~ Izabella szemszöge ~

- Akkora csaló vagy! - dühöngtem Shawn mellett a kocsiban.

- Már miért lennék az? - pillantott rám tekintetét le nem véve az útról.

- Olyan helyzetben lendültél támadásba, ahol nem tudtam védekezni.

- Hát drágám van ilyen. - vigyorodott el ön elégedetten. - Nyertem!

- Hagyd abba a vigyorgást mielőtt én törlöm le a képedről! - morogtam az orrom alatt, kifordultam az ablak felé, hogy még véletlen se nézek rá a fiúra mellettem, aki hangosan nevetett megnyilvánulásomon.

- Na, ne dúrciz már. - lökte meg játékosan a vállamat. - Csak ott kell aludnod nálam, abban mi olyan rossz? Iza ez csak egy játék.

- Jól van, na, csak annyira szabálytalanul játszottál.

- Én? - horkant fel tetetett felháborodással. - Nem én játszottam a másik szexuális kielégületlenségére.

- Nálad nem lehetett másba belekötni! - magyaráztam. - Te nem jössz attól zavarba, ha egy kicsit közelebb állok hozzád és megérintelek.

- Neked ennyi is elég belőlem, hogy zavarba jöjj? - pillantott rám hatalmas vigyorral, szemében pedig ravaszság villant.

- Neked mindig más a lényeg, amit mondok? - nevettem fel kínosan.

- Ne tereld a témát kedvesem. Ha jól emlékszem szavaidra, akkor ennyitől is zavarba jössz. - tette hatalmas kezét a combomra, amitől kicsit megfeszültem érintése alatt. - És mi van, ha ezt csinálom? - kezdte egyre fentebb húzni a kezeit, én pedig levegő után kaptam. - És ha ezt csinálom? - tolta fel a szoknyám szélét, vészesen közeledve fehér neműm széléhez. - Erre zavarba jössz?

- Igen... - leheltem erőtlenül és elemeltem a kezét a combomról. Vigyora csak egyre szélesebb lett a vallomásom miatt, fejemet az ablaküvegnek döntve néztem a külvilágot.

- A most szombat jó lenne? - törte meg a csendet Shawn.

- Mire? - néztem rá értetlenül.

- Arra, hogy ott aludj nálam. Péntekről szombatra, de ha nagyon akarod, akkor szombat esté és vasárnap is ott aludhatsz. Bár igaz nekem ki nem tudna ellenállni. - húzta ki magát büszkén.

- Neked nincs véletlen nagy egód? - nevetve pillantottam ránevetve.

- Az egóm már rég a mennyekben jár. - erre a kijelentésére hatalmas nevető görcs kapott el, hogy már a könnyeim is folytok.

- Még soha nem mondtál ilyen vicceset? - nyögtem ki néhány perc múlva lecsillapodva.

- Pedig nem is volt vicces. - rázta értetlenül a fejét. - Megjöttünk.

Értetlenül pillantottam rá, de amikor megláttam az ismerős kerítést felismertem az otthonomat, szóval haza hozott. A kocsival behajtott az udvarra, miután a távirányítóval kinyitottam a kaput, mosolyogva szálltunk ki a járműből, hogy bemehessünk. Kéz a kézben sétáltunk végig a járdán, közben halkan beszélgetünk Shawn interjújáról és, hamarosan új albumot szeretne kiadni. Az ajtóban elővettem a kulcsomat, hogy kinyissam a bejáratott, de meglepetésemre, amikor rátenyereltem a kilincsre az kinyílt magától. Ijedten néztem a mellettem álló fiúra, aki rögtön odébb tolt, hogy ő legyen elől, védelmezően fölém magasodott.

- Maradj, itt kint megnézem van-e valaki bent, ha tiszta szólok, hogy gyere, addig maradj itt kint! - fogta meg a kezemet és közben egész végig a szemembe nézett. - Rendben Izabell?

- Bemegyek veled! - vágtam rá rögtön, mire Shawn mérgesen összevonta a szemöldökét.

- Itt maradsz az ajtóban!

- Nem! Ez az én háza, ha betörtek ide, akkor nekem kell elintéznem! - makacskodtam.

- De én nem akarom, hogy bajod essen! - simította a tenyerét az arcomra. - Szeretlek és nekem nem ér annyit, hogy lesérülj. Kérlek, maradj itt és várj meg!

