~Shawn szemszöge~
- Istenem Izabell! - szorítottam magamhoz szorosan a csöpp lányt, aki szipogva bújt el a pulcsimban. A felsőmön keresztül is éreztem mennyire hideg a bőre, teljesen átázott, pedig nem is esett az eső. Hosszú barna haja nedvesen tapadt a nyakhajlatához, kezeivel erősen kapaszkodott a derekamba. Ujjaimat hajába vezettem, így simogattam a zokogó lányt. Fájt látni, hogy így összetört és ez az én hibám, ha nem vesztettem volna el a fejemet, akkor most ott ülnénk a kanapén és valami nyálas fimet néznénk.

- Most már minden renden van Izabell itt vagyok. - suttogtam a fülébe, mire kicsit eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni. De, amit a tekintetében láttam teljesen pánikba ejtett, az a félelem, ami a barna csillagokban volt, fájdalmasan mart a szívembe. Izabell még mindig remegett, a szája ellilult a hidegtől haja csapzott volt a nedves esőtől, rettegve pillantott körbe. Kezemet nem engedte el, ujjai elfehéredtek úgy szorongatott.

- Búj ebbe bele nehogy megfázz. - bújtam ki a hosszújjumból, hogy ráadjam, amit azonnal magára vett.A pulcsi két mérettel volt nagyobb volt, mint ő így teljesen elveszett benne, ujjai között csavargatta a ruha anyagát.

- Kicsim szerintem ideje indulnunk. - nagy őzike szemeivel pillantott fel rám. - Hideg van, nem akarom, hogy esetleg jobban megfáz.

Aprókat bólintva ragadta meg a kezemet, úgy kapaszkodott belém, mintha el akarnék szökni előle. Pedig az ilyen meg se fordult a fejemben.

- Harry a lakásomnál majd találkozunk rendben? - fordultam a srácok felé, akik türelmesen várták a végét mikor is fog Izabell teljesen lenyugodni.

- Igen majd nálad találkozunk, még összeszedjük a többieket és után a megyünk oké? - magyarázta nekem.

- Oké, akkor nálam találkozunk! - intettem egyet a srácoknak és Izabellel kéz a kézben indultunk el. Iza sokszor körbe tekintett és minden apró bokor rezdülésre összerezzent. Félt. Félt és nem tudom mitől félhetett, de szó szerint rettegett. - Izabell kicsim mi a baj?

- S... semmi. - dadogta bizonytalanul, de a mozdulataiban láttam a bizonytalanságot. Hirtelen az oldalához kapott és fájdalmasan görnyedt össze, ha nem tartom meg akkor a földön terült volna el. Remegve kapaszkodott belém, a levegőt hangosan kapkodta közben a víz leverte, kezemet a homlokához tettem szinte tüzelt a bőre.

- Lázas vagy. - idegesen kaptam a karjaim közé, amit egy szó nélkül tűrt el, furcsa volt, hogy nem kezdett el velem veszekedni, hanem hagyta magát. Ez, így nem jó Izabell nem szokta szó nélkül hagyni a dolgaimat, valami történt vele, amíg nem láttam.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megláttam a kocsimat, hátra ültettem Izát, hogy kényelmesen eltudjon feküdni, a csomagtartóból kivettem a takarókat, amiket rá borítottam. A házam előtt segítettem neki kiszállni, mert nem voltam biztos abban, hogy meg tud állni a saját lábán, ezért lassan vezetgettem. A bejárathoz érve Izabell elengedte a kezemet és riadt szemekkel meredt rám, amint kinyílt a bejárati ajtó.

- Kicsim gyere! - nyújtottam felé a kezemet biztatóan, mire ő hevesen rázni kezdte a fejét. - Itt kint meg fogsz fázni, bár szerintem ezzel már elkéstünk. Kérlek, gyere be! Egy ujjal sem fogok hozzád érni, ha te nem szeretnéd.

Bizonytalanul elfogadta a kezemet és bejött velem a házba, ahogy bentebb lépet, mintha ki eresztett volna, a feszültség egy picit enyhült közöttünk. A pulcsimat levettem róla és a fürdő felé kezdtem tolni, hogy lemossa magáról a sok piszkot.

- Figyelj kicsim, meg kellene fürdened után a sebeidet, lekezelném, ha engeded? - pillantottam rá reménykedve, hogy nem zavar el, de helyette belebújt a karjaimba. Arcomra lágy szeretet teljes mosoly ült ki és szorosabbra fontam körülötte a karjaimat, meghitt pillanatunkat a csengő zavarta meg.

- Itt vannak a fiúk. - húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, de ő értetlenül bámult rám.

- Kik? - hangja erőtlenül csenget.

