- Nem, nem ebben! - kiabált fel Tom öccse elé állva. - A stílusa, a viselkedése, a személyisége! Ahogy hozzám, hozzánk áll! A hangja, a szeme, a mosolya! Mindene! Teljesen más mint az eddigi nőké, akikkel csak egy éjszakára tudtam gondolni!

Bill csöndben hogy figyelte testvére monológját. Ami ugyan hosszúra sikeredett, de nem vágott közbe. Végig hallgatta ahogy kiönti magából. Közben már a lehetőségeken, következő kérdéseken agyalt. Mindenről megfogalmazta magában a véleményét. Itta Tom szavait. Tom pedig fel alá járkálva magyarázott, megállás nélkül. Egy levegővel egy egész szövegrészt eltudott mondani. A végére belevetődött Bill bab zsákjába. Szusszant egyet. Bill pislogva várta a folytatást, majd mikor látta hogy Tom nem folytatja, megköszörülte a torkát.

- Szerelmes vagy.

- Mi bajod? - kapta fel a fejét Tom, Bill egyetlen mondatára.

- Szerelmes vagy. - ismételte meg Bill szótagolva. - A meleg érzés amit vele érzel, ahogy beszélsz róla, ahogy viselkedsz vele, amennyit rá gondolsz.

- Ezt nem értem. - dőlt előre Tom. Idióta!

- Tom! Te csak mondtad vagy hallottad is amiket mondasz Mediről? Ez mind annak a jele hogy kezdesz bele szeretni.

- Lehetetlen. - hunyorgott Tom testvérére. - Én nem szerethetek bele!

- Pedig nagyon úgy néz ki! - lóbálta ujját Tom előtt. - Ezt már sajnos s letagadni nem tudod, se megváltoztatni. Holnap interjúra megyünk. Biztos hogy kérdezgetni fognak róla, nem beszélve arról hogy jön velünk mindenhova. Nyaralni is. Két hétre!

- Bill nem vagyok hülye, feltudom fogni anélkül is hogy kihangsúlyoznád.

- Nem azért mondtam, hogy felháborodj. Hanem azért, hogy érezd ennek a súlyát. Mindig a közeledben lesz vagy így, vagy úgy.

Tom sóhajtva dőlt hátra. Igaza volt Billnek szinte mindenben. De az, hogy ő belém szeressen? Lehetetlenségnek tűnt.
Ezzel én is így voltam. Nálunk a fiúk ugyan csak célozgattak, burkoltan utaltak ezekre a dolgokra. Már az első megnyilvánulásuknál tudtam mire ment ki a játék. Nem tettem a hülyét, felesleges lett volna! Ahogy végig gondoltam az egész estét a fiúk szem szögéből.. Atya isten! Kint a fotósok vajon mit láthattak? Andy és Gustav sokat sejtően néztek egymásra. Már akkor tudtam hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel.

- Szereted? - bökött oldalba Andy.

- Parancsolsz? - Haha! Még csak az kéne! - Dehogy! Nem vagyok annyira hülye hogy egy csók és egy nézés, esetleg még egy két bók után rögtön belé szeressek. Andy ez sértésnek számít már rám nézve!

- Jól van, bocsánat! - emelte fel kezeit maga elé. - Csak egy szimpla kérdés volt a részemről.

- Mondjuk Tomot ismerve nem lenne ez se csoda, ne szívd mellre! - mutatott Andyre Gustav. Az eszem megáll!

- Nem szeretnék se játékszer lenni, se egy éjszakás kaland. Főleg nem szeretnék lelki és érzelmi roncs lenni.

- Ugyan már! - húzta fel szemöldökeit Gustav.

- Gondolj már bele! Tom nem arról híres, hogy bármit hosszadalmasan csinálna.

- Az emberek változnak. - mosolygott rám Andy bíztatóan.

Így belegondolva, ha tényleg változna, talán. De addig semmi kép!

