~Izabella szemszöge~
Éjszaka hangos ég zörgésre ébredtem és, hogy a húzat csapkodj a fürdőszoba ablakot. Kibújtam Shawn karjai közül, hogy megszüntessem a zavaró tényezőt, a fiú mocorogni kezdett mellettem. Ledermedve várakoztam mi fog történni, de hála Istennek Shawn nem ébredt fel békésen szuszogott. A fürdőben gyorsan becsuktam az ablakot, visszafele belenéztem a tükörbe a szemeim feldagadtak a sok sírástól, hatalmas karikáim voltak. A bőröm sápadtan tündökölt, az arcom beesetten festett borzasztóan nézek ki! Nagyot sóhajtva léptem ki a helységből, kint dúlt a vihar az ablakon át láthattam az égi csata vihart. Megbabonázva ültem le az ablakomban kialakított padra és onnan figyeltem a történéseket. A bambulásomat egy mély rekedtes hang zavarta meg.

- Kicsim miért nem alszol? - Shawn könyökölt fel az ágyban, fején a haja akár a széna kazal.

- Nem tudok, felriadtam a viharra. - magyaráztam a kinti világot figyelve.

- Félsz? - kelt ki az ágyból és felém kezdett lépkedni csak egy alsónadrág és póló volt rajta, így megcsodálhattam hosszú lábait.

- Nem félek szeretem a vihart nézni.

- Mit szeretsz benne nézni? - jött egyre közelebb hozzám. - Csússz odébb.

Beszélt hozzám gyengéden, odébb ültem, hogy be tudjon ülni mögém, így a két lába között ültem és a hátammal a mellkasának dőltem, ő pedig átölelte a derekamat. Fejét a vállamra rakta és úgy figyelte ő is a kinti égi csatát. Szorosan tartott magához, mintha attól félne, hogy elszökök, biztatóan összekulcsoltam az ujjainkat, amit ő egy széles mosollyal jutalmazott és egy puszit adott az arcomra.

- Szeretem nézni a villámokat, ahogy cikáznak veszélyesek, de nem bánthatnak. Az eső hangja meg megnyugtat. - suttogtam erőtlenül. Csendben ültünk egy más karjaiban és néztük az esős időjárást, számomra kellemes érzés fogott el, hogy itt van velem.

- Hogy vagy? - törte meg a néma csendet, amit néha egy mennydörgés rázott meg.

- Jól. - feleltem tömören nem akartam firtatni a tegnap este történteket, nem mertem Shawn szemébe nézni, hogy ugyan mit is gondolhat rólam. Bizonyára undorodik tőlem, hogy milyen szánalmas is vagyok.

- Na, kicsim ne sírj. - ölelt magához szorosabban Shawn.

- Nem sírok. - töröltem le erőszakosan a könnyeimet, amikről azt sem tudtam mikor kezdtek elfolyni. - Csak a szemembe ment valami.

- Ja, könnyek. - nevetett gyengén Shawn, de hangjától megdobogott a szívem. - Mi a baj kicsim, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

- Undorodsz tőlem? - tettem fel a szívemet nyomó kérdést.

- Nem undorodom tőled. - mondta mosolyogva, maitől én csak ezt éreztem, hogy játszik velem.

- Ne hazudj nekem, kérlek. - suttogtam erőtlenül, mire Shawn megfogta a csípőmet és megemelt, itt van, vége undorodik tőlem és nem akar hozzám érni, gondoltam magamban. Shawn óvatosan átfordított így lovagló ülésben ültem az ölében egyik keze a csípőmön, másik az arcomon volt, az én kezeim kettőn közé az ölünkben pihent. Fejemet lehajtva figyeltem Shawn mozdulatait, aki gyengéden nyúlt hozzám, finoman érintette a sérülést a nyakamon, a zúzódásokat a bőrömön. Feszengve ültem az ölében és a sírásomat próbáltam visszatartani, bizonyára most szembesíti magát azzal, hogy milyen selejt is vagyok, és miért kell elhagynia. Egyszer csak puha ajkait éreztem meg a nyakam vonalán, ahogy apró puszikat hagyott végig, erre önkéntelenül egy sóhaj hagyta el az ajkaimat, ez őt mintha lelkesítette volna közelebb húzott magához. A csókjaival haladt felfele a nyakamon ujjaival kicsi köröket írt le a csupasz csípő csontomra, minden érintésébe bele remegtem. Ajkaimnál állt meg és engedély kérően pillantott rám, szó nélkül engedtem át magamat neki, erre ő azonnal ostromolni kezdte a számat. Erősen kapaszkodtam a vállába és reflexszerűen túrtam bele barna dús hajába, meghúzva pár tincset ezzel belőle kicsalva egy kis morgást. Pihegve váltunk el egy mástól homlokát az enyémnek támasztotta és úgy meredtünk egymás szemében hatalmas barna szemeivel engem figyelt. Őzike szemiben vágy csillogott kezével kedvesen cirógatta az arcomat, amitől jól eső borzongás futott végig a gerincem mentén.

