Sziasztok! :3
Örömmel látom hogy egyre többen olvassátok a történetet. PEACE ^^
Külön köszönet a szavazásokért - az összes részre! - youbreakingmyheart69-nek

Hangjára felfigyelve fordultam meg lassan. Először csak a fejemet fordítottam hátra, majd lassan az egész testemmel felé fordultam.

- Hűű! - nézett végig rajtam Tom is elég alaposan. Az első ami szemet szúrt, hogy az ajak piercingje mozogni kezdett, majd előbukkant a nyelve is, ahogy azzal játszik. Jellemző!

- Megfelel? - emeltem fel két oldalra a kezemet megpördülve. Nem lett jobb hangulatom még így se.

Tom nem szólt semmit. Mélyen a szemembe nézett. Se bólintás, se semmi. Ő egy fekete nem annyira buggyos, viszonylag normális fekete nadrágot, piros magas szárú supra cipőt, piros inget, fekete mellényt és hozzá fekete nyakkendőt viselt. Fekete haja - mint mindig - tökéletesen volt parketta fonással a fejére simulva. Ő is elég jól nézett ki. Szexi! Eszméletlen jól állt hozzá ez a szín összeállítás. Mosolyogva indultam utána a garázs felé. Egyszer sem nézett hátra rám. Nem tudtam hogy zavarban van-e, vagy csak szimplán élénken él benne a délutáni eset.

Végül - döntése alapján - nem BMW-be, hanem egy fekete Maserati GranTurismo sportkocsiba ültem be, mikor kinyitotta nekem az ajtót. Egy köszönöm után ő is beugrott mellém a volán mögé. Behelyezte a kulcsot, de nem indult még el. Szusszant egyet. Rám emelte tekintetét és most kivételesen a szemembe bámult.

- Csodálatosan nézel ki. - suttogta szinte már magának.

- Te sem panaszkodhatsz. - néztem bele elbűvölő barna szemébe, ami akkor felcsillant.

A motor hangja felhördült, a garázs ajtaja kinyílt a kert kapuval együtt. El is indultunk.

Szem sarkamból néha láttam, ahogy elkalandozik rajtam a szeme. Mosolyogtam egész úton, valahogy már mellette a semmiért jobb lett a hangulatom.

10 perc kocsikázás után, már majdnem oda értünk, mikor gyorsan félre állt. Megszeppenve néztem rá. Hirtelen ért. Levette kezeit a kormányról. Az ölébe hullottak. Kezeit kezdte el nézni, s az egyetlen csapágyas gyűrűjével kezdett el játszadozni. Feszült? Vagy csak zavarában nem tud semmit mondani? Isten igazából mindkettő.

- Bocsánatot kérek a délutáni incidensért. - kezdett bele halkan.

- Nem neked kell bocsánatot kérni. Mellesleg, semmi baj sincs. - tettem rá hirtelen még magam is meglepődve Tom kezére az enyémet. Ekkor rám nézett. Keserűség, bánat, remény, és egy kis öröm csillant vissza rám a szemeiből. Rá mosolyogtam bíztatóan.

- Örülők, hogy veled tölthetem az estét, és nem azzal a szélütött nővel. - fogta meg a kezem.

Nem tudtam mit válaszolni erre. Elengedte a kezem és tovább mentünk. Mikor odaértünk, elszabadult a pokol. Az utcát a vakuk villanása töltötte be, a kérdések pedig szálltak felénk. Már szinte lavina ként, monoton ugyan azok.

- Mellesleg.. - parkolt le. - Ma szépen helyben hagytad az újságírókat.

Bóknak vettem. Testőrök állták körbe a kocsit, míg Tom kiszállt villogtatva hatalmas félholdas mosolyát. Odasétált az én oldalamra, kinyitotta az ajtót s kezet nyújtott. Elfogadva léptem ki a sportkocsiból. A derekamat fogva vezetett be előttem betolva az étterem ajtaját. Ahogy beértünk, 3 testőr már ott is termett. Elfoglaltuk az egyetlen asztalt ami számunkra lett megterítve. Tom kihúzta a a széket, majd betolta mikor már leültem. Ő is leült elém.

A pincér, aki kijött hozzánk odaadni az étlapot, már jól ismerte a hírekből Tomot, de engem még csak akkor látott először. Mellé lépett az étterem vezetője, kezében egy behűtött, ritka, nagyon márkás édes pezsgővel.

