyok, és megkérdezte, mennyire lenne hatékony egy ilyen politika. Erre azt mondtam, nagyon korrupt, de hatásos. Erre csak mosolygott, és kiállt a szavazói elé hazudni. Igen, felelős vagyok azért, hogy ekkora rajongótábora van, bocs.

A tömeget ellene is tudod fordítani, ha akarod. - mondta Kevin elgondolkodva. - Tudod, nagyon hasonlítasz Csakraellára, a siker érdekében bármit. Viszont valami Visuddhás is van benned, a szemed, a beszéded.

Van, amit régóta sejtettem... - mondtam, és megmutattam neki a jegyzeteim.

Ki volt egészítve azzal, hogy hogyan lehet Visuddha, Csakraella és Jane testvérek, plusz ott volt még Nirvana Leader, a régi csapat vezetője.

Nirvana testvérére a naplója hivatkozik. Olvasom: "Jane, a húgod nekem olyan, mint édestestvérem, hagy segítsek rajtatok, mert nyakatokon a férjem, szeretném jóvá tenni korábbi tetteim." Ehhez mit szólsz? Viola csak Visuddha nénikéjéről mesélt rengeteget, tehát a hipotézisem az, hogy...

Visuddha lett Csakraella? Lehetséges, sőt, talán biztosan így történt.

Tehát nem gondolsz bolondnak?

Miért, ki gondolja így?

Kate-et nem győztem meg. Azt mondta, miért ne lehetne Csakraella akár Nirvana klónja?

Kevin csak hümmögött, majd jó utat kívánt, aztán elteleportáltunk volna, de hirtelen Luke is utánunk jött.

Hé, veletek megyek APC-be. - mondta. - Hiszen nem lehet meg a város a fő tolvaja nélkül, nem igaz?

Ezek szerint nem fogok unatkozni. - morogtam, aztán rászegeztem a fénykardom. - Ha lopsz valahonnan, az csak Lord háza és a cégei lehetnek, világos?!

Mint a nap, Leia. - mondta, és kikapcsolta a fénykardot.

Skywalker, véletlenül nem akarod felrobbantani a Halálcsillagot? - kérdeztem nevetve.

Darth Vödör ellen bármit. - mondta Luke vigyorogva, bár azt hiszem, komolyan gondolta a dolgot.

Ergó Lord idén karácsonyra kap tőlem egy Darth Vader-jelmezt, mert egyrészt szereti a Star Wars-t, másrészt szerintem igazán illik a helyzetéhez az ilyesmi. Ha Luke egy Skywalker, én egy Leia, az apánk Vader, már csak Palpatine császárt kell megtalálni.

Wail Technologies feje. - vágta rá mrs. Sharp. - Az egy szörnyeteg.

Én inkább nem szóltam semmit, végül mi, kivéve Anais elteleportáltunk, ő csak a kikötőig ment, onnan hajózott.

Szerencsés utat, Anais, éld túl a családod! - mondtam.

Ha Nicholas bátyádat túléltem, a családommal megbirkózok. - mondta Anais, és szétváltunk.

Végre otthon voltam, bár balszerencsémre hétfő volt, másnap kedd, csak reménykedtem benne, hogy valamelyik mágus péntekké vagy hétvégévé változtatta.

Anya, mintha csak kitalálta volna a gondolataim, békává változott, előszedte naptáras óráját, amit mindig magánál hordott, és péntekre tekerte az időt. Miután anya végzett, apa ijedten nézett rá, nyúlfülekké változtatta a füleit, és ijedten hallgatózott.

A mágustanács? - kérdezte anya ijedten.

Rosszabb. - mondta apa, visszaváltoztatva a füleit. - Lord és az emberei.

Feszülten vártuk, hogy ideérjenek, és már én is hallottam a cipős lábak halk dobogását, aztán az egyikük belebotlott a lábtörlőbe, és átkozódott. A hang halkult, valaki lefoghatta a száját, egy másik hang átkozódása ütötte meg a fülemet.

Ilyen szerencsétlenekkel az oldalamon hogy érjem el a céljaim?! Balfácánok! - hallottam a milliárdos szitkozódását. Nem is tűnt fel, hogy más nyelven beszél, csak amikor anya és apa zavartan összenéztek, majd megkértek, hogy fordítsam le a szavakat.

Pár percre néma csönd volt, aztán valaki csengetett.

Ne nyisd ki! - suttogta apa.

Az gyanúsabb, ha még mindig nem vagyunk ithhon! - mondtam.

Ki az? - kérdezte anya lágyan.

Christopher Lord vagyok. Bejöhetek, asszonyom?

Ez természetes. - mondta anya, és mosolyogva nyitott ajtót.

Apa és én is mosolyogtunk, csak hogy hiteles legyen az álcánk. Egy mosolygós, boldog család. Átlagos szülők, mágiátlan gyerek.

Anya leültette Lordot a nappaliban, és hamarosan áfonyás pite illata töltötte meg a levegőt. Behoztam a sütit, és kipróbáltam rajta Visuddha egyik igéjét. A mágia lényege az volt, hogy engem nem faggattak, de ha én faggattam, fel se tűnt az "áldozatnak", és elmondta, amit akartam.

Persze csak Christopher Lordra koncentráltam a mágiát.

"Csak önvédelemre!" - gondoltam, és áfonyaillat töltötte meg a levegőt.

