- Fuss Vicky, fuss!- mondta nekem egy srác a sikátorban felém rohanva.

- Miért, állj! - mondtam. A fiú meglepetésemre megállt. Megkérdeztem, miért fussak, és csak akkor ismertem fel városunk tolvaját. - Luke Steallord, most miért üldöznek?

- Azért, amiért téged is.

- Tessék?! Én nem csináltam semmit!

- Veronica Réàlaquához van szerencsém?

- Nem. - mondtam, és elkönyveltem Luke-ot őrültként. Tudta, ki vagyok, nem egyszer próbáltam elkapni, de sosem sikerült. - Én Victoria Smith vagyok.

- Ez a városi nyomozó neve, aki eddig a percig voltál. Te vagy Visuddha+, az ötödik csakra egyik képviselője.

Nem értettem, miről volt szó, de mégis, ha visszagondolok az elmúlt napokra, így minden értelmet nyer...

2015. február 13-a volt, furcsa módon péntek, mert azelőtt hétfő volt, azelőtt vasárnap viszont valaki a dátumot kavarta meg, tehát most volt újra minden a normális kerékvágásban. Nálunk, Aniplancityben ez nem meglepő, mert ebben a floridai kisvárosban ani-és plantamágusok élnek legtöbben, akik állat-és növénykinézetű, alapvetően humanoid lényekké válnak, amikor akarnak. Az, hogy valaki mágus-e, vagy milyen mágus, az egyén tizenkét éves kora körül derül ki.

- Victoria Smith, ébredj már fel, el ne késs a suliból! - hallottam anyám, Wendy Smith hangját.

- Megyek már! - mondtam álmosan.

Megpróbáltam lemászni az emeletes ágyamról, de megcsúsztam az egyik fém lépcsőfokon, fél métert zuhantam, és a betonpadlón kötöttem ki. Ezzel egy időben a galériás ágy polcairól egy világoskék-fehér csíkos boríték esett le.

"Ne már!"- gondoltam. Tudtam, mi volt az, és nem örültem, hogy még megvan. Egy levél volt bizonyos Kevin Peter Ertzroth-tól, amiben "sereget toboroz a gonosz Kharinnausz ellen", amibe szüksége lenne rám, mint harcosként és testvérként. Nem pontosan egy éve kaptam, május 25-én, a születésnapomon, és még aznap elégettem! Azóta többször is újra meg újra felbukkan a levél.

Lassan feltápászkodtam a földről, és egy pillanatra a szobám kert felé néző ablakából egy világoskék szempárt láttam. "Biztosan csak képzelődöm!"- gondoltam bosszúsan, és összetéptem a levelet.

- Áú, ez fájt! - hallottam egy méltatlankodó, vékony, gurgulázó hangocskát, és épphogy visszafojtottam egy sikítást. - Ne sikíts, én a Levél szelleme vagyok. Tudod, milyen fájdalmas, ha összetépnek?! Viszont ha még egyszer elégetsz, nagyon, nagyon megbánod.

- Mégis miért? - kérdeztem félig még sokkosan. - És te meg mi a francot keresel itt?!

- Tudod, te vagy az ötödik csakra, a Visuddha, avagy torokcsakra őrzője. Ha szólok 2.A ügynöknek, vízbe fojt, és ha 5.B-nek szólok, bejuttatja a börtönbe a holttested. Nem viccelek, Veronica Réàlaqua!

- Én Victoria Smith vagyok.

- Nem vitatkozom veled. - mondta, majd pecsétszemével kinézett az ablakon. - Még egy figyelmeztetés: ne meséld el senkinek ezt a találkozást, mert halálos veszélybe kerülsz, és senkiben ne bízz! Így is túl közel vagy a gonoszhoz...

A Levél szelleme ezzel magamra is hagyott, és ezzel a gondolattal a fejemben értem a suliba falfehér arccal. Eddig senki nem próbált megölni. Reméltem, hogy csak álmodom az egészet. Egy mágiátlan ebbe a hitbe ringatná magát, de én? Túl sokat láttam már.

- Vicky, minden rendben? - kérdezte egyszerre két barátnőm, Viola és Anais. - Na, ezt most hagyd abba, hallod?

- Semmi sincs rendben! - fakadtam ki, és becsengettek bioszra, a tanár úr, egy viszonylag alacsony ember jött be a tanterembe.

- Ma egy különleges halfajról, az angyalhalról fogunk tanulni. - mondta a tanár.

A biológiaelőadó egyik hátsó, 6 fős padsorai felől csalódott sóhajtás, az előtte lévőből gúnyolódások és örömkiáltások hallatszottak, így az én "örömvisításom" elveszett a zajban. Imádtam a halakat, főleg ezt a fajt.

- Victoria megint elbőgte magát! - hallatszott egy gúnyos fiúhang a mögöttem ülőtől. Csak akkor vettem észre, hogy kedvenc halam neve hallatán víztócsák jelentek meg a padlón és a padon, mint mindig, amikor valami pozitív élmény ér engem.

- Te csak fogd be, Mike! - védett meg Anais, majd hozzám fordult. - Mi bajod ma reggel?

- Péntek 13. - vontam meg a vállam. Sose tudtam jól hazudni, kivéve írásban, szóban is most csak ennyire tellett tőlem.

- Hazudsz. - hangzott az egyértelmű felelet. - Ki vele, mi baj?

- Ki tudja, miért hívják ezt a halfajt angyalhalnak? - kérdezte a tanár úr, és én jelentkeztem.- Igen, Smith kisasszony?

