Hejhó! :D Köszönöm a sok szavazatot és kommentet hát iszonyat jókat röhögtem némelyiken! :3 Lassacskán a vége felé járunk a 2. évadnak is, de ahogy írtam is, nem terveztem sok részt.

De aggodalomra semmi ok! Elkezdtem egy új történetet - Taking back our Love! - ami ugyan nem ehhez a sztorihoz fűződik, hanem egy másik fanfiction. Remélem, az is tetszeni fog mindenkinek :D

ezer csók! :*

~ Tíz perccel korábban. ~

Gustav lépett be, a könyvet a kezében tartva. A recepcióra sétált. Vörös haj, barna szemek. Ahha! Ez Petric! Már csak a névtábláján szereplő neve miatt is.

- Üdvözlöm a Paradise Holtelban. Miben segíthetek?

- Nem akarom hangosan mondani! - hívta közelebb Petricet Gustav. - Medihez jöttem.

- Sajnálom, de nem tudunk ilyenről. - nézte meg a feljegyzéseket.

- Azt mondta, ha Petric akadékoskodik, csak hozzam fel a rózsaszín macis alsó esetet, és azt tegyem hozzá, hogy vigyázz nehogy felkerüljön a netre. - Gustav ilyenkor örült magának, hogy könyvet olvas.

Petric arca azonnal elfehéredett, oda adta a pótkulcsot Gustavnak, s felküldte a legfelső emelete. Gustav diadalittasan szállt be a liftbe, ahol már fütyürészni is elkezdett, úgy örült, hogy a terve összejött.Ahogy belépett Medi szobájába, a szája tátva maradt. Minden ízlésesen volt berendezve,összhangban voltak a színek egymással. Csinált gyorsan egy selfie-t, s elküldte Andynek azzal a címszóval, hogy:

"A szobában vagyok, hajrá nekem!"

Leült az egyik közelebb eső fotelba, s várt. Remélte, hogy Medi nem órák múlva jön meg.

Eközben én, mit sem sejtve, a telefonomat nézve szálltam be a liftbe. A lift ajtaját bámultam, abban is inkább a tükörképemet. Tom pulcsija még mindig nagy volt rám, de akkor is szerettem ezt a pulóvert. Semmi pénzért nem adtam volna ki a kezeim közül. Elővettem a kulcsaimat, s benyitottam. Dalolászva néztem a földet, s zártam be az ajtót. Majd mikor megfordultam, sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Kezeimet a szám elé tapasztottam, s kigülledt szemekkel néztem a betolakodót.

- Szia, Medi! - mosolygott rá Gustav.

- Gustav Schäfer! - vettem le a kezeimet. - Te mit keresel itt?

- Látom, mennyire örülsz nekem. - nevetett Gustav.

- Jajj, ne értsd félre! - mentegetőztem. - De komolyan, neked örülök meg minden de, hogyan?

Gustav felemelte a könyvet. Homlokon vágtam magam. Gondolhattam volna, hogy Gustav nem tud ellenállni az ilyen regényeknek, történeteknek.

- Madeline Montana Kaulitz. Csúnyán lebuktál! - jött oda hozzám, s megölelt. Szorosan öleltem én is őt.

- Nem kicsit. - nevettem fel zavaromban. - De ez azt jelenti hogy a többiek is... - fehéredtem el hirtelen.

- Áj, ezzel van egy pici gond. - pirult el Gustav.

Kínos csend következett. Nem hittem a szememnek, még mindig nem voltam képes felfogni, hogy Gustav áll előttem.

- Még is, mi? - nyögtem ki végül halkan.

- Nos, Tom nem tudja, hogy miért is vagyunk itt. - vakarta meg a tarkóját.

- Micsoda? - lepődtem meg a lehetségesnél még jobban.

- Bill, Andy és George tudja még a tervünket, ő nem. Meg mielőtt jöttünk, David is kapcsolt.

- Megint mibe keveredtem. - dőltem le az ágyamra.

- Medi, kérlek. - hallottam, ahogy Gustav hangja elszomorodik. - Hisz, leírtad a könyv végébe is. Most nem csak Tom, hanem a te kívánságodat is valóra váltjuk.

- Miért, Tom mit kívánt? - ültem fel, szomorú tekintettel felnézve Gustavra.

- Hogy bárcsak vele lennél. - sütötte le szemeit.

- Szerintem, én ezt nem hallottam kristály tisztán! - sokkoltam le.

