- Megyek megkeresem Medit. - lépett le valószínűleg egy háború előtt Gustav. Valahogy nem volt kíváncsi a veszekedésükre. Elindult utánam.

Andy maradt a házban Riával, egy ideges Billel, és sejtése szerint hamarosan egy ideg beteg Tommal is egybe lesz zárva.

- Azonnal gyere át! Előtte vegyél be egy nyugtatót! - Bill gyorsan lerendezte ezt a beszélgetést.

Andy fülét farkát behúzta. Várta már, hogy Tom mikor robban be az ajtón, és mikor jön az üvöltözés. Hát pár pillanattal később ez valóra vált. Tom majdnem kitépte az ajtót a helyéről.

- Mit mondtál neki? - magaslott Ria elé, szinte csak pár centi volt az arcuk között. Ria mosolyogva emelte fel a fejét, s nézett mélyen Tom szemébe.

- Gratulálok! Apa leszel! - ujjongott Tom arcába.

Lefagyva állt előtte az idősebb Kaulitz. Megszólalni se tudott. Lepergett előtte az élete, Riával az oldalán és a gyerekkel. Undorodott!

- Tőlem biztos hogy nincs gyereked!

- De hát tőled van! Mégis ki mástól lenne?! - akadt ki Ria, bár jogtalanul.

- Tőlem tuti nem! - sziszegte Tom a fogai között! - Elmész szépen a dokihoz és megnézeted! Ha tőlem van ott is maradsz elvetetni, ha nem tőlem van leszarom mit csinálsz!

- Dehogy kapartatom ki magam! - Ria a hasához nyúlt védelmezve az embriót, s jelezve Tomnak a megtartás szándékát.

- Ria felfogtad, hogy Tom hírességnek számít? Nem lehet gyereke holmi egy éjszakás kalandból! - dörzsölte meg Andy a homlokát. Lefárasztotta a nő hisztije.

- Nem érdekel. - emelte feljebb méltóság teljesen a fejét Ria. - Én akkor is megtartom.

- Nagy frászt! - lépett be David idegesen. - Felhívtam az ország legjobb orvosát, most rögtön vár téged!

David kiráncigálta Riát a házból, szó szerint bevágva az autóba. Vissza fordult az ajtóban ácsorgó ikrek felé, s intett nekik. - Ne aggódj. A húgomat meg kerítsétek elő.

- Gustav utána ment. - sóhajtott fel Bill, s visszamentek a házamba. Tom elég elkeseredett arccal bámulta az utcát, hátha valahol kiszúr minket.

De mi már messze járrunk.

Gustavval a park egyik eldugott zugában ültünk és beszélgettünk. A hátamat simogatta. Megnyugtatott a jelenléte.

- Ne aggodalmaskodj. Nem lesz semmi baj.

- Gustav nem érted ezt. - lóbáltam szomorúan a fejem. - Ha Tomnak gyereke lesz, az is rám fog hárulni.

- Tehát ha jól értelmezem, a munka miatt zavar, és kicsit sem Tom miatt?

Bólintottam. Gustav eléggé megilletődött, s ezt ki is mutatta. Milyen kis naív! Még azt hitte Tom miatt zavar.

- Ne értsd félre. Helyes Tom meg minden, de nem áltatom magam miatta, mert egy normális kapcsolatra sem lenne képes. Most meg hogy itt van Ria, kénytelen lesz vele.

- És a mai randitok? - húzta fel szemöldökeit kiváncsian Gustav. Véletlen sem akart megbántani vagy rosszat mondani, hisz ismerem. De ezzel a szívembe állította a tőrt.

- Szép baleset lesz. - dőltem előre a térdeimre. - Nem tudom mit kéne csinálnom most ebben a helyzetben. De este 7ig nem akarok vele találkozni.

- Nem is lesz rá időd. - nézte meg az óráját Gus. - Van meg 5 órád 7 ig. Addig elkell menni a sminkeshez meg a fodrászhoz.

- Eljössz velem? - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Ez volt az eredeti terv. - mosolygott rám. - Amúgy sincs kedvem haza menni az ideg beteg környezetbe.

- Valahogy eltudom hinni.

Elindultunk a fodrászhoz. Gustav felhívta Shackit hogy jöjjön értünk, és a testőrök legyenek vele. Elég nagy port kavart ez a randi ahhoz, hogy a fodrásznál is betámadjanak.

Maximum 10 percet kellett várnunk, Shacki már meg is állt előttünk az úton.
- Rég láttalak Medi. - Nyitotta ki előttem az ajtót Shacki.

- Hát igen. - bólintottam neki. - Tudod hova megyünk?

- Persze! - szállt be végül ő is. - A testőrökre szükség lesz.

- Oh anyám. - dőltem rá Gustav vállára. - Ennek sose lesz vége.

- Ne is mond.

