Június 2- a lett, délelőtt. Mint megtudtam, a hagyományos köszöntésnél összeegyeztetjük az ajándékokat, és "műsort" csinálunk. Majdnem született egy vers Dahliáról:

"Mindenki: Ez a lány más, mint a többi, ezt nem is kell mondjuk,

Bátor, kedves, szép, és nagyszerű muladharánus.

Nicholas: Ugyan nekem adhatta volna a vezérséget,

De rá most ezért feleslegesen neheztelek,

Folytassuk a retardált verset, vagy legyen fino?

Kevin: Oswald, fejezd már be a retardált szólód!

Nicholas: Bocsánat, Kevin Muladhara, tiétek a szó!

Mindenki: Nagyon boldog, csodás legyen a születésnapod!

Felejtsd el kicsit Oswaldot, legyen ez a te napod!"

Na igen, ezt a verset, úgy döntöttünk, inkább nem mondjuk el, tartalma miatt és a benne található vitás párbeszéd miatt sem. Nicholas és Kevin azonnal össze is veszett utána. Legalább Nicholas láthatóan kigyógyult a tűzlázából, Kevin pedig gyakorolhatott valakin egy kis tekintélydemonstrációt. Thomas azt mondta, szerinte a vers kreatív, és nem kéne veszni hagyni. Nem sokan értettünk vele egyet.

Erre Nicholasnak eszébe jutott, milyen szépen égne az a vörös papírfecni, amire felírtuk a verset, és előjött a tűzláza. Clarynek támadt egy ötlete, és megkért, hogy idézzek meg tüsszentőport. Végül is eleget tettem a kérésnek, és mielőtt Nicholas kigyulladt volna, "megtüsszentettettem" őt, és gyorsan kitisztult a szeme. Kérdőn, és kissé meglepetten nézett rám.

"Tűzlázad volt." - magyaráztam neki gondolatban. - "A tüsszentést Clary javasolta."

"Kösz." - nézett maga elé zavartan Nicholas, aztán kikapta a verset Thomas kezéből.

- Hé, ez egy családi műkincs! - mondta Thomas.

- Eszed tokja családi műkincs! - mondta Nicholas. - Égne a hülye fejed!

- Szerintem adjuk elő! - mondta Kate. - És ne ezen vitatkozzunk!

Nicholas vitára nyitotta a száját, amikor Kate felfelé lendítette a lábát, rúgásra készen. Igaz, hogy Kate szandálban volt, de így sem volt veszélytelen. Senki nem mert a "diplomatikus" sahasraránus lánnyal vitatkozni, pedig ő volt a legfiatalabb mindannyiunk közül.

Dahlia kapott volna egy "kislánykoponyafejes" pizsamát Kevintől, persze csak viccből, mert koponya. Jasmin vezetésével egyértelműen elleneztük a Monster High-os pizsamát. Készítettünk neki egy Szaturnusz-és egy Holdmakettet, hogy erősödhessen asztrológiai téren. Faragtunk rubinból egy négyszirmú lótuszmedált, gránátból pedig Rákjelet, ami szintén medál lett. Kapott még egy gyűrűt is, amivel könnyebben tudta használni az erejét is, és egy új botot, feketeszederből volt a törzse, a gömb rubinból készült, benne gyökrécsakrából származó csí kavargott. Egy muladharánus varázskönyvet kapott még, amely kívülről egy pirosborítós, átlagos könyvnek látszott, de egy muladharánus kezében vörös fénnyel izzott, és az igék jelei szálltak fel belőle. Láttam már hasonlót, az ani-és plantamágusmesterek könyvei voltak hasonlók. Vettünk egy mandarinos dezodort, egy Ganésa-szobrocskát, (mert Harry nem adta ingyen, ez van), és egy teljes ruhatárat, vörös cuccokkal. Gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az előző fekete-piros szett, de mégis más, és jobban átjárta az energia. Bizonyára Mulan cuccainak energiája lett beleszőve. Betty teremtett neki egy élő négyszirmú lótuszocskát, akit csak Lottynak neveztünk el, majd társaként életre keltett egy kis elefántszobrot.

- Hányingerem lesz ennyi cukiságtól. - mondta Nicholas elzöldülő képpel.

- Ünneprontó! - mondta Ian a maga tört angolságával.

Készítettünk egy kosarat, vörösre festettük, aztán felültünk egy elefánt hátára, kezünkben a kosár ajándékkal, és bementünk a Csarnokba, ahol már a többiek és Dahlia is vártak minket.

