Christopher Lord elégedett volt, minden a tervei szerint alakult. Arra gondolt, hogy végre kiderítheti, pontosan ki is az a titokzatos Victoria Smith, akinek barátja volt, és ha minden jól alakul, minden addigi kérdésére választ kap.

Miért olyan tehetséges kihallgató a Smith-lány? Mire emlékezteti őt annyira a szeme? Mi az oka annak, hogy egyik kísérlete során a lány vízköpő, kék áfonyákat termett a kezéből? Miért vonzódik hozzá ennyire, mintha csak egy lenne a gyermekei közül?

Izgatottan dobolt ujjaival tölgyfa íróasztalán, és várt.

- Uram, Lunv úr fogadja önt. - szólt egy fiatal fiú. - Már várja a kocsi.

Lord elégedetten bólintott, majd csettintett, és az udvaron parkoló fekete BMW egyik hátsó ülésére teleportálta magát.

- Maga sosem változik, Nagyuram. - mondta egy férfi mellette. - Sötét öltöny, bal hátsó ülés, teleport.

- Mire számítottál, Indn? - kérdezte Lord. - Te pedig fiatalabbnak tűnsz, mint emlékeztem. Hogy csinálod?

- Elvettem egy főnixanimágus képességét. Maga hogy van?

- Egy kicsit fáradtan, oldanám a köztünk lévő mérsékelt feszültséget.- mondta Lord fáradtan, és amint megidézett egy üveg vörösbort és két poharat, élénkebbé vált. - A jó öreg vörösbor. Vörös, mint az összes valaha volt ellenségem vére, beleértve a legifjabb gyermekeim anyjáét. - mondta szinte megszállottan, a borát nézve, majd leemelte a poharat tartó kezét. - Hogy van az én egyetlen fiam, aki még nem kíván engem a pokolba?

- Honnan tudod, hogy nem kívánlak haza? - kérdezte Lunv, majd nagyot húzott a borospohárból. - Csak viccelek. Mi kéne? Feltételezem, nem ok nélkül jöttél.

- Pontosan. Szükségem volna az egyik feltételezett lányom minden mintájára. Vér, haj, DNS, RNS, erő, és a többi, plusz a kísérletek.

- Ki az illető?

- Victoria Smith. Biztos ismered, a kotnyeles kis nyomozólány, Jones polgármester kis titkárnője.

Indn kezében hirtelen megremegett a pohár, nyelt egyet, és kétségbeesetten nézett maga elé.

- Indn, fiam, valami gond van?

- A lány apja, Arthur a cégnél dolgozik, és a munkájánál csak a lányát szereti jobban. Ha megtudja, hogy kutakodunk a lánya után... elveszti a belénk vetett bizalmát, kilép, és beperel minket.

- Nem fog ilyet tenni, mert teljesen megnyertem őt magamnak egy évvel ezelőtt. De tudod, hogy én ilyesmit nem tennék, legalábbis nyilvánosan. Ahhoz túl óvatos vagyok, ugye érted, mire gondolok?

- Természetesen, apa. Megjöttünk.

A két férfi kiszállt a kocsiból, és egyenesen az Indn Lunv cég alagsori laborába teleportáltak.

A BMW pedig tovább hajtott fiatal, női vezetőjével.

A két férfi felvett egy-egy fekete orvosi köpenyt, majd Lord elővette minden V. Smith-szel kapcsolatos anyagát. Lunv megjegyezte, hogy a milliárdos nagyon felkészült. Lord csak nevetett, majd elővette a lány vérét, és megkezdték a tesztet. Lunv elővett néhány mágusvér-reagenst, egy jegyzetfüzetet, és várta apja reakcióját.

A férfi elővette a plantamágus-reagenst, és belecsepegtette a Smith-lány vérének egy részébe.

Semmi nem történt - látszólag.

