Helló! :D Sajnos, eléreztünk a végére. Még lesz egy utolsó rész, és a 2. évad is befejeződött! DE! Azt már csak holnap hozom. :)

Taking back our Love! - 1.része már fent van! Olvasniiiii! :D

Ezer csók :*

"Az erkélyen álltam, megint csak az eget vizsgálva. A szemem előtt egy hulló csillag zuhant a homályba. Becsuktam a szemeim, Thomas arcára koncentráltam, ami ennyi idő után se halványult. 

- Bárcsak megint együtt lehetnénk, boldogan! - kívántam. Ahogy a hulló csillag eltűnt az égről, szomorúan mentem be, hogy lefeküdjek. Fikarcnyi esélyét se láttam annak, hogy valóra váljon ez a kívánságom." - olvasta fel Gustav.

- Ez nem fair! - mutattam rá. 

- De még is csak össze jött! - vonta meg a vállát mosolyogva. 

- Ne aggódj, kicsilány! - simította végig az arcom Bill. 

- Billibaba! - mosolyogtam rá. 

- Jajj, el sem tudod képzelni mennyire hiányzott már, hogy így hívj! - tépte meg a pofazacskómat úgy, mint ahogy a nagyanyám szokta. - Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz. 

- Ha ti mondjátok! - adtam be a derekam. 

- Most viszont, nekem vissza kell mennem, mert elég feltűnően sokat sétálok! - formált macskakörmöt az ujjaiból Gustav, s ott hagyott minket. 

Pislogtam utána. Ja, hogy ő azt kamuzta sétálni megy. Cseles! Billel kettesben maradtunk, s elbeszélgettünk, mint a régi szép időkben. Tényleg örültem hogy itt van. Sőt, az egész bandának. Csak Tomtól féltem, hogy mit fog reagálni. Bill minden egyes részletét elmesélte az elképzelésüknek, talán túl részletesen, túlságosan bele élve magát. Röhögtem rajta. Szabályosan mutogatott, mozgott, artikulált. Hát azt hittem ott helyben rekeszizom szakadást kapok! 

- És akkor jössz te! - mutatott rám egy pózba beállva. 

- És akkor jön a totál sokk. - nevettem fel. 

- Ez így van. - vigyorgott rám. - De minél nagyobb a sokk, annál nagyobb az öröm. 

- Mintha ezt egy párszor hallottam volna már. - utaltam arra az időre, mikor még Németországban laktam, velük. 

- De, nem mondhatod, hogy nem adtam jó tanácsokat, mert szerintem igen is azok voltak! - akadt fenn a lényegen. 

- Egy szóval sem mondtam. - mosolyogtam rá. - És igen, tényleg nagyon jó tanácsokkal láttál el. 

És akkor bumm! Berobbant az ajtóm, rajta egy lihegő Stellával. 

- Mi a manó?! - lepődött meg. - Hát Petric tényleg nem hazudott. 

- Micsoda? - pislogtunk rá.- Bill, ő is Stella, a legjobb barátnőm. A könyvben Veronica néven szerepel, kívánságműsorra. - mutattam be őket egymásnak. 

- Petric azt mondta, hogy a Tokio Hotel dobosa úgy ment oda hozzá, hogy engedjen fel hozzád, hogy azt kell mondani, hogy rózsaszín macis alsó, és videó. - hadarta el Stella teljesen ledöbbenve. 

- Rafkós! - vigyorogtam Billre. 

- Most mi az? - nézett rám hatalmas szemeivel. - Tényleg azt hiszed, hogy én találtam ki? 

- Akkor ki más? - kérdeztem vissza. 

- George. - mondta halkabban. De még véletlen se értettem félre. 

- George? George Listing? Ő is itt van? - sokkolták tovább a hírek Stellát. 

- Az egész banda itt van! - nyomatékosítottam Stellának, csak hogy értse. 

- Istenem gyere le! - huppant bele a fotelba. - De jól vagy, nincs semmi baj? 

- Miért lenne bármi baj? Úgy nézek ki, mint akinek világrengető problémája van? - vigyorogtam rá egy ezer wattos vigyorral. 

- Látom nem. - nyugodott meg végre. - Ha bármi van, a kávézóban vagyok. Szerintem a főnök totál kattantnak hisz, hogy eldobtam mindent és rohantam ide. - nevetett kínosan, majd már ott sem volt. 

- Igen, ő volt Stella! - mutattam utána, ahogy eltűnt a csukott ajtó mögött. 

- Helyes lány! - mosolygott Bill. - Visszatérve. Elhoztam magammal pár cuccot. 

- Aha, akartam is kérdezni, mi az istennek van nálad ekkora táska. - emeltem fel az egyik szemöldököm. 

- Most mit vagy úgy oda? - pislogott rám Bill. - Én, veled ellentétben, alaposan felkészültem. 

