~Shawn szemszöge~
Reggel korábban keltem, mint Izabell, aki csendesen szúszogott a mellkasomon pedig az este még én feküdtem az ő mellkasán. Lágyan círogattam meg a puha arcát, amin csúnya lila foltok éktelenkedtek elrondítva őt és az én hibámból került rá. Nem tudom mi szállhatott meg akkor délután a fogadás miatt mostanság nagyon bevagyok pánikolva, nem akarom elveszíteni és a karrieremet tönkre tenni. Hirtelen Iza kezdett mozgolódni, a fejét a nyakhajlatomba temette ezzel elérte, hogy az orra végig csikizte a nyakamon a vékony bőrt. Lepillantottam a hozzám bújó angyalra, aki békésen alszik a tegnap történtektől független, őt nem láttam még összetörve akkor sem amikor a parkólóban aláztok meg. A tegnapi beszélgetésünk a kádban jutt folyton az eszembe az állítolagos barátaimról akikel ezt a mocskos fogadás kötöttem...

- Így kényelmes? - kérdeztem tőle miután belemászott a kádban, közben a hátával nekem dőlt.

- Igen, így kényelmes. - mozgolódott egy picit az ölemben ezzel a "kis" Shawnt ingerelve, ajkamba harapva tűrtem, hogy mikor helyezkedik el végre. De nem tudott.

- Baby? - fogtam meg a derekát, hogy ne tudjon ficánkolni.

- Mi az? - fordult hátra ezzel fel hasalt az én hasamra. A mellei a mellkasomnak nyomultak, így ki emelve mennyire is dús keblekkel rendelkezik az én kedvesem. De ezzel nem segített a szinte vigyázban álló farkamnak, hogy láthattam fedetlen melleit, csupasz hátát és a feneke is kivillant a víz takarásából. Mély lélegzetekkel próbáltam magamat koordinálni, hogy ne tegyek semmi olyat, amit ő nem akar.

- Kérlek be mocorogj, mert nem tesz jót a vérkeringésemnek. - suttogtam elfúló hangon.

- Ezt nem értem mi a baj? - nézett rám nagy ártatlan szemekkel.

- Kicsim, ahogy az ölemben mocorogsz ezzel nagyon ingerled az egyik legnemesebbik testrészemet. - magyaráztam neki kaján mosollyal.

- Hogy mi... ohh...- jött rá hirtelen mire is gondolok és vörösödve próbált ki tolatni az ölelésemből, amit nem hagyhadtam nagyon tetszett, hogy zavarba van.

- Hova, hova aranyom? - vigyorogtam rá, mint a tejbe tök közben ujjaimat a felkarjára kulcsultam, hogy ne tudjon elmenni.

- Izé... ize, hogy ne nyomjalak...ott.... - hátrált, de egy egyszerű mozdulattal megfogtam a derekát és jobban magamhoz húztam, az orrunk szinte összeért erre szélesen elmosolyodtam.

- Szia cica! - pusziltam meg az orra hegyét, mire az arca egy rák színével vetekedhetett volna. Halkan kuncogtam a tettén annyira aranyos, de most komoly dolgokról akarok vele beszélni. - Figyelj Izabell szeretnék veled néhány komoly dologról beszélni.

- Miről? - pillantott rám kíváncsian a kezeire támasztotta a fejét, amiket a mellkasomra tett, így majdnem összeért az orrunk, vigyorogva dörzsölte össze az orrunkat.

- Rólunk. Szeretném ha elfelednéd, ami történt ma közöttünk nagyon szégyelem magamat miatta. - egy puszit nyomat a számra, amit annak tulajdonítottam, hogy elfelejtette. - És tudni akarom ki bántott.

- Luke. - csupán ennyit mondott, de azonnal elkapott a pulyka méreg.

- Mit csinált veled? - simítottam végig felsértett bőrén, mire libabőrös lett.

- Csak megütött és belém rugott... semmi komoly. - suttogta az orra alatt, közben a mellkasomon lévő szőrt csavargatta az ujjai között.

