Megjöttem babáim! *-* eszméletlen jó nyaralásom meghozta az ihletet. Jó olvasást!

Bevágtunk mindent a csomagtartóba, és már mentünk is haza. Egy óra sem volt ez a vásárlás. A fiúk otthon meg is lepődtek, hogy milyen gyorsan megjártuk, mikor nekik legalább három órájukba telik összeszedni mindent, a nélkül, hogy ott hagynának valamit, illetve elfelejtettek volna valamit. Amatőrök! Magamban nevettem, de kifelé fa pofával mentem. Aludni akartam végre. Ki akartam pihenni magam, anélkül hogy bárki is megzavarna. Az ágyamra dőlve már szuszogtam is, annyira kimerült voltam. Forgolódtam még egy sort, majd megtalálva a számomra kényelmes pozíciót, - kitekerve minden végtagom, mint egy macska. - el is aludtam hamar, hála istennek.

Aludhattam talán három négy órát, mikor a telefonom rezgésére keltem fel. Átkoztam az istent, hogy nem kapcsoltam ki, mikor haza értem. David hívott.

- Szia nagylány! Felkeltettelek?

- Igen, bár ez nem meglepő.

- Bocsánat! Viszont elkelne a segítséged.

- Mondjad, mit kell megint csinálnom. - nevettem el magam.

- Az újságírók kíváncsiak, hogy most mi van Tommal, és anélkül nem akarok semmilyen infót kiadni, amíg nem beszéltem veled.

- Mond meg nekik, hogy egy kis veszekedés volt köztünk, de kezdenek enyhülni a kedélyek, és ezért megyünk nyaralni, hogy távolt mindentől nyugodtan tudjunk kettesben lenni. - nyújtózkodtam ki. Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont emiatt fogok felkelni, hogy milyen a kapcsolatom a híres Tom Kaulitzal, aki mellesleg a szembe szomszédom. - Ja, és ki ne hagyd, hogy a banda ötlete volt ez a romantikus kis nyaralás ötlet, mert a végén még tényleg kitalálják, hogy felbomlik a banda a románcunk miatt.

- És, amúgy már alakul is valami, vagy még mindig szigorúan munka viszony? - tudtam, hogy David nem hagyja ki. - Már persze csak, ha szabad érdeklődnöm.

- Kezd kialakulni köztünk valami igen. - mosolyodtam el. - De még egyenlőre semmi komoly.

- Jól van, majd azért értesíts, hogy mi a helyzet. Na pihengess még, hagylak. Szia!

Jellemző. Meg se várja míg válaszolok, rögtön rám csapta a telefont, hogy még véletlen se kerüljön kínos helyzetbe. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kikeljek a puha ágyból, bár nem volt hozzá sok kedvem. Kimentem az erkélyre egy kis friss levegőért. Hát, lehet nem kellett volna! A nap most járt a legmagasabb pontján, emiatt pedig a levegő legalább negyven fokon perzselt oda kint. Levegőt nem bírtam venni, olyan gyorsan csapott le a tüdőmre a forró levegő. Ahogy beléptem a hűvös szobámba, rögtön jobb lett a köz érzetem. Át vettem a bikinimet, felé egy átlátszó has kilátszós póló szerűséggel, és egy rövidnadrággal, amit inkább nem gomboltam be. Féltem, hogy a bőrömre ég a gomb. Átmentem a fiúkhoz, magamra rakva a napszemüvegem, hogy a retinám azért ne égjen ki a nap sugaraitól.
Kinyitottam a bejárati ajtót, s előttem a levegő hullámzott. A beton vissza verte a meleget, és nem hazudok, tűz forró volt. A strand papucsom se nyújtott nagy védelmet a csupasz talpamnak, tehát szednem kellett a lábamat. Előbb mentem Gustavhoz és a két ütődötthöz.

- Haló! - léptem be gyorsan bezárva magam után az ajtót. - Hű, de rossz passzban vagytok! - tettem a fejem búbjára a napszemüveget.

- Meghalunk, olyan meleg van! - legyezte magát a kanapén elfolyva Andy.

- Nem jöttök át medencézni? - mutattam a hátam mögé. - Szerintem, ez a remek alkalom hogy beavassuk.

- Élet mentő vagy! - vigyorgott rám George.

- A sör behűtve. - kiabáltam még vissza az ajtóból, s mentem át az ikrekhez.

