Köszönöm azoknak akik szorítottak a vizsgáim alatt! Imádlak titeket! *-*
És ahogy megígértem, itt a második is. Egész suli időben ezt írogattam remélem tetszeni fog! :)
Ápr.29-én tartottam 9 csillagnál és 90 olvasónál. Ahha ahha, mára több mint 850(!) olvasóm lett 85(!) csillaggal! :3

A fiúk jöttek le. Tom elől, a tálcával a kezében. Mikor meglátott, nyelt egy nagyot. Mögötte Bill vigyorogva, mellette George támasztotta a falat röhögve. Furcsán néztem rájuk, miközben Tom kezéből elvettem a mosatlant. Ahogy nyúltam érte, megremegett a keze. Nem akartam szóvá tenni, tudtam miért. Kérdőn pillantottam rá, de ő csak rám meredt. Végül semmibe hagyva az egészet, visszamentem a konyhába Gustavval társalogni.

- Feltűnően ideges. - morogtam összeszorított ajkakkal.

- Ne is mond. - produkált hasonlót Gustav. - Láttam ahogy megremegett.

- Mi átmentünk a fiúkkal. - lépett hozzám Bill. - Este egy kis bulizás?

- Én benne vagyok. - pacsizott le vele Gustav.

- Egye fene! - fordultam hátra mosolyogva Billre.

Bill, Tom, George és Andy egy váll rándítás után átmentek az ikrekhez. Gustav a konyha ajtónál lógott kifelé, majd mikor becsukták az ajtót, várt pár másodpercet, és vigyorogva, ujjongva fordult vissza hozzám.

- Mesélj már! - tapsikolt előttem.

- Előbb nyugodj le, azt javaslom! - nevettem betolva őt a nappaliba, egyenesen a kanapéhoz.

- Nem érdekel most semmi, mesélj mi volt!

- Honnan veszed, hogy volt bármi is? - húztam fel a bal szemöldököm, kérdőn pillantva Gustavra.

- Ezt ne pont nekem próbáld beadni, Madeline! - nézett rám olyan "Mindent tudok!" pillantással.

- Hhh.. - sóhajtottam fel. - Mikor átjött, hallottam is, és tudtam is hogy ő az. Nem akartam rá nézni se megszólalni, így alvást tettettem. - nevettem el magam. - Olyan dolgokat mondott, amire megtudtam volna szólalni, kontrázni, de nem tettem. Meredtem a sötétségbe.

- Miért, mit mondott? - pislogott rám kíváncsian Gustav. - Már, ha szabad tudnom.

- Érzi, hogy van más bajom is a kimerültség miatt, aggódik miattam, fáj neki, hogy ezt csinálom, nem akarja ezt, ő teljes mást szeretne, meg hogy üresnek érzi nélkülem az éjszakáit.

Gustav erre csak füttyentett egyet. Még ő maga is, sok év ismeretség után se hallott még csak ehhez hasonlót se, Tom szájából. sőt, még leírni se látott ilyesmit. Hiddjétek el, ezzel nem nyugtatott meg. Sőt! Még jobban felspannolt. Gustav nagyon sok mindent elmagyarázott Tommal kapcsolatban, amik eddig nekem totál homályosak voltak. Mondjuk, vele kapcsolatban épp hogy van valami olyan, ami tiszta és érthető. Néhány dolgán nem tudok kiigazodni, még egy hozzá készített szótárral sem.

- Tiszta szappan operába illő! - nevetett fel Gustav.

- Ezzel még csak ne is viccelj! - fehéredtem el hirtelen. - Az életemből aztán lehetne egy hosszú sorozatot csinálni, de az nem szappan opera lenne, hanem horror.

- Jajj, ne mond már. - fogta meg a kezem. - Hisz ebben, hogy szeretitek egymást, semmi rossz nincs.

- Gustav! Felfogtad, hogy ki is szeret engem, és én kit is szeretek? - néztem rá hatalmas kék szemeimmel.

- Jól van Madeline! - utáltam mikor így hívott! Legszívesebben megtudtam volna fojtani! - Rád hagyom. Látom, nem tudlak jobb belátásra bírni.

- Ez sajnos nem ilyen egyszerű. - csúsztam lejjebb a kanapén.

- Miről hadoválsz te itt nekem? - kezdett lassan kiabálni Tom. - Most ezt odaát, nagyon szükséges volt igaz? És ha meghallotta volna? Biztos, hogy áshattam volna magam a föld alá.

- Most mit vagy úgy oda? - értetlenkedett Andy. - Hisz, nem hallotta! És ha meghallja mi van?

- Akkor maximum megrövidítettük volna azt az időtartamot, amíg húzzátok egymás agyát. - fejtette ki Bill.

