Jó reggelt! :DHolnap dupla résszel jövök! Utána hétfőn tudok csak új résszel jönni, mert megyek barátommal(az én kis szerelmem*-*) Balatonlellére.
Jó olvasást! :)
Ezer csók:*

- Idegesít, hogy így nézel. - törte meg végül a csöndet az orra alatt morogva.

- Engem is idegesít sok egy s más. - hunyorogtam rá, hátha leesik neki mire értettem.

- Kezdhetnéd te. - nézett rám a szeme sarkából.

- Szerintem meg, neked kéne kezdened, nem?

Tom rám nézett most már teljesen. Nyelt egy nagyot, fel sóhajtott. A földet kezdte el vizsgálni, az ujjaival malmozott közben. Lelki ismeret furdalása volt, ezt lehetett látni. Kezdtem megsajnálni. Mondjuk attól még jogosan haragudtam rá, de a fejét nem téptem le. Pedig ott tartottam! Jó néhány percig még csönd ölelt minket körbe. Amíg ő gondolkodott, vagy bánom is én mit csinált magában, én fogtam magam és kényelmesen kiültem a napra. Szem sarokból láttam, hogy nagyon sokszor felém nézett, de nem szólt semmit. Én meg addig nem fogok hozzá szólni, amíg ki nem nyögi a baját. Bár tudtam róla, még is azt akartam hogy ő mondja el.

- Belenéztem a mappádba. - suttogta maga elé földre szegezett tekintettel.

- És megtaláltad a rólad szóló infókat, és a saját véleményem. Igen tudom.

- Akkor még is miért vagy ennyire nyugodt? A picsába már! Én már rég leüvöltöttem volna a fejed. - nézett fel rám mérgesen.

- Komolyan azt szeretnéd, hogy ordibáljak a nyaralásunk legelső napján?! - néztem rá kíváncsi, kérdő szemekkel.

- Medi bassza meg! - pattant fel a helyéről. - Legalább akadj már ki vagy valami!

- Számítottam rá, hogy egyszer elolvasod, Trümper. - fordultam teljes testemmel felé. - Azért nem akadok ki másrészt, mert az legalább egy hónapos vélemény. Azóta meg már volt időm közelebbről szem ügyre venni.

- Akkor mennyiben változtattam meg a véleményed?

- Még mindig ugyan úgy gondolom, hogy beképzelt vagy. De! Mostmár inkább beszélgetnék veled. A magad stílusaként jó fej vagy meg észveszejtően édes. - kacsintottam rá, mire arc izmai ellágyulni látszódtak.Szerintem vette a lapot, és lenyugodott. Magához ölelt és megcsókolt. Ezt vettem egy bocsánat kérésnek. Isten igazából, nem tudtam volna haragudni rá huzamosabb ideig. Főleg ha a cuki, hatalmas barna szemeivel méreget. Eltudtam volna akkor olvadni. A szemeibe bamultam, miközben az egyik hajtincsemmel játszottam. Bill szerint, ez annak a jele, ha szerelmes vagyok. Jó, nem állt túl messze az igazságtól. Tényleg kezdtem menthetetlenül belé szeretni. De ez egyenlőre titok maradt.

- Ha bármire kíváncsi vagy, máskor kérdezd meg. - kacsintottam rá.

- Jó, sajnálom! - sóhajtott fel nehezen.

- Nincs előtted titkolni valóm, Tom! Mivel együtt vagyunk, így nem tartom helyesnek a titkolózást.

Tom csak mosolygott. Mellém sétált, leguggolt elém és megcsókolt. Minden egyes csókjától újra és újra belé tudnék szeretni. És ezt tudja is! Eddig nem élt vissza vele, és reménykedtem benne, hogy ezentúl se fog. Nyelv táncunk megkezdődött.

- Nagyon szeretlek, remélem tudod! - suttogta az ajkaimba. Beleremegett a testem is.

- Én is! - mosolyogtam fel rá, és egy forró csók után felálltam, megfogtam a kezét, és arrébb sétáltam. Háttal voltam neki, így az ördögi mosolyt az arcomon nem láthatta. Hirtelen, belelöktem a vízbe, és csattant is egy szép nagyot a hátán. - Ezt meg azért, mert bele néztél a dolgaimba!

- Gonosz! - jött fel unott arc kifejezéssel a víz alól.

- Milliomos lehetnék már, ahányszor ezt hallottam tőletek. - nevettem fel hangosan, jó ízűen. Tom csak mosolygott rám, és szét tárta a karjait. Vettem a célzást, és lemásztam az ölébe.

Alig hogy egy pár percet voltunk a vízben, már egy fényképező gép kattanását hallottuk. Direkt nem figyeltünk rá, éreztük, hogy valaki leskelődik. Nem adtunk ennek a képnek három óránál többet, David majd hívni fog, hogy már meg is jelent. A nyakunkat rá mertük volna tenni! Nem törődve senkivel, hancúrozni kezdtünk a vízben, mint egy igazi szerelmes pár, egy kisgyerek lelkével és viselkedésével vegyítve. Nagyon jól éreztük magunkat.