- Még, hogy semmi komolyat?! - akadtam ki kicsit meg emelve a hangomat ezzel ráijesztve a rajtam fekvő angyalra, aki jobban összehúzta magát. - Az nem komoly dolog, hogy alig van rajtad természetes színű bőr, mert minden hol kék zöld foltos vagy? Ez neked nem komoly, hogy minden mozdulatodnál majdnem elsírod magadat a fájdalom miatt? Ha ez nem komoly akkor nem tudom mit is jelent ez a szó!

Fejét megtámasztatta a kézfején, felkötött haja előre bukott, így eltakarta előlem a szemeit, ez nagyon zavart, mivel nem láthattam, hogy mi is játszódhat le most benne.

- Ennél már volt rosszabb is... - szólalt meg hosszú néma percek után, ezzel megállítva a bennem keringő vért.

- Ezt hogyan érted? - fal fehéren kerestem kedvesem tekintetét, amit ő folyton más irányba járatott csak azért is, hogy ne kelljen rám néznie, mintha félt volna attól, amit kiolvashatnék a pillantásából ahogy mondani szokták a szem a lélek tükre. - Izabell angyalom néz rám, ha hozzád beszélek. Szeretném látni a szemeidet, azt a két szép őzike szemedet.

- Ugyan mit akarsz rajtuk nézegetni? - horkant fel keseredetten, a hangja szinte lemondóan csengett. - Nincs bennük semmi különleges, a barna szemüek nem különlegessek azok átlagosak, unalmasam. A barna szem és barna haj a legsemmitmondóbb a világon.

- Én nekem is barna hajam és szemem van. - kezdtem vele vitatkozni játékosan, de ahogy láttam nem volt vevő a humoromra.

- De te jól nézel ki! - fakadt ki. - Magas vagy, formás, hosszú szexi lábaid vannak! Van tehetséged, de akinek nincs ilyenje az egy senki a világba, beleolvad a népek olvasztó tégelyébe és csupán csak egy semmit mondó név marad a nagy olvadt vas tengerben.

Ledöbbenve hallgattam a szavait. Nem tudtam felfogni, hogy egy ilyen fantsztikus lány ennyire leértékelje önmagát, pedig igen is van tehetsége. A hangja akár az angyaloké szinte bódít és magával ragad, mintha magában az édenkertben lennék és kerubok szárny csattogásait is hallom.

- Én is kérdezhetek valamit? - círogatott meg félénken.

- Igen, bármit!

- Miért Harryéket hívtad segíteni a keresésemre, nem padig Nashéket? - kérdezte kíváncsian.

- Harryékben jobban megbízok. - adtam a választ abban a reményben, hogy leszáll a témáról.

- De Nashék is a barátaid vagy nem?

- Ők nem olyan barátok, mint Nial, Harry, Liam vagy Louis. Rájuk nem mernélek bízni és erről ne kérdez többet!- mordultam rá, nagyon feszéjezett ez a beszélgetés Nashékkel régen jóban voltunk, de ahogy kezdtem híres lenni úgy, mintha velük is kezdett volna elszállni a ló. Előtte én voltam a csapatunk kis lúzere, majd hirtelen rettentő érdekes lettem nekik ők olyan barátok akik híresség és pénz éhesek. Kényszer barátok. Addig igazán nem vettem észre, amíg Izabellel jobban össze nem gabajodtam, ezzel a kis tündérrel is kegyetlen voltam, mert ők azok voltak. Pedig nem érdemli meg ez a lány, ő egy igazi kincs.
Izabell mocorgása térített magamhoz az álmodozásból, mivel úgy gondolta, hogy elege lett a fürdésből, de én még nem fejeztem be a beszélgetést. A makacs fejébe kell vésnem, hogy ő nem értéktelen, nem tehetségtelen, ő az én angyalom, akit soha ki nem engednék a kezeim közül. Szeretgetni akarom, ölelgetni, csókolni, a legszebb gyönyörig hajtani, hogy majd a mennyország kapujinál égjünk el. Kell nekem ez a lány, fogadás ide vagy oda. Szeretem őt.
Elkaptam Izabell karját majd egy laza mozdulattal magam alárántottam, hogy még ideje se volt felfogni mi is történik vele. Kezeit a feje fölé fogtam a csempének, terpeszben lévő lábai közé dőltem, a kis Shawn nagyon értékelte ezt a tettemet, mert rögtön vigyázba vágta magár, amint érzékelte mennyire is közel van az alattam pihegó lány termékenységének kulcsa. Az ágyékom fájdalmasan lüktetett a kielégülés vágya után, de ez most nem rólam szólt és a kanosságomról. Izabellt kartam arról meggyőzni, hogy számomra úgy tökéletes, ahogy van.

