Az életem fenekestül felfordult. A szürke unalmas napjaimból, hirtelenjében eseménydús színes napok lettek. Már amikor.

Az egész akkor kezdődött, mikor betöltöttem a 19.élet évemet, illetve a nagybátyám cégénél egy megüresedett posztot. Emiatt is kellett Németországba, Berlinbe költöznöm. Nyár volt. A repülőgépről leszállva megperzselte a bőrömet a nap. Beérve a repülőtér aulájába, a nagy tömegben elkezdtem keresni David-et, a nagybátyámat. Persze sikertelenül. Hatalmasat sóhajtva indultam el a kijárat felé, ahol furcsa dolgot láttam. Kiszúrtam egy öltönyös fazont, amint egy táblát szorongatott, rajta a nevemmel. Odasétáltam hozzá, mire a pasas egy igazán szép mosollyal fogadott. Jobb kezét ökölbe téve a hasához emelte, s meghajolt. Körbe néztem, mert valahogy nem hittem el, hogy tényleg nekem hajlong.

-Üdvözlöm Németországban, Miss.Montana. Mr.Josht már várja önt.

-Köszönöm. - biccentettem neki nőiesen. - De kérem! Hívjon csak Medi-nek. Tegeződjünk.

-Rendben, Medi. Kérlek kövess.

Furcsa helyzet volt. Ez a magázás hosszútávon elég ideg tépő lett volna, feltételezve, hogy a névtelen jól öltözött pasassal ezek szerint fogok még találkozni.

-A nevem Shacki, úgy mellékesen. - mosolygott rám hátra.

Legalább már a nevét tudtam. Szimpatikus férfi. A haja a fejére volt zselézve olyan tökéletességgel, hogy egy hajszál se kandikált ki. Az öltöny amit viselt, élére volt vasalva, egy ránc nélkül. A mandzsetta gombján feltehetően a nagybátyám cégének a logója volt ábrázolva. Udvarias, jó kivágású férfi, gyönyörű mosollyal. Másoknak talán egy meséből szabadult szőke herceg ugrott volna be a látványától.

A repülőtér előtt egy ében fekete limuzin parkolt. Shacki oda lépett kinyitni az ajtót, jelezve nekem a beszállás alkalmát. Körülbelül úgy éreztem magam, mint egy hercegné. -Sose voltam elkényeztetve, nem is volt rá szükségem. - A limuzin nem csak kívülről tűnt tágasnak, belülről már még inkább. Bőr ülések voltak velem szemben is. Sötétített ablakok körbe, mindenhol beépített hangszórók és pohár tartók.

Miután Shacki is beült a volán mögé, észre se vettem mikor elindultunk, olyan csöndes volt a limuzin. A könyökömet kitámasztva tartottam a fejem, és bámultam ki az ablakon. Elkalandoztam, ahogy a várost figyeltem. Tisztaság uralkodott az utcákon, valószínű csak ezen a részén. Gyönyörű látvány. Stílusos, színesebbnél színesebb házak, mindegyik majdnem két emeletes volt. A kertek szépen gondozva voltam. Igen, ez a kert város. De mi mentünk tovább, egyenesen a belvárosba. Mindenhol butikok, kávézók, panel dzsungel. Mi a belváros közepén, egy 20 emeletes üveg épület előtt álltunk meg. Pár pillanat múlva Shacki a kezét nyújtva segített ki a járműből. A másodperc töredéke alatt bántam meg ezt a cselekedetemet. Rögtön fényképező gépek sokasága, s azoknak vaku fénye az arcomban csattogtak, mikrofonok előttem. Ahogy próbáltam átnézni a tömeg felett, 4 kigyúrt öltönyös férfi közé kerültem. Megszeppenve, talán kicsit sokkosan is, de engedelmesen hagytam hogy beinvitáljanak a hatalmas épület biztonságot adó aulájába. De persze ez sem volt zökkenő mentes. A paparazzók egy folytában kérdésekkel bombáztak, próbáltak a közelembe férkőzni.

