Anais terve zseniális volt, megírtam Verának, hogy dogát írunk nyelvtanból. Megkérdeztem Anais-t, miből írjunk. Erre azt válaszolta, hogy nem emlékszem-e, hogy kommunikációból írunk, és tényleg. Tehát vártuk, hogy Vera bejöjjön az első órára, aztán rávegyük a többi tanárt, hogy Verát feleltesse.

- De Viola, - kérdezte tőlem Anais. - mi lesz, ha Vera nem jön?

- Ha apád tényleg irányítja őt, akkor elkiáltod magad, hogy "De kár, hogy Vicky beteg, pedig több dogát is írunk, például kommunikációból... Majd szurkoljatok!"

- Jó, oké. Remélem Lord nem tudja meg a tervünk, mert akkor buktuk az egészet.

- Mondasz valamit. Figyelj, ne emlegessük, csak Káoszúrnak, oké?

- Nem jó, túl egyértelmű. Hidrogén-klorid?

- Ch. L. a monogramja, ugye?

- HCl. Nem jó?

- Tökéletes, Anais.

Tehát vártuk Verát, hogy aki mosolyogva jött élénk.

- Sziasztok! - mondta.

- Új fülbevaló. - állapította meg Anais. - És kék. Illik hozzád.

- Köszi, írunk valamiből?

- Nyelvtan kommunikáció, matek oszthatóság. Biosz légzés. - mondtam. Csupa visuddhanátus dolog.

- Ó, értem.

- És hogy van a plantamágiád?

- Még sehogy.

"Túl jól improvizál!" - gondolta Anais.

- Menni fog. - mondta Vera, és elővette a füzeteket.

- Anais, most! - súgtam a fülébe, mire bólintott.

Vera táskája felé nyúlt, és gyorsan kirántott egy fehér jegyzetfüzetet.

"Nem ez az!" - tátogtam.

"Tudom!" - tátogta, és kivett egy naplót, egy kék, és egy piros jegyzetfüzetet.

- Szép munka. - mondtam.

- Mi? - kapta fel a fejét Vera. Mélyen a szemébe néztem, és egy segélykérő Verát láttam.

- Semmi, csak a kommunikációs rajzaidat nézzük. Szép munka.

- Segítsetek rajtam! - kérte Vera, szeméből világoskék színű könnyek ömlöttek.

- Hallgatunk. - mondtuk.

- Nincs sok időm, nem vagyok plantamágus, én a torokcsakra pozitív képviselője vagyok. Keressétek meg Luke Steallordot, ő mindent elmond! Anais, az apád...

De akkor Vera nem szólt többet, és összeesett.

- Gáz van. - mondta Anais.

- Igen. Várj csak, itt vannak a gyógyító cuccaim.

- Nagy vagy, Sharp! - mondta Anais.

- A te terved volt, Allan. - mondtam.

- Felvállalom a Lordot. - mondta Anais.- Menjünk a mosdóba gyógyítani!

Bementünk a suli egyetlen, nem sűrűn látogatott vécéjébe, és elővettem a cuccaim. Vera halkan nyöszörgött, egyetlen szót mondott.

- Vi...visuddha... Visuddha...

- Meggyógyítunk, nyugi! - mondta Anais. - Viola, siess!

- Mi a baja? - kérdeztem gyorsan.

- Átok. Mi más? Siess már, Viola!

- Jó, oké.

Végre megtaláltam a megfelelő elixírt, egy színtelen folyadékot. Vera felé közelítve világoskék színben játszott, megitattam vele, és végre kitisztult a szeme.

- Istenem! - szólaltam meg. Furcsa volt, hogy végre újra a magam ura voltam. - Úgy érzem magam, mint akit elcsapott a busz, vagy... Olyan rossz volt, éreztem, amit Ő, azt gondoltam, amit Ő. A legrosszabb, hogy még mindig nem felejtette el anyámat. Szívből gyűlöli, és nekem muszáj volt ugyanazt éreznem.

