Azonnal a Bázisra mentünk az Újamazonasi Királyság területére, és körbevezettük a három volt főmágust, mr. Petersont és Harry Jones expolgármestert.

- Nagyon tetszeni fog magának ez a hely, uram! - lelkendezett Luke. - Tele van fákkal, és az egész olyan elrejtett, de nem primitív, igazi búvóhely!

- Falzerivér, hagyj egy kis nyugalmat mr. Jones-nak! - szólt rá Kevin.

- Bocs, bátyó. Muladhara mindörökké, Mahádévié a dicsőség!

"Ha ezt Thomas hallaná..." - gondoltam magamban. - "Égnek állna a haja tőle, hogy mennyire összekeverte a keresztény és hindu kultúrát!

- Az egész királyság egy fára, a Nagy Bölcs Öregre épült, és ahol sétálunk most, az a lombkoronaszintje. - magyaráztam mr. Petersonnak. - Elfér benne az egész rendőrkapitányság!

- Réàlaqua, hagyj nyugalmat a volt főnöködnek! - mondta nekem Dahlia.

- Igenis, Dahlia. Muladhara mindörökké, éljen Mahádévi!

Mahádévi Kundalini másik alakja, Síva, a Pusztító felesége. Síváról tudni kell azt is, hogy Kundalini hozzá ér el a Megvilágosodás során. Szóval Mahádévi, Síva és Kundalini egyszerre a Nirvána.

Találtunk szobákat mind az ötüknek, majd bementem Visuddha-Csakraella volt szobájába. Szinte minden érintetlen volt, de éreztem a szobában tomboló energiát. A padlón lévő csakrajeleket egy fehér és egy fekete, tekergő kígyó kötötte össze, és ahogy a koronacsakrától a középen lévő arany-ezüst folthoz értek, szárnyak képe jelent meg körülötte. A falakon ötven-ötven centiméter távolságra Kundalini jeleit, a csakrákba hatoló két kígyót és a szárnyakat festették.

- Megtettél minden tőled telhetőt volt visuddhanátusként, anyám. - suttogtam, és körbenéztem a szobában még egyszer.

Az ajtóban Harry Jones volt polgármester állt, és a szobát nézte.

- Elnézést, ha zavarok, máris megyek... - szabadkozott.

- Nem, maradjon csak, jöjjön beljebb! - mondtam.

- Köszönöm, Visuddha lánya. - mondta, és mindketten leültünk az ágy szélére. - Visuddha igazán kedves hölgy volt, de valahogy akkor teljesedett ki igazán, amikor Csakraella lett. Érdekes. - vonta meg a vállát. - Miért pont ő, és nem a többiek? Muladharáé volt az összes erő, de a sors miért nem őt jelölte ki? Ott volt Svadisthana, Anahata és Ajna is, miért egy nő lett a Csakrák Egyesítője?

- Talán nőnek kellett lennie, mert Kundalini is istennő.

- Nirvana is maradhatott volna, ha nincs az a féktelen gonoszsága és hatalomvágya, de mindegy. - vonta meg a vállát. - Manipura jó vezető lett volna, csak éppen látta Nirvana árulását. Kérdem én, ha Sahasrara olyan bölcs volt, miért nem lett vezető? Miért ez az ifjú visuddhanátus az édesanyád?

- A visuddhához tartozik a jó anya és Krisnu, mint jelképek. Fenntartás és jó anya, a jó anya mindig velünk lesz, és fenntartja az egyensúlyt, és ez a csakra nyilvánítja ki a többi csakra tartalmát a külvilágnak. "Kinyilvánítom szükségleteimet" Ez pont svadisthanátus jelige, de kommunikálni kell ahhoz, hogy kinyilvánítsunk valamit, nem?