- Látod nem hazudtam neked. - nyomott újabb puszit a számra. - Szeretlek Izabell akármi is történt az a múlt és ez a jelen. Ez a mi időnk és senki nem veheti el tőlünk.

- Te tényleg velem szeretnél lenni, azok után, amit hallottál? - kérdeztem bizonytalanul.

- Igen veled szeretnék lenni. Veled akarok minden nap kelni és feküdni. Veled akarok minden nap iskolába menni és haza jönni. Nem tudom neked elégszer elmondani, hogy szeretlek, és semmiért nem hagynálak el! Ezt jegyezd meg! Rengeteg nehéz dolgon vagy túl és én szeretnék neked segíteni mindenben. - magyarázta nagy beleéléssel.

- Tényleg? - pislogtam rá meglepetten.

- Igen. -nyomott egy puszit a homlokomra mire kicsit kuncogtam. - De egy dolog nagyon nem esett, jól vagyis pontosan két dolog.

- Micsoda? - kérdeztem félve.

- Az egyik, hogy ilyen fontos dolgot eltitkoltál előlem, ha előbb tudok erről a dologról, akkor jobban oda figyelek. De még is az ütött a legjobban szíven, hogy ahhoz a senki házi Lukehoz hasonlítottál és képes voltál belőlem kinézni, hogy megteszem veled ugyan azokat. - suttogta a végét.

- A megismerkedésünk elején teljesen úgy viselkedtél, mint annak idején ő. Te is bántottál, megaláztál és féltem tőled, hogy te is azt tervezed velem. - tártam fel előtte a gondolataimat.

- Féltél tőlem? - kérdezte fájdalomtól súlyos hangon.

- Igen, féltem a közeledbe menni, akkor is, amikor a leckét hoztad át nekem, de az is közre játszott benne, hogy Tiffy megfenyegetett.

- Hogy mi? - egyenesedett ki és ekkor esett le nekem, hogy elszóltam magamat.- Mi az, hogy Tiffy megfenyegetett?

- Nem nagy ügy ne foglalkozunk vele. - legyintettem.

- Ez nem olyan, hogy ne foglalkozzak vele! - csattant fel. - Barátnőm vagy e-felett nem nézhetek el, és ha csinál veled valamit?

- De nem fog és kész. Ne törd ezen azt a szép buksidat. - csókoltam meg.

- Jól van, de szólsz, ha valamit csinált! - emelte fel az ujját és úgy csinált velem, mint amikor a rossz gyereket megfenyíti az anyukája.

- Rendben. - nevettem el magamat.

- Szeretlek. - csókkal pecsételte meg szavait, így eldöntött az ablakban kialakított ülő részen. Könyökén támaszkodott és úgy falta ajkimat, másik kezével a hátam alá nyúlt, hogy egy helyben tudjon tartani, mivel a vágytól elöntve mozgolódni kezdtem alatta. A csípőmet löktem egyre föntebb, amit ő rögtön lenyomott ezzel vissza fogva engemet, egész test súlyával rám nehezedett, hogy nyugton maradjak, de én nem vettem a célzást.

- Izabell... Izabell... - zihálta hangosan Shawn, de nem figyeltem rá, helyette a nyakát hintettem be apró csókokkal. - Izabell hagyd abba!

Csattant fel idegesen Shawn, mire riadtan néztem rá, de a rémületet észre vette a szememben, rögtön nyugtatni kezdett.

- Ne Izabell ne félj tőlem! -simogatta az arcomat. - Csak jobbnak látom, ha most rögtön leállunk, különben holnap lábra se fogsz tudni állni.

- Micsoda nem értem. - ráztam a fejemet tanácstalanul.

- Nem akarom elsietetni a dolgokat. - magyarázta nyugodtan. - Bizonyára egyikünknek se az első alkalma lenne, de veled nem akarok kapkodni. Én nem egy egyéjszakás kalandot akarok veled, hanem egy hosszú távú kapcsolatot.

Belepirultam a szavaiba olyan könnyen tud zavarba hozni, örültem, hogy sötét van a szobában, így nem láthatta, hogy pirosodok.

- Ha tudnád milyen izgató, amikor tőlem jössz zavarba. - adott egy puszit az orrom hegyére, amitől egy kicsi kuncogás hagyta el a számat. Egy dolog viszont az előbbi beszélgetésünkből nagyon zavart.

- Shawn?

- Igen kicsim? - mosolyodott el a villámlás megvilágította angyali arcát.

- Én... én... még én... - kezdtem dadogni egyszerűen nem bírtam kimondani, torkomra forrtak a szavak.