- Gyere, beoltunk Ellene. - karolta át a vállam Anais, és kiugrottunk a vécéablakból az udvarra.

Aztán egy vízcsík, egy fehértigris és egy jaguár futott végig a Bázisig.

- Kevin? - kérdeztem félénken. - Kevin, hol vagy? Már meggyógyultam! Nincs a fejemben Ő! Kevin!

- Lehet, hogy éppen edz. - mondta Anais. - Megnézem.

Anais elment, aztán Dahliáért kiáltottam. Persze ő sem jött.

- Gyakorolnak. - mondta Anais, amikor visszajött.

- Értem. - mondtam. - Thomas, Elizabeth, van itthon valaki?

- Vera? - lépett elő végre valaki.

- Kate, szia!

- Itt az oltás, ez gyors lesz.

- Istenem, annyira pocsékul érzem magam, ha megtudott bármit...

- Egy perc! - mondta Kate, és belém nyomta a színtelen folyadékot tartalmazó injekciós tűt.

A hányinger kerülgetett, de Kate azt mondta, jobban leszek. Tudtam, hogy nem hazudhatott volna, de még rosszabbul lettem.

- Mivel oltott be? - kérdezte Kate.

- Ezzel itt! - mondta Anais, és átadott Kate-nek egy vörös folyadékot tartalmazó tűt.

- Istenem, ez az ő vérük. KEVIN!!!

Kate elrohant, Ian bejött. Megkérdezte, hova ment Kate. Mondtam, hogy Kevinért. Erre Ian elővette a csakrakarkötőjét, és üzent Kevinnek.

- Kevin, most azonnal hazajön! Nem randi! Érteni? Megvan, ami kell. - mondta tört angolsággal.

- Tényleg? Vera is?

- Talán aggódtál? - kérdeztem.

- Réàlaqua, minden rendben?

- Nem. Kérlek, told ide a képed Dahliával együtt!

- Oks, két perc.

Vártunk, aztán Kate és két muladharánus testvérem végre megjött. Egyszer majdnem hánytam. Aztán - sokak balszerencséjére - az ebédem Kevin csukáján kötött ki. Szép hófehér Nike-ja volt.

- Ú, bocs! - mondtam.

- Szép cipő, Nike? - kérdezte Anais.

- Nem, csak utánzat. Réàlaqua, ülj le, pihenj!

- Az nem fog menni. Bocs a csukádért meg a randidért.

- Amíg te jól vagy, addig semmi gond, húgom. Hozok egy lavórt!

- Oké, siess!

Megint vártunk. Anais cipőjének annyi lett. Az már tényleg márkás volt, ráadásul Lord vette neki. Aztán ha elemezné a mintát, nagyon nagy baj lenne. Anais megvonta a vállát, és kidobta a kukába a cipőt. Aztán csak úgy lemásolta mágiával. Mármint a hányás nélkül, természetesen.

Kevin visszajött egy vörös lavórral, ami a közelemben hol narancssárga, hol világoskék, hol fekete színben játszott. A gyors színváltástól hányingerem lett. Éppen akkor jött Elizabeth is, neki nagyon gyenge a gyomra, és pusztán szimpátiából hányt. Dahlia gyorsan kivitte a lavórt, Thomas pedig hozott egy másikat Elizabeth-nek.

- Agnes, kérlek ne Vera lavórjába... okés?

- Jó. - mondta Elizabeth zavartan. - Bocsi.

- Jobban vagyok. - jelentettem be, és Dahlia épp időben jött meg.

- Vera, Kevin most el fog végezni pár vizsgálatot. - mondta Dahlia. - Oké? Kell valami, valaki?

- Luke. Csak ő.

Dahlia elment, Kevin pedig megkezdte a vizsgálatokat.

