Opp, ha már itt tartottam, dobtam egy SMSt Davidnek, "köszi hogy ilyen galaktikus távolságba költöztettél tőlük!" címszóval.

Elmosogattam, elpakoltam, majd felszaladtam a szobámba. Örömmel szabadultam meg a ruhámtól. Szűk volt, de nem annyira hogy zavaró legyen. Csak tartogattam holnap estére. Felkapcsoltam a lámpát, laptopomat az ágyra téve fehérneműben feküdtem elé e-mail ellenőrzésre. Épp hogy elkezdtem, megcsörrent a telóm. Ismeretlen számot írt ki.

- Igen tessék, itt Montana.

- Ne légy már ennyire hivatalos!

- Neked is szia, durci bajnok. Miért hívtál? Egyáltalán honnan van meg a számom?

- David üzeni hogy holnap 7re gyere át. A sportkocsimmal megyünk. Billtől kértem el. Azt hittem egyértelmű.

- Nem, mert rajtad kívül mindenkinek megvan a számom. Jó, mostmár neked is. Oké, majd átmegyek.

- Amúgy... - Tom hirtelen csöndbe maradt. Vártam a folytatást, de nem szólalt meg.

- Amúgy? - kérdeztem rá végül.

- Boccs, a mai viselkedésem miatt. Kicsit felidegesített ez az egész.

- Ezzel nem csak te vagy így, nyugi. Eléggé felnyomta a pumpát bennem is. De semmi baj, hisz megértem. A barátnőd is megfogja.

- Ria? Nem a nőm. Már régóta húzzuk egymás agyát de nem akarok vele semmit az éjszakákon kívül. Megbízhatatlan.

- Hűtlen?

- Mondhatjuk így is.

- Ahogy gondolod. Nincs beleszólásom a magánügyedbe. Kivéve ha David alkot nekünk felesleges programokat. Vagyis hát csak nekem felesleges.

- Miért szerinted nekem nem?

- Feldobja a hírneved, tehát nem. Atya gatya!

- Mi van? Baj van?

- Menj fel netre nézd meg a legújabb TH híreket. Az agyam eldobom.

"Tom Kaulitz(22) kibérelte az egész Berlin Deluxe éttermet

Leendő barátnője, Madeline Montana(19) és ő maga számára egy romantikus vacsora alkalmából.

"Mindenkit foglalkoztat a kérdés: Hogy áll a kapcsolatuk? Vajon már annyira elkomolyodott hogy megkéri a kezét?

Tom Kaulitz az utóbbi időkben visszahúzta kicsapongó élet vitelét, és a szekrénye legmélyére rejtette. Legutóbbi hírünk szerint, egy őrült rajongó szexuális felkérését is visszautasította. Vajon Tom feje lágya végre benőtt? Ezt a leendője váltotta ki belőle? Mindenki csak találgat. A randi estjük majd bebizonyít egy két dolgot. Addig üzenet a rajongóknak! Türelem, hamarosan mindenre fény derül!"

Azt hittem rosszul látok. A vér is megállt az ereimben, a szívem kihagyott egy ütemet, levegőt venni is elfelejtettem. Szerintem a túloldalon Tom is így volt vele, meg se szólalt. Nem akartam hallani most róla, így kinyomtam a telefont. Letettem magam mellé, a hátamra fordultam és a fejem két oldalát kezdtem el masszírozni. Olyan érzés fogott el hogy figyelnek, de senkit nem láttam.Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön egy kis friss levegő be, hátha megnyugtat. Egy kérdés foglalkoztatott leginkább, hogy David mikor áll elő a kényszer házasság - nyugodtan hívhatjuk így - ötletével.
Bbele se mertem gondolni. Mindkettőnk fiatal volt még ehhez. Bbe kellett látnom, Tom nagyon jóképű. Fekete fonott haja jól állt a hip hopos rapper stílusához. Szép volt a szeme is, bár mosolyogni még nem láttam. A telefonom csörgése rántott vissza a valóságba. Támaszkodó helyzetemben hátra néztem, és visszafeküdtem az ágyra. Néztem egy ideig a kijelzőt. Reménykedtem hogy nem Tom az, végül egy gyors ima durmolás után felvettem.

- Igen, tessék?

- Olvastad?

- Bbill ne kezd. Most nyugszom le éppen.

- Tehát igen. Tom is nagyon feszült. Már azon jár az agya David mikor hívja hogy tervezi az esküvőt.

- Ne is mond. - sóhajtottam egy mélyet, s lehunytam a szemem. - Nekem is eszembe jutott már ez.

- Jól vagy?

- Nem igazán. Olyan gyorsan jött ez az egész. Azt se tudom merre vagyok arcal.

- Átmenjek beszélgetni? Vagy most inkább magányra vágynál, amíg lehet.

- Felöltözök és jöhetsz. Most a magány nem segít.

- 5 perc és ott vagyok.

- Gyere majd fel.

S ezzel leraktam a telefonom. Kinyitottam a szekrényem és egy rózsaszín selyem hálóinget vettem ki belőle. A combom közepéig ért, vékony pántos volt. Visszaültem az ágyra és az ablakon keresztül a csillagokat kezdtem el bámulni.