Éppen lótuszülésben meditáltam Visuddha szobájában, egy nyugodt, csendes helyen. A szoba falai kékre voltak festve, a padlóra körben a hét csakra, középen egy arany kör, benne ezüst gomolygással, a plafon a csakrák színeinek megfelelően volt festve, szivárványosra. A falakon végig az előző visuddhanátusok képei voltak, rájuk összpontosítottam, és látomásaimban is megjelentek, egy kék szobában meditáltam velük. Aztán hirtelen eltűnt a szoba, a visuddhanátusok, és egy másik látomásban találtam magam. Láttam, ahogy Lord a vérembe önt egy kevés "plantamágus-reagens" feliratú folyadékot, majd lehullott a címke, és a következő állt rajta:  "Plantamágus antiméreg. PC001B verzió erősen toxikus, mágiablokkoló vegyszer, halálos tünetekkel, senki nem vállal felelősséget a hullért! Megértésüket elvárjuk!"

A szívderítő üzenetet olvasva fel akartam állni, de hirtelen földbe gyökereztem, szó szerint, és lassan egy vörösesen ragyogó bokorrá váltam. Legalább a gyökércsakrám aktivizálódott, Ennek másik jeleként hirtelen emlékezni kezdtem a csecsemőkoromtól 7 éves koromig történt dolgokra. Próbáltam segítségért kiáltani, de csak rubinokat köptem fel, így bosszankodva elindítottam néhány vörös gyökeret a többiekhez.

- Semmi eredmény.- mondta Indn. - Jöjjön az animágus-reagens!

- Majd én. - mondta Lord, és elvette a szert.

Hozzáöntötte a vérminta egy újabb részéhez, de ismét nem látszott változás.

A világ két legbosszantóbb dolga az, ha bokor lettél, és ha amiatt vagy bokor, mert az igazi, őrült, magát népszerű milliárdosnak álcázó sötétmágus apád kísérletezik rajtad, csak hogy kiderítse, ki is vagy igazából. A legborzasztóbb csak az, hogy valamit megint kísérleteztek rajtam, aminek következtében a bokrom elefánt-bokorrá változott. Így legalább tudtam mozogni, bár minden kisebb volt nálam, és féltem, hogy "muladharánus elefántbokor leszek az egyik legjobb barátomék porcelánkastélyában". Szerencsére az Újamazonasi királyság nem porcelánból, hanem fából volt, viszont ha hozzáértem egy fához - ami nem volt ritka - gyökeret vertem belé. Legalább elgondolkodhattam azon, hogy a képességelvévő vegyszer miért ad nekem képességeket.

- Tehát a vizsgálatok alapján nem plantamágus és nem animágus. - mondta Lord. - Akkor ki vagy, Smith? Indn, jöjjön a varázskő-teszt!

Lunv a vérmintához öntött egy kevés színtelen, szemcsés anyagot. A minta áttetsző lett, majd vörös elefánt és bokor alakú részek váltak ki.

- Hát nem gyönyörű? - kérdezte Lunv, mire Lord a fogát összeszorítva bólintott.

- Csakramágus. - sziszegte. - Most már tudom, ki vagy. Veronica Visuddha-Lord.

Iszonyatosan sajgott mindenem, a fájdalomtól trombitáltam, mire Sharpék azonnal hozzám rohantak.

Elpanaszoltam nekik mindent elefántul, és szerencsére mindent megértettek. Egy pont a torokcsakrámnak a kommunikációért, és a egy gyökércsakrámnak az elefánt miatt.

"Mit tegyek?" - kérdeztem.

- Zárd ki őket az elmédből, és meditálj! - mondta mr. Sharp.

- Gyere, elviszlek Cdani Cadin Anicianinhoz! - mondta mrs. Sharp, és elindultunk kifelé.

A palota egyik, világoskék fákkal teljesen körbenőtt folyosóján mentünk, és a központi terembe mentünk, aminek a közepén egy hatalmas fa állt.

"Ez itt kdeni?"- kérdeztem.

- Nem ez, hanem ő.- mondta mr. Sharp.- Nem, ő Deniienin Cadin Anicianin. Ha nem tudod kiejteni, szidani, deniienin, kadin, és aniszianyin. Spanyolul is elmondhatom, vagy angolul. A lényeg, hogy Visuddha, a mentorod sokáig itt meditált.

