Soha nem éreztem akkora fájdalmat, mint mikor a tűzgolyó szétszabdalta a Karmát. Fekete jin energia vett körbe minket.

"Kevin, ne engedj a fájdalomnak!" - mondta Dahlia, és elcsodálkoztam azon, hogy hirtelen kiegyenlítődött kettőnk energiája.

Lord dühödt, poklon is túli kiáltást hallatott, amitől egy időre mindkettőnk ereiben megfagyott a vér. A volt templom helyén semmi nem maradt, csak az oltár, rajta egy vörös gömb, benne a világ legerősebb muladhara-energiájával.

- A gömb! - nyöszörögte Lord, és lassan vonszolta magát felé.

- A gömb. - mondtam, és mi is elindultunk Dahliával.

Félúton járhattunk, amikor a jin-jang újra helyreállt, és gyorsabban tudtunk mozogni.

"Túlélni, ez a fontos!" - visszhangzott a teremben, és egyszerre érintettük meg a gömböt.

Ekkor zuhant hármunkra anyánk, és az energia elszabadult. Felüdítő érzés volt, és láttam, ahogy a vörös energia eláraszt, és behunytam a szemem.

Meghallottam anyám halálsikolyát, ahogy a gömb szilánkjai belefúródtak és felszaggatták a testét.

- Anya! - kiáltottam, de nem érkezett válasz. - Anya...!

- Nem segíthetsz rajta. - mondta nekem a mentorom, Muladhara Earthred. - Küzdened kell, Peter. Lelki anyád mindig veled lesz. Bátorság, fiú!

- Velem marad a végső csatában?

- Mindörökké.

- Mindent köszönök. - mondtam, és a botomat kerestem. "Persze, már egyek vagyunk Dahliával." Vagy mégsem?

Eszembe jutott 2004, szeptember 7, Ian születésnapja. Anya nagyon gyenge volt már, én és Jane nénikém fogtuk a kezét.

- Itt a vége? - kérdezte Jane néni.

- Nem, még nem. - mondta anya, és sóhajtott. - Még Sophiának is meg kell érkeznie. Jane, ha nem leszek, vigyázol rájuk?

- Ne is mondj ilyet, húgom! - mondta Jane, majd rám néztek.

- Én bátor kisfiam. - suttogta anya. - Édes kisfiam, nemsokára el kell mennem, gyűjtsd össze a testvéreid, ha itt az ideje. És akkor én is csatlakozom hozzátok. Menni fog, jól tudom. Tudni fogod, mit kell tenned, de mindig veled leszek.

Bólintottam, aztán anya szép csendben elaludt, dús, fehér haját használva párnaként, majd Jane néni betakarta őt egy szivárványos, csakrás takaróval, és elsétált.

- Jó pihenést, anya. - suttogtam, majd én is követtem a nénikémet.

A tizennyolc éves én odalépett akkori anyámhoz, és megsimogattam a kezét.

- Tudtam, hogy találkozunk még. - mondta anya, és megszorította a kezemet. - Lassan a te valóságodban is a halálomon vagyok. Velem maradsz az utolsó óráimban?

- Mindörökké. Velem leszel a halálod után is?

- Mindörökké, bátor kisfiam. Mindörökké.

Sírva fordultam el tőle, majd Kate születése, szeptember 27-e jutott eszembe.

- Jane, nem bírom tovább, itt fogok meghalni! - mondta anya. - Hol van Peter?

- Biztonságban, Cdaninál. Itt jön! Bírd ki az ő kedvéért!

Anya sóhajtott, és a kicsi én belépett a szobába. Megkérdeztem, Kate lesz-e az utolsó. Anya csak zokogott, aztán végre megszólalt.

- Kevin, jól figyelj rám, most meg fogok halni. - kezdte anyánk, és én figyeltem a szivárványnőt.

- Ne hagyj egyedül, anya! Azt mondtad, mindig velem leszel!

- Leszek is, kisfiam. - mosolyodott el, aztán komoran folytatta. - Peter, amit mondok, azzal le tudod győzni Kharinnauszt is. Amikor az én generációm, 7 különböző korú egyén, Kharinnausz ellen készült, a Gonosz ellenünk fordította Manipurát, és meghalt. Végül már csak én maradtam és Muladhara, aki a következő áldozat lett volna. Ő uralta a többiek erejét, de átadta nekem, hogy győzzem le a gonoszt. Visuddha, mondta, csak te tudod legyőzni. Ekkor lettem Csakraella, az édesanyád. Csak te és 13 testvéred tudjátok legyőzni a Gonoszt. Érted, amit mondok?

Bólintottam, megszületett Kate, és anyából elszállt a lelke.