Bbill nem hazudott, gyorsan átért. Kopogás után benyitott. Gyorsan csukta be az ajtót és már mellettem is termett.

- Tanácstalan vagyok. - fordultam felé.

- Nem csodálom. Ennyire komoly helyzetbe mi sem kerülünk sűrűn.

- David ha valami hülyeséget talál ki, megölöm. - nem hazudok, úgy éreztem magam mintha a világ összes problémája az én vállamra nehezedett volna.

- Csak légy türelmes. Tomnak is ezt a tanácsot mondtam. Szerintem ezt a kényszer házasságot a banda többi tagja se tolerálja.

- Andy most tveetelt. - fordítottam bill felé a telefonom

"AndreasTH

A kereszt apa posztra jelentkezem @tomkaulitzTH feltéve ha csak egy gyerek lesz! :D"

- Kiütöm. - hunyorogtam Andy kiirására. - A következő pletyka az lesz hogy terhes vagyok.

- Előzd meg! - kapta ki a kezemből a telefont és már pötyögött is.

"MadelineMontana∆

@andreasTH nem vagyok terhes ;) de ha tovább fantáziálsz te az leszel saját magadtól."

- Fúj! - néztem billre. - Pacsit, ez jó volt.

- Tom elolvassa tuti mehetünk másik telefont venni. - nevetett fel bill azzal a cuki kicsit lányos nevetésével.

"TomKaulitzTH

@andreasTH ha átmegyek, isten a tanúm előbb valósítom meg, mint @madelinemontana∆ ezt a tervet de fájni fog! :@"

- Neki befellegzett! - röhögtem el magam Tom tveetelésén.

- Tom megöli ha átmegy.

- Akadályozzuk meg. - jött az égből kapott ötlet.

Bbill rám nézett, és mint akik olvasnak egymás gondolatából, rohanni kezdtünk Andyhez, megakadályozni Tom merénylet tervét. Az utcát szélsebesen szeltük át, cipő nélkül. Az ilyen apróságokra nem volt időnk foglalkozni.

A házba mint a kommandósok, úgy törtünk be. George a tv előtt bambán pislogott ránk, Gustav a konyhából dugta ki a fejét az érkezésünkre, míg Andy a hatalmas ajtó csapódás miatt eleresztett egy nőies sikolyt.

- Én felmegyek, te maradj itt és bújj el! Nem tudhatja hogy itt vagyunk!

- Oké.

Felszaladtam Andyhez. beakartam nyitni, de valami megakadályozott.

- Andy nyisd ki, Medi vagyok!

- Ne bánts!

- Megvédeni akarlak te hülye! - toltam beljebb az ajtót. Andy elhúzta a szekrényt és beengedett.

- Hogy tveetelhetsz ilyen hülyeséget?! Így is nagy szarban vagyunk. - csuktam be az ajtót.

- Viccnek szántam. - hajtotta le a fejét megbánásképp.

- Én azt nagyon jól tudom. Tomról már nem hiszem.

Az ajtó megint csapódott, és a lépcső dübörgött. Andy az ágy mögé ült le fedezékbe, én meg közel, az ajtó elé álltam. Várható volt. Tom olyan sebességgel nyitott illetve lépett be, hogy nem tudta felmérni, ki is áll előtte. Felbukott bennem, és rám esett. Andy, valamint a többiek az ajtóban sorakozva, végig nézték mindezt.

Tom és az én arcom pillanatokon belül vörös lett. Nem csak amiatt, hogy eszméletlen közel - az orrunk összeért - voltunk egymáshoz, nekem még Tom elefánt test súlya is kipréselte az összes levegőt a tüdőmből.

- Öhmmm.. Sa sa sajnálom! - tért vissza a bolygónkra Tom.

- Tom!

- Mi az? - pislogott rám értetlenül.

- Megfulladok! - suttogtam a maradék szusszal.

- Sajnálom! - ugrott le rólam, s felsegített.

- Erősen a figyelmedbe ajánlok egy jó diétát, ami nem a pizzánál kezdődik, hanem a salátánál! - kapkodtam levegő után. Ez a kis akció látszólag elterelte eredeti céljáról.

- Most le dagadtoztál?! - elég hisztérikus hangon kérdezte. Erre még talán én se lennék képes.

- Egy szóval nem mondtam. - fogtam meg a fejem és kisétáltam a többiek mellett.

- De erre céloztál! - jött utánam veszekedni.

- Nem, én azt mondtam hogy egy diéta rád férne. Nem fogyó kúra!

- Az ugyan az! - már csak a lépcső aljáról lehetett minket hallani.

- Az adósa vagyok. - bújt elő Andy suttogva az ágy mögül.

- Ezek nem normálisak. - állapította meg George, miközben a veszekedésünket elhalkította az ajtó csapódás.

- Jjobb lesz ha utánuk megyek. Még a végén kölcsönösen ölik meg egymást az utcán. - lóbálta fejét bill, majd lassan azért de elindult ő is.