~Izabella szemszöge~
Egy hét telt el azóta, hogy ott aludtam Shawnnál és átélhettem vele azt az élményt, amit a fürdőben nyújtott nekem. A reggel azt gondoltam kínosan fog telni, de meglepetésemre nem volt az kellemesen telt, közösen megreggeliztünk majd elmentünk boltba, hogy estére vacsorának valót vegyünk. Idilli hangulatban teltek a napok, de minden jóban van valami rossz. Bellaként esténként koncerteket kellett adnom, így sunyi hazugságokkal ráztam le Shawnt, aki lemondóan vette tudomásul és még jó szórakozást is kívánt. Rettentő bűntudatom van tőle, de nem akartam felfedni a titkomat.

- Izabell figyelsz rám? Iza! Shawn hívja Izabellt! - lengette az orrom előtt a kezét Shawn, felébresztve a kábulatból.

- Mi? Micsoda? Bocsi Shawn elbambultam... - vakartam meg zavartan a tarkóm.

- Azt vettem észre, szerintem még kicsit a nyálad is kicsöppent. - mutatott a szájam szélére nevetve, mire idegesen kaptam oda, hogy letöröljem a nyálat.

- Mit kérdeztél? - tértem vissza a jelenbe, kezében a tollát forgatta, mivel a matek házit írtuk.

- Azt kérdeztem, ha csókom lenne a wifi a kódot elkérnéd vagy ellopnád? - húzogatta kajánul a szemöldökét, gondolkodást tetetve dörzsöltem az államat. - Na, baby?

- Mobil nettet használnék! - nevettem fel, amíg Shawn elfehéredve bámult rám.

- Ez gonosz volt! - vágta be a mű dúrcát kedvesem, amit hatalmas vigyorral figyeltem.

- Na, ne hisztiz! - lököm meg játékosan a vállát, de erre még el is fordul tőlem. - Komolyan most ez miatt megharagudtál?

- Nem! - húzza fel az orrát sértődötten.

- Akkor most mi a baj? - öleltem át hátulról Shawn és a fejemet a vállára fektettem.

- Hogy mostanság folyton lerázol! - fakadt ki keserűen. - Hogy tanulnom kell, hogy Damiennek kell segítenem! De közben nem azt csinálod!

Lefagytam a szavaitól, amikor lerázom akkor szoktam a klubban énekelni és én nem akarom elmondani Shawnnak, hogy mit csinálok. Ki kell találnom valamit, hogy megmaradjon a titkom, de nem akarok tovább hazudni Shawnnak.

- Mi az, amit nem mondasz el nekem? - pillantott rám lesújtottan. - Nem bízol meg bennem?

- De megbizok! - fogtam meg a kezét.

- Akkor miért titkolózol előttem? - hajolt közelebb.

- Nem titkolok előtted semmit.

-Ha nem akarod elmondani inkább mond azt és ne hazudozó itt nekem!!! - kelt ki magából dühösen becsapta a matekkönyvét és nagy hévvel kezdte elpakolni a cuccait. - Ha nem bízol bennem, akkor minek vagyok veled! - morogta az orra alatt. - Én mindent elszoktam neked mondani!

- Ezt nem mondhatom el neked! - fogtam meg a kezét pakolás közben.

Ez is olyan titok, mint Luke? - simított végig az arcomon.

- Nem ez egy nagyon személyes titok és nem akarom, hogy mindenki tudja. - ráztam a fejemet, mire Shawn akárcsak a villany csapná meg úgy húzta el tőlem a kezét.

- Ha úgy gondolod, hogy tényleg komolyan gondolod ezt a kapcsolatot, akkor nem kéne titkolóznod. Láthattuk, hogyan jártunk múltkor is. - lefagyva néztem rá, egy puszit nyomott az arcomra. - Ha sikerült végre összeszedned magadat hívj fel.

- Te most szakítani akarsz velem? - remegett meg a szám és a sírás próbáltam visszafojtani a sírásomat, könnyesedő szemeimmel figyeltem minden rezdülését. - Ennyi volt?

