- Te most komolyan ilyen részletesen emlékszel ezekre? Édesem, én a tegnapomra alig emlékszek. - akadt ki Stella visszaemlékezve a napozásunkra.

- Látod. - vontam meg a vállam. - Én sem tudom hogyan, de emlékszek. Mindenre.

- Én bele őrülnék, ha mindenre ilyen részletesen visszatudnék emlékezni. - vakarta meg a homlokát a képernyőt bámulva.

- Én sem tartok messze tőle, ne aggódj. - mosolyogtam rá.

- Nem csodálkoznék rajta, hidd el. - bökött oldalba az ujjával.

- Pimaszkodsz? - vigyorogtam rá gonoszan.

- Én ugyan nem! - emelte fel a kezét maga elé. - Csak kifejtettem a véleményem.

- Hallom! - nevettem el magam a végére.

- Mellettem nem tudsz komoly lenni, kis anyám!

- Próbálkozni lehet. - néztem rá kiskutya szemekkel.

***

Reggel van. Hát, fogalmazhatunk úgy is, hogy semmi sem alakult a normálisság közelében. Korán reggel, Andy és George rontottak be Gustav szobájába, aki még mindig az ágyán feküdt, és Medi könyvét olvasta.

- Na? - türelmetlenkedtek.

- Nektek is jó reggelt! - nézett fel Gustav a szemüvege fölött. - Végig olvastam.

- És? Jajj, Gustav, ne harapó fogóval kelljen kihúzni belőled! - nyavíkolt Andy.

- Tényleg ő az. Az egész rólunk szól. Arról az időről, amit velünk töltött el. Szóról szóra, perce pontosan le van írva minden. - ült fel Gustav az ágy szélére.

- Ájj, de tudtam! - tapsolt egyet George.

- De véletlen sincs benne a honléte, igaz? - húzta el Andy a száját a választól félve.

- Nincs. De úgy fejeződik be a könyv, hogy elköszön Tomtól, taxiba ül és már itt sincs.

- Tehát, kénytelenek vagyunk várni még egy hosszú hónapot. - huppant le George Gustav mellé.

- Sajnos. - sóhajtott fel mindenki.

- Addig.. - ült fel Andy. - Sose gondoltam volna hogy ilyet fogok mondani, de nem engedhetjük az ikreket könyv közelbe.

- Szerintem ettől nem kell félni. - röhögött fel George, a térdére csapva.

- Igen. - bólintott Gustav.

Vették a fáradtságot, s átmentek a szomszédos házba, az ikrekhez. Gustav előtte gondosan eldugta a könyvet, hogy ne legyen szem előtt.Az ikrek épp a nappaliban ültek, valami sorozatot néztek. Vagyis csak inkább Tom, Bill meg szenvedett mellette, és kommentelte. Fura, mi?!

- Tom, sose fogod elfelejteni, ha ilyen nyálas szarokat nézel állandóan. - nézett aggódva bátyjára.

- Nem is akarom. - támasztotta ki térdén a kezét, ráhajtva a fejét Tom. - Sose akarom elfelejteni.

- Sziasztok! - estek be a fiúk.

- Miről van szó?

- Medi. - húzta el a száját Bill.

- Ő volt az egyetlen nő, aki kitudta hozni belőlem a legjobbat. - sóhajtott fel Tom. - Akire úgy tudtam nézni, mint a gyerekeim anyjára, a leendő feleségemre. Nagyon szerettem. - nézett keserű szemekkel a többiekre.

A két G és Andy szíve összeszorult, de akkor sem mondhatták el a könyvet, ha Tom térden állva vergődött volna, könnyek között. 1 hónap! Csak egy hónapot bírjanak még ki! - mondták magukban.

- David hívott amúgy. - emelte a fiúkra tekintetét Bill.

- Na és? Mit mondott? - dőlt hátra George.

- 1 hónapunk van kitalálni, hogy hova megyünk nyaralni. Azt mondta, mielőtt a visszatérésünket tervezzük, egy kiruccanást csináljunk.

- Szuper! - tapsolt egyet Andy.

- Szóval, ti hova akartok menni? - nézett körbe Gustav.

- Még mi sem tudjuk. - rántotta meg Tom a vállát.

- Bízzátok ránk. - vigyorgott George. Andy és Gustav szúrós szemmel nézte rá. - Majd mi kitalálunk egy jó helyet.