- Az angyalhalnak alapvetően nincs neme, csak párzáskor válnak hímmé és nősténnyé, és az angyaloknak sincs neme, legalábbis egyesek szerint. - mondtam.

- Fogalmazás level 100 000. - mondta valaki hátul, mire gyilkos pillantást vetettem rá.

Az óra további részében képtelen voltam odafigyelni, nem is emlékszem, mi történt.  Viola szünet után, a lyukasóránkban, amíg Anais mosdón volt, mutatott nekem egy lapot, sormintával, minden jelhez tartozott egy szám. Egy háromszög az egyes, a súlyvonalaival és a beírt körrel, hullám a kettes, ismét háromszög, egy hullámos tábla, benne 5.A írással, a hármas, megint háromszög, szemben vízszimbólum a négyes, megint háromszög, holdban a szem az ötös, háromszög, hal egy óriási szemmel a hatos, háromszög, egy furcsa jin-janghoz hasonlító jel, a hetes számú, és ismét a háromszög. Alattuk bal oldalt volt a számkód, mellette az ismétlődő alapjel, alatta talán egy név, Visuddha Réalether. Nem ismertem, de egy megérzésem azt súgta, mégis. A minta mindig el volt tolva egy jellel, így a következő számsorkód jött ki:

1213141516171, 2131415161711, 1314151617112, 3141516171121, 1415161711213, 4151617112131, 1516171121314, 5161711213141, 1617112131415, 6171121314151, 1711213141516, 7112131415161

Az ötös szám pedig minden alkalommal kékkel volt kiemelve.

- Mit tudsz erről mondani, Vicky? - kérdezte Viola.

- Nem tudom. - vallottam be. - A számok biztosan a jeleket jelölik, az 5-nek köze van valahogy a kékhez és Visuddha Réaletherhöz...

Viola arckifejezése egy kissé megváltozott a név hallatán, de azonnal megkeményítette a vonásait, majd tetőtől talpig végigmért. Végül a karomon állapodott meg a tekintete.

- Miért nem szóltál, hogy plantamágus vagy? - kérdezte, és egy világoskék hullámjelre mutatott a karomon.

- Plantamágus? - nem reméltem, hogy mágikus képességeim lehetnek. A szüleim nagyrészt lemondtak az erejükről a születésem előtt.

- Olyan mágus, aki képes félig növénnyé és-vagy gombává változni.

- Tudom, mi az. És te mi vagy?

- Jaguár-animágus. Anais pedig fehértigris-animágus.

- Értem. - mondtam, és Anais is csatlakozott hozzánk.

- Helló, minden oké? - kérdezte.

- Igen. Jó hírem van, Vicky plantamágus.

- És mondtad neki, mi mik vagyunk?

- Úgy gondoltam, tudnia kellett.

"Tehát már tudod, ki az a Visuddha Réalether?" - kérdezte a Levélszellem, és már belekezdett volna mondandójába, ha nem javaslom barátnőimnek a zenehallgatást. Végül valahogy sikerült 3 fülhallgatót dugnunk a telefonomba, és kizárni a fejemből a kis hangot.

"Most miért nem akarsz végighallgatni? Én tudom, ki is az a Visuddha, meg hogy mik azok a jelek. Menj el a mosdóba, ott mindent megbeszélhetünk!"

"Még a nevedet sem tudom!" - gondoltam magamban, de valami "Elmegyekamosdóba" -szerűséget mormolva elindultam a suli egyetlen nem működő, nem sűrűn látogatott mellékhelyisége felé.

Elértem a mosdóhoz, és haboztam, belépjek-e. Az a legenda terjedt az egész városban, hogy egyszer egy fiatal főnix-animáguslány az egyik vécében fulladt meg, és soha nem tért vissza. Végül beléptem, a padlón a levél, fölötte egy kis, kék energialény, vagy mi a csoda, mint anyám ezoterikus könyveinek néhány kis lénye. Tiszta energia. Mellette egy feketés-világoskék köpenyes fiú állt, nadrágja fekete, pólója világoskék, cipője pedig fekete volt öt világoskék csíkkal. Az arcát nem láttam, mert a köpeny fekete-világoskék csíkos csuklyája eltakarta azt.

- Victoria Smith?- kérdezte a fiú. Nagyon ismerős volt a hangja, viszonylag harsány, vidám, mint...

- Luke Steallord. - mondtam. - Olyan a hangod, mint APC tolvajának. Bocs, biztos mondták már neked...

- A valódi énemet kevesen ismerik. - vallotta be a srác töredezett hangon, majd köhögések közepette kért elnézést, de beteg.

- Victoria, ő itt Luke Falzerivér, hivatalos nevén 5.B ügynök. - mutatta be nekem a levélszellem, vagyis energialény a fiút. - Kevin is eljött volna, de ő 6.A-t és 6.B-t kutatja fel éppen. Aztán eljött volna még Thomas Andrew Creaquamuse, 2.A is, de ő 7.A és B ügynököket találta meg. Most szállítja őket a Bázisra. Az én nevem amúgy Visi Uddha pozi, az őrződ vagyok.

- Okkééé... - mondtam, és megpróbáltam feldolgozni az információkat.

- Velem kell jönnöd suli után. - mondta Luke.

- Hát jó. - vontam meg a vállam. - Ennyi?

- Igen, és NE szólj senkinek, még a barátnőidnek se, és ne bízz senkiben! Csakis abban, akiket én, Visi, vagy olyan személyek hagynak jóvá, akik megbízhatóak. Emailben küldöm a listát, ugye van neted a telódon?

- Persze! - mondtam. - Kinek nincs? Mindegy, oké. - azzal visszamentem Violához és Anais-hez.