- Mit szeretnél mondani kicsim, hallgatlak? - simogatta az arcomat biztatóan és egy csókot is adott. - Nyugodtan mond, amit szeretnél.

- Én még nem feküdtem le soha senkivel. - mondtam el azt, ami a szívemet nyomta. Shawnra pillantottam, aki meleg mosollyal méregetett, amit kicsit sem értettem.

- Szeretlek! - hajolt az ajkaimra. - És megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen személyes dologba beavattál, így még jobban figyelni fogok rád.

- Ezt hogyan érted? - pillantottam fel rá, ő nevetve kapott a karjai közé és indult el velem az ágy felé, ahol hosszan elfektetett.

- Úgy értem kedvesem, hogy szeretném majd neked különlegessé tenni neked az első alkalmat és már mondtam, hogy veled nem szeretnék semmit sem elsietni. - cirógatta az arcomat, mire én belesimultam a tenyerébe. - Most már aludjunk holnaphosszú napunk lesz.

Dőlt le mellém és a mellkasára húzott szorosan ölelt magához, fejemet a nyakhajlatába temettem és beszívtam kellemes férfias illatát.

- Szeretlek Izabell! - nyomott egy puszit a fejem tetejére.

- Én is szeretlek Shawn!

- Te kurvára átvágtál! - dühöngtem a kocsi mellett állva.

- Fogadtunk, te vesztettél én nyertem! - zárta be a kocsiját Shawn és kivette a kezemből a táskámat.

Shawn most hétvégén hajtja be rajtam a fogadásunk tétét, hogy nála kell aludnom, még Damien is áldását adta a kapcsolatunkra és nem bánja, hogy Shawnna vagyok. A véleménye szerint biztonságban vagyok, ha a barátommal vagyok és nem akarta nagyon elárulni, hogy a hétvégén elutazik munka ügy miatt, így egedül maradnék, ezért „engedélyt adott arra, hogy ott aludhassak Shawnnál. De ez az idóta áthúzta a számításaimat, mivel ő már nem a szüleivel lakik, amióta igazán híres, hanem saját lakása van. Értitek? SAJÁT LAKÁSA VAN!!! Azaz nem lesznek itt a szülei, és így ha nagyon beindulnak, a dolgok senki sem tud minket megfékezni, vagy őt visszafogni, igaz megmondta nekem Shawn, hogy ő nem akar semmit sem el sietni és én hiszek neki.

- Na, ne durcáz inkább gyere be, mert meg fogsz fázni! - kiáltott nekem vissza a bejárati ajtóból, amit már rég kinyitott. - Gyere, kicsim nem harapok és nincs itt semmi, amitől félned kéne.

- Oké. - vettem egy mély levegőt és elindultam Shawn felé, akinek az arcán a reggeli ébredésünk óta levakarhatatlan vigyor ül a száján, ahogy elhaladtam előtte tetőtől talpig végig mért, de amikor mellette mentem el rácsapott a fenekemre én azt hittem megáll az eszem. Lendületből fordulni akartam, hogy lekeverjek neki egy hatalmas pofont, de ő még az utolsó pillanatban elkapta a kezemet és egy kaján mosolyra húzta a száját.

- Itt valaki nagyon rossz kislány. - vigyorgott Shawn, akár a tejbe tök. - Ezért még büntetést fogsz kapni.

- Büntetést? - ráncoltam a szemöldökömet. - Te meg mi a francról beszélsz?

- Most meg csúnyán beszélsz ezt is hozzá írom a listához, ami már így is elég hosszú. - ingatta a fejét jó kedvűen.

- Neked teljesen elmentek otthonról. - ráztam a fejemet és be mentem, ő szorosan a nyomomban.

- Majd meglátjuk babygirl. - markolt bele a fenekembe mire nekem egy apró sikkantás csúszott ki a számon.

- Imádom a hangodat, de jobban örülnék, ha meztelenül és alattam sikongatnál. - csúsztatta a kezét a hasamra a másikkal a combomra markolt rá. Fejét a nyakamhoz tette és csókokkal halmozta el, ha nem tartott volna, ott rögtön összecsuklok. Érzékien kényeztetett, ami miatt nem tudtam megállni, hogy ne adjak neki hangot.

- Kívánlak! - suttogta a fülembe, ágyékát a fenekemnek nyomtam, ahol megérezhetem éledező férfiasságát. - Látod, mennyire szeretnélek, érinteni akarlak. Érezni akarom, ahogy magadba fogadsz és végig karmolod a hátamat, közben a csúcsra juttatnálak. Szeretkezni akarok veled Izabell Blackwell!

Sziasztok! Köszönöm,hogy olvassátok a történetemet,mivel a titok kategóriában 31. lett a a There's Nothing Holdin Me Back.

Köszönöm nektek!