- Nem, dehogy! - rázta a fejét vadul egy lágy mosollyal keretezve. - Csak kicsit szét vagy csúszva adok időt, hogy összeszed magadat. Mostanság túl sok időt töltöttünk együtt ezzel elvéve a figyelmedet így kicsit szétestél. De kihangsúlyozom, hogy NEM szakítok veled! Nagyon szeretlek!

- De...de ....de.. - értetlenül járattam a tekintetemet rajta, Shawn gyengéd mosollyal simogatta az arcomat ezzel letörölve az elszabadult könnyeimet.

- Szeretlek Izabell! - lehelt pillekönnyű csókot ajkaimra. - Találkozunk holnap.

Tátog figyeltem a kifelé haladó fiút, aki a cipőjét húzta fel, egy intéssel elköszönt tőlem és már a küszöbön túl állt. A szobámhoz tartozó erkélyhez mentem, ahova kiállva láthattam, amint kikanyarodott a kapun. Ez az én hibám annyit titkolóztam előtte, hogy nem bírja mellettem.

Nagyot sóhajtva mentem vissza a szobámba, hogy elkészüljek ma estére mivel ismét egy fellépésem lesz a klubban. A hajamba vörös csíkokat húztam, a szememet és a számat erősebben sminkeltem, a hajamat itt ott megtűztem. Mire tükör elé álltam nem ismertem magamra egy magabiztos csinos lány nézett vissza rám a tükörből. A cuccaimat összeszedve mentem ki a garázsba a piros ferrarihoz, hogy végre oda érjek a klubhoz és kiadjam magamból a felgyűlemlett feszültséget. Gitárommal a hátamon lépkedtem a bejárat felé, ahonnan már jól lehetett hallani a zene dübörgő ritmusát.

- Bella! - kiáltott nekem a pultból Noah, aki egy fura színű koktélt kevert.

- Mizu nagy fiú? - könyököltem a pultra figyelve gyors és precíz mozdulatait.

- Megkóstolod a ház új specialitását? - tolta elém a poharat, amin egy napernyőt biggyesztett.

- Bocsi, de nem vezetek, talán máskor! - toltam vissza a talpas poharat.

- Nem tudod, mit hagysz ki! - rántotta meg a vállát mosolyogva. Fejemet rázva, nevetve indultam meg az öltözőm felé, ahol egy magas alak ingázott az ajtóm előtt. Közelebb érve láthattam meg az ideges Shawnt, aki körmét rágcsálva lépkedett a két fal között, e-közben pedig valamit motyogott, amit nem értettem. A fiú látómezejébe kerülve azonnal felkapta a fejét és mintha kicsit megkönnyebbült volna, úgy sietett felém.

- Szia Shawn! - köszöntem neki nyugodtam, amíg az ajtómat nyitottam ki. Próbáltam minél feltűnés mentesebben beszélni vele, hogy ne vegye észre, ha remeg a hangom és mennyire ideges vagyok, amiért itt van, elevenen élt bennem a délutáni beszélgetés.

- Bella! Hála Isten azt hittem soha nem fogsz jönni, lassan egy órája itt vagyok. - túrt ziháltan barna tincsi közé. - Segítened kell!

- Mint mindig. - sóhajtottam fel, amíg leraktam a cuccaimat a kanapéra. - Most mi a baj?

- Izabell olyan fura és nem tudom miért. - kezdte a magyarázkodást. - Mostanság folyton leráz és valami kifogással ott hagy.

- Értem és? - ültem le a székembe neki háttal, hogy ne láthassa mennyire is feszélyezve érzem magamat, a múlt héten, kis híján lebuktam előtte. A szobámba tanultunk és kiment a mosdóba, de én marha elfelejtettem eltenni a vörös hajfestéket és a fellépős ruháim is szanaszét hevertek a padlón, így rákérdezett ez miért van itt. Csupán annyin múlt a szerencsém, hogy két bögre volt az éjjeli szekrényemen az én és a vendégbögre, erről hitte azt Shawn, hogy Bella itt aludt nálam és a cuccai itt maradtak. Pedig csak mostanság lusta voltam mosogatni és elfogytak a vicces mintás bögréim és a hófehérek maradtak, amiket a hozzám betérőknek szoktam adni. Bár nem ez volt az első eset, hogy majdnem lebuktam Shawn előtt, sokkal óvatosabbnak kellene lennem, de ha mint most csak úgy beállít, hívatlanul egyszer le fogok bukni. Vékony jégen táncolok.