Egy órás pancsikálás után, megszárítkoztunk, felöltöztünk. Felvettem egy egybe, fehér pánt nélküli ruhát, ami a mellem alatti fekete csík szorította a testemhez, hozzá egy fehér, masnis saruval. Tom felvett egy fehér atlétát, ami igen csak kihangsúlyozta az izmos felső testét, valamint hozzá egy fehér háromnegyedes nadrágot, egy fehér félcipővel.

- Féltékeny leszek! - néztem végig rajta.

- Még is mire?

- Ha megnéznek. - mosolyogtam rá kacéran.

- Engem nem érdekel, amíg féltékenyen, irigyen néznek. Hisz, mellettem lesz egy gyönyörű szép nő.

Két pirulás és szaggatott levegő vétel között, kiléptünk a kis házunkból, bezárva mindenhol. Elkezdtünk sétálni, felmérni a terepet. Kézen fogva, vidáman, beszélgetve és nevetgélve mentünk. Az emberek akár merre jártunk, megnéztek minket. A hátunk mögött megint kattant a fényképező gép. Felsóhajtottam, mire Tom észrevétlenül megszorította a kezemet. Beültünk egy fagyizóba, s egy hatalmas kehely fagyit rendeltünk. Hála istennek, hogy ugyan az az ízlésünk ilyen téren, nem kellett vitáznunk még emiatt is. Vicces lett volna, ha ott helyben neki állunk kiabálni egymással, hogy miért az én fagyi részemet ette meg, vagy fordítva. Kicsit sem néztek volna ránk furán. Pár lány, mellettünk haladt el bikiniben, és elég feltűnően kezdtek el kacagni, valami ringatva a csípőjüket. Fél szemmel néztem rájuk, de már szikrákat tudtam volna szórni. Tom feléjük sem nézett, egész egyszerűen a számba tukmálta a fagyit. Meglepődtem ugyan, de nevettem rajta, mivel olyan szerencsétlenül sikerült, hogy az orrom hegye és a szám széle is fagyis volt. A nők inkább egy flegma grimasszal az arcukon tovább sétáltak, mintsem hogy ezt végig nézzék, hogy az általuk kiszemelt adonisz más lánnyal flörtöl. Igaza volt Tomnak. Ő nem nagyon foglalkozott semmilyen hiányos öltözetű nővel, csakis velem. Ami volt féltékenységi rohamom, egy szem pillantás alatt köddé vált. Már csak azt vettem észre, hogy Tommal hülyülünk, vidámak vagyunk, és már indultunk is egy másik helyre. Egy tetováló szalon. Bementünk és hála istennek időpont nélkül is tudtunk tetkót csináltatni. Tommal kezdték. Ugyan osa akartam én is csináltatni, ahova ő, mivel igy a hiteles. Ő egy kulcsot csináltatott, én ahhoz egy szivecskét. Romantikus! Végre valami.
Útközben betámadtuk a partot. Levettük a cipőinket, s a kezünkben tartva sétáltunk a meleg homokban. Kéz a kézben, nevetve. Nagyon boldog voltam, és ha otthon is - Németországban. - így fog alakulni a kapcsolatunk, a világ legboldogabb barátnője leszek. Gondoltam én magamban. Tom felkapott az ölébe, két kezében tartva csimpaszkodtam a nyakába erősen. Féltem, hogy beledob a vízbe, pedig tervezte. Ilyenkor jönnek az elég erős érvelések.

- Ha beledobsz, átfog látszódni a ruhám, és két métert se fogunk tenni anélkül, hogy valaki el ne lopjon melőlled! - néztem rá ijedten.

- Áh, mellőlem senki sem tud téged ellopni! - mosolygott rám, villogtatva tökéletes, fehér fog sorát. Lehajolt hozzám, vagy inkább engem emelt feljebb, és megcsókolt.

Normálisan sétáltunk utána már tovább. Még soha nem beszélgettünk annyit, mint abban a pár órában, mikor sétálni mentünk. Teljesen megnyílt előttem, és nagyon örültem neki. De ez kölcsönös volt. Mindent elmondtam neki magamról, mire figyeljen, mit ne hozzon fel, mit ne csináljon, minek örülnék, meg hasonlók. Néha néha szólt csak közben, saját magáról, alap járaton szinte ugyan az volt az összes kikötése, mint nekem. Most, hogy ezt is letisztáztuk, leültünk a homokba, de immáron közelebb a kis házunkhoz. Megnéztük a naplementét, ahogy narancssárgára festi a víz felszínét. Tomhoz bújva, átkarolta a derekam, és a fejemre hajtotta az övét. Nem csak meghitt, de még romantikusnak is mondhattam volna. Kezdtem azt hinni, Tomnak tényleg van egy olyan oldala, csak elő kell csalogatni.

Megcsörrent a telefonom. Elhúzódtam Tomtól, - bár nem sok kedvem volt hozzá! - és elő vettem a telefonom. David küldött egy képet, egy magazin címlapjáról.