"Mindig veled leszek!" - suttogták a fák anya üzenetét.

"Soha többet túl pozitív energia! Egyensúlyra törekszem. A testem ezentúl még fontosabb számomra. Felelősséget vállalok önmagamért, szeretet, gondoskodás és lelki anyám kísér utamon. Kapcsolatban vagyok a Földanyával, biztonságban vagyok, mert a mának élek, és nem a múltba merengek. El kell, hogy engedjem a múltat. Szükségleteim, ahogy eddig is, mindig kielégülnek. Anya örökké velem lesz, és fontos lesz számomra a család, és osztozom velük mindenemen. Még talán Oswalddal is..."

"Kevin Peter Ertzroth egy gyenge, gyáva kisfiú!" - emlékeztem vissza saját szavaimra. Két szolgám, Dick és Diga hozakodott elő azzal az információval, hogy Nirvana eltűnt, Csakraella meghalt, és Kevin, az ő fia, a tőlem született fia a kikötő felé tart.

"Talán lebecsülöd majd Csakraella fattyait, de egyszer talán a vesztedre törnek, Nagyuram!"- mondta egyszer Nirvana, aztán rejtélyes módon eltűnt, és biztos vagyok benne a mai napig, hogy elárult engem.

- Kevin Peter Ertzroth és Dahlia Regina Réabornepour két gyenge, ostoba hétéves! - fakadtam ki, miután meglátogattam a muladharánus lányt az árvaházban.

- Talán alábecsülöd őket, kedves unokaöcsém.- mondta Ixivaz Wail, a Wail technologies feje. - Hiszen változik az ember, és ki tudja, mi lesz, ha Csakraella visszatér, és megtanítja őket használni az erejüket? Most éppen még muladharánus korúak, és talán Ertzroth máris tudja használni az erejét. Ha találkozik Réabornepour kisasszonnyal, tanítani fogja.

- Ez nem történhet meg! - csaptam az asztalra. - Csakraella halott, halott, halott! Ahogyan Peter és Regina is halottak lesznek! Saját kezűleg végzek velük!

- Hogy gondolod ezt, Kharinnausz?

- Felbéreltem egy bérgyilkost, Wendy Morgannek hívják. Azt mondta, elvállalja a munkát, és viszonylag olcsó volt.

- Mennyi?

- Háromszáz dollár bruttó.

- Nem vagy eszednél, öcsém! - mondta Ixivaz bácsikám, de nem törődtem vele. Volt pénzem, és legalább nem én végeztem el a piszkos munkát. Ráadásul Wendy nagyon vonzó nő...

Talán egyszer majd a nők okozzák a vesztem, de nem érdekel, amíg dróton rángatom őket, akit nem sikerül, az úgyis elpusztul.

- Ez csak a jelenés hatása, ugye? - kérdeztem.

- Természetesen kihozhatlak és elmenekülhetsz. De ennek hatalmas ára van.

- Mondd, mi az?

- Az emberek nem fognak emlékezni rád, amint az energiából kilépsz, de minden munkásságod fennmarad, feltéve, ha elkárhozod azt a megmaradt lelkedet, amit még nem a hatalomvágyad ural. Onnantól kezdve viszont semmi nem állít meg. Elfelejtik a két muladharánust is, csak te emlékezel rájuk, és ők rád. Aztán, mivel az ő erejük a tiédtől jóval gyengébb, nyomtalanul eltűnnek a világból, mintha nem is lettek volna.

- Vágjunk bele! - mondtam, reszketve az izgalomtól, hogy soha többé nem akadályoz semmi a terveimben. "Ha nincs vezérkos, nincs birkanyáj." - mondta egyszer a Smith-lány, és mennyire igaza volt...!

Talán őt és Anais-t sajnálnám elveszteni. A kislányomat...

Idegesen legyintettem, és elhatároztam, hogy nem habozok, enyém a világ, ha a gyerekeim nem is. A hatalom után jöhet a család!

Hallottam, ahogy anya felsikolt.

- Dahlia, Kevin, harcolnotok kell! - ezek voltak az utolsó szavai, aztán vérszag csapta meg az orromat.

Máskor sosem éreztem meg a szagokat, a csakrám blokkoltsága miatt, másrészt ha mégis, azon nyomban elájultam. Most viszont új erőre kaptam.

"Soha többé negatív energia. A testem ezentúl fontosabb számomra. Felelősséget vállalok önmagamért, szeretet, gondoskodás és Csakraella kísér utamon. Kapcsolatban vagyok a Földanyával, biztonságban vagyok, mert a mának élek. Szükségleteim kielégülnek. Az erő velem van, átjár, körülvesz, és többé nem félek semmitől! Szeretlek, anyám!"