- Akik segítetek megkeresni téged. - magyaráztam neki közben az arcát simogattam. - Figyelj, van egy ötletem. Most nem fürdesz, le csak kicsit lemosod a sarat és átveszel valami szárazat és meleget. Addig én le megyek a fiúkhoz és rendelünk pizzát és megismerkedhetsz velük. Mit szólsz?

- Rendben. - mosolyodott el félénken.

- Oké. - nyomtam egy puszit az arcára. - Lementem a földszintre.

~Izabella szemszöge~

Miután Shawn magamra hagyott leküzdöttem magamról a vizes ruhát, a tükörbe nem mertem nézni elég lesz, este sokkolni magamat nem kell kétszer. A táskámból, amit az itt alvásra hoztam kivettem egy cicanadrágot és egy nagy pólót, de így is átjárt a hideg, ezért elvettem Shawn egyik pulcsiját. A tükör felé fordulva elkapott a röhögő görcs az Ő arca volt a felsőn, a hajamat egy gyorsan rögtönzött kontyba csavartam és még mindig nevetve lépkedtem le a lépcsőn. A lépcsőn nehézkesen haladtam, mert az oldalam folyamatosan nyilallt, így a falnak támaszkodva mentem. Leérve több szempár tapad rám, de én csak azt a kettő barna csillagot kerestem, amint megtaláltam őket nyugodtan álltam meg egy helyben.

- Mi ez a nagy vidámság kedvesem? - lépdelt felém Shawn, hogy körbe ölelje a derekamat.

- Azon, hogy mekkora egód van. - vigyorodtam el kikerekedett szemein.

- Ezt miből gondolod?

- Az arcképed van a saját felsődön. - nevettem el magamat.

- Tesztelem a saját termékeimet. - mosolyodott el és egy pici csókot, nyomot az ajkaimra. - Gyere, szeretnélek bemutatni pár embernek.

Derekamnál fogva elirányított a konyhapult körül ülő társasághoz, akik kíváncsian vizslattak minket.

- Srácok had mutassam be nektek a barátnőmet Izabell Blackwell-t - büszke mosollyal fogta meg a kezemet és segített felülni a magas bárszékre. A fiúkra pillantva felismertem őket.

- Ti a 1D vagytok. - vigyorogtam szélesen.

- Igen! - nevettek fel egyszerre fel.

- Akkor gondolom, tudod, kik vagyunk. - mondta kedvesen Niall.

- Igen! - mosolyogtam büszkén.

- Shawn csak azt ne mond, hogy a barátnőd rajongó. - temette a kezébe az arcát Liam.

- Én nem tudtam róla haver! - emelte fel védekezően a kezét Shawn közben egy vigyort próbált meg elfojtani.

- Talán ekkora baj, hogy szeretem a zenéteket? - kérdeztem vissza egy kicsit sértetten.

- Nem, dehogy! - kezdett szabadkozni Liam. - Csak furcsa, hogy Mendes tudót olyan lányt összeszedni, aki bír minket és nem akar elküldeni melegebb éghajlatra.

- Áh, értem. - bólogattam kételkedve. -Mert Shawnnak milyen barátnői voltak?

- Ne mondj semmit Liam! - pattan fel riadtan Shawn és befogta a fiú száját.

- Általában szőkék. - jegyezte meg Louis, aki Liam mellett ült. - És nagy mellűek...

- Louis! -toppantott Kedvesem és neki is befogta a száját.

- De legtöbbször modellek vagy énekesek, de biztos híres személyiséget fogott ki, aki az ágyban általában jók, de az életben igazi boszorkányok. - beszélt elgondolkodva Harry bennem pedig a vér is meghűlt. Modellek, énekesek, hírességek én egyik sem vagyok, nem tudok neki ilyen dolgokkal szolgálni. Én csak... én vagyok. Lemondóan sóhajtottam és az asztalra könyököltem nem akartam ott ülni, minek is kérdeztem meg, ha csak ennyire elbaszta a kedvemet.

- Harry! Ezt muszáj volt? - meredt idegesen a göndör fiúra Shawn és gyors léptekkel ott termett mellettem. - Figyelj kedvesem azok régen voltak, én téged szeretlek és nem mást.

- Nincs semmi baj Shawn csak elgondolódtam, milyen ízlés ficamos is lehetsz. - nevettem el magamat ezzel leplezve a megbántottságomat.

- Ha ízlés ficamos lennék, akkor nem te lennél a barátnőm. - bókjától pír szökött az arcomra.

- Ahh, de aranyosak vagytok! - jelent meg Niall mögöttünk és mind a kettőnket átölelt, amitől nekem nevetnem kellett. - Amúgy itt a pizza.