- Igazad lehet, Visuddhanátus. - mondta Harry Jones. - Tudod, a sors nem ok nélkül választ, én sem véletlenül Nicholast és Luke-ot fogadtam tanítványomnak. Valaha Csakraellát is tanítottam, ahogy Visuddhát is. Sőt, azt a nőt azelőtt is, azután is tanítottam.

- Csak nem maga a Bölcs Öreg? - kérdeztem meglepetten.

- Elmész a fenébe Litákkal, Smith! - mordult föl Harry Jones. - Én a másik nagyapád vagyok.

- Na ne... - mondtam.

- De bizony, amazonasi király voltam, aztán úgy döntöttünk Liták barátommal, hogy miért ne legyenek unokáink? Bár, először ő ellenezte, hogy nem akar ő unokákat, mert annyira nem akar vénséges vén öregembernek tűnni, de csak meggyőztem néhány már általa elmondott jóslattal...

- Maga amazonasi király volt? - csodálkoztam. - Nem hiszem el.

- Nem mindig voltam bűnöző polgármester. Igazán jó király voltam! Tényleg, hol van az én Janet-em...?

- Passz. - mondtam. - APC-ben, gondolom.

- Igazán kár. - mondta Harry Jones. - Találkozni akartam volna vele. Na mindegy, megyek, meglátogatom Litákot!

A volt polgármester elment, és egyedül maradtam a gondolattal, hogy vajon anya tudja-e, hogy az expolgármester az apja. Talán nem, és már soha nem tudja meg.

- Csak hogy megtaláltalak, Vera. - mondta valaki, és leült mellém.

- Kevin. - lepődtem meg. - Kerestél. Miért?

- Meg akartam köszönni, hogy újranyitottad a csakrám azután, hogy...

- Tudom, mire gondolsz. Nem a te hibád volt, Kharinnausz idegesített fel téged. Milyen volt?

- Ki?

- Anya.

- Csodálatos. Pont, ahogyan emlékeztem rá, kissé cinikus, de szeretteljes. Olyan vagy, mint ő.

- És a csata?

- Energiaharc volt, ahogy előre sejtettem. Ó, szia Kate!

Kate is bejött, betolt egy hatalmas parafa táblát, amire egy ember és a csakrarendszer volt festve, benne lótuszvirágok.

- Jaj, uram, kímélj! - mondta Kevin.

- Nem, Kevin, ezt látnod kell. - erősködött Kate. - Vera, ha már itt vagy, te is figyelj! Nos, a csakrarendszer olyan, mint a fogaskerekek, ha az egyik nem működik jól, az egész rendszerben hiba lesz. A csakráknak két pólusa van, a negatív, amit nem láttok, a lótusz szára, a pozitív a virágfej, Kevin esetében egy négyszirmúvörös lótusz.

- A lényeget, Cosmomaster! - mondta Kevin, és elfojtott egy ásítást.

- Kevin, te muladhara+ vagy, ami azt jelenti, hogy a csakrád túl gyorsan forog, így ez az egész rendszerre kihat...

- Viszont pár órával ezelőtt kiegyenlítődtem Dahliával. - vágott közbe Kevin. - Igen, tudom. Gyere, dumáljunk kicsit, húgi! Anyáról lenne szó.

Kate-nek először nem tetszett, hogy beléfojtják a szót, de végül leült, és Kevin mesélni kezdett anyáról.

- Amikor megtudta, hogy ő visuddhanátus, és örökítenie kéne a posztját, de képtelen volt rá, öt napra bezárkózott a szobájába, ide. Meg sem szólalt, majdnem bele is pusztult. Aztán megkapta a levelét Muladhara Earthredtől, és harcba indultak. Visuddha kedvelt egy srácot, Ajna Lightsee-t, de ő hamar meghalt, az ötödik csatában. Anya nagyon szomorú volt, de mindig azt mondta nekem, hogy a szelleme mindig vele van, így sosem magányos. - Kevin megvonta a vállát. - Én nem nagyon hiszek a halálon túli szerelemben, de az biztos, hogy a szellemektől nem foganunk meg. Passz, megkérdezem Thomastól, hátha volt már szellembarátnője.