Nekem már nem volt több muladharánus látomás-emlékem, így csalódottan hunytam be a szemem. Átjárt az energia, és amikor kinyitottam a szemem, egy vörös energiafát láttam, alatta Csakraella furulyázott. "C-dúr skála." - gondoltam. - "Milyen gyönyörű, pedig eddig legyengültem tőle és gyűlöltem."

Anyám befejezte a skálázást, és odamentem hozzá.

- Nahát, micsoda szép nagylány lett belőled! - mondta. - Gyere, ülj le mellém a fa alá!

- Te eredetileg nem muladharánus voltál, ugye? - kérdeztem, mire anya kissé elkomorodott.

- Eredetileg nem, de most többek között muladharánus vagyok. Ne firtassuk a múltat, ha csak nem jó emlékek, mert már úgysem változtathatunk semmin.

- Túlélni, ez a fontos. - mondtam. - Ehhez pedig a jelenben kell élni.

- Regina, amit mondasz, a kulcs apátok legyőzéséhez. Tudod, miért a csakramágusok próbálják legyőzni őt?

- Hogy ne érhesse el a megvilágosodást. A muladhara felelős a túlélésért, az újjászületésért és itt kezdődik el minden. Mindenki energia, de akinek az energiája kiszabadul a kozmoszba, felszabadul. - mondtam. - Tudom, mit kell tennünk.

- Légy jó, kislányom, sajnálom, hogy nem tölthettünk több időt együtt!

- Élj a mának, anyám! Az én szükségleteim már kielégítődtek. És a tieid?

Mindhárman visszatértek a látomásokból. Kharinnausz megpróbálta elhúzni a kezét a gömbtől, de két, összeaszott, vékony csuklóját két erős, fiatal marok fogta bilincsbe.

- Eresszetek! - sziszegte Kharinnausz, de a két testvér nem engedett.

- Magának milyen öreg a keze...! - mondta Kevin, majd másik kezével elővett egy vörös energiakönyvet.

- Tudom, mit kell tennünk. - mondta Dahlia, és ő is elővette a könyvét.

- Én is. - válaszolt a fiú, majd a padlóra lökték Kharinnauszt, és elővették összenőtt botjukat.

- Lehet, hogy öreg vagyok, de sokkal tapasztaltabb! - kiáltotta Kharinnausz, felugrott, elővette a botját, és lőtt.

A két testvér hárított, majd a két energiasugár összeért. A sötétmágus mormolt valamit, mire néhány árnyékszolga sereglett mögé. A muladharánusok is megidézték korábban élt társaikat, így ismét kiegyenlítődött a küzdelem.

Közelebb léptek egymáshoz, annak ellenére, hogy az energia taszította őket. Hirtelen megjelent egy kétkarú mérleg, egyik serpenyőjében vörös, másikban fekete kővel.

Dahlia lőtt, és eltalálta apja bal vállát, amelybe egyszer már Kevin belelőtt egy erőblokkoló nyilat. Kharinnausz sebébe belenyilallt a fájdalom, és féltérdre esett.

A mérleg a vörös kar felé billent.

Kharinnausz sziszegve idézett meg újabb árnyakat, és támadást parancsolt. Erőt gyűjtött egy újabb igéhez, de addigra az árnyak és az "ősmuladharánusok" egymásnak estek, és egy sem maradt belőlük.

A mérleg egyenesbe állt.

Kevin a mennyezetre lőtt, és hatalmas földrengés rázta meg a teljes épületet.

- Mit művelsz, te ostoba? - kérdezte állati dühvel Kharinnausz. - Élve akarsz eltemetni valamennyiünket?!

Aztán rálőtt a fiúra, egyenesen a szívére.

- Ne! - kiáltotta Dahlia, és rálőtt apja muladharájára. Az pedig ott helyben összeesett, és 

elernyedt.

- Dahlia... - nyöszörögte Kevin.

- Vége van. - mondta a lány.

- Nem, még nincs! - mondta Kharinnausz, és fekete sárkány alakjában a két apró alak fölé tornyosult.

Kevinnek úgy elkerekedett a szeme, hogy a nővére azt hitte, mindjárt kiesik. Ekkor megfogták egymás kezét, és elefánttá válva álltak a szörnyeteg elé.

Harry Jones, Eligius és Horatio sem tagadhatta le többé, hogy Christopher Lord veszélyes.

- Megeszem a süvegem, ha ezt túléljük. - mondta a legfőbb sötétmágus.

- Vagy ha Csakraella gyermekei túlélik ezt. - mondta a legfőbb fehérmágus.