Az este további része jól alakult nagyon jól kijöttem a srácokkal, kiderült, hogy miért vannak Torontóba. A banda újra alakulását akarják beindítani és Shawnnal akarnak egy dalt csinálni, azt is elárulták, hogy régóta haverok ezért is segítetek megkeresni. Kilenc fele a fiúk úgy döntöttek, hogy ideje indulniuk, mert már későre jár és kettesben hagynak minket Shawn Harry szerint van mit megbeszélnünk. Nem tudtam mire gondolhatott Harry, de amikor már elbúcsúztam az összes fiútól és elindultam az emeletre meghallottam Shawn és Harry beszélgetését.

- Ki volt vele? - hangzott Shawn féltő kérdése.

- Nem tudom egy barna hajú srác volt vele a tónál Izabell a vízben feküdt ő pedig felette állt. Az erdő szélén álltam és a nevét kiabáltam, amikor a srác meglátott lehajolt hozzá és a fülébe súgott valamit, majd el szaladt. - magyarázta Harry és nekem leesett, hogy a támadásról beszélt. A szívem gyorsabban kezdett verni a mellkasomban ezt elakartam titkolni Shawn elől, hogy összefutottam Lukkal.

- Esetleg láttál még valamit? - sürgette kedvesem a fiút.

- Először azt hittem kettő részeg verekszik azok szoktak a parkban. - magyarázta Harry. - Majd amikor nő sikolyt hallottam, akkor jöttem rá, hogy jó helyen járok.

- Mi volt?

- A férfi verte Izabellt. - hallottam, ahogy Shawn lélegzete egy pillanatra megáll.

- Köszönöm Harry és nektek is srácok, hogy segítettetek. - fogott velük kezet és az ajtó felé kísérte őket itt láttam a pillanatot, hogy ne bukjak le a hallgatózásért, így felsiettem a szobába. Shawn néhány perc múlva utánam jött, az ágyon ültem és magam elé meredtem, a mozdulatok egyre jobban kezdtek fájni. Tompán bambultam, alig érzékeltem magam körül a világot, így észre se vettem, hogy Shawn a fürdőből ki be rohangál.

- Kicsim. - zökkentett ki egy lágy érintéssel a térdemen előttem guggolva. - Csináltam neked egy fürdőt meg kellene mosakodnod és a sebeidet ellátni.

- Rendben. - bizonytalanul bólintottam egyet és Shawnt követtem a fürdőbe. A fiú a kádba nyújtotta a kezét, hogy ellenőrizze, hogy mindig jó-e a víz hőmérséklete, addig én fájó végtagokkal leküzdöttem magamról a ruhadarabokat. A pulcsival meggyűlt a bajom, mivel beakadt a fejemnél és erőszakosan próbáltam lerántani, de esélytelenül.

- Várj segítek. - éreztem meg két puha kezet a hátamon, ahogy segít lehúzni rólam a felsőt, Shawn kuncogva szedte le rólam a felsőt. Ezzel feltárult előtte a melltartóval fedett felsőtestem, abban a pillanatban elment a kedve a nevetéstől. Oldalt fordultam neki, hogy kevesebbet lásson a sérülésekből borzasztóan éreztem magamat, ahogy végig nézett rajatam a sajnálatot láttam a szemében. Pont ezt nem akartam. Shawn mögém sétált és a nadrágom gombját kigombolva hámozott ki így csak fehérneműben álltam előtte. Hajamat leengedtem, hogy többet takarjon belőlem, de ezt nem hagyta Shawn szorosan mögém állt ő is csak fehérneműben volt nem is vettem észre mikor vetkőzött le. Testéből áradt a hő, magamat összehúzva figyeltem a fiút a tükörből, ami előtt álltam. Shawn gyengéden derekamra simította a kezeit és eltűrte a hajamat, hogy az ne takarjon el semmit se a kutató szemei elől. Lágyan simított végig a zúzódásokon a testemen, amitől libabőr futott rajtam végig, fejét a vállamon pihentette így tanulmányozott, ami nem kicsit zavart.

- Ez mind az én hibám, ha nem vagyok olyan erőszakos és nem borítja el az agyamat a szürke köd akkor nem esek neked és nem menekülsz el, hogy majd megtaláljon azaz mocskos fasz és nem bántott volna. Minden az én hibám. Kérlek botsás meg nekem kedvesem. - lehelt érzéki csókot a nyakam hajlatába, amibe beleborzongtam. - Nagyon sajnálom Izabell, nem is tudod mennyire rosszul érzem magamat. A félelem, hogy többet nem láthatlak teljesen felőrölt és téged féltettelek a legjobban. Damien rám bízott, hogy védjelek meg attól az őrülttől erre mit teszek a kezei közé löklek. Annyira szégyellem magamat... remélem egyszer megbocsátasz nekem.