- Rendben! - hajtottam le a fejemet megadóan.

- Köszönöm! - emelte meg az államat Shawn, hogy egy csókot adhasson. Mire feleszméltem ő már a házba lépet be lassú csendes léptekkel haladt befele, de amilyen izgága vagyok nem bírtam ott kint várni. Így fogtam magamat és önállósodtam elindultam befele, láttam, hogy Shawn az emelet felé ment, ezért én a földszintet vizslattam át, ahol nem találtam semmit. A lépcső felé menet hangokat hallottam a konyhában gyorsan megragadtam egy kést és csendesen lopakodva mentem a hangok irányába. A kést magam előtt tartva, megálltam a falnál, ami eltakart a lépcsőn lejövőtől, magamban számoltam mikor ugorjak. 1....2....3.... Most!

Hirtelen fordultam ki a sarkon, de abban a pillanatban a földön találtam magamat a kést kiverték a kezemből, ami hangos csörömpölés keretein belül csúszott el a nappaliig. Rám egy nehéz test nehezedett és lefogta a kezeimet, lábaim közé feküdt ezzel még jobban a földbe passzírozva engemet, küzdöttem a szorítás ellen.

- A rohadt életbe Izabell!!! - hangzott a számomra ismert bariton nagyon közelről. A leszorított pilláimat kinyitottam, de bár ne tettem volna egy elég dühös Shawn nézett le rám, kezeivel a fejem két oldalán megtámaszkodott. Halványan elmosolyodtam, hát, ha így tudom oldani a feszül hangulatot.

- Szia! - próbáltam csábítóan, de Shawn ugyan olyan mereven nézett rám, mint előtte ettől kicsit megijedtem és inkább elhallgattam.

- Nem megmondtam, hogy várj kint? - a hangja csendes volt, de a düh ott tombolt benne. - Minek kellett bejönnöd?

- Segíteni akartam! - dadogtam idegesen. - És megtudom magamat védeni!

- Nem tudom mit kezdtél volna, ha nem én, terítelek le, hanem olyan, aki bántani akar! - sziszegte a fogai között, közben ülő helyzetbe küzdődte magát és engem is felsegített. - Ilyet többet ne csinálj! Ha nem veszem észre időben, hogy te vagy az...

- Nem fogok többet ilyet csinálni. - biztosítottam, hogy nem fordulhat elő az előbb történtek. - Hallgatni fogok rád.

- Jól van. - adott egy csókot a homlokomra és átkarolta a derekamat. - Ne ijessz rám legközelebb, szeretném, ha mindig biztonságban lennél. Oké?

- Rendben. - bújtam a mellkasához. - Szétnéztél fent?

- Igen, de üres. - válaszolt, közben az állát a fejem tetején pihentette. - Még megnézem hátul hátha ott bújt el. Te pedig rendes kislány módjára itt fogsz várni, különben megkell, hogy büntesselek!

- Itt foglak várni, egy tapodtat, sem fogok mozdulni. - mosolyodtam el, ahogy felnéztem rá ő is mosolygott.

Egy puszit még adott az arcomra és elindult hátra, addig én ott maradtam a helyemen, ahogy ígértem. Shawn nagyon aranyos, így vigyáz rám Luke nem csinált volna ilyet hagyta volna, hogy egyedül oldjam meg az egészet. Gondolkodásomat a telefonom csipogása zavarta meg, kihalásztam a táskámból bátyám írt, hogy késik és reméli, hogy egyedül vagyok otthon. Az órára pillantva kikerekedtek a szemeim már fél öt volt és nekem kettőre itthon kellett volna lennem, szerencse, hogy Damien csak később ér haza.

- Jól elment az idő. - jegyeztem meg magamnak.

- Ahogy mondod kedvesem! - ettől a hangtól kirázott a hideg, meg akartam fordulni, de két kéz fonódott a nyakamra, hogy ne tudjak elfutni. A következő pillanatban hideg vasat éreztem a torkomnál, a kés vészesen közel volt a torkomhoz, minden nyelésnél hozzám simult a hegyes fém.

- Kyle! - sziszegtem dühösen, feszengtem a szorításában, de ő erősen szorított mellkasához.