Ahogy elindultunk, a gyomor görcsöm egyre jobban jött elő. Míg Gustav felhívta a többieket hogy elindultunk a fodrászhoz, a következő cél állomásunk meg a sminkes, addig próbáltam a gyomromat normális állapotra, görcs mentességre kényszeríteni. Shacki és a testőrök is látták a rajtam hogy megvisel ez az egész. De legalább az utat átbeszélgettem velük, elterelték a gondolataimat. A nevüket is tudtam már. Mint kiderült, egy orosz testőröm is van, Nikolaj. Ő ült közvetlenül az ablak mellett. Mellette ült Addie, Stanley és Hans. Mint kiderült, nincs családjuk, és amíg testőrködnek nem is szeretnének.

Ahogy megközelítettük a fodrászatot, a sötétített ablakon keresztül a vakuk már villogtak. Megszorítottam Gustav kezét. Hirtelen félelem járta át a testem. Gustav bíztató mosolya és aggódó szeme mindent elárult.

- Akkor kezdődjön a terror. Megint!

Shacki kinyitotta az ajtót és előre kiengedve a testőröket, kiszálltunk mi is.

- Miss. Montana kérem!

- Miss. Montana milyen komoly a kapcsolatuk Tom Kaulitzal?

- Miss. Montana várja már az esküvőt?

- Mikor tervezik bejelenteni hogy hivatalosan is egy párt alkotnak?

- A kapcsolatunk normál tempóban halad, a legjobbak felé. - lett elegem a kérdésekből. Megálltam a bejárat előtt, és meghoztam a döntést. Válaszolni fogok a kérdésekre. - Az esküvő még messze van, egyenlőre nem tervezünk ennyire előre. Mind a ketten korainak gondoljuk.

- Miss. Montana. Mit szólt az őrült rajongóhoz?

- Kinek a pap, kinek a papné. - ejtettem felé egy bájos mosolyt.

- Tényleg várandós Tom Kaulitztól?

- Nem. - nevettem el magam. - Ez csak Andreas jövőbe látó terveinek egyike.

- Elég lesz! - álltak elém a testőreim felsorakozva. - Ennyi kérdés bőven elég. - álltak a bejárat elé ketten, s velem meg Gustavval jött be a maradék kettő.

Ahogy beértem, nagy levegőt vettem. Orron be, szájon ki. Rémisztő pár perc volt ez az egész. És ez csak fokozódni fog.

Gustav gratulálva ölelt meg. A fodrász nő vigyorogva, remegő kezekkel várt. Csak mi voltunk a fodrászatban. Ahogy leültem a helyemre, rá is kérdezett milyen hajat szeretnék az estére. Levágatni semmi kép nem akartam, inkább maradtam csak a göndörítésnél és a kontynál vagy a copfnál.

Gustavval végig beszélgettem azt a két órát, amit ott ültem. A fodrászt is nyugtatni kellett, olyan izgatott volt a jelenlétem miatt. Rengetek bocsánat kérés mellett szüneteket tartott remegő keze miatt. Átéreztem a helyzetét, hisz valószínűleg én is ezt csináltam volna.

- Kíváncsi leszek az este folyamára.

- Jajj, Gustav! Ne is mond. A mai események után én is. - sóhajtottam fel keservesen. - Remélem jól alakul az estém, nem pedig valami bizarr, borzasztó alkalom lesz.

- Ne aggódj ennyire! - nevette el magát Gustav az arcát a tenyereibe temetve.

- Könnyű mondani. - morogtam az orrom alatt.

2 óra ülés után végre kész lettem. A hajamat tökéletesen megcsinálta a nő. Köszönöm után kiléptem a fodrászatból. A fotósok az újonnan megcsinált hajamra összpontosítottak volna, ha egy sálat nem raktam volna a hajamra. Csalódottság ült ki néhányuk arcára, de a kérdéseikből bezzeg nem fogytak ki! Felháborító.

Gyorsan beültünk a limuzinba, és már mentünk is tovább a sminkeshez. Gustav útközben elárulta, hogy Bill sminkese fog engem is megcsinálni. Megbízható, legalábbis szerinte. Reméltem, hogy nekem nem olyan fekete halotti sminket csinál, mint általában Billnek a koncertekre, videó klippekbe.

A sminkes meglehetősen közel volt. A sálat megint a fejemre kellett tekernem, ezúttal már egy napszemüveg is rám került. Itt még több fotós volt! Elhúztam a számat.

A lehető leggyorsabban iszkoltunk be az épületbe. Mind a négy testőrömre szükség volt.

- Ez nem a stúdiótok? - vettem le a szemüveget végig mérve mindent.

- De igen. - bólintott mellettem haladva Gustav.

A második emeleten rendezték meg a klippeket, vagyis hát csak néhányukat. A sminkes szoba magába foglalta az öltözőt, a ruhatárat, a smink szobát, és a pihenésre szánt kis sarok kanapét. Itt minden színes volt és nagyon világos.

- Szia! - lépett hozzám egy kb. 24 éves nő. - Lena vagyok, a Tokio Hotel sminkese. Gondolom te vagy Medi.

- Igen. - puszilkodtunk le.

- Csüccs le. Jó lett a hajad mellesleg.