-Miss.Montana kérem csak egy szóra!

-Miss.Montana igaz a hír, miszerint átveszi nagybátyjától a cég igazgatását?

-Igaz az, hogy a nagybátyja által menedzselt banda basszus gitárosnak a leendő barát nője?

Ahogy beértünk és becsukódott mögöttem az ajtó, tisztábban láttam, illetve elhalkultak a nem kívánatos hangok is. A fejemben víz hangoztak a kérdések, de főként csak egy aggasztott. Hátra néztem, és a riporter nőt szem ügyre vettem. Tipikus. Platina szőke, göndör haj, mini feszülős fekete szoknya hozzávaló fekete tű sarkúval, fehér inggel. Őt megjegyeztem magamnak. Arra eszméltem fel, hogy Shacki a vállamra tette a kezét, nyugtatás gyanánt. Belépve a liftbe, mély levegőt vettem, megnyugodtam. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, így szembe fordultam - a már teljesen egyértelmű - testőrökkel.

- Na jó ki vele! Honnan szedték azt hogy én egy leendő híresség barát nője leszek? - fontam össze mellkasom előtt a karomat, íves bal szemöldököm pedig a magasba emeltem.

- Sajnáljuk Miss.Montana, de ilyen fajta információkkal sajnos nem szolgálhatunk. - válaszolt rögtön, halálos nyugalommal a közvetlen velem szemben álló, kicsit ducibb férfi.

- Minket kifejezetten a maga testi épségére jelöltek ki. - folytatta a mellette álló, kigyúrt kopasz csávó. Kicsit félelmetes volt.

- Akkor teszem fel velem lesznek a nap 24 órájában, igaz? - mutattam körbe rajtuk, mire válaszként csak bólintottak. - Akkor már most leszögezném az első és legfontosabb szabályt. Hivatalos ügyeken kívül tegezzetek, mivel 19 évesen elég lealacsonyító a magázás. David előtt is nyugodt szívvel, szerintem ez mindegyikünknek jobban a szájára esik, nem de?

Választ már nem kaptam, de a lift hangja jelezte hogy felértünk az épület legfelső szintjére. Amint megfordultam már nyílt is ki a lift ajtaja. A 4 testőr között, valamint a sofőröm társaságában sétáltam ki a liftből. Velünk szemben rögtön egy recepcióshoz hasonló pult volt építve. A mögül egy 30as éveiben járó nő lépett ki elém, kezet nyújtva egy reflektor vigyorgással.

-Üdvözlöm Miss.Montana! A nevem Monica Strassburg. Ha bármiben tudok segíteni, csak szóljon.

Monica. Fekete vasalt szoknyája tapadt formás lábaira, zöld inge kiemelte karcsú, homokóra alakját, s ehhez hasonló zöld magassarkúban topogott vissza a helyére. Irigylésre méltó. Barna, begöndörített fényes haja megcsillant a napsugaraiban. Mindig is barna hajat szerettem volna, de reklamálni a gyártóknál, nekem fekete derékig érő egyenes hajam lett.

Balra lefordulva egy hosszú folyosóval találtam szembe magam. Ezen az emeleten minden fehér, arany, fekete és vörös színben pompázott. A folyosón haladva a falra akasztott nagyobbnál nagyobb képeket kezdtem el nézegetni, míg nem a végén egy hatalmas fekete üveg ajtó állta el az utam. Az egyik testőr előre lépett és kinyitotta nekem, majd félre állt hogy betudjak menni. És igen, megérkeztem David irodájába. Félkör alakban - mint azt kívülről is lehet látni - ablakok voltak. A terem közepén egy óriási fekete márvány tárgyaló asztal, körbe fekete székekkel vörös bőr huzattal. És az asztal végétől nem messze drága rokonom még nagyobb íróasztala, valamint a fehér bőr széke hátulja.