- Meglepetés? - csillant fel Bill szeme. - Benne vagyok!

Kikapcsolva a romantikus filmet Tom szeme előtt, elkezdtek nézni egy vígjátékot, hátha feltudják haverjuk kedvét dobni. A lehető legrosszabb vígjátékot sikerült a sok száz közül kifogni, a főszereplő lány kiköpött mása volt Medinek. Tom árbús szemekkel figyelte a filmet, bár inkább csak a lányt, a film nem nagyon érdekelte. Bill a fejét fogva nézte, Gustav halvány mosolya pedig kiült Andy és George szájára is. Ők tudták miért. Hatalmas meglepetés lesz! - gondolták magukban. Már csak az a kérdés, hogy honnan szerezik meg a példányt.

- Bocsánat, de telefonálnom kell. - állt fel Gustav hirtelen, s ment ki a helyiségből.

- Mi lehet ilyen fontos? - nézett rá pislogva Bill.

- Mostanában sokat telefonál. - próbált terelni Andy.

- Lehet csajozik! - bökte meg Bill vállát nevetve George.

Gustav a hátsókertbe sétált ki, hogy még véletlenül se hallják a többiek, kivel beszél. Tárcsázni kezdte a számot, s várt.

- Mondjad Gustav, miben segíthetek!?

- David, lenne egy kérésem.

- Hallgatlak. - lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.

- Németországban nem fogják kiadni a könyvem második kötetét, és egy hónap múlva jelenik meg. Betudod nekem szerezni valahonnan?

- Hát persze! - nevetett fel. - Ki az író, és mi a könyv címe?

- Erről akartam veled beszélni. - Gustav hangja fájdalmasan hatott, David fülére.

- Mit titkolsz? - komorodott meg David is.

- Az író, Madeline M. K. És a könyv címe meg Ez minden csak nem Romantikus.

- Madeline M. K. - kezdte el David leírni. - Mi ez, valami csöpögős?

- Nem. Majd elmesélem.

- Rendben, minden tőlem telhetőt megteszek. Pá!

Gustav furcsán nézte a kijelzőn villogó nevét. Le se esett Davidnek, hogy az unokahúgáról van szó. Megvonta a vállát, s visszament a többiekhez, akik már Tomot próbálták elfolyó helyzetéből felhúzni.

- A lehető legszarabb filmválasztás. - dünnyögte Bill.

- Tom, szedd össze magad tesó! - ütögette a vállát Andy.

- Hiányzik. - suttogta szinte magának. - Még mindig, mindennél jobban szeretem.

- De attól még nem kell ennyire a föld alá süllyedned, gondolj már bele! - próbálta inspirálni Bill.

- Majd összeszedem magam. - ült fel lassan Tom. Szomorú tekintete nem változott 2 év alatt.

- Ezt mondod már lassan 2 éve. - húzta el a száját Andy.

- Nem tehetek róla, sajnálom srácok. - sóhajtott fel.

- Tudjuk tesó! - ölelte át megnyugtatóan Bill a vállát.

- Gustav! - csettintett Andy. - Csörög a telód!

- Hm? - nézett fel pislogva Gus. - Ja, persze! - állt fel.

- Jó hír! A könyvkiadó a legelső példányt majd küldi is el, elvileg 2-3 héten belül. - ujjongott David.

- Isten király vagy! - csillant fel Gustav szeme.

- Tudom! - tette le David.

Gustav boldog mosollyal ült le a többiekhez, majd Tom felé fordult. Tom a földek fixírozta, ujjaival játszott, térdeire dőlve. Elég szarul nézett ki! De, Gustav hatalmas vigyora, Georgenak és Andynek mindent elárult.

- Tom! - bökte meg Gustav. - Hiszel nekem, ha azt mondom, 2-3 héten belül feldobom a hangulatodat? A tetőfokára?

- Próbálok hinni neked, Gustav. - nézett rá szomorú szemeivel. De Gustav vigyora nem tűnt el.

- Tartsd észben! - ököl pacsiztak, mire Tom elengedett egy kisebb mosolyt.

- Miről maradtam le? - húzta fel szemöldökeit Bill.

- Majd meg tudod időben, Billike. - kacsintott rá Gustav.

- Ezek szerint, van egy jó terved. - mutatott felé Andy.

- De még ilyen jó. - bólintott Gus.