- Én bízok bennük.- mondta Harry Jones mosolyogva.- Mindörökké Muladhara!

- Kösz, már intézzük! - kiáltotta Kevin, majd szarvával beledöfött Kharinnauszba.

A sárkány dühösen csapkodott a szárnyaival, majd sebéből ragacsos, fekete anyag folyt ki.

- Ezt még nagyon megkeserülitek! - kiáltotta, és fokozatosan változott vissza emberré.

- Kevin, most! - mondta Dahlia, ők is visszaváltoztak, majd hatalmas, vörös energiasugarat lőttek a legyengült sötétmágusra.

Kharinnausz vergődött, próbált kikerülni a hatás alól, de a két testvér erősebb volt. Az energia elemészette az erejét, és elernyedt a padlón.

- Réàlaqua, jöhettek! - mondta Kevin, és hirtelen megjelent a többi testvér is.

- Nem győzhettek le, soha! - kiáltotta dühödten Kharinnausz, de amint megpillantotta a Mágustanácsot, akiket egyszer már átvert, halkabbra fogta a hangját. - Valaki segítsen rajtam, nyomorult csürhe, én is csak egy ember vagyok...

- Maga nem ember, hanem egy szörnyeteg. - mondta Harry Jones. - Vigyék el a szemem elől! Életfogytiglanra ítélem.

- Már nem maga a polgármester. - mondta a rangidős szürkemágus. - Hanem Alan Cooper.

Christopher Lord úgy érezte, fényt lát az alagút végén, és felnézett az új polgármesterre. Fiatal, húszas éveinek derekán járó fiatalember volt, de a kétségbeesett félelem mély árkokat vetett arcára. "Megvan az áldozatom!" - gondolta, és alig láthatóan elmosolyodott.

- Szerintem nem veszélyes, ilyen elgyötörten. - vonta meg a vállát az ifjú polgármester.

- Tiltakozom! - mondta Veronica, de Peter Peterson csendre intette.

- El kell fogadnunk a polgármester úr javaslatát. - mondta halkan a rendőrfőnök.

- De hiszen Lord máris a hatalmába kerítette ezt a fiatal bohócot! - szólta el magát a visuddhanátus.

- Réàlaqua! - kiáltott rá a többi tizenhárom testvére.

- Bocs.

- Réàlaqua, mindig megnevettetsz a nyílt őszinteségeddel! - nevetett Kevin, majd komolyra fordította a szót. - Polgármester úr, nem tudjuk biztosan, hogy mennyi időre blokkoltuk Kharinnausz gyökércsakráját, de biztosan nem tart örökké. Ez a mágus... az apánk, mindent meg fog tenni, hogy visszaszerezze az erejét.

- Holnapra halasztom a döntést. - jelentette ki Cooper, mire Harry Jones halkan káromkodott. - De kik maguk?

- Mi vagyunk a tizennégy testvér. - mondta Dahlia. - Én és a bátyám pedig a vezérek.

Nicholas halkan káromkodott, majd elbukott apjára nézett. "Talán egyszer én is elbukom." - gondolta. - "De az nem ma lesz!"

- Én itt helyben mondok le! - mondta Eligius, majd Horatio-hoz fordult. - Jössz, fivérem?

- Nincs okom maradni. Ilarion, testvér, te maradsz?

- Természetesen nem .- mondta egy szürkeköpenyes mágus, a rangidőstől idősebb.- Veletek megyek akárhová.

- Jöjjetek velünk! - mondta Betty. - Maga is, Harry J., és mr. Peterson! Meg mindenki, aki akar, jöhet.

- Betty, a Bázis nem egy szálloda...! - mondta Agnes.

- Bárkit befogadunk. - mondta Kevin. - Kivéve a mágustanácsot, az új polgármestert, Lordot...

A tizennégy testvér, a három volt főmágus, a volt polgármester és a most már csak volt rendőrfőnök lassan elsétált a helyszínről, majd a Mágustanács is, amíg csak a polgármester és a milliárdos maradt.

- Hálásan köszönöm, hogy életben hagyott! - hízelgett Christopher Lord. - De tényleg, az a kettő támadt rám, túlerőben voltak...

- Nem érdekel. - vágott közbe Alan Cooper. - Maga undorítóan nyomorultul fest, Lord.

- Fogsz még félni tőlem, te nyomorult kis senkiházi! - sziszegte Lord, és a polgármester hátrahőkölt. Lord csak önelégülten vigyorgott, tűhegyes fogait kivillantva. - Még mindig megnyerő a mosolyom és a hangom...

És lassan visszafeküdt a földre, mintha mi sem történt volna.