- Nem érdekel, 15percen belül itt legyenek mindahányan vannak az irodámban. - hallottam meg nagybátyám mély hangját a szék másik oldaláról. - Ja, és Ria! Ez egy rendkívül fontos megbeszélés, tehát ne késsenek! - csapta le a telefont hirtelen felénk fordulva az asztalra. Rám emelte tekintetét. Csodálkozást, ámulatot véltem felfedezni a nézésében, bár ezt a tátott szája meg is erősítette.

- Te gyönyörűbb vagy mint emlékeztem! - állt fel és indult meg felém kitárva két oldalra karjait.

Egy másodperc után már hatalmas mosollyal az arcomon ugrottam a karjaiba.

- De jó újra látni vénember!

- Téged is te liba! Mesélj, milyen volt az út? - engedett el s ült vissza helyére.

- Zökkenő mentes hála istennek, de annál fárasztóbb.

- Azt elhiszem! - nevetett fel. - De még így fáradtan is igazán csinos vagy.

Kérdőn néztem rá, majd le magamra hogy felmérjem a borzalmat. Egy fehér matt magassarkú volt rajtam, hozza fehér pánt nélküli feszülős egybe ruhával - csoda hogy fehérek maradtak! - , fekete hajam pedig kiengedve a vállamra omolva.

- Ha te mondod elhiszem. - néztem vissza rá. - A meló?

- Akkor kezdesz amikor szeretnél. Az az üresedés már mindenféleképp a te posztod. - könyökölt fel az asztalra kezébe véve a telefont. - Elnézést, csak a banda után érdeklődöm.

Felnéztem az órára, ami még csak fél 10-et mutatott. Meglepően korán volt még, és ezek szerint a banda számára is.

- Mond a srácoknak hogy iparkodjanak most már.

- Szent ég! - sóhajtottam fel. - Hányan vannak?

- A banda hivatalosan 4 személyből áll, és általában plusz mínusz egy fő, a legjobb barátjuk.

- Értem. Akkor nem is zavarok tovább, csináld csak a dolgod.

- Shacki majd haza visz. A testőreid pedig a ház közelében lesznek, hogy távol tartsák a paparazzókat illetve az olyan idiótákat akik az életedre akarnának törni.

- Apropó paparazzo. Mikor jöttem be az egyik riporter egy elég érdekes kérdéssel fogadott. - kulcsoltam össze ujjaimat immáron az asztalra könyökölve én is.

- Sosincs normális kérdésük. Mit válaszoltál?

- Egyikre sem adtam választ de erre nem is tudtam volna. Honnan veszik hogy én a basszus gitáros leendője vagyok?

- Ja igen. Ezt elfelejtettem. - vakarta .meg zavarában a tarkóját. Az arcom eltorzult abban a pillanatban. A feszültség kezdett urrá lenni rajtam.

- Mégis mit mondtál? Mit csináltál? - támadtam le fogaim között sziszegve. Visszafogtam magam.

- Mikor fülest kaptak az érkezésedről, felakartam dobni a te hírnevedet is, illetve a bandáét is. És hát kitaláltam, hogy az egyik gitárosunkkal kezd kialakulni egy fajta kapcsolaaat. - húzta el az utolsó szót kicsit nem vékonyabb hangon.

Leblokkoltam. Próbáltam felfogni a szavait, és valahogy értelmezni. A pumpa fel ment bennem, de hála a stílusomnak és a személyiségemnek, tűrtőztettem magam, nyugodt próbáltam maradni.

- Na most megyek, ez a nap már így is sok. Majd beszélünk. - adtam neki egy puszit, majd sarkon fordulva kiviharzottam az irodából, meg sem álltam a liftig. Shacki és a testőrök tartották a tempómat. A lift halk zenéje egy másik világba repített. Kizártam a körülöttem lévőket, elgondolkodtam. A lift ajtaja visszatükrözte az arc kifejezésem. A testőrök bűnbánó, már már szinte lelki ismeretes arccal néztek rám. Végül is ők is emberek, lehetnek érzéseik.

