" Billibaba!Remélem jól vagy, a hangoddal semmi baj, ahogy az egészségeddel sem. Ünnepeljétek meg kellő kép a huszonötödik születésnapotokat!Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Előre is!❤ "

- Ebből tudni fogja? - kérdezte, hogy nem írtam semmit a végére.

- Csak én hívtam így. - mosolyogtam Stellára.

- Akkor már értem. - mosolygott vissza. - És, Tomnak mit írsz?

- Nem tudom. - néztem az üres kis kockára, ami csak arra várt, hogy írjak.

Pár perc szomorú idő után, átgondoltam, mi mindent szeretnék leírni neki.

- Stella! - néztem még mindig a telefont. - Eljössz velem tetkóshoz?

- Mit tervezel? - ijedt meg.

- Majd meglátod!

Rohanni kezdtünk a 2 sarokkal lejjebb lévő tetováló szalonba.

***

- Bill, csilingelt a telefonod! - kiabált ki a konyhából Gustav.

- Látom! - vette kézbe Bill. - Ismeretlen szám?

Elkezdte olvasni, s hirtelen seggre ült. Térdei nem bírták megtartani. Falfehér arca lett. George és Andy úgy siettek oda hozzá, hogy felsegítsék az egyik fotelba.

- Mi van? - kérdezte aggódva Andy.

- Medi! - suttogta Bill, könnybe lábadt szemekkel.A

többiek is elolvasták az üzenetet, s leültek Bill elé a földre. Egyszerre járta át őket öröm, szomorúság. Tom akkor érkezett le a lépcsőn, mikor Andy dőlt hátra káromkodva.

- Hát titeket meg mi lelt? - kérdezte kérdőn pillantva a társaságra. M

egcsörrent Tom telefonja is.Bill azonnal odakapta a tekintetét, s lefolyt egy könnycsepp az arcán.

- Tesó! Jól vagy? - guggolt le mellé, miközben matatott a zsebében a telefonja után.

- Tom! - sóhajtott fel Bill.

- Hm? - nézett fel rá. Bill szomorú tekintettel nézett rá, ahogy Tom is vissza.

- Szerintem ne nézd meg! - kapta ki Andy a kezéből a telefont.

- Hé, add ide! - pattant fel Tom, kapálózva.

- Haver, jobb ha nem olvasod el! - tolta le a kanapéra George Tomot.

- Mi van veletek? - háborodott fel Tom. - Adjátok ide. Mit titkoltok?

Senki nem válaszolt, csak Tomot nézték, illetve a földet. Feszült volt a hangulat. Andy megnyitotta az üzenetet, s elkezdte olvasni. Félúton, a szájához emelte a kezét. Tom már teljesen elvesztette a fonalat. Mindenki Andy fölé tömörült, kivéve őt. Türelmesen várt.

- Basszus! - suttogta Gustav az üzenet végére érve.

- Na jó, adátok ide! - állt fel Tom, kezét előre nyújtva.

- Tom! - nézett fel rá Bill. - Előbb ülj le.

- Nem értem mi bajotok van. - ült vissza a helyére.

- És most.. - állt elé Andy. - Ígérd meg, hogy semmi hülyeséget nem fogsz csinálni, mondani, tenni, semmit!

Tom felhúzta bal szemöldökét. Nem értette mi van, de nagy nehezen megígérte. Andy remegő kezekkel nyújtotta át a telefonját.

"Édes Gesztenye!Nem is tudom, mikor hívtalak így utoljára. Először is, nagyon sajnálom, hogy ott hagytalak, elrohantam ahelyett, hogy megbeszéltük volna a problémánkat. Nagyon bánom! Másodszor, remélem jól vagy, éled a minden napodat boldogan, a többiekkel. Azt reméltem, túl tetted már magad, de mikor megláttam, hogy a tetoválásunk alá mit csináltál, elbőgtem magam. A sajátom mindig rád emlékeztet, még akkor is, ha rá sem nézek. Minden este lefekvés előtt rád gondolok, hogy vajon mit csinálsz, hogy vagy. Minden reggel a képeddel kelek. Nagyon hiányzol! Hiányzik mindened.Nagyon nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Előre Is!Szeretlek, Baba."

Tom fal fehér arccal nézte meg, a Medi által csatolt tetoválását. Alá tetováltatta az 'Örökké' szót ő is. A szája előtt tartotta a kezét. Tom szeméből, kövér könnycseppek kezdtek el folyni. A szeme vörösödni kezdett, s csak a telefon kijelzőjét bámulta egyfolytában.

- Én is szeretlek. - suttogta magának.

- Próbáljuk felhívni! - kapta elő a telefonját Bill, s próbálta visszahívni, sikertelenül.