- Azt azért vegyük számon, hogy körülbelül egy másfél órája tudom, hogy mit terveztek. - tettem csípőre a kezem. 

- Jól van, jól van! - zárta le gyorsan Bill. - Szóóvaaal vissza térve! 

***

Gustav belépett a nyaraló ajtaján. Tom, türelmetlenül járkált a nappal szerű helységben, az orra alatt mormogva valami érthetetlen szöveget, George pedig a fejével követte a járkálását, mozgását. 

- Hát ez hihetetlen. Még eltűnik és nem is szól. Felháborító. 

- Beléd meg mi ütött? - nézett rá hülyén Gustav. 

- Na végre! - tárta szét karjait Tom. - Elmondanád, még is merre lófráltál egy szó nélkül? 

- Elmentem felmérni a terepet, mivel én még nem voltam itt. - adta be a kamu dumát, hátha bejön. 

- Tom már halálra aggódta magát. - forgatta meg szemeit George. 

- Nem aggódtam, csak frusztrált, hogy felszívódtál. 

- George és Andy tudott róla. - mondta Gustav egyhangúan. 

- Tényleg? - fordult mérges szemekkel Tom George felé. 

- Hát nem kérdezted, így nem mondtam. - röhögött George. 

- Végül is! Legalább egy órája itt koptatom a szőnyeget! 

- Most mire vered magad? - jött le vigyorogva Andy. 

- Mi bajod szöszke? 

- Nem bírsz megülni a seggeden vagy mi? A kukacok nem hagyják, fogadjunk. 

- Már megbocsáss, de veletek ellentétben, én lószarról se tudok! - akadt ki Tom teljesen jogosan. Mondjuk. 

- Most mit parázol, öreg? - értetlenkedett Andy. - Nem sokára úgy is meg tudod. 

- Ja, mikor, 10 fényév múlva? 

- Hajj, kibírhatatlan vagy ilyenkor. - fordított hátat Andy s indult meg a konyhába. 

- Bill hol van már az isten szerelmére.. - dünnyögött tovább Tom. 

- Ne aggódj már ennyire! - lepődött meg Gustav. - Ő is jön nem sokára. 

- Épp felméri a bulitok helyszínét. - nézett Tomra Andy, a hűtő ajtaja mögül. 

- El nem tudom képzelni, mi tart ennyi ideig. 

- Ugyan már Tom! - nevetett fel George. - Tudjuk, hogy Bill mennyire maximalista, és hogy mennyit tud csacsogni. 

- Jó, de ez nem ok arra, hogy eltűnjön majdnem két órára. - nézett a faliórára Tom. 

- Megjöttem! - kiabált be Bill. 

- Végszóra! - állt fel térdeire támaszkodva George. 

- Oh, jó látni hogy időben készen vagytok! - mosolygott mindenkit jól szemügyre véve Bill. 

- Hogy ment? - nézett fel megint Andy. 

- Ne most tömd a búrádat, inkább induljunk el! Minden a legnagyobb rendben, a terv szerint halad! - dörzsölte össze tenyereit Bill, s utat engedve bátyjának, kimentek. 

- Hova megyünk? - nézett hátra Tom. 

- A hotelba. - mutatott a Paradise hotelra Andy. - Jajj, jut eszembe. 

- Istenem most segíts. - morogta Tom belépve a hotel ajtaján. 

- Ezt vedd fel! - lépett mögé Andy, s egy szemellenzőt tett Tomra. 

- Még is mi az anyámért? Ebben semmit nem látok. 

- Pont ez a cél! - vigyorgott Andy. 

- És Bill miért nem kap ilyet? 

- Rajtam is van tesó! - próbált unott hangot produkálni Bill, kisebb nagyobb sikerekkel. 

Elindultak a hotel mini étterme felé, ahol már halkan szólt a zene, s egy hat fős asztal meg volt terítve. Tomot és Billt az asztallal szembe állították, bár inkább csak Tomot, hiszen Bill mutogatott, rendezgetett mindent.Ekkor jöttem én a képbe. A lámpák fényét lejjebb oltották, harmónikus, homály keletkezett ezáltal az étteremben. Gustav odalépett hozzám, a kezemben lévő torta gyertyáit sorba meggyújtotta, s a nagy durranás előtt még kaptam tőle egy biztató ölelést. George és Andy már tülkön ültek, készítve a telefonjaik kameráját, hiszen Tom arcát, reagálását le kellett kamerázni. Nincs még egy ilyen meglepetés a világon!Bill is izgatottan fordult meg, hogy Tomnak ne legyen feltűnő, majd Andy megfordította mindkettejüket. Bill a feje mögött megfogta a szemtakarónak szolgáló kis sálat, már csak Tom miatt is. Pillanatok választják el a bátyját a teljes megsemmisülő sokktól, de élvezni fogja! Soha életükben nem sikerült ekkora meglepetést szervezniük!