Mrs. Sharp megérintett egy furcsa jelet a fa azon részénél, ahol a gyökérnek kell lennie, mire a fa lombja körülölelt minket, majd mikor az ágak szétnyíltak, egy még hatalmasabb fa gyökere mellett álltunk, így még én, az elefánt is csak egy kisegér voltam hozzá képest.

- Ő itt Cdani, avagy a Nagy Bölcs Öreg, itt meditált Csakraella, az édesanyád, egészen a haláláig. - mondta mrs. Sharp.

Gyökeret vertem a fába, és meditáltam.

A minta ismét áttesztő, de zavaros lett.

- Victoria zavarja a jelet. - mondta Lord keserűen. - Egyáltalán nem számítottam erre. Ez a lány erősebb, mint hittem.

- Vagy csak nagyon leleményes társai vannak. - mondta Indn. - Bár, ki tudhatja?

- Például te. Te biológus, pszichológus és mágus vagy, ráadásul roppant furfangos humanoid lény, neked tudnod kell.

- Hízelgő, van egy rossz tulajdonságom is, nagyon hiú vagyok, hát jól, van, beszélek, egy feltétellel. Mágiai klónozással hozd vissza a halott kisfiamat.

- Megteszem, ha csak ez kell... Most beszélj, Indn!

- Tegnap Arthur fejfájásra panaszkodott, és ma nem jött be dolgozni. Telefonáltam neki, de nem vette fel. Több, mint gyanús.

- Ma Anais elment kirándulni Sharpékkal. Vagyis... kivitték a Smith-lányt a városból, a szüleivel együtt! - mondta Lord, és elöntötte a harag. - Az az ostoba visuddhanátus és a barátai keresztülhúzták a számításaim!

- Azt mondtad, visuddhanátus? - csillant fel Lunv szeme.

- Igen, talán. Miért?

- Van néhány kellemes meglepetésem a számodra, apa. - mondta Indn Lunv, és tizenöt fiolát adott át egy műanyagzsákban, és másik tizenötöt egy másikban.

- Tudod, hogy utálom a meglepetéseket. Mik ezek?

- Csak válassz egyet!

Christopher kiválasztotta az 1.B címkéjűt, mire Lunv elővett egy másik, hasonló mintát.

- Diana Hudson?

- Az árvaházadba járt. Emlékszel, egyszer ő szólított téged nyilvánosan Kharinnausznak.

- Muladharánus az a kis vakarcs?

- Muladhara negatív. A többi minta a tizenhárom testvéréé és az anyjuké. Érdekelnek?

- Ez kivételesen egy kellemes meglepetés. Természetesen érdekelnek az illetők.

Megkezdték az analizálást, és szinte kivétel nélkül megtaláltak mindenkit.

Kivéve egyetlen fiút, a legidősebbet.

- Ki az a Kevin Peter Ertzroth? - kérdezte Lord.

- A csapatvezér, 1.A, ugyanannak a Visuddha Réalether-nek a fia, semmi biztos információ.

- Erről hallgass! - sziszegte Lord. - APC-ben a falnak is füle van. És nem én vagyok az egyetlen hallgató, akadtak vetélytársaim. Derítsük ki, hogy ki is ez a kis német!

- Nem német, hivatalosan nem létezik. Kint vár egy repülő, szállj fel, vedd át a mintákat, én még elintézek valamit!

- Hova utazunk?

- Az Amazonashoz, Ertzroth szülőotthonába. Vinnem kell néhány eszközt, várj kint!

Lord kiment az épület hátsó részéhez, ahonnan egy sikátor vezetett a magánreptérre.

Hirtelen megtorpant az ajtónál, előtte egy vörös köpenyes fiú állt, kezében egy pisztollyal.

- Most szépen becsukja az ajtót, és a tarkójára teszi a kezét! - mondta halkan, de fenyegetően, majd megemelte a hangját .- Tegye, amit mondtam!

- Furcsa, éppen rád gondoltam, Ertzroth úrhoz van szerencsém?

A pisztolyos nem válaszolt, csak Lordra szegezte a fegyvert.

- És ha nem teszem, amit mondasz? - kérdezte Lord.- Multimilliárdos vagyok, ráadásul az apád, úgysem lőnél le...

De akkor a fegyver elsült, és eltalálta a milliárdos vállát.