- Azzal maximum a kapcsolatunkat rövidítettétek volna meg. - flegmázott Tom, a fotel kar támláján kitámasztva a fejét.

- Én nem lennék ebben olyan biztos! - vigyorgott George. - Nézz körül. Gustav nincs itt. És mindenki tudja, hogy vele szokott mindent megbeszélni, legfőbkép lelkizni szoktak együtt. Tehát, az hogy szeret, valós lehet.

- El kéne menned valami vers írónak öregem. - nevetett fel Andy.

- Köszönöm, bóknak veszem! - hajolt meg George előtte.

- Igazuk van, Tom. - fordult csillogó szemekkel bátyja felé Bill. - Most már le se tudod tagadni, hogy vonzódsz hozzá.

- Nem tagadom. - adta be a derekát. - Csak előtte. És ez rátok is vonatkozik! - nézett körbe szúrósan.

- Lakat van a számunkon! - vigyorgott rá Andy.

- De ha rákérdez, elmondhatom? - fordult meg George.

- Elment az eszed?! - pislogott rá idegesen Tom. - Még csak az kéne öregem.

- Sose fogtok együtt lenni, ha nem lépsz. - csóválta a fejét Bill.

- David hívott, ideje indulnunk! - lépett be Gustav meglehetősen vidáman. Inkább nem kérdeztek rá.

Andy elköszönt tőlük, s átjött hozzám, hogy nagy örömömre engem boldogítson. De leragadt egy témánál, fél órája azt hallgattam, és már a hajam kezdett hullani tőle.

- Valld már be! - futkosott utánam, mint egy pincsi.

- Neked elmentek otthonról? - fordultam félig felé takarítás közben. - Nincs mit bevallanom!

- Jajj, tudom hogy szereted azt a nyomit.

- Andy, nincs más dolgod, mint hogy nem létező érzelmekről beszélni? - kezdtem feszült lenni, és Andy vigyorgása az őrületbe kergetett.

- Nem, sajnos nincs. - rázta a fejét. - Na bevallod már végre?

- Komolyan ennyire hülyének nézel, hogy a legjobb haverjuknak fogom bevallani hogy szeretem? - hoppá. Na ezt nem kellett volna. Elkiabáltam magam, de még nincs minden veszve! - De hidd el, ha így lesz, akkor te leszel az első akinek elmondom, mert nekem nem lesz merszem a szemébe mondani.

- Arra célzol, hogy pletykás vagyok? - ilyenkor nagyon szerettem Andyt. Megfogta a lényeget, ez esetben elterelve a lényeges dologról a figyelmét.

- Nem, nem arra céloztam. - nevettem el magam. - De, tudom hogy úgy is elmondanád neki. Nem igaz?

- Jó na, de igaz. - húzta be a nyakát. - De, akkor sem vagyok pletykás!

- Én nem is ezt mondtam!

- De erre gondoltál!

- Tiszta olyan vagy mint Tom! - néztem végig rajta. Tom is ugyan így vitatkozott velem még az elején. Most már tudja, hogy úgy is én nyernék, így le sem áll inkább veszekedni.

- Ez nem igaz! - nézett rám nagy szemekkel, felháborodva.

- Tom nem mesélte, hogy velem nem érdemes leállni vitatkozni? - néztem rá egy "Úgy is nyerek!" féle tekintettel.

- Hát, nem igazán esett szó más témáról, - nyúlt a tarkója mögé. - mint hogy szeretitek egymást.

- Áh, szóval ti ezzel baszogatjátok őt is, meg engem is. - szűrtem le a lényeget egy kínos mondatából.

- Valahogy úgy.

- Hagyjátok őt békén ezzel. - sóhajtottam fel, s felfelé az emeltre, Andy sietett hozzám, tartva a lépést mellettem.

- Pedig ma már kiszedtük belőle, hogy igaz. - kapott a szájához.

- És akkor ki nem pletykás? - kacsintottam rá. - Ne félj, én tartom a számat. Bár ezt kezdtem kapizsgálni, anélkül is. Most szimplán adtál egy bizonyítékot rá.

- Jó, de tényleg ne is említsd. Kinyírna!

- Valahogy eltudom képzelni. - mosolyogtam rá. - Gondolom akkor jött Billtől az a szöveg, hogy így sose fogsz elindulni a jó irányba.. - utánoztam Bill kicsit lányosabb hangját

- Te hülye vagy! - nevetett fel Andy. - Valami hasonlót mondott igen, de nem pont ezt, főleg nem ilyen hangon.

- Nekem nincs férfias hangom! - néztem rá szúrós szemekkel, hogy még véletlen se jusson eszébe bármilyen beszólást is megejteni. - Tehát, valahogy el kellett játszani.

- Minden esetre, jól sikerült ez a papagáj hang. - nevetett a markába még mindig.