Itt van a pite, jó étvágyat. - mondtam, és az asztalra tettem a süteményt. A milliárdos először gyanúsan méregette, majd anya nevetve biztosította őt, hogy nem kever mérget a süteményeibe.

De ha nem bízik bennem, essünk túl a dolgon, mondja, mit szeretne? - mondta anya metszően.

Láttam, ahogy Lord összerezzen egy pillanatra, és mohó érdeklődéssel tekintett a süteményre. Szinte egyszerre vettünk egy-egy szeletet mindannyian, és élvezettel fogyasztottuk azt.

Mennyei ez a pite, Wendy. - mondta Christopher Lord, és megnyerő mosolyát kivillantotta. - Igazán jól sütsz.

Ó, köszönöm! - mondta anya, látszólag elpirulva.

Én viszont láttam a szemén, hogy titokban azt kérdezi Csakraella anyutól, hogyan volt képes túlélni ezt a csalfa, többszáz éves bájgúnárt.

Végül én törtem meg a csendet.

Mr. Lord, uram, megkérdezhetem, miért jött? - kérdeztem, mire a milliárdos zavartan tekintett rám.

"Akárcsak Visudha." - gondolta, majd megkeményítette vonásait.

Hallottam hírét, hogy elutaztál, és mostanában jössz haza. Üdvözletedre a nap is péntekre esett. - itt jelentőségteljesen anyára nézett, majd folytatta. - Mostanában lesznek a választási kampányok, és... Hogy is mondjam, Smith, válsághelyzetbe kerültem Harry Jones elleni harcomban. Szükségem van a segítségedre, társam. Mit szólsz?

Ott helyben hullott ki a villa a kezemből, és hangosan csörömpölve kötött ki a padlón. Lord érdeklődéssel, fejét enyhén oldalra billentve figyelt engem, nagy, kíváncsi, sötétbarna szemei szinte elnyeltek engem. Nem akartam, hogy Lord elérje a céljait, de Harry Jones irányítása alatt a város nem haladt előre sokat, sőt, hanyatlott volna, ha Nicholas és Luke nem szorítják sarokba a többi bűnözőt, rablót, gyilkost. Pedig csak két fiatal srác voltak, de Nicholasnak így is hatalmas befolyása volt Aniplancity alvilágára, gondolom, a sötét aurája miatt.

Akkor támadt egy ötletem.

Természetesen örömmel dolgozom önnek, uram. - mondtam, és lassan felvettem a villát, szememet végig a milliárdoson tartva.

Ő csak elégedetten mosolygott, és mohón felcsillant a szeme, a közelgő győzelmet látta maga előtt. Én is azt láttam, csak a saját győzelmemet őfölötte, hogy sikerült átvernem.

"De mi van, ha mégsem?" - futott át agyamon a gondolat. - "Mi van, ha tudja, mik a szándékaim, de csak a választásoknál akar tönkretenni, a testvéreimmel együtt?"

A hideg rázott a gondolattól.

Minden jót önöknek, Smith, találkozzunk holnap az irodámban! - búcsúzott Lord, és kiment.

Kínos csönd állt be.

Muszáj megtenned minden tőled telhetőt, Vera. - mondta anya, és odaadta Visuddha-Csakraella könyvét. - Anyád mindig veled lesz, minden harcodban. Pont olyan vagy, mint ő. Bár személyesen nem ismertem, de a látomásaimban mindig megjelent, előtte-mögötte Kharinnausz sötét árnyaival, de téged láttalak köztük, és szembenéztem a félelmeimmel is. Odaálltam elé, és biztosítottam róla, hogy féltőn szeretlek és nevellek. Ő csak bólintott, és sírva búcsúzott a gyermekeitől.

Tudom, mit kell tennem. - mondtam.

Bármit akarsz tenni, Vera, tudd, szeretünk és támogatunk. - mondta apa. - De először is beszélj a testvéreiddel. Elvégre egy csapat vagytok.

Egy csapat. - suttogtam. - Igen. Azt hiszem, megyek.

Fedezünk. - mondta anya.

Lementem a lépcsőn, és átmentem a kapun. Még egyszer búcsút intettem a szüleimnek, nem is tudom, miért.

Csak azután jöttem rá, miért is volt jó Lord látogatása. Megpróbáltam visszajutni a kapun, de meghallottam anya sikolyát, apa ordítását, a kapu szétesett, én pedig tehetetlenül zuhantam át az Újamazonasi Királyság szívébe.

"Vigyázz magadra, Veronica Réàlaqua!" - hallottam Csakraella-anyu hangját.

Úgy lesz. - suttogtam.

"Réàlaqua, hova lettél, kedveském?" - furakodott a tudatomba Kharinnausz hangja.

Sehova! - kiabáltam, hangom kísértetiesen visszhangzott, majd halkan hozzátettem. - Sehol sem vagyok.

Réàlaqua! - egy újabb hang érkezett a közelemből, mire kinyitottam a szemem.

Kevin! Istenem! - mondtam, és átölelt.

Ne sírj, Vera! Mondd, mi a baj?

Anya és apa... - hirtelen, életemben először elakadt a hangom, sírásom csuklássá, majd köhögéssé vált.

Nem kell szólnod semmit. Most az egyszer nem kell szólnod semmit.