Sziasztok! Megjöttem. :3 Itt a 46.rész. Remélem mindenki megtalálta az előző 2 részt!(A banda másik fele I-II.)
Jó olvasást! ;)
Ezer csók :*

Jó tény, néha kell tenni a hülyét, de a többségben nem szoktam. Mikor olyan a helyzet, és nincs már választás - mint mikor otthon a konyhában álltam és Bill elkiabálta magát! - akkor rákényszerülök. De alap járton nyílt ember vagyok, inkább megmondom kerek perec hogy mi van, mintsem hogy palira vegyem az emberek.

Tom elég furcsán nézett rám, enni is elfelejtett. Tényleg ennyire hihetetlen?! Keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és várakozó pillantást vetettem Tom felé, aki még mindig azt találgatta, hogy vajon hazudok e. Sajnálattal közöltem vele, hogy nem, tényleg nem tudom hogy értette, és örülnék ha elmondaná, mert elég félre érthető szituációba keverte magát, és a végén még ott hagyom ahogy van, és az első géppel repülök vissza Németországba. Elég meggyőző voltam úgy látszott, mert Tom elfehéredett, és rögtön mentegetőzni kezdett.

- Jaj, ne értsd félre! - emelte maga elé a két kezét. - Csak megjegyeztem, hogy jó az alakja, de ez nem azt jelenti, hogy neked rossz!

- Aha. - néztem rá még mindig rossz szemmel.

- Komolyan mondom! - pislogott felém. - Neked van a leggyönyörűbb alakod, a legformásabb popsid, meg mi egyéb másod.

- Ezt csak azért mondod, mert együtt vagyunk, és nem akarsz egyedül nyaralni. - úgy látszik, megfogtam.

Medi-Tom 1-0.

- Dehogyis!

Próbáltam hinni neki, sőt sikerült is. Bár ez a határokon túl volt, akkor is elnéztem. Képes lettem volna bármit elnézni neki, csak hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg tud normális kapcsolatban élni, minden rossz és megcsalás nélkül, vagy isten tudja mik nélkül. Eddig nagyon úgy tűnt, hogy képes rá, bár ezzel a beszólásával elbizonytalanított, de akkor sem változott a véleményen felé.

A film vége felé jártunk, mikor egy ásítás hagyta el a számat, s rögtön utána Tom száját is. Hát igen, az ásítás ragályos! Egymásra nézve, szavak nélkül is megértettük, mit akar a másik. Irány az ágy! De persze, most csak szigorúan az alvás miatt.

Egymás mellé bebújva, összekulcsolva kezünket lábunkat aludtunk el. Tom is fáradt volt, az idő eltolódás rajta is meglátszott, de nagyon. Én sem bírtam sokáig, legalább is este nyolcig talán. Ahogy Tomot néztem, eszembe jutottak a régi emlékek, élmények. Bár nem nevezném őket élménynek, de még is azok. Mikor először megláttam Tomot, hát rögtön lerítt róla a rossz fiús viselkedés. Sőt! Inkább ő rossz fiúk megtestesítője. Aztán a kedves beszólások, majd rögtön utána a furcsa viselkedés a kamu randin. Ezt követően a szemem előtt lebegett az a nap, mikor először aludtunk együtt. Szép kis veszekedés volt akkor is. A második együtt alvásunk sem volt felhőtlen, pláne, hogy Bill másnap reggel el kiabálta magát Tom érzéseit illetően. Akkor is például tennem kellett a hülyét ugye bár. Mosolyognom kellett, mikor eszembe jutott a rózsa csokor, és hogy hogy is derült ki, hogy többet érez irántam, mint egyszerű haver, barát, vagy munka társ. Hát, az is egy szép nap volt.

Ahogy szuszogott mellettem, nem tudtam róla elképzelni, hogy tényleg rossz fiú. Ártatlan, ellágyult arccal, kicsit nyitott szájjal aludt. Mint egy kis gyerek, az esti meleg tej adag után. Aranyos volt. Mosolyogva bújtam a mellkasához, mire szorosabban ölelt át, bár szerintem az csak reflex volt. Mosolyogva aludtam el az ölelésében.

Reggel, én már olyan nyolc, kilenc fele felkeltem. A telefonom messze volt, így nem volt min megnéznem az időt. A nap gyönyörűen ragyogott már oda kint. Szép látvány volt, főleg így, felébredés után. Tom még mindig az igaza álmát aludta. Kimásztam óvatosan az öleléséből, nehogy véletlen felkeltsem. Kimentem a kis konyha szerű helységbe, és csináltam egy nagy adag kávét. Neki is kelleni fog, ahogy elnéztem. Míg én kint, a verandán ültem, a napsütés élvezetében, a kávémat kortyolgattam. Kíváncsi voltam, hogy mi történt a banda másik felével. Bementem, előkerestem a táskából a telefonom, majd megint visszaültem az előző helyemre. Twitteren Gustav már rakott fel egy össze szerkesztett képet, amin a fiúk elég érdekes pózokban alszanak. Nevettem rajtuk.

"GustavShcäferTH

A fiúk tudnak ám aludni! Nem ajánlatos egyik mellé se feküdni, ha csak nem barátkozunk össze előtte a padlóval! :D"

"MadelineMontana△

Szépek vagytok mit ne mondjak :D @gustavschäferTH hiányolom, hogy reggel legyen társaságom. :( Tom még mindig alszik."

Gustav tuti, hogy elnevette magát, bár várható volt, hogy Tom nem fog felkelni egy hamar. Nem az a korán kelő típus.

Gustav privát üzenetben írt vissza. Elbeszélgettünk egy jó ideig, legalábbis a fele az nevetés volt, mivel elmesélte, hogy indult az első napjuk. Idióták! Hiányoztak, de mint az atom. Bár élveztem a Tommal való "végre kettesben" nyaralást, de akkor is fura volt a banda nélkül lenni. Hozzájuk voltam már teljesen szokva. Habár, a hülyeségeik minden nap új ruhát öltöttek, de egy idő után ahhoz is hozzá lehet szokni. Haha! Dehogy lehet.