Megfordulok az engem ölelő karok között és Shawn derekára fonom a kezeimet, így nézek fel rá, szemeiben szavai tükröződnek. Lábujjhegyre állva egy gyengéd puszit, adok az ajkaira, amiből ő egy csókot mélyít nem eresztve engemet húzott magához egyre közelebb.

- Nem haragszom rád Shawn... Szeretlek és köszönöm, hogy hívtad a fiúkat és megtaláltatok még időben. - simogattam a mellkasát néha egy egy szőrszálat az ujjaim közé csavartam.

- Én is szeretlek. - lehelt érzéki csókot püffedt ajkaimra. - Kimegyek fürödj le.

Kicsit elpirulva húztam magamhoz mellkasának döntöttem a piruló fejemet, mivel elég más dolog jutott eszembe, ha Shawn is levetkőzött...

- Mi baj kicsim? - fogta meg az államat és maga felé fordította, hogy a szemembe nézhessen.

- Csak ...izé .... az jutott az eszembe, hogyy..... mindegy hagyjuk... - hajoltam el, hogy ne lássa egyre rákvörösebb arcomat.

- Mi jutott az eszedbe kicsim? - vigyorodott el szélesen, mivel valószínű, hogy rájött mire gondolok, de csak azért is húzni akarja az agyamat. - Mond ki baby ha elkezdted, nem hagyunk félben mondatot!

- Muszáj kimondanom, hiszen tudod mire gondolok! - kezdek terelni, mert így is teljesen zavarba hozott.

- Nem, nem tudom mire gondolsz kérlek fejtsd ki. - mosolyodik el pimaszul közben a csapnak dönti a derekamat.

- Ne játszd már az értetlent! - púffogtam.

- Én nem játszom én tényleg nem értem. - nyomot apró csókot a nyakam vonalára. - Mit szeretnél szívem?

- Oh, hogy baszd meg! Fürdenél velem? - nyögtem ki nagy nehezen, éreztem a nyakam vékony bőrén, ahogy elvigyorodik.

- Ha mér ilyen szépen kérted szívesen fürdők veled. - amint kimondta azonnal le is tolta a nadrágját, így Ádám kosztümben álldogált előttem.

- Istenem! - riadtan kaptam a szemem elé a kezemet és fordultam el.

- Mi az még nem láttál meztelen fiút? - kezdett kuncogni mögöttem és egyre közelebb jönni, mint egy nagy macska úgy jött felém.

- Nem még nem láttam meztelen fiút... - suttogtam lehunyt szemekkel.

- Akkor ezen segítünk. - fürge ujjai a melltartóm kapcsánál kezdett szorgoskodni, utána a pántokat szinte lecsókolta a vállamról. -Ettől szépen megszabadulunk....

- Nem ülnél inkább be a kádba és én majd magamtól levetkőzök. - ajánlottam fel neki, mert már a bugyim csipkéjét rángatta.

- Nem, nekem jobban megy a vetkőztetés, de ha te ezt szeretnéd. - vált el tőlem egy arcra puszi kíséretében és már csak a víz csobogását hallottam. Nyugtatásként kifújtam a bent tartott levegőmet, amiről nem is tudtam, hogy bent tartottam. - Kicsim ugye tudod nem kell ezt csinálnod ha nem akarod?

- Ezt nem értem? - fordulok felé.

- Ezt a fürdős dolgot én nem erőltetek rád semmit ha nem akarod és .... - ledobtam magamról a melltartómat ezzel felfedve előtte kebleimet, amiket meglátva összeakadtak a nyelvei. A bugyimat is előtte húztam le, amit ő preimier plánból nézett végig. - A rohadt életbe...

Ennyit bírt kinyögni, amikor végig mért ezzel kicsit elbizonytalanítva.

- Nem tetszem így? - kérdem tőle. - Mert akkor nem kell velem fürdened.

- Ne viccelj velem baby! - horkan fel. -Azonnal szállj be a kádba vagy én rángatlak bele.

Nevetve foglaltam helyet Shawn előtt aki karjait körém tekerte, így vont a mellkasára, csendben élveztük egymás társaságát. Ő óvatosan simogatta a sérült bőr felületeket és itt ott egy egy apró puszit adott. Béke és mámor. Ez a két szó jellemezte a jelenlegi állapotunkat, az éjszaka folyamán végig beszéltük a dolgainkat, hogy többet nem fogunk egymás előtt titkolózni és egyéb ilyenek, de Shawn feszengett amikor rá kérdeztem, hogy elmondott-e minden olyat, amit jobb ha tudok...

https://youtu.be/zO0dIgvpmfw