- Mi az, hogy és? - háborodott fel Shawn a kérdésemen. - A te barátnőd, és ha valami rosszba esetleg illegálisba keveredett bele?

Kétségbe esetten tépte tincseit, szavaira hangos nevetésben törtem ki, hogy ilyeneken agyal.

- Most meg mit nevetsz? - mered rám szikrázó szemekkel, újra elmosolyodtam.

- Higgy nekem nincs semmi baja. - fogtam meg a remegő kezeit, mielőtt ismét megtépázná selymes haját, amit jobban szeretek én tépni. - Shawn Izabell nem csinál semmi rosszat.

- De engem frusztrál, hogy kizár az életéből! - ingatta rosszallóan a fejét.

- Bíznod kell... - szakított félbe durván.

- Ezért követtem a múltkor!

- Hogy mit csináltál? - ha víz lett volna, a számba az összeeset, a fiú arcába köpném. - Neked elment a maradék eszed is?

- Nem, miért? - tekintett rám furcsállva, mint aki a bolondok házából szökött volna, és a kényszerzubbonyában ülne előtte.

- Ha ilyeneket csinálsz, ne csodáld, hogy nem akarlak... vagyis nem akar beavatni a titkaiba. - teljesen levert a víz majdnem elszóltam, magamat nagyon kihozott a sodrómból.

- Igazad lehet, de megnézhettem hova ment és ide jött a klubba. - mosolygott diadal ittasan. - Hozzád jött igaz?

Vádlón méregetett.

- És ha igen? - bizonytalanul pillantottam rá.

- Mit beszéltettek? - dőlt előre ezzel engem a sminkes asztalhoz szorítva. - Mit titkol előlem?

- Shawn nem mondhatom el és semmi közöd, ahhoz, amit beszélni szoktunk! - kezdtem az ujjammal bökdösni a mellkasát. - Most pedig ha megbocsájtanál, kezdődik a műsorom, úgyhogy kérlek, távoz, és ne tőlem kérdezd meg mi baja Izabellnek, hanem tőle!

- De... de... - kapkodta a tekintetét összevissza a szobában, ahogy szedegettem össze a dolgaimat. - Kérlek Bella, én nem így akartam!

- Sajnálom Shawn, de mennem kell. - kaptam a hátamra a gitáromat és közben.

~Shawn szemszöge~

Ezt nem hiszem, el egyszer Izabellát haragítom meg, majd az egyetlen esélyemet, aki segíthet kibékíteni minket, sértem meg, így ő is kiadta az utamat. Hát ez fantasztikus! Poharamat szorongatva ülök a klub galériáján és várok, hogy mikor fog Bella következni, egyszerűen kiakaszt, hogy nem tudok semmit és a fogadás is már nagyon a nyakamon van. A fiúk úgy gondolták, túl sok időt adtak nekem ezért közelebb hozták a dátumot februárra, de még a sors milyen mocskos tréfát játszik velem egyenese Valentin napra tették. Én azt hitem egyből agyhúgykövet kapok! Pont a szerelmesek napján árulom el a szerelmemet ennél gerinctelenebb nem is lehetnék! Istenem az egész foci csapat előtt fogom megalázni, számomra szeretett lányt, aki bizalmasan árulta el nekem a legsötétebb titkait és én simán hátba döföm.

Gondolataimat hangos sikoly szakította félbe, automatikusan fordultam a színpad felé, ahol Bella lépet fel a színpadra, hatalmas vigyorral az arcán.

- Jó estét Black Roses! - emelte fel a kezét integetve, hátán a gitárja lógót úgy, mint, ahogy én is szoktam csinálni. - Mielőtt még elkezdeném, a műsort egy fiatalembernek lenne egy üzenetem! - érdeklődve kaptam fel a fejemet. - A kedvese várja, hogy eltévedjenek a paradicsomban!

- Micsoda? - értetlenül néztem rá, majd a Lost In Japan című dalomat kezdte énekelni mire leesett mire is gondolt. Beszélt Izabellel, aki vár rám, vigyorogva hallgattam az ismert dalt.