Iza szeme zavarodottan cikázott köztem és a lefogott kezei között, úgy vettem észre, hogy néha délebre is elvándorol a tekintette ahol büszkeségem érinti a víz alatt eltakarva a kíváncsi szemek elől. Én csupán telt kívánatos cseresznye piros ajkain tudom járatni a tekintetemet, ami igaz kicsit megsérült valószínűleg az arcát ért ütés miatt. Ebbe belegondolva elkapott a birtoklási vágy, az a féreg ahhoz nyúlt ami az enyém és engem illet. Mint a sivatagban szomjazó úgy csaptam le az ajkaira, hogy enyhíthessem szomjamat, amit csak ő csillapíthat. A hirtelen mozdulatra nem tudott reagálni, de, amint felfogta mi is a helyzet azonnal visszacsókolt, kezeit elengedtem, amiket a nyakam köré font pillanatok alatt ezzel még közelebb húzva magához. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a kád szélében, amíg a másik felfedező útra indult, nem tudtam ellenállni kedvesem domburulatának, így rámarkoltam dúzzadó keblére, mire csókunkba nyögött. Felbátorodva kezdtem masszírozni a bal mellét, amíg az ajkaimmal a nyakát és a mellkasát leptem el édes csókokkal. Izabell sóhajokkal és elfojtott nyöszörgésekkel adta tudtomra, hogy élvezi, amit vele teszek, a számba véve egyik mellbimbóját szopni kezdem, akár egy baba. Kedvesem hátra vetett fejjel suttogja a nevemet, közben a lábai is egyre nagyobb terpeszbe kerülnek, felkínálva magát nekem. De nem élek vissza a helyzettel tudom ő még nem áll készen erre, így csak neki akarok örömet szerezni. Kezemet levezettem nőességéhez, ami szinte izzót a vénusz dombokon érzékien simítottam végig, hogy érezze nem akarok semmi rosszat vele tenni. Másik kezemmel tovább gyúrmáztam a peckesen álló melleit, Izabell teljesen szétcsúszott alattam elvesztve a kontrólt maga felett, átadta magát a gyönyörnek, amit okozok neki. Kezeivel a hátamat karistolja szépen lakozott körmeivel nem nyomja bele őket csak óvatosan húzogatja őket, hogy a hideg végig futott a gerincemen. Ujjaimat a legnemesebb részére simítottam, majd egy apró nyomást gyakoroltam rá, merre a háta ívbe feszült elérve melleivel a mellkasomat. Itt viszont nem hagytam abba lassú mozdulatokat téve sodortam a gyönyör felé, ujjamat óvatosan csúsztattam fel neki, mire idegesen megfeszült a riadalom ott csillant a szemében. El akart tőlem húzódni kibújni a karjaim közül, amit nem hagytam.

- Nyugalom angyalom! - suttogtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam oda, az ujjamat még mindig nem húztam ki belőle szokja, hogy nem rossz dolog, amit csinálok vele. - Nem akarlak bántani csak szeretném neked megmutatni milyen is az ha valakit szeretünk. Enged, hogy szeresselek!