Kilépve a liftből a testőrök közelebb álltak hozzám. Kezdődhetett a horror a riporterekkel.

- Miss.Montana kérem! Válaszoljon a kérdésekre!

- Miss.Montana milyen a kapcsolatuk Tom Kaulitzal?

- Nem féltékeny az iker testvére?

- Mikor jelentik be hogy hivatalosan is együtt vannak?

Elegem volt. Gyorsabb léptekkel szeltem át a távolságot a limuzinig. Pont amikor Shacki nyitotta ki az ajtót, egy másik limuzin állt meg mögöttünk. Oda pillantottam majd egy másodperc alatt már a bent is ültem. Egy hatalmas szusszanással letudtam az idióta kérdéseket. Tom Kaulitz. Ki ez az ember? Miért pont ő? Csak is hasonló kérdések ugráltak a fejemben ide oda, a nyugalmamat a semmibe küldve.

- Jól vagy? - fordult hátra Shacki.

- Persze csak ez a nap hosszú és nagyon sok volt az esemény. - masszíroztam meg a homlokom összehúzott szemekkel, meggyötört arc kifejezéssel. - Haza viszel, kérlek?

- Persze. - mosolygott rám lágyan. Megnyugtató volt.

A haza fele út már gyorsabban telt mint az idefele. Észre se vettem hogy milyen gyorsan a házamhoz értünk. Kettőt pislogtam mikor kiszálltam a limuzinból.

Egy hatalmas 2 emeletes, barack színű ház tárult elém. Shacki felé fordultam, és valószínűleg a kérdésem a homlokomra volt írva, mert bólintott.

- David megőrült? Ez a ház hatalmas! - mutattam a házra, elképedve.

- Azt mondta szükséged lesz ekkora házra. - Fogta meg a vállam, s a ház felé biccentett.

Vonakodva ugyan, de megindultam a ház felé. Shacki a kulcs csomót a kezembe téve megvárta míg benyitok. Lassan nyitottam ki az ajtót. Mikor beléptem, azt hittem az agyam eldobom. Egy hatalmas nappali fogadott már rögtön. Fehér, fekete és világos kék színek voltak kontrasztban egymással, teljes világosságot biztosítva a hatalmas ablakkal és üveg ajtóval a kert felől. Rögtön szemet szúrt az udvaron a medence. A nappaliból rögtön a konyhába és az ebédlőbe lehetett bemenni. A konyha fehér márvány és arany színekben, a nappali ehhez hasonlóan volt kialakítva.

Szembe fordulva a lépcsővel, fel se mertem menni. Segély kérően Shacki néztem, aki mellém lépve feljött velem.

- Jézusom. - ennyit tudtam csak kiejteni a számon, amint beléptem az első ajtón.

Vörös falak voltak, sötét barna bútorokkal, arany színű hosszú sötétítő lógott az erkély kijárata és ablaki mellett összekötve. A szoba jobb oldalán egy hatalmas francia ágy foglalt helyet, ugyan csak ezekben a színekben pompázva. Benyitottam a szobából nyíló ajtón. Fürdőszoba. Egy hatalmas sarok kád márványból ugyan csak.

- David mániája a márvány? - csuktam be az ajtót magam mögött.

- Szeret adni a kinézetre, főleg hogy ha rólad van szó.

- Hát de ennyire?

- Ezek szerint. - vonta meg a vállát, majd ellépve mellettem kiment a folyosóra. - Van még 2 szoba. - állapította meg a két további ajtóra nézve.

- Atya isten mi vár még rám!

Előre féltem belépni a szobákba. Ezek után már nem tudtam mire számítani. Sóhajtottam egyet majd benyitottam a következő ajtón.

- Vendég szoba?! - tettem fel a költői kérdést, mire felettem benézett Shacki.

- Nagyon úgy tűnik. Kicsivel vissza fogottabb mint a többi.

- Igen azt látom.