- Köszi. - leültem a fekete bőr sminkes székre. Egész kényelmes volt.

- Milyen ruha lesz rajtad? - állt elém az arcomat és a hajamat végignézve.

- Egy vér vörös koktél ruha fekete magassarkúval

- Akkor ennek a kettőnek a kombinációját csinálom meg neked. Figyelembe véve a fekete hajadat, lehet jobban járunk ha több a piros a szemeden és a szádon, mint a fekete.

- Rád bízom magam. - mosolyogtam rá.

Lena elkezdte a sminkemet. Gustav felhívta valamelyik otthon tartózkodó fiút, hogy a ruhámat és a cipőmet hozza ide.

Lena egészen jó fej volt. Dinamikus, kreatív egyéniség. Annyira hozzánőtt ez a szakma, hogy már szinte oda se nézett, úgy csinálta a dolgait. Barna, rövid, felnyírt haja volt, az arcán erős sminkel. Bőr csizma volt rajta, bőr cső szárú nadrággal, egy fekete oldalánál hosszabb koponyás trikóval, szegecses fekete bőr mini mellénnyel. Stílusos volt. Mint Bill női verziója.

A szememet kihangsúlyozta a smink. Fekete tussal vastagon ki volt húzva, tűz piros szemhéj festékkel, s piros végű mű szempillával. Vörös rúzs volt rajtam enyhe pirosítóval. Csodás! Talán sose néztem ki ennyire nőiesen. Mire Lena befejezte a sminkem, Bill érkezett meg. Maga mögé nézett még mindig elborzadva a sok fotós miatt.

- Hát ezek őrültek. - fordult felénk hátra mutogatva. Lenézett a ruhára és a cipőmre. - Itt vannak a.. Azt a rohadt! - nézett rám hatalmas szemekkel lefagyva.

Nevetve vettem ki a kezéből a cuccomat, elindulva az öltöző felé. Bill csak dadogni tudott mikor meglátott először. Felvettem a ruhámat Lena segítségével, felhúztam a cipőt is. Még egy utolsót igazítottam a hajamon, megfordultam 1x 2x a tükör előtt, majd kiléptem a fiúkhoz. Ők nagyba beszélgettek mikor észre vettek pedig csönd lett.

- Na? - pörögtem forogtam előttük.

- Azta! - pislogott sűrűn Gustav.

- Jesszus.. Anyám.. Úgy értem.. Húú!

Bill még mindig nem volt magánál. Ugyan csak sok pislogás között mért végig, még a telefonja csörgése se billentette ki állapotából, amit a látványom okozott. 2 perc után még mindig engem bámulva ugyan, de Gustav a bordái közé állította a könyökét hogy vegye már fel végre.

- Egen? - szólt bele lefagyva, erőtlenül.

- Mi az isten tartott ennyi ideig? - lehetett hallani Tom mély hangját.

- Azta! - Szólt megint csak hozzám Bill, eleresztve füle mellett Tom kérdését.

- Haló! Föld hívja Billt! Mi az anyám van veled tesó?

- Ha látnád amit én!

- Istenem! - nyűglődött Tom. - Örülnék ha elindulnátok. 10perc múlva 7 óra!

- Ahaaa.

- Reménytelen vagy. - rakta le Tom.

Bill összeszedte magát, megrázta a fejét egy párszor, és rám segítve a hatalmas cow boy szerű fekete kabátot, rám rakta a hajamat takaró sálat, s a kezembe nyomta a szemüveget, amit már fel is vettem azonnal. Elindultunk a limuzinhoz vissza, átverekedve magunkat a tömegen.

A kocsiban még mindig ugyan az a hangulat tombolt, mint a stúdióban. Jól esett!

- Gyönyörű vagy! - mosolygott rám Gustav.

- Köszönöm. Mindkettőtöknek! - kacsintottam Billre is.

- Ebből már csak jó fog kisülni.

- Gustav azért ne fesd az ördögöt a falra.

- Billnek igaza van. - jelent meg egy grimasz az arcomon.

Hosszú csönddel teli percek következtek ezután. Én már tülkön ültem, hisz nem tudtam elképzelni se, hogy Tom hogyan is csípte ki magát. Már ha egyáltalán csinált bármit is. A délutáni események jutottak eszembe. Már az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán nem öltözött egy puccos helyhez illően, hű maradt a stílusához. Mondjuk legalább az este számított a leginkább.

Megálltunk a házuk előtt. Sehol senki. A fiúkkal gyorsan berohantunk, a testőrök pedig elindultak az étteremhez.

Bill levágódott a kanapéra, míg Gustav segített levetkőzni. Megigazítottam a ruhám, és Bill elé álltam, mint egy top modell, aki várja a zsűri véleményét. Bill kifejtette persze mindezt. Leginkább hogy milyen jól áll a vörös és a piros szín, és hogy a fekete mennyire kiemeli tenger kék szememet.

7 előtt 2 perccel Tom robogott le a lépcsőn. Megállt mögöttem és a nyakkendőjével szórakozott.