Először is felírta a nevem egy kórlapra, aztán az adataimat is. Aztán erőteszt következett, fel kellett löknöm egy életnagyságú Kharinnausz-Lord-bábut csak a csakrám erejével. A kék energiahullám elindult, de még csak nem is súrolta a bábut.

- Blokkolta a csakrád. - kezdte Kevin.

- Ez a jó, vagy a rossz hír? - kérdeztem.

- Egyenlőre nem tudom.

- Ó.

Kitett néhány bábut, az összes visuddhanátus bábjait, amit az időközben megjött Luke feltöltött energiával. A feladat az volt, hogy elevenné tegyem őket, és létesítsek kapcsolatot velük.

Azt hittem, menni fog. Nem így történt, a bábuk hirtelen átváltoztak Kharinnauszokká, és sötét energiáikkal szinte megfojtottak.

Luke elvitte a bábukat, és megint elfogott a hányinger.

- Tropára ment a csakrája. - mondta Kate.

- Hívjátok be a többieket, további tesztek kellenek. - mondta Kevin. - Most!

Dahlia elrohant, aztán bejött hozzám Betty, Clary, és Thomas.

Lótuszülésbe ültettek, aztán Betty kitapogatta a szívcsakrám. Látomásom lett, hogy az összes szerettem elhagy. Betty kijelentette, hogy a szívcsakrám is tropára ment.

Clary vizsgálata is negatív eredménnyel ért véget. Thomasé is. Végül Kevin azt mondta, hogy elveszett a kapcsolatom a csakráimmal.

- Az a szörnyeteg blokkolta a csakráid, de ne félj, meg fogja bánni, hogy egyáltalán a világra jött. - mondta Kevin.

- Már akkor bánta, amikor megszülettünk. - mondta Kate. - Victoria, vissza kell térned egy ideig a normális életedhez. Vedd rá a nevelőszüleid, hogy teleljetek egyet valahol vízközelben, távol APC-től. Kanadát vagy az Amazonas-vidéket javaslom.

- Victoria, elmész a barátaiddal együtt az Amazonashoz! - mondta Kevin. - A szülinapodig maradtok, és holnap indultok! Csomagoljatok! A többit én intézem.

- Kevin, ezt... jó, te vagy a főnök. - egyeztem bele. Aztán Kate megmutatta Iannek is az injekciós mintát, és ő is kétségbeesett.

Aztán Kevin elvette, és mosolyogva nézte, ahogy a kezében felragyogott az anyag.

- Muladharáék vére, igaz? - kérdeztem.

- Pontosan. Csakhogy ezt még meg kell tisztítanom Kharinnausztól. Dahlia, segítesz?

Abban a pillanatban Dahlia a földre zuhant. Kevin csak megvonta a vállát, és elment.

- Kevin néha akkora fafej. - mondtam. - Tudhatná, hogy Dahliának vériszonya van.

- Néha? - kérdezte Kate.- Most csak a gyógyítócuccait hozza. Amúgy nagyon fafej tud lenni.

Kevin visszajött Thomas-szal, Claryvel, Bettyvel és Luke-kal, mögöttük kullogott Nicholas.

- Oswaldot kötözze le valaki! - mondta Kevin, és Luke intézkedett.

- Ebből nem szabadulsz, haver! - mondta Luke.

- Tudom, hogy nem akarsz Vera árnyéka lenni... - kezdte Nicholas, és láttam, ahogy Luke zavartan ráncolja a homlokát.

- Őt hagyd békén! - mondtam, és visszaestem a hordágyamra.

Vizsgálatok következtek. Luke elém tolt egy kék naplót és egy tollat, és kérte, hogy írjam le, amit érzek. A végeredmény rengeteg izé, ő, hát, és "pontpontpont" volt. Kevin felírta egy kék-fehér csíkos kórlapra, hogy "A visuddha1 teszt sikertelen".