- Van annyi esze szerintem, hogy nem a saját telefonjáról hív, hanem egy eldobhatóról. - tette Gustav Bill vállára a kezét.

- Meg kell találnunk! - nézett fel könnyes szemekkel Tom.

- Tom, tudod, hogy ez lehetetlen. - sóhajtott fel keservesen Andy.

Fájt neki így látnia a haverját, anélkül, hogy elmondhatta volna a könyvet. Gustav és George is ilyesfajta érzelmekkel ültek le.

- Hiányzik. - temette Tom két tenyerébe az arcát.

- Nekünk is. - veregette hátba Gustav.Mindenki átérezte Tom helyzetét.

Medi az életük részévé vált, olyannyira, hogy lehetetlenségnek tűnt elfelejteni. Tom felállt, és felment a szobájába, maga után becsapva az ajtót. Bill együtt érzőn nézett testvére után, míg Andy, George és Gustav inkább csöndbe maradtak. Nem a legfelelőbb helyzet lett volna bármit is mondani.

- Azt hiszem, ez betett neki. - nézett rájuk Bill.

- Igen, észre vettük. - sóhajtott fel Andy.

- Mit kéne tenni? - állt fel Bill, s járkálni kezdett előttük.

A két G és Andy összenéztek. Végül dűlőre jutva, úgy gondolták jobb, ha Billt is beavatják a tervükbe.

- Bill. - húzta le ülő helyzetbe George.

- Van valami, amiről tudnod kell. - vakarta meg tarkóját Andy. - De, meg kell ígérned, hogy nem mondod el Tomnak!

- Jó nem mondom. - pislogott rájuk Bill. Mindenki Gustavra nézett.

- Emlékszel a könyve, amit Olaszországban vettem? Az írója Madeline M. K.

- Mire akarsz célozni? - húzta össze egyik szemét Bill.

- Madeline Montana Kaulitz. - pillantott félre Andy.

Bill hatalmas szemekkel meredt a három előtte ülő srácra. Majd Gustav folytatta.

- A könyvben azt az időszakot írja, szóról szóra, percre pontosan, amit velünk töltött. Medisson, Thomas, Billie, Gustavo, Gregor és Anthony a könyv főszereplői, köztük Daniellel.

- Medi, Tom, én, te, George, Andy és David? - mutatott körbe közben Bill, mire mindenki bólintott.

- A második kötete 2 héten belül a kezemben lesz, amiből valószínűleg megtudhatjuk a tartózkodási helyét. Arra gondoltunk, hogy oda megyünk nyaralni. - Gustav elég nehézkesen mondta el ezt a két mondatot. Nem tudta, Bill mit reagálna rá.Bill csak bámult rájuk, felváltva. Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán.

- Tudjuk, elég sokkoló így egyszerre. - sóhajtott fel Gustav. - De más nem jutott eszünkbe.

- Ti.. - mutatott rájuk. - .. komolyan azt hiszitek, ezzel segítetek?

- Aham! - bólogattak.

- Gustav! - fordult felé tikkelő szemekkel. - Imádom, hogy ilyen hülye könyvmoj vagy! - ölelte meg szorosan Bill.

- Én is szeretlek, de megfojtasz! - lilult már Gustav arca.

Bill ujjongását Andy és George alig bírta csitítani. Félő volt, hogy Tom meghallja, bár isten tudja mit csinál fent. A fiúk átmentek a két G és Andy házába, megmutatni Billnek a könyvet. Bill rátapadt az utolsó oldalra.

- De aranyos! - mosolygott becsukva a könyvet.

- Mi is ezt mondtuk. - pacsizott össze Andy és George.

- Hát nem igazán! - emelte fel Gustav a szemöldökét.

- Jol van na. - vigyorgott Andy. - Na és az ötlet, hogy tetszik?

- Nagyon is jó! - mosolygott rájuk Bill. - De, hogy szerezzük meg a második kötetet?

- Már elintéztem. - emelte fel a kezét Gustav. - Nem rég, felhívtam Davidet, hogy szerezze meg nekem. 2 hét, és a kezünkben van.

- Csodás! - tapsikolt Bill örömében. - Akkor csak várnunk kell. Jujj, milyen jó szülinapi ajándék lesz Tom számára.

- Ja ja! - vigyorogtak a többiek

- Bár, előbb Medivel kéne valahogy kapcsolatot felvenni. Nem? - nézett körbe George. - Hisz, kiakadna, hogy ha csak úgy oda mennénk.

- George barátom! - karolta át Andy a vállát. - Ha bejelentenénk hogy 1 hét múlva mondjuk megyünk, addig isten tudja hány országon, szigeten keresztül átmenne.

- Ez így van. - húzta el Gustav a száját.