Szavalni kezdtük a versünket, az eredeti terv szerint szótagonként embert váltva, hátha Dahlia kitalálja az utolsó szótagokat: juk, nus, get, és a többi. Aztán rájöttünk, hogy ez így nem lesz jó. Szereposztásban szavaltunk, majd Dahlia nevetni kezdett.

- Ez tök jó vers! - mondta. - Nagyon kreatív!

- Megmondtam! - mondta Thomas büszkén. - Ugye, hogy megmondtam? Ezt nektek, megérzés!

A három mágus, Sharpék, Lordék, Harry J, mr. Peterson, Liták nagyapa és Csakraella anyu elismételték a versett, aztán elénekeltük a Boldog szülinapot. Ezután ajándékozás jött. Dahlia megcsodálta a ruhákat, az ékszereket, majd a varázseszközöket, és határtalanul boldog volt. Az egyik igét, a pénzfateremtőt azonnal ki is próbálta, nagyon nagy sikere volt. Csak azután látta meg a Monster High-os pizsamát.

- Kevin, Kevin... - csóválta a fejét, aztán meglátta az üzenetet is, amelyben Kevin biztosítja Dahliát, hogy ez csak egy vicc.

Megtalálta a két bolygómakettet is, majd a dezodort (na jó, szerintem azért ez túlzás volt), a szobrot, majd Lotty és Ganésácska elénekelte neki a Boldog szülinapot.

Dahlia határtalanul boldog volt, majd mrs. Sharp és Lady Anasthasia behozta az ebédet: főleg vadhúsok voltak vadasmártással és paleós kaják, többek között grillezett hús zöldségkörettel, na meg sushi, kínai kaják, indiai desszertek, és még rengeteg minden.

Jóízűen ettünk a díszpárnákon, még Lady Anasthasia és Mike is, akik nem ehhez az életmódhoz voltak szokva, valamivel a tömegtől távolabb ült Nicholas, és a paleo kajában turkált.

- Ahogy a költő mondta: Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés... - mondta, és számolt valamit. - Aha, ebben nincs szénhidrát, talán csak a répában... Á, majd kikerülöm. Átok rád, cukorbetegség!

Végül lassan, biztos lépésekkel odamentem hozzá.

- Segíthetek? - kérdeztem, de Nicholas csak morgott. - Én ettem már néhányszor paleo kaját, éppen úgy van összeállítva, annyi szénhidrátot tartalmaz, amennyit a benne lévő cink le tud bontani. Egyes vagy kettes típusú cukorbetegség?

- Egyes. - motyogta Nicholas. - Kösz, Réàlaqua. Öhm, nem... ülsz le mellém beszélgetni?

- Oké. - vontam meg a vállam.

- Furcsa, hogy egy nálam két évvel fiatalabb ad nekem tanácsot. Korodhoz képest bölcs vagy és megértő, Réàlaqua. Te tűz, én víz. Valamiért a többiek feszélyezve érzik magukat mellettem, igazán nem értem őket...

- Tudod, furcsának találnak, és néha az emberek félnek a másságtól. A barátnőim is furcsák a maguk módján. Mindenki furcsa, de van, akit még nem ismertek el, és vannak, akik nagyon furcsák.

- Anais barátnőd miben furcsa? - kérdezte, majd megrázta a fejét. - Nem mintha különösebben érdekelne, csak tudod, Lord lánya...

- Anais kicsikét nagyon utálja az apját. Egyszer azt mondta, újra és újra feltámasztaná, hogy megölhesse.

- Hm, én is ölni tudnék azért, hogy hasonlót tehessek meg. - mondta elgondolkodva, és rám emelte sárga, hüllőszerű szemét. - Te egy furcsa lány vagy, Réàlaqua. Ahelyett, hogy a barátaiddal lennél, azzal a bátyáddal ebédelsz, akit mindenki - a te szavaiddal élve - nagyon furcsának tart, és még nem ismerték el.

- De...én csak... Mindenkinek van egy esélye nálam.

- Szeretném köszönetemet nyilvánítani annak az embernek, aki esélyt adott nekem jobbá válni. Veronica Réàlaqua, húgom, emelem rád a poharam!

- Értem, szóval...esély. Téged keresnek.

Odamentem Dahliához, kezet ráztam vele, majd megpusziltuk egymást. Nicholas elfordult, és zavartan nézett egy szelet csokitortára. Láttam, hogy mrs. Sharp odamegy, és beszélget Nicholas-szal. Nicholas mondta, hogy cukorbeteg, és szívesen enne a sütiből, de nem teheti. Mrs. Sharp nevetett, és biztosította Nicholast, hogy ez is paleo, ergó null cukor.