All it'd take is one flight

( Csak egy repülő útba kerülne)

We'd be in the same time zone

( Hasonló időzónában lennénk)

Looking though your timeline

( Keresztül nézni az idővonaladon)

Seeing all the rainbows, I

( Látni az összes szivárványt, nekem)

I got an idea

( Van egy ötletem)

And I know that it sounds crazy)

( És tudom, hogy örülten hangzik)

I just wanna see ya

( Én csak látni akarlak)

Oh, I gotta ask

( Oh, csak megakarom kérdezni)

Do you got plans tonight?

( Vannak estére terveid?)

Nevetve hallgattam az általam írt sorokat, melyben elvesztem az éjszakában a kedvesemmel, ezek szerint Izabell vár engem vissza és nem haragudott meg a kirohanásom miatt. Ez jó tudni. Bella vigyorogva énekelte a dalokat egész este, de nekem valami más is szöget ütött a fejembe, amikor Bella elkezdett énekelni valamiért Iza jutott az eszembe annyira hasonlított a hangjuk. Bár lehet, hogy tévedek Izabellt nem hallottam olyan sokat dalolni, hogy betudjam azonosítani a hangját.

~másnap~

Szinte ugrándoztam, amikor beléptem az iskolába, nem tudom, miért örülök ennyire, de úgy érzem, hogy madarat lehetne velem fogatni, a szívem túl csordult szerelemmel és ennek csak egy lány az oka. Hu de nyálas lettem.

Lábaimat gyorsan szedve sietem Izabell felé, aki a szekrényében kutakodott, nekem nem volt első órám, mivel az edző lebetegedett, így nem kellett bejönnöm, kedvesemmel ellentétben, aki még nulladik órára is bejött és kilencedik óra végén megy haza. Túl sok dolgot vállal be. Ha nem külön venné az énekórákat Mrs. Ross-al, hanem énekelne a többiek előtt, akkor nem lenne ilyen kevés ideje, hanem több, amit rám fordíthatna. Na, jól van, kicsit önző vagyok. Kedvesemhez közelebb érve veszem, észre fura öltözékét egy hatalmas kalap van a fején és egy napszemüveg, amit lentebb tolt az orrán, miközben szinte derékig elmerült a szekrényében. Szürke farmernadrágja tökéletesen feszül kecses lábaira és kiemelik kerek fenekeit, amikbe olyan jó belemarkolni, most le kell állítanom magamat vagy spontán merevedésem lesz a folyosó közepén.

- Kurva életbe kifog nyírni, ha meglátja...- szitkozódik dühösen Izabell kezében smink cuccokkal.

- Babygirl, szabad ilyen csúnyán beszélni Apuci ezért megfog büntetni. - álltam be mögé és a fenekéhez dörgöltem fél merev farkamat, mire megmerevedett minden mozdulatában. - Na, mi van babygirl elvitte a cica a nyelvedet?

Izabell szótlanul fordult meg a karjaim között, de arcát alaposan takarva, még esélyem se legyen, hogy meglássam azt a gyönyörű tekintetét. Szorosan magához vont, nekem itt kezdet a dolog sántítani ő nem szokta az ilyen beszólásaimat szó nélkül hagyni, hanem valami csípős riposzttal válaszol. Megpróbáltam magamtól kicsit eltolni, hogy megnézhessem közelebbről azt a két szép őzike szemet. De az Istenért sem akart elengedni.

- Izabell, kicsim engedj el! - simogattam lágyan a hátát.

- Nem. - fúrta jobban az arcát a mellkasomba, itt baj van ha ilyen bújós.

- Baby mi a baj, nem szoktál ilyen bújós lenni.

- Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni. - szorította meg a pólóm alját.

- Ezzel a nem nyugtattál meg. - csavartam az ujjam köré barna tincsét, idegesen.

- Csak ígérd meg, hogy nem akadsz ki. - a hangja szinte sírásra állt ezzel még jobban frusztrálva engem.

- Rendben ígérem. - mondtam mire elengedett, hogy láthassam. Abban a pillanatban forrt fel az agyvizem, a düh telesen elöntötte a józan ítélő képességemet. - Kinyírom!