- Ez fájt. - panaszkodott, majd lassan kivette a golyót a vállából. - Viszont ahhoz, hogy megállíts, több kell egy egyszerű vasgolyónál.

- Ez nem egy egyszerű vasgolyó.

Lord csettintett, de sebébe hirtelen belenyilallt a fájdalom.

- Mit műveltél? - hörögte, és a sebét tapogatta .- Mit tettél velem?!

- Azt, amit maga tett a húgommal. Ide a vérmintát, - mondta a fiú, és felajzotta az íját. - különben elbúcsúzhat a muladharájától örökre.

- Peter, te merészebb vagy, mint hittem. - nevetett Kharinnausz. - És ostobább is. Tudod, nem is különbözünk annyira, család, pénz és hatalom az élet értelme. Csatlakozz hozzám, és nem kell elpusztulnod.

"Vagy ölj meg, ha úgy tetszik!" - gondolta.

- Ide a vérmintákkal! - sziszegte Kevin. - Öt másodpercet kap. Ne próbálkozzon semmi trükkel! Ismerem én magát.

"Ostoba vagy, Peter, anyádat is puszta kézzel vittem a sírba, téged öröm lesz megölni." - hallotta Kharinnausz hangját a fejében. - "Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg anyád szellemét, hiszen láttad őt meghalni hét éves korodban, csak nem akarsz rá emlékezni. Gondolkoztál már, miért nem működik rendesen a csakrád? Nem akarod elismerni, hogy nincs már az a szajha Csakraella, és ki vagy téve kényemnek-kedvemnek."

- Anyám nem volt szajha! - vágott vissza Kevin.

"Dehogynem, úgy rohant utánam, nem győztem ellenállni neki. Neked hogy tálalta a dolgot, ő használt ki engem éveken át? Nézd Peter, én is csalódtam a szüleimben..."

Kharinnausz még beszélt, de Kevin már nem figyelt, két dolog járt a fejében: megszerezni a tárgyakat és menekülni. Túl kell élnie ezt a "kis kalandot".

"Nem is különbözünk annyira, ha velem tartasz, megtalálhatjuk az újjászületés elixírjét, és feltámaszthatjuk édesanyádat is. Boldog családként élhetünk, mi hárman, vagy a többi testvéreddel együtt." - mondta Kharinnausz. - "Peter, te egy csodálatos fiú vagy, de ha a haragodra alapozod az energiáid, egyszer eltűnik a harag, és elveszett az erőd. Gondold meg, mit teszel!"

- Tűnj el a fejemből! - sziszegte Kevin. - Különben megbánod!

- Rossz döntést hoztál, fiam. - mondta Kharinnausz, és egy sötét hullámot lőtt Kevinre. Ő elővette a botját, támadásra készen, és hátrált. - Boldogok lehettünk volna együtt, Peter, de ha nem állsz mellém, akkor ellenem vagy, és pusztulás vár rád!

"Öld meg, mielőtt késő lesz, és vess véget ennek a harcnak!" - hallott egy hangot a fejében Kevin, de leeresztette a botját.

- Állj át mellém, mielőtt késő! - figyelmeztette Kharinnausz. - Öt másodpercet kapsz, és semmi trükk, Ertzroth. Már kiismertelek, jobban, mint hinnéd.

"Csak lődd le, abból semmi nem lesz, az ő halála áldás az embereknek!" - mondta a hang.

"Túlélni, ez a lényeg." - gondolta. - Nem. Nem ismersz eléggé, Kharinnausz. - mondta, és a botjának végét rá szegezte. - Az ég vagy a pokol legyen önnel, Kharinnausz Lord!

A botból vörösesfekete energia lövellt ki Kharinnausz szívére, aki holtan esett össze.

Kevin összeszedte a vérmintákat, Kharinnausz varázstárgyait, Christopher Lord iratait, és elsétált a helyszínről.

A bázishoz érve leült egy székre, és sóhajtott.

- Megöltem egy embert, ez nem lett volna helyes. Vér tapad a kezemhez, az Ő vére. - mondta, és a lelkileg eddig stabil muladharánust a sírás fojtogatta. - Dahlia!