Mindketten halkan nevettünk, aztán ismét Kevin szavain csüngtünk.

- Anyára mindig úgy emlékszem, mint egy örökké fáradt, végtelen szeretettel rendelkező nőre, akit valahogy a hosszú, beteges gyengesége tett erőssé. Nem fizikai ereje volt, lelki és szellemi erőből táplálkozott, és sokszor meditált alvás közben és fordítva. Egyszer mindketten elaludtunk meditálás közben a Bölcs Öreg gyökerénél, talán 2002. nyarán. Bevallom, egy idő után féltékeny voltam Verára, mert egész májusban veled foglalkozott, veled meditált, aztán egyszer csak elküldött APC-be. Kate volt az utolsó gyerek, őrá is kicsit irigy voltam, mert ő ott volt anyával az utolsó pillanat után is, én csak addig, amíg anya el nem aludt. Aztán Jane elküldött téged is APC-be november végén. De amint megismertelek titeket, nos, szimpatikusok vagytok.

- Kösz. - mondtuk egyszerre.

- Most mennem kell, találkozom valakivel. - mondta Kevin.

- Susanre gondolsz? - kérdeztem.

- Igen, megtudtam, hogy Lord embere. - mondta Kevin keserűen.

- Sajnálom. - mondtam.

- Van új barátnőm, Nickynek hívják, kedves, vicces, ugyanazokat a dolgokat szeretjük, és szintén muladharánus, Muladhara Earthred lánya.

- Hú, gratulálok! - mondta Kate, és megveregette bátyja vállát. - Jól választottál. Asszem.

- Ja, na megyek, kacsákat etetünk a belvárosi parkban.

- Ó, és APC-beli lakos! - mondtuk.

- Ne cukkoljatok már! - mondta Kevin, majd elment, úgy láttam, repes a boldogságtól.

- Csak az lenne poén, ha Dahlia pasija Mulan Dhara fia lenne. - mondtam, és Kate is egyetértett velem.

Ezután mindketten a saját szobába igyekeztünk, amikor a Muladhara-folyosó felől meghallottam Dahlia és Nicholas vitáját.

- Most már nem félek tőled. - mondta Dahlia. - Én vagyok a vezér.

- Nem...! - nyöszörgött Nicholas. - Csak egy nap haladékot adj!

- Nem.

- Fél nap? Egy óra? Fél óra? Egy perc?

- Egy másodperc sem. - mondta Dahlia. - Sajnállak, amiért ennyire hataloméhes lettél, de hidd el, egy nap ki fogsz egyenlítődni Claryvel, tudom!

- Ostoba szentbeszéd, elvette az eszedet Ertzroth! - mondta keserűen Nicholas.

- Az ő neve Kevin Peter Muladhara, és ne sérts meg a becsületét, vagy nem állok jót magamért!

- Mit fogsz tenni?

- Elveszem az erőd, te nyomorék!

- Megint kihoztalak a sodrodból, Muladhara?

- Nem. Kifelé! - mondta Dahlia, majd egy puffanás, és Nicholas hörgése hallatszott. - Kifelé!

Nicholas nyüszítve engedelmesekedett, és láttam, ahogy sántítva megpróbált elrohanni.

- Tessék, ezeket szolgáljuk! - mondta nekem futtában.

- Bocsáss meg, hogy ezt mondom, bátyám, de ezt megérdemelted. Jó tanács: jó tett helyébe jót várj! - azzal elsétáltam.

Már nagyon vártam a holnapot, Lord tárgyalását. Mind a tizennégyen el akartunk menni rá, elvileg Violáék, Anais-ék, mr. Peterson, Harry J. és a három mágus is tervezte, hogy elmegy rá. Akkor jutott eszembe, hogy már régen láttam a barátnőimet. Majd meglátjuk, mi lesz.