45. A banda másik fele II.

És íme a két dupla rész! :3 Az előzőt megint nem publikálta basszus! Mindenkitől bocsánat emiatt :/
Ezer csók! :*

- Kezdek parázni tesó! - állt háttal Andy.

- Ne légy már nyuszi! - vigyorgott rá gonoszan George, mire a száját egy nőies sikoly hagyta el, társulva hozzá Andy.

- Mit sikongattok? - jött elő Bill a fülét nyomkodva.

- A holtakat is felkeltitek. - lépett mellé nevetve Gustav.

- Csesszétek meg! - sikította le Andy a fiúk haját.

- Mellékesen miért a bokor mögül jöttetek ki? - mutatott a hatalmas pálma leveles bokor szerű felé George.

- Véget ért az utunk. - rándult meg Gustav válla. - De legalább együtt folytathatjuk.

Andy és George nem nagy örömet fektetve egyeztek bele, hogy elöl menjenek. Bill hátul már nem volt annyira ijedős mint azok elől ketten, de azért néha néha hátra pillantott ő is. Még egy öt unalmas és feszült perc után kezdett kitisztulni, ritkulni előttük a táj. Ennek örömére gyorsabban kezdtek el sétálni.

- Mamma mia! - térdelt le Andy a homokba, előre hátra dülöngélve, mintha valami isten lenne előtte.

- El sem hiszem hogy kiértünk ebből a rettenetes eső erdőből. Ki tudja milyen vadállat lesett ránk. - ült le a homokba Andy mellé George

- Igen George, vadállat. - forgatta a szemeit Gusta.

- Ja, egy macska! - utánozta le az állatot Bill. - Kitárja hegyes egy centis karmait, éles 3 centis szemfogait, és ha telihold lesz akkor alvást szimulálva cserkészi be áldozatait. - suttogta rosszallóan a végére. - Az egereket!

Gustav a hasát fogva röhögött, míg Andy és George behisztizve álltak fel leporolni magukat, s tovább indultak a part mentén.

- Ott is vigyázzatok, nehogy valami vérengző ebihal leharapja a kis lábujjatokat! - mutatott a vízbe Gustav.

- Nagyon vicces! - öltötte ki rá a nyelvét Andy.

- Gyerekesek vagytok! - nézett hátra Bill a kis csapatra.

- De legalább nem vagyunk magunkba fordulva, és nem vagyunk olyan hű de komolyak, hogy mindenki menekül mellőlünk. - nevetett fel George.

- Miért én talán az vagyok? - kapta el a lényeget Bill. Szó szeint!

- Nem ezt mondtuk, tesó! - kacsintott rá Andy. - Általánosságban beszélt a drága jó haverom.

- Vagy nem. - köhögött fel George.

Az út további szakaszában, Bill mellre szívta mindazt, amit mondtak a srácok, még akkor is, ha nem róla volt szó. Hisztis picsa! - Andy szavaival élve. De mikor már a lábuk leszakadt a sétálástól, és még Gustav is elejtett pár panaszkodós mondatot, már tényleg kezdték unni. De végül, istennek hála, elértek a kis házukig. Kis házukig.. Akkora volt mint egy kisebb villa! A fiúk összepislogtak, mert nem hitték el, hogy tényleg ide jönnek. Belépve a hatalmas ajtón, még a lélegzetük is elállt.

- Ez talán nagyobb, mint az ikre háza. - nézett körbe George.

- Áh, nem hiszem. - lépett beljebb Bill is.

- Az én szobám már meg van! - dugta ki vigyorogva a fejét Andy az egyik szobából.

- Azt hiszem, személyre szabott szobákat kaptunk. - lépett ki egy másikból Gustav. - Az enyém tele van Metallica és Guns n Roses poszterrel.

- Hagyjad mááár. - ámuldozott George a szobájába benyitva. - Hát innen soha nem akarok haza menni.

Bill is hasonló képpen reagált az ő rá váró szoba berendezésére, stílusára. Legalább, nekik már most jól indult a nyaralásuk.

Tom és én már nagyban a TV előtt ültünk, ölünkben egy egy nagy tállal, rajta pizza szelettel. Bebugyolálva egy lepedőbe, összebújva néztünk valami ritka unalmas filmet. Bár neki tetszett, nem tetszésemet inkább nem nyilvánítottam ki. Ami jó neki, az jó nekem is. Persze nem mindenben, de ami a határokon belülre esett és még eltudtam nézni, azokkal semmi probléma nem volt, leboxoltam magamban. Persze, míg én hű maradtam magamhoz, Tom annál inkább megmutatta a foga fehérét. Jó értelemben is, de főleg rossz értelemben.

- Hát ez a nő! - esett ki az épp nem régiben harapott kis pizza darab a szájából. - Jó alkata van meg kell hogy mondjam.

- Hahó, itt ülök egyenlőre elletted, nőcsábász! - néztem rá rossz szemmel, mire észre vette, hogy jé! Tényleg ott ülök mellette.

- Jó, tudod hogy értettem. - rándult meg a válla.

- Nem, nem tudom. - vontam fel a bal szemöldökömet.

- Most komolyan, vagy csak teszed a hülyét? - nézett rám hatalmas szemekkel. Azt hittem, leütöm!

- Szoktam én tenni a hülyét?

Tom ezen elgondolkodott, ami kicsit rosszul is esett.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top