Lassan éjfél is elmúlt, mikor a fiúk elköszöntek. Felmentem lefürdeni. Kontyba fogtam a hajam, s a pizsimet se vittem túlzásba. Egy francia bugyiba és egy sport melltartóba álltam meg az erkélyen. A korlátra ültem. Kitámasztottam a lábamat, hátra dőltem egy kicsit, és a csillagos eget kezdtem el vizsgálni. Szépek voltak és rengeteg volt belőlük. Mivel full sötét volt nálam, így reméltem hogy én is észrevehetetlen voltam. A túloldalon, pont velem szemben, világos lett. Oda kaptam a tekintetem. Bár ne tettem volna! Tomot láttam meg, ahogy hanyagul lekapta magáról pólóját és arrébb hajította. És a felső teste! Wuhuhu! Nem tudtam levenni kidolgozott hasáról, sima mellkasáról és izmos kezeiről levenni a szemem. Vonzotta őket ez a látvány. 2-3 napja, ha valaki azt mondta volna hogy egyik este Tom Kaulitz felső testét fogom stírölni, kiröhögtem volna. Most meg? Bámulom. Két kezét a tarkójára helyezte összekulcsolva ujjait. Karján az izmok kidomborodtak. Szép látvány volt. Mosoly jelent meg az arcomon.

Tom elkezdett fel alá járkálni a szobájában. Feszültnek szűnt. Összehúztam a szemem. Próbáltam az arc mimikájára koncentrálni. Tom arcán általában sok érzés tükröződik. Például az arca izmai megfeszültek, szemöldökei összehúzva. Szenvedés talán? Leugrottam a korlátról, s egyenesen ráhelyezve a két kezem kidőltem, hátha így jobban látom.

Tom hirtelen leült az ágyára. Hátra dőlt. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy azon az izmos mellkason pihentetem a fejem. Na micsoda! Mikre nem gondoltam. De tényleg rosszul nézett ki. Kinyitottam az erkély ajtót, nyitva hagyva hogy szellőzzön a szobám. Felkapcsoltam a lámpát. Leguggolva az egyik legalsó fiókomhoz, kihúzva egy hatalmas rajz mappát. Spirál szerű volt, nagy lapokkal. Előkerestem még egy fekete alkoholos filcet is. Leültem az ágyra ölemben a lapokkal. A filc végét rágni kezdtem. Gondolkodtam. Nem tudtam hirtelen mit is kezdjek el rajzolni, ávagy írni.

Tom felkapta a fejét a lámpámra. Felült, és engem nézett. Az arca ellágyult. Elfelejtette mindazt, amin nem rég kattogott az agya. Nyugalmat érzett. Szeme csillogni kezdett, ajak piercingje megint megmozdult. A képzelete már messze szállt. A telefonját kezdte el nézni, hogy vajon felhívjon e valami vicces beszólással, ami a látványomtól jutott eszébe. Aztán ezt elvetette. Az arca elfehéredett, mikor felálltam és az erkélyre sétáltam a füzettel a kezemben. Felnéztem rá, s mosolyogva fordítottam meg felé.

Felállt és ő is az ablakhoz sétált, kihajolva hogy eltudja olvasni.

"Nem alszol nálam?"

Igen, én sem hittem el. Teljesen megfeledkeztem egykori önmagamról, és elég feltűnő változás következett. Láttam Tom meglepett arcát. Váratlanul érte, és ezek szerint eltudta olvasni. Habozott. Nem tudta ő sem, hogy jó ötlet-e. Elkezdett mutogatni. Valami olyasmit hogy én menjek át hozzá. Ezt le is írtam kérdés formájában, mire hevesen bólogatott. Hála istennek nem látta ahogy megforgatom a szemem. Bementem és egy rövidnadrágot vettem fel egy mini toppal. Belebújtam a strand papucsomba, lekapcsoltam a lámpát, jelezve Tomnak hogy indulok. Tom fülig érő mosollyal nézte, ahogy bezárom az ajtót és elindulok felé. Mikor az ablaka alá értem, már majdnem kiesett úgy lógott csak hogy lásson.