Boldogság van embereeeek!!! :DDDD Túl a matek kisérettségin! ✨ Reméljük meg lesz a 30 pont, szurkolni! Ennek örömére, ma berugok! xd jó nem, de pezsgőt tuti bontok!

- Nyitva van? - Kérdeztem az ajtóra mutatva mire csak bólintott. Barmok! Hogy nem lehet bezárni az ajtót, pláne hogy még híresek is. Bosszankodva mentem be. Bár minek? Én sem tudtam. Hisz nem az én dolgom volt. De akkor is! Ahogy becsuktam halkan az ajtót magam mögött, elfordítottam a zárban a kulcsot. Sötét volt. Nagyon! Ahogy megfordultam legszívesebben sikítottam volna. A hold bevilágított az ajtó fölötti ablakon ugyan, de Tom betörőket megszégyenítő csöndben jött le elém. A szívemhez kapva megcsaptam jobb vállát. Tom meg se rezzent. Gondoltam!

- Ennyinél több kell! - vigyorgott rám.

- Ne legyél nagyra magaddal Kaulitz.

- Megtehetem! - vont vállat.

- Beképzelt majom! - suttogtam kicsit hangosabban, mire megfordult és felkapott a vállára. Milyen izmos háta van! Na jó. Visszatérve. Az se változtatott a helyzeten hogy a popsiját ütögettem, se az hogy rácsaptam a hátára. De mikor a körmömmel kezdtem el idegesíteni, megtorpant az ajtaja előtt.

- Ezt ne csináld! - szólt rám erőteljesebben.

- Már miért ne? - szívtam a vérét.

- Ha nyugodt éjszakát szeretnél abba hagyod. Ezzel nem idegesítesz, hanem felizgatsz.

- Már mint ezzel? -kezdtem el mind két kezemmel a derekát körömmel simogatni. Minél óvatosabban.

Belépve a szobájába sötét volt. Mikor még jöttem égett a lámpa!

Ledobott az ágyra hosszába, a fejem kicsit lejjebb volt mint a párnái. Felém magaslott és a fejem két oldalán megfogta a csuklóm. A lábam között feküdt, még csak nem is nehezedett rám. Kérdőn pillantottam gesztenye barna csillogó szemeibe.

- Igen, azt! - suttogta az arcomtól talán 2-3 centire.

Éreztem ahogy elpirulok. Hirtelen nagyon meleg lett a levegő. Mindent elfelejtettem, amit Gustav, Andy és George szajkózott belém. Tom szemeibe minden egyes alkalommal elvesztem. Ahogy ő is az enyémben. Periférikusan láttam, ahogy a vállai izmai és az arc izmai megfeszülnek. Na ne! Türtőztetni próbálta magát. Kiakartam használni a rosszabbik oldalam, így elkapott a kíváncsiság, meddig bírhatja. Egy féloldalas, kicsit gonosz mosoly kúszott a szám szélére. Tom ezt nem észlelte. Lassan felemelkedtem, s Tom füléhez hajoltam. Alig bírtam ki nevetés nélkül.

- Miért feszengsz? - suttogtam kicsit kihívóan a fülébe. A szemeit rögtön lehunyta összeszorítva.

- Gonosz vagy! - suttogta a nyakamba.

- Akkor lennék gonosz, ha ezt csinálnám! - adtam egy apró, számomra ártatlan puszit a fülére. Számára már nem volt ártatlan. - Vagy ezt! - haraptam meg óvatosan a fülcimpáját.

- Fejezd be. - lihegte már. Kezeimet elengedte. Kitámasztottam az alkaromon magam.

- Vagy ezt! - adtam puszikat a nyakára.

- Hagyd abba. - Tom ökölbe szorította kezeit.

- Vagy? - haraptam meg a nyakát, s a csukjáját.

- Mediii.. - hangja durmolt a csöndben.

Úgy éreztem, a határán volt. Feszegettem azt a kis húrt, ami vissza tartotta őt. Kapva az alkalmon, a nyakát kezdtem harapdálni, míg egyik kezemmel a hasát cirógattam. Felmorgott. Rendesen rám morgott!

A következő pillanatban megéreztem azt a lábam között, amit nem akartam. Vagyis hát inkább nem számítottam rá. A kulcs csontjától a füléig végig nyaltam. Ekkor elpattant az a hajszál vékony húr. Tom hirtelen felhúzott a párnákhoz, lefogta a kezem a tenyeremben az egyik ujjával, s a nyakamra cuppant. A hirtelen ért kellemes harapástól felnyögtem.

- Ha még nyögsz is, nem lesz jó vége.

A hangja megbabonázott. Puszilgatta a fülem, a nyakam, a kulcs csontom, a vállam. Teljesen ámor világba keveredtem. Tom nyelve forró volt ahogy a nyakamhoz ért. A piercingje hideg volt, amitől libabőrös lettem. Hangosan vettem a levegőt. Nem hazudok, élveztem. De! Korai lett volna egyrészt, más részt magamnak csináltam a feszkót. És nyakig benne voltam. Hoppá! Hirtelen fordulatot vett az egész helyzet. Tom megmerevedett rajtam, két kezével megtámaszkodott, de rajtam feküdt teljesen. A fejem mellé rakta le az övét az egyik párnába süllyesztve. Próbált lenyugodni.

- Kapd be! - hallottam meg a beszólását. Elmosolyodtam.

- Így nem tudom, ha rajtam fekszel.

- Fejezd be! - nyomta jobban a párnába az arcát. - Vizuális vagyok.

- Oh! - akár akart akár nem, de a kedvemre játszott a helyzettel. Főleg ezzel a mondatával. - Tehát akkor lejátszódott a fejedben a mostani helyzet folytatása is? - kérdeztem rá kacérkodva. Tom vette a lapit, és megint csak egy morgással válaszolt. Ezt vettem egy győzelemnek. Legördült mellém. Én voltam annyira szemét, hogy levettem a toppot és a rövidnadrágot, majd bebújtam a takaró alá hasra feküdve, egyik lábamat szabadon hagyva. Tomot néztem. Rám sem mert nézni. Bemászott a takaró alá ő is, felém fordulva. A fejem a másik irányba nézett, míg jobb lábam a takaró fölött, kezeim a fejem felett pihentek. Nem akartam rá nézni. Sajnos a jelenet az én fejembe is bekúszott. Tom a hátamat nézte, ami kilógott. Hallottam hogy sóhajt, és közelebb mászik. Egyik kezét a jobb combomra helyezte. Meleg volt a tenyere.

- Sajnálom. - suttogta szomorúan. A szívem szakadt meg!

Felé fordultam. Közel voltunk egymáshoz, éppen annyira hogy éreztem a lélegzetét. Rá néztem.

- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy provokáltalak.

Tom nem szólt semmit, csak egy halvány mosoly jelent meg arcán. A hátam mögé nyúlva még közelebb húzott magához. Egyik lábamat az ő két lába közé tettem, míg egyik kezemmel izmos hátát öleltem. Ő a combomra rakta vissza a kezét, s a fejem alatt a másikat dugta át. Szája a homlokomhoz ért. Puszit adott. Nyakába bújva beleszippantottam a párnájába. Iszonyatosan jó illata volt. Elkezdte simogatni a lábam és a hajam. Egyenletes levegő vétel helyett szaggatottan lélegzett. Ahj! Megkívántam. De nem, nem, nem!

Nem tudom mikor aludtunk el, de a telefonom 6 órakor csörgött. Nem volt túl sok kedvem kimászni Tom öleléséből. Morcosan vettem fel.