Következett néhány báb megelevenítése. Először is fel kellett volna ismernem őket. Öt nagyobb és hét kisebb visuddhanátus volt, de nem is volt róluk látomásom. Még Visuddha Réalethert sem ismertem fel. Így a visuddha2 teszt is sikertelen lett, de nem adtuk fel. Próbálkoztunk hallásvizsgálattal, végül meg is süketültem. Luke megmasszírozta a nyakam, a tarkóm, az állkapcsom, a fülem, és a légzőszerveim helyét is, de hiába, köhögtem, tüsszögtem, ismét megsüketültem, berekedtem, minden bajom lett. Hangterápia következett, G hangot és szót énekeltettek velem, de olyan hamis lett, hogy megint megsüketültem. Hoztak visuddhanátus köveket: opált, türkizt, zafírt, akvamarint, kalcedont, lapis lazulit, aztán kis, belőlük faragott elefántokat, bikákat hoztak nekem. Semmi nem vált be. Behoztak nekem még levendulát, zsályát, eukaliptuszt, gesztenyerügyet, mustárt, olajbogyót, fenyőt, körömvirágot, hajnalkát, de semmi hatása nem volt. Etettek velem áfonyát, szedret, szilvát, mazsolát, tengeri algát, egyéb gyümölcsöket, de felfordult tőlük a gyomrom. Kevin bejelentette, hogy tropára ment a torokcsakrám. Nicholas csak nevetett. Behúztam neki egyet, pedig nem akartam volna.

- Oswald lesz a kísérleti nyúl. - jelentette ki Thomas vigyorogva.

- Tessék? - háborodott fel Nicholas. - Csak mert egy kicsit manipuláltam Victoriát meg Lucast?

- Pontosan. - mondta Kevin. - Még egy ilyen húzás, és tönkreteszlek!

Nicholas nyelt egyet, és nem szólt többet. A vizsgálat folytatódott, leelenőrizték néhány rutinvizsgálattal a szívcsakrám, de azt is teljesen blokkolták. Kiderült, hogy nem olyan állapotban vagyok, mint William, hanem egyszerűen mintha törölték volna a csakrám, mintha soha nem létezett volna. Ugyanez az eredmény jött ki a napfonat csakrámnál is. Nicholas már nem mert nevetni, sőt, mintha sajnált volna. Ezt egy nagyon fancsali, leginkább kíváncsiskodáshoz hasonló arckifejezéssel jelezte. A hasi csakrám ellenőrzésekor is ez lett az eredmény. Nagyon féltem, mi lesz a gyökércsakrámmal.

- Veronica, - kezdte Kevin. - ahhoz, hogy Kharinnausz irányítani tudjon, blokkolnia kellett a muladharádat. Sajnálom. Töltsd ki a Kharinnausz iránti haragod Oswaldon.

- Csak tessék, rajta! - mondta Nicholas. - Nem a bátyád vagyok, csak egy bokszzsák...

- Nem tudom megtenni .- mondtam, Nicholas láthatóan nagyon boldog volt. - Szerencséd van. A tesóm vagy, nem foglak bántani.

Kevin behívta a többieket is, közben hangosan gondolkodott valami megoldáson.

- Testvéreim, itt a bizonyíték, hogy miért ne hagyjuk szabadon Kharinnauszt, Vera erejét már elvette. - kezdte, és nyugtalanság támadt.

- Vágjunk vissza! - mondta Luke.

- Még nem lehet. Vera el fog utazni az Amazonashoz a nevelőszüleivel és a barátaival, május 25-ig maradnak. Van kérdés? Nincs vita!

Viola nem ellenkezett végül, Anais megkérdezte, hogyan intézzük el Smith szüleimet. Kevin azt mondta, mindent, ami rájuk vonatkozik, el fog mondani nekik. Én teljesen kétségbe estem, mert anya könnyen bepánikol, apa pedig nagyon Lord-párti. Neki dolgozott egy időben. De bíztam Kevinben, így hazamentem, és összecsomagoltam. Úgy éreztem, ez nem egy egyszerű kirándulás lesz.