1,09K olvasó és 131 csillag! *-* jujj de jóóó! :3333 íme a mai második rész. Holnap is hozok még kettőt ha nem alszok be délig :D
Csókollak titekef az Aquaworldből! :3

- Sokkal többet. - hangsúlyozta ki, még mindig a szemembe fúrva a tekintetét.

Nem tudtam egyszerűen mit reagálni. Fel voltam rá készülve, még is váratlanul ért. Csak bámultam a szemébe, pislogni is elfelejtettem. Elég hülyén éreztem magam. Muszáj lett volna valamit mondanom, de nem tudtam. Nem jött ki hang a számon, hiába nyitottam ki. A gondolataim pörögtem, minden mondat, amit neki szántam ezzel kapcsolatban, de azok bent maradtak, nem jöttek ki. Tom pislogott rám, látszólag várakozóan.

- Ezzel most, eléggé megleptél! - tértem magamhoz. Álmodtam talán?

- Látom. - húzta el a száját. Tudtam, hogy jobb reakcióra számított, de most ugortam volna a nyakába?!

- Nem tudok erre mit mondani. - hunytam be a szemeim. Dehogynem, tudtam volna! Csak hülye kis nyuszi voltam, és nem mondtam el neki hogy én is szeretem.

- Egy kérdésemre válaszolsz őszintén? - suttogta, de alig hallhatóan. A szív dobbanásaim száma meg kétszereződött. Tudtam, hogy mit következik. Bólogattam. - Te nem így érzel, igaz?

A hangjában a szomorúság már annyira érezhető volt, hogy szinte leláncolt, rabul ejtett. Most, vagy soha!

- Nem igaz! - néztem fel rá végül. Az arca vidulni látszott.

- Tehát, akkor viszonzod? - remény sugár, hol vagy már?! Ja, hogy most jössz.

- Mondhatjuk így is. - sóhajtottam fel megkönnyebülve. - Viszonzom, amit érzel, nem azzal van a gond.

- Nem bízol bennem. - hajtotta le a fejét. Boszorkány talán?! Nem akartam így kimondani, inkább csak utalni rá de hát megelőzött.

- Igen. - suttogtam ő is. - De ezen lehet változtatni, nem igaz? - mosolyogtam rá. Visszamosolygott, és bólogatott.

- Bocsi hogy zavarok! - nyitott be Bill. - De készülődni kéne a bulira.

- Már is. - mosolyogtam rá. - Ezt majd folytatjuk.

Felálltam és elindultam volna kifelé, mikor megfogta a karomat és visszarántott. Annyira erősen és olyan gyorsan, hogy kibillentett az egyensúlyomból, és az ölébe estem. Lehet, hogy így tervezte az egészet. Ki tudja! Hatalmas szemekkel pislogtam rá, kérdőn tekintve, és vártam a választ, hogy ez mire volt jó. Válasz helyett csak lassan közelített felém. Mikor már pár milliméterre volt a szája az enyémtől, behunytuk mindketten a szemünket. Mézédesen, vadítóan gyengén lehelt egy csókot az ajkamra. Beleremegtem, és sajnos ezt megérezte ő is. Annyira kívántam már, hogy hihetetlen. A csókot mélyítette, egészen addig, míg a nyelvünk vad táncba nem kezdett. Normálisan az ölébe ültem, karjaimat nyaka köré fontam, lábaimat a csípője két oldalára helyeztem. Megfogta a fenekem az egyik kezével, másikkal a hátamat támasztotta, szorosan magához vonva. A levegő hiány vetett véget a csókunknak, de csak egy pillanatra, utána megint rátapadt az ajka az enyémre. Felállt, oda sétált az ajtóhoz és bezárta, mind ezt úgy, hogy nem szakította meg a csók csatánkat. Vissza fele ledöntött óvatosan az ágyra.Lábaim közé feküdt, két kezemet a fejem fölött összekulcsolta az övéivel. Istenem, hogy mennyire jól esett! Olyan jó illata volt, hogy elkábított szinte mindenkit. A csókja?! Valami eszméletlen! Akkor, abban a pár percben azt kívántam, bár örökké tartana. Egyre vadítóbb, egyre mélyebb csókokkal halmozott el, míg nem feltolt a párnák közé. A nyakamat és a fülemet kezdte el harapdálni, mint ahogy én csináltam neki anno. Felnyögtem. Akartam! De nem most, mivel most a buli ideje van. Rá akartam szólni, mikor hirtelen felém tornyosult.

- Ne siessük el. - nézett el oldalra. - Sajnálom.

- Nem kell. - lihegtem észhez térve. - De ebben igazad van. Rá ér.

- Aludj ma nálam. - nézett rám, mire boldogan bólintottam.

Lemászott rólam, s felsegítve mosolyogva egy utolsó csókot nyomott a számra, s utamra engedett. Vér vörös arccal száguldottam ki a házból, egyenesen az enyémbe, fel a szobámig meg sem álltam. Az ágyra feküdtem és a párnába kezdtem el sikítozni, mint valami kis csitri! Boldog voltam, végre valahára. Felálltam, és gyorsan elkezdtem készülődni. Felvettem egy mini, egybe ruhát. A mell része fekete volt, pánt nélküli, míg az alsó szoknya részre fehér, csipkézett. Épp hogy eltakarta a fenekemet. Hozzá felvettem egy magasított talpú, fekete magassarkút, néhány ékszert. A telefonomat a melltartómba rejtettem, mivel csak arra volt szükségem. A kulcsokat majd leteszem az ikrek házában. - gondoltam magamban. Gyorsan kivasaltam a hajamat, kihívó sminket kentem az arcomra, s már tipegtem is át a fiúkhoz. Mikor beértem, Gustav már indulásra készen állt az előszobában, az óráját nézve. Letettem a konyha pultra a kulcsaimat, s Gustav mellé álltam.