Leültem a barátaim mellé, és amikor visszanéztem Nicholasra, a süti eltűnt, és mosolyogva fordultam vissza. "Egy újabb siker." - gondoltam. - "Légy boldog, Nick. Jó úton haladsz magad megszeretése felé."

Este fél ötkor már a Smith-házban voltunk, a nappaliban. Ez is konyhás-étkezős nappali volt, így viszonylag nagy területen lehetett mozogni benne.

- Biztosan elfér itt mindenki? - kérdeztem.

- Persze, nem lesznek annyira sokan, mint egy osztály, ez csak egy kis csoport, maximum húsz fővel. - mondta Kevin. - Dahlia, itt vannak a párnák?

- Igen. - mondta Dahlia, és kirakodta az előzőleg kitett vörös szőnyegre a muladharamintás párnákat, bár néhány még befejezetlen volt. Láttam, ahogy az előző muladharánusok szellemei gyülekeztek, és a párnákat megpillantva felsóhajtottak.

- Én szívesen megcsinálom a párnákat. - mondta mrs. Sharp, és nekik is esett.

- Azért nekünk is lesz még dolgunk. - mondta Dahlia, sóhajtott, és előhúzott egy vörös zsákot.

- Ugye nem akarsz nyári mikulás lenni? - kérdezte Viola, mire Dahlia megrázta a fejét.

Kirakott egy gránitasztalra, amit nem tudok, hol és mikor szereztek be, néhány elefántszobrot, a Muladharánusok nagy könyvét, néhány muladhara-medált, elfüstöltek néhány "Muladhara" feliratú füstölőt, kirakták az ásványokat, néhány muladharánus csontját, földanya- és áldozat- archetípusok szobrait, gyógynövényeket, Dahliáról és Kevinről készült kiskori képeket, és két listát, egyiken kérdésekkel, másikon megerősítésekkel.

- Jöhetnek. - mondta Dahlia. - Ugye?

- Igen, szerintem. - mondta Kevin. - Eligius, készen van a védőmágia?

- Készen. - mondta Eligius Magica.

- A hús még nincs kész! - kiabált ki Thomas, és Nicholasból kitört a röhögés. Reméltem, soha többé nem hallom azt a sátáni kacajt.

- Min nevetsz, Drackterr? - kérdezte Thomas, és átkozódott, amikor megégette az ujját. Nicholas megint nevetett, majd leült az egyik párnára, és Anais-re emelte sárga hüllőszemét.

- Várj, csinálom! - mondta Clary és Betty egyszerre.

Kevin végül odament, és elkészítette a muladharánus vacsorát, végül is így volt rendjén a dolog. Kate behozta a tábláját a fogaskerekes-lótuszos emberkével rajta, Ian besötétítette a szobát, Sam az utat világította meg a kerten át. Jasmin kitette a falra a Kundalini-képeket, a korábbi muladharánusok életnagyságú képeit és egy Csakraella-képet, mellette Kevinnel és Dahliával, ez a kép az asztallal szemközti falon volt. Ettől balra az Áldozat, jobbra tőle a Földanya képe kapott helyet. A plafonra körben a hét csakra volt festve, középen egy arany-ezüst jin-janggal, mint Csakraella szobájában. Luke és én az ajtónál fogadtuk a tanítványokat, Betty növényeket ültetett a kertünkbe, William az utakat figyelte, Clary a párnákat igazgatta, Nicholas duzzogott, Thomas előkészítette a tagsági medálokat, Agnes elrendezte az ételt, Kevin és Dahlia pedig meditált az óra előtt.

Nemsokára öt rendőr, egy fiatal elefánt-animágus, egy indiai származású érdeklődő és három fiatal érkezett meg, a levegő rezgett az energiától.

Mindannyian bementünk, majd a tanítványok leültek a párnákra, Kevin és Dahlia pedig lassan felálltak a lótuszülésből.

- Szeretettel üdvözlünk mindenkit! - mondta Kevin. - Néhányakat már ismerünk látásból, de a tanítás sokkal könnyebb, ha kicsit személyesebb, főleg a csakratan. Kérem, mutatkozzatok be, és hagy tegeződjünk az idősebbekkel is!

Az öt rendőrből az egyik James Peterson volt, aki elvitte Lordot a börtönbe, mr. Peterson idősebbik fia. A másik a testvérvárosunk, Dorpieville rendőrfőnökének unokaöccse, Karl Hill, a harmadik az ő egyik unokatestvére, a negyedik Luke fogadott bátyja, az ötödik mr. Peterson kisebb fia, Dave Peterson volt. Az elefánt-animágus és az indiai apa-lánya voltak, három fiatal közül egyikük Kevin új barátnője, Nicki volt, Muladhara Earthred lánya, a másik az osztálytársam, a harmadikat nem ismertem, talán a tárgyaláson láttam a mágusok között...