- A ház ajándéka! - mosolygott ránk, átadta a pincérnek aki már töltötte is ki nekünk, majd lelécelt.

- Mit szeretnél enni? - nézett rám Tom. Furcsa volt a pillantása. Olyan más!

- Hmm. - néztem végig az étlapot. Majd hoppá! - Mindegyik íny csiklandóan hangzik. Lepj meg!

Tom közelebb hívta a pincért, suttogott valamit a fülébe, s a pincér tovább állt. Ajj ajj!

- Felhizlalsz, mi? - támasztottam fel a könyököm az asztalra, ráhelyezve a fejem, másik kezemben a pohár pezsgő.

- Ha azt szerettem volna, nem rendeltem volna mindkettőnknek Scampi lime-mot és kuszkusszal.

- Imádlak. - emeltem felé a poharat, koccintottunk.

- Látom. - kacsintott rám.

Ahogy a pincér visszatért, a szeme megint megváltozott. Esküdni mertem volna, hogy érzelmekkel néz rám akkor. De miért csak ha társaságunk van? Ja! Hát elvileg együtt leszünk. Remek!

Elhelyezte elénk a rendelésünket. Tommal összemosolyogtunk, és neki álltunk vacsorázni. Jó hangulat volt!

- Emlékszem, először 13 évesen voltam talán szerelmes. - emlékezett vissza Tom. - Legalábbis Bill szerint.

- És szerinted? - kérdeztem vissza félve.

- Inkább csak fellángolás.

Valahogy gondoltam! A vacsora elég gyorsan elfogyott, ahhoz képest, hogy rengeteget beszélgettünk. Tom megnyílt előttem. Észre se vettem de én is előtte. Nevettünk, lelkiztünk, viccelődtünk. Mint két testvér, majd hirtelen mint két legjobb barát, s még egy hatalmas fordulat, mint egy pár. Érdekes! 8-9 óra fele, Tomnak eszébe jutott a délután. Elszomorodott. A kezére helyeztem az enyémet, nem kell sok neki, megfogta, és felmosolygott rám.

- Most aztán úgy nézhetünk ki, mint egy címlapra való pár. - morogta az orra alatt feltűnés mentesen Tom.

- Az a cél, nem? - kezdtem el az egyik kilógó haj tincsemet csavargatni. Teljesen random! Látszólag Tomnak ez tetszett, mivel a piercingje megint megmozdult, de a nyelve a szájában maradt. Akkor provokáljuk! - Gondoltam. Beharaptam az alsó ajkam jobb oldali szélét, mire Tom keze kicsit megrándult. Pillanatokkal később, megint megfogta a kezem. A következő ami eszembe jutott és meg is valósítottam, azaz volt, hogy megnyalom a felső ajkam valamelyik szegletét. Tom keze erősebben fogta az enyém. A testőrök ekkor már észrevétlenül arrébb álltak, hogy a fotósok láthassák a jelenetet.

Na Tom vajon meddig bírod? - Jött a következő kérdés a fejemben. A körmömmel óvatosan cirógatni kezdtem a kezét, mire beleharapott az alsó ajkába. Ficánkolni kezdett. Tudtam, hogy provokálásom ideje lejárt. Eljött az idő a David által kreált terv megvalósításának utolsó része: A csók.

- Felkészültél? - sziszegte halkan, mi én végig nyaltam a felső ajkam. Ezt egy igennek értelmezhette, mivel közelebb hajoltunk az asztal fölé. Tom lassan közelített felém. A szívem rohamosan vert, már azt hittem kiakad. A vér felfutott az arcomba, de hála istennek ezt foghattam a pirosítóra. Tom pár milliméterre volt a számtól, mikor megéreztem bódító illatát. A legközelebbi emlékem már az, hogy forrón, mézédesen csókolt meg. Csukva volt a szemünk, de a vakuk villanását nem lehetett nem észre venni. Ez a csók hosszú volt. Borzalmasan! Élveztem, hiszen rég volt már ehhez hasonló élményem. Valahogy éreztem, hogy Tom sincs máshogy.

A csók után, egyből mind a ketten megnyaltuk a szánkat. Mosolyogva álltunk fel a helyünkről. Tom a kezem után nyúlt, összekulcsolta az enyémmel. Igen, kijelentjük hogy hivatalosan is együtt vagyunk - de persze csak a sajtó számára!

Tommal kéz a kézben léptünk ki az étteremből. Mosolyogtunk, mint a vadalma. Mint egy igazi pár!