Csókoltam meg lágyan, a görcsös szorongása percekkel később elmúlt és újra a vágy lepte el mind a kettőnket. Csípőjét megemelve jelezte felém, hogy nyugodtan folytathatom hüvelyk ujjamat a legérzékenyebb montjához dörgöltem, közben még egy ujjamat társítva kedvesem bejáratához ezzel ingereltem felajzott testét. Vonaglott alattam, amitől nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, így rá markoltam a saját hosszomra is és ütemre verni kezdtem, ahogy Izabellben jártak az ujjaim. Kedvesem a hajamba kapva rántott magához egy csókra, nagy ellánnal falta ajkaimat, amibe teljesen beleborzongtam. Szájától elválva ismét vissztértem a melleihez, végig nyaltam a puha bőrön, egy erősebb mozdulattal az ujjaimat jobban nyomtam fel Izába, aki szinte síkítva élvezett el. Pár pillanaton belül én is követtem, a kezemmel gyorsan húzogattam a bőrt, hogy kedvesemet követve átlépjek a gyönyör kapuján. Egy artikulálatlan morgást követöen a tenyerembe élveztem a víz alatt, erőtlenül dőltem Izabell gyorsan emelkedő mellkasára, a fejem a két melle között helyezkedett el. Remegő kézzel túrt bele a tilált hajamba, ami nem csak a kádban lévő víztől lett vízes.

- Mi volt ez? - kérdezte tőlem nagyokat szuszogva.

- Ez volt életed első orgazmusa. - nyomtam nedves csókot puha bőrére. - Hogyan érzed magad?

- Nem tudom megmondani. - meredt a távolba fátyolos szemekkel.

- Nem tetszett? - kétségbe esetten könyököltem fel a vízet kiloccsantva.

- Nem ilyenről szó sincs! - fogta kezei közé az arcomat, hogy ráfigyeljek. - Nem tudom leírni milyen is volt, egyszerűen nem tudom felfogni mi történik a testemmel. Még soha nem éreztem ilyet.

- Ha velem maradsz, akkor több ilyenben is élményed lehet. - leheltem csókot telt ajkaira, mire elvörösödött és zavartan játszani kezdett az ujjaimmal.

- Megharagszol rám ha megkérlek arra, hogy ismételjük meg? - pillantott rám félénken. Először ledöbbentem a kérésétől, de rendeztem a vonásáimat és egy kaján mosoly ült ki az arcomra.

- Nem haragszom meg! - vigyorodtam el félénkségén. - Annyiszor ismételjük meg ahányszor óhajtod.

Szerényen elmosolyodott, engem meg vadítva azonnal az ajkaira hajoltam. Olyan kis törékeny és tiszta, én pedig elkezdtem bemocskolni a saját önzőségem miatt.

Bágyadtan mosolyogva figyeltem az angyalomat, aki szorosan körém fonta a karjait, hogy biztos ne tudjak kiszabadulni a fogásából. Bár most semmi pénzért nem mozdulnék el mellőle, megdobogtatta a szívemet, hogy van aki mellett felkelhetek és nem arra kelek, hogy a ruháid szedi össze, mivel le akar lépni egy át szexelt éjszaka után. Izabellben láttam először azt a lányt akit nem csak a szexre akarok használni, szeretni akarom őt.

- Jó reggelt! - törte meg a csendet Izabell fáradt hangja, fejét elemelte a nyakamtól, hogy felülhessen.

- Neked is! - vigyorodtam el. - Hogyan aludtál?

- Nagyon jól! - mosolyodott el ő is. - És te?

- Soha jobban, olyan jó hogy itt vagy! Damien többször is elutazhatna és bízhatna rám.

- Ezt vele beszéld meg! - nevetett édesen.

- Meg is fogom! - tápászkodtam ki az ágyból követve kedvesemet, aki rövid nadrágba bújtatott lábaival lépkedett előttem. Nem bírtem meg állni, hogy ne érjek hozzá.

- Shawn miért tapogatod a fenekem?

- A szerelem vak baby, muszály tapogatozni, hogy lássak. - feleltem komolyan mire kitört belőle a röhögés.

- Még életemben nem hallottam ilyen rossz kifogást.

A hangja bezengte az egész házat, ahogy nevetett magával ragadva engemet is, felmelegítetre a szívemet, hogy tőlem nevet én vagyok az oka. Szeretem Izabellt és számomra csak ez számít és ő is szeret a tegnap este bebizonyította mennyire is bízik bennem, hogy engedte nekem az intim pillanatunkat, a riadalom után is hagyta magát. Számomra ő tökéletes és nem hagyom, hogy az én hülyeségem miatt elveszítsem. Lefújom a fogadást!