- Kevin Peter Muladhara vagyok, a testvérem Dahlia Regina Muladhara. - kezdte Kevin. - Nos, miután neveinket elmondtuk, mondjunk egy pár szót magunkról, hogy hogyan és miért találkoztak velünk.

- Nos, mi egy baráti társaság vagyunk. - mondták a rendőrök. - James mesélt nekünk rólad, Muladhara mester, és úgy döntöttünk, hogy nem maradunk az árnyékban. Szeretnénk tanulni.

- Helyes döntés. - mondta Dahlia.

- Engem egy vörös elefánt vezetett hozzátok. - mondta az elefánt-animáguslány. - Egyik látomásomban jelent meg, a csakrája helyén egy Marsba rúgó ember tetoválásával. Tudtam, hogy meg kell találnom őt.

Fülig vörösödtem, amíg olyan színű nem lettem, mint a gránitasztal, de ez szerencsére nem látszott az elsötétített szobában. "Én vagyok az." - gondoltam. - "Nagyapa, ezt még egyszer visszaadom... Talán..."

- Az apámnak is szóltam, aki hindu pap volt régen.

- Azt tudnotok kell, hogy mi kicsit lazábban vesszük az istenvilágot, csak néhányukban hiszünk, és inkább a csakrákra helyezzük a hangsúlyt. - mondta Dahlia. - Viszont megtisztelő egy hithű hindu társaságában lenni.

Az indiai biccentett, majd a képeket kezdte vizsgálni.

- Én Muladhara lánya vagyok, és így érdekelt a képességeim eredete, és tanulni akartam. - mondta Nicki Earthred.

- Én Victoria Smith osztályába járok, láttam őt a tárgyaláson a tizennégy testvér között, és szeretnék tanulni. - mondta az osztálytársam.

- És te ki vagy? - kérdezte Kevin az utolsó lánytól, aki eddig meg sem szólalt.

- Láttalak titeket a tárgyaláson, Lord tanítványa voltam, de szeretnék megváltozni. - mondta. Vörös ruhát viselt, fölötte fekete köpenyt, szeme narancssárgás, haja fekete volt, tizenhét éves lehetett. Különös, dinasztikus máguscsaládból származó lány.

- A muladhara indítja a változást és a megvilágosodást. - mondta Kevin. - Kihez van szerencsém?

- Nos... - mondta zavartan a lány. - A nevem Zoey. Zoey Lee.

- Érdekes név...- mondta Kevin, majd összecsapta két tenyerét.

Dahlia is összekulcsolta a két kezét, majd vörös energiát idéztek meg. Gyönyörű varázslat volt, vörös energialények, elefántok, jelképek, korábbi muladharánusok szellemei szállingóztak ki a kezek közül, amíg az energia be nem töltötte a szobát.

Lassan megérkezett Csakraella, és a vörös energia ezüstösarannyá változott, majd a korábbi "nirvánusok" is megjelentek, összesen négy. Mindannyian meghajoltunk anyánk láttán, de anya intett, hogy nem kell ilyen módon tiszteletet adnunk.

- Szeretettel köszöntök mindenkit, Csakraella Kundalini vagyok, a tizennégy testvér anyja. - kezdte anya. - Azért jöttem, hogy elhozzam nektek a megvilágosodást. Az emberi testben hét fő csakra található a szusumnán. Ez a gerincoszlop mentén található energiaoszlop. Minden csakra itt gyökerezik, ezeket lótuszokként ábrázoljuk, a száruk, a negatív pólus hátrafelé néz, a pozitív pólus, a virágfej előre néz. Ezeket köti össze a Kundalini kígyó, aki elindítja a megvilágosodást.

- Az első csakra a gyökércsakra, szanszkrit nevén Muladhara... - mondta Kevin. - Kérem, hallgassatok a legnagyobb figyelemmel!

A tanítványok mind figyeltek, és mi, a tizennégy testvér elégedetten figyeltük az eredményt.

- Megcsináltuk. - suttogtam. - Lordnak vége. Szereztünk egy csomó támogatót.

"És mi van, ha mégsincs ezzel vége?!" - gondoltam, és rettegtem Lord bosszújától. Ismertem, tudtam, hogy próbálkozni fog még. Nem csak egyszer.