- Két év mindkettőtök számára, sőt számunkra is sok idő. De ő azóta se felejtett el, s ahogy az SMS-ben le is írtad, az jött le nekünk, hogy te sem őt. - ült mellém az ágyra.

- Ez így van. - hajtottam le a fejemet. A könnyeim maguktól szaladtak ki a szememből.

- Ne sírj! - bújt hozzám Gustav.

- Nagyon elcsesztem Gustav! - dőltem rá. - Nem tudok így a szemébe nézni, pedig minden vágyam az volt, hogy itt legyen velem.

- Most jól figyelj rám kérlek, és hagyd abba a sírást, rendben van? - törölte le a könnyeimet.

***

Andy és George, a teraszon ültek, várva Gustav jelére. Mindketten a környéket lesték, hátha kiszúrják Medit, de aztán feladták.

- El sem hiszem, hogy ide jöttek nyaralni. - cettintett a nyelvével Andy.

- Hallod tesó, én se. - ingatta a fejét George. - Mekkora mázlisták!

- Jó, de nekünk se lehet panaszkodnunk! - nézett körbe Andy.

- Kíváncsi vagyok, mi tart ennyi ideig. - sóhajtott fel George.

És abban a pillanatban, Andynek jött egy SMS-e, méghozzá Gustavtól. Vigyorogva mutatta meg Georgenak az üzenet tartalmát. George és Andy összepacsiztak, majd rohantak Billhez, ám rosszkor.Bill épp Tommal ült a kanapén, s próbálta benne tartani a lelket.

- Nem értem! - idegeskedett Tom. - Miért pont oda kellett jönnünk, ahová David küldött nyaralni minket, azt meg pláne nem, hogy miért ebben a hacukában.

- Ne légy már ennyire morcos! - próbálta nyugtatni testvérét Bill.

- Kiakartok készíteni idegileg, vagy mi? - nézett rá flegmán Tom, mire Andy és George jöttek be ugrálva.

- Jó hír! - csillogott Andy szeme. - Le van foglalva a születésnapi bulitok helyszíne.

- Remek! - flegmult még mindig Tom.

- Viszont, addig Bill, téged hívatnak, hogy elintézzetek pár dolgot. - mutatott hátra George.

Bill felállt, otthagyva őket sietett eltűnni a láthatósági körzetükből, majd rohanni kezdett a hotel felé. Petric csak megbámulta, ahogy rohant a lift felé.

- Ezek a Tokio Hotelesek őrültek. - állapította meg magának halál nyugodtan. Egy perc elteltével kapcsolt az agya, elfehéredett, és a lift felé nézett. - Basszus!

Bill kopogtatott az ajtón. Gustav nyitotta ki résnyire, majd beengedte. Én az erkélyen álltam, fejem lehajtva, lábaim keresztbe, a korlátra támaszkodva.

- Gustav ezt én nem.. - fordultam meg, mikor észre vettem, hogy egy Bill vigyorog rám. - ..tehetem. - fejeztem be meglepődve a mondatot.Ekkor már Bill a nyakamba ugrott, és úgy megszorongatott, azt hittem ott roppant össze. Jesszusom, ez elkezdett gyúrni?! Atya világ.

- Bill, én is nagyon örülök neked, de mindjárt összeroppantasz! - nyöszörögtem a szorításában.

- El sem tudod képzelni, én mennyire örülök neked! - tett le a földre.

- Érzem! - kapkodtam levegő után.

- Ismerős pulcsi. - mért végig, majd még nagyobb vigyor ült ki az arcára.

- Medivel épp a bulitokról beszélgettünk. - húzott be minket Gustav a biztonságos szobába.

- Áh, akkor ezek szerint megint felveszed azt a ruhád, amit az első randitokon? - tapsikolt Bill.

- Éppen ezt kezdtem el mondani, mikor rám vetetted magadat! - pislogtam rá. - Nem vagyok rá képes.

- Jajj, ne csináld már! - karolta át a vállam Bill.

- Hidd el, Tom nagyon örülne neki. - mosolygott rám Gustav.

- Örülne? - nézett Bill kicsit hülyén rá. - Kicsapongna, helyesbítek.

Teljes sokkban ültem Bill ölelésében. Hát tényleg igaz? Ha egy hullócsillagot látok és kívánok, valóra válik. Gustav látta rajtam, hogy elgondolkodtam, így kinyitotta a könyvemet, s olvasni kezdett.