Ott sem volt másképp a helyzet, ugyan úgy szenvedtek, bár nekik volt annyi eszük, hogy csak egy halász nadrágban voltak. Bill csiga lassúsággal mozgott, míg Tom a lég kondi alatt állt. Furcsa látványt nyújtottak.

- Halihó! - léptem be mosolyogva. - Látom megvagytok halva.

- Ne is mond. - fordult felém meggyötört fejjel Bill. - Annyira meleg van, hogy még a hajam is folyik le a fejemről.

- Ott megfogsz fázni! - mutattam Tomra.

- Nem érdekel! - nézett rám szúrósan. - De legalább nincs melegem.

- Ja, igen akartam is mondani. A többiek jönnek át medencézni, nincs kedvetek jönni?

- És ezt te még csak most mondod? - fogta meg kétségbe esetten a vállamat Bill. - Előbb nem jutott eszedbe?

- Most keltem fel na. - vakartam meg a tarkómat. - A sör már be van hűtve, siessetek át.
Átmentem a forróságon, szinte szaladtam. A hűvös ház ilyenkor élet mentő szokott lenni. Raktam be gyorsan valami zenét, jó hangosan, felállítottam a napernyőt, alá napozó ágyakkal, és az árnyékba raktam a kis hűtő táska szerűséget, tele sörrel és üdítővel, már csak Gustav miatt is. Nem kellett sokat várnom, már jöttek is át. George és Tom azonnal a medencébe ugrott, Bill kiült mellém egy sör társaságával, míg Andy bele zuhant szó szerint a hideg vízbe. Gustav nevetve foglalt helyet mellettünk, és mosolyogva köszönte meg a számára behűtött üdítőket.

- Ugye tudjátok, hogy Hawaii-n se lesz sokkal hűvösebb? - néztem Billre a napszemüvegem fölött.

- Valahogy gondoltam. - csóválta a fejét. - Ezért vetettem a legmagasabb faktoros nap tejet. Érzékeny a bőröm.

- Nem tudom, mi bajotok van a nappal. - nézett ránk Gustav. - Inkább örülni kéne, hogy nem a hó esik vagy valami hasonló nem kívánatos cuccmó.

- Ebben is van igazság. - koccintottam vele össze a dobozainkat. - De azért a negyven fok is túlzás.

- Mondjuk nem lennék egy pingvin helyében ilyenkor. - jött fel a víz alól Andy.

- Az fura is lenne, ha az állatkerten kívül más hol is lenne pingvin az országon belül. - csapta hátba nevetve George a szöszit.

- Nem úgy értettem, te godzilla!

- Istenem, ezek megőrültek! - vettem le a napszemüvegem pislogva.

- Sose voltak normálisak, csak az időváltozás hozza ki belőlük a különb féle marhaságokat. - nevetett Gustav a vízi harcot figyelve.

- Remélem, nem ölik meg egymást. - kortyoltam bele a sörömbe.

- Nem fogják nyugodj meg. - nevetett már Bill is.
Tom a medence szélén ült, halál nyugisan. Georgeal összenéztünk, egy gonosz vigyor jelent meg az arcunkon. Lebukott a víz alá, s cápákat megszégyenítő becserkészési úszással haladt lassan, feltűnés mentesen Tom felé, míg én a háta mögé lopóztam. Elszámoltam háromig, mire George megfogta a lábát, én meg belöktem a vízbe. Persze alig bírtam állva maradni, olyan szinten röhögtem, potyogtak a könnyeim. Bill is kiköpte az épp szájában lévő sör mennyiséget, Gustav pedig a fejét fogva nevetett. Andy majdnem a vízbe fulladt, míg George kimászva a medencéből, mögém bújt el, már amennyire sikerült hozzám botladoznia.

- Ezért még megfizettek! - jött fel Tom. Úgy nézett ki mint egy vízi szörny.

- Mennyit kérsz? 100 euró elég lesz? - nevettem ránézve.

- Annyiért fogom eladni a veséteket! - kiabált velünk Tom már kicsit idegesen, mire Andy ráugorva megint a víz alá nyomta.

- Andy szerintem igyekezz ki a vízből, ha nem akarsz megfulladni tesó! - nevetett rám támaszkodva George.

Andynek több sem kellett, már ő is mögöttem állt.