- Rég találkoztunk Izabella. - duruzsolta a fülembe. - Jól nézel ki fogytál?

- Mit akarsz Kyle? - mozgolódtam.

- Van egy kedves közös ismerősünk, aki alig várja, hogy újra lásson. - simított végig az oldalamon, amitől kirázott a hideg és az undor.

- Nem megyek vissza, ahhoz a féreghez, ezt megmondhatod neki! - löktem a hátammal rajta egyet, de ezzel csak azt értem el, hogy megvágott.

- Ennek nem fog Luke örülni és annak sem, hogy ilyen gyorsan lecserélted. - susogta a fülembe. - Szerintem Shawn elégé hasonlít Lukera és ne tagad barna haj, barna szem, magas, izmos. Gondolom féltél tőle benne is Lukot láttad, ugye? - rántott rajtam egy kicsit. - Hallgatás bele egyezés.

- Ezt nem úszod meg te szemét!

- Mit kéne megúsznom? - nevetett fel jó kedvűen. - Egyedül vagy és végtelen. Semmi esélyed ellenem!

- Nincs egyedül! - ekkor Shawn lesújtott Kylera egy borosüveggel, ami darabokra tört a fiú fején, ezzel egy időben elengedett engem. Lábaimat kapkodva rohantam Shawn felé, aki védelmezően maga mögé utasított, a kezében ott volt a borosüveg eltört nyaka és az összeesett Kyle felé szegezte.

- Gyorsan hoz valamit, amivel megtudjuk kötözni, mindjárt felébred! - adta az utasítást Shawn, amit gondolkozás nélkül teljesítettem. Shawn oda kötözte Kylet a halban lévő radiátor csövéhez én ledermedve figyeltem az eseményeket, a testem még mindig remegett az engem ért sok miatt. Itt van Kyle akkor Luke se lehet, messze ezek ketten együtt járnak, ha itt az egyik a másik is hamarosan megérkezik.

- Izabell kedvesem. - Shawn meleg érintése térített magamhoz, egyik keze a derekamon pihent, a másikkal az államat emelte meg. - Kedvesem te vérzel.

- Mi? - tértem magamhoz a teljes kábulatból.

- Vérzel biztos megvágott ez a senki házi. - nézett dühösen a földön ülő fiú felé, aki kezdett magához térni lassan forgatta a nyakát. - Merre van ez elsősegélydoboz kell látni a sebet elégé, vérzik.

- A fürdőben van. - kedvesem egy apró puszi után elrohant az említett helyhez, én fáradtan roskadtam a lépcső egyik fokára.

- Milyen kis lovagias a te szőke herceged. - hangzott a gúnyos mondat a padlón ülőtől.

- Mit akarsz tőlem Kyle vagyis pontosan mit akar Luke? - fordultam felé, valamennyire lenyugodva.

- Ami neki jár. Téged. - vigyorodott el gonoszul.

- Soha nem voltam az övé. - ráztam a fejemet.

- Ő nem így gondolja. - nevetett fel jó ízűen, pedig azt sem tudom min nevet. - És a herceged milyen az ágyban kedves, durva, lágy? Óvatosan vág gerincre, milyen a nevét sikítva a csúcsra érni? Kitudjátok elégíteni egymást?

- Ahhoz neked semmi közöd nincsen! - vágtam vissza talán túl gyorsan és határozottan, mert Kyle arcán széles pszichopata vigyor terült el.

- Te még mindig szűz vagy! - a gonosz kárörvendő nevetése betöltötte az egész helységet. - Ennek Luke nagyon fog örülni. Elveheti tőled azt, amit már rég neki kellett volna!

- Jól figyelj rám Kyle Luke egy ujjal sem fog hozzám érni, ha csak a közelembe is mer, jön, akkor a sitten fog kikötni! Veled együtt!

- Álmodozz királylány! - nevetett. - Tudod egyáltalán hogyan találtalak meg? - bólintottam egy kicsit. - A te lovagod híresség és a fotósok minden hol ott vannak. - az arcomból kiszaladt minden szín. - Az első fotó után jött a következő és így tovább szinte a te kisbarátod kínált nekünk tálcán! Elakartál tűnni, de helyette minden címlapon ott virított az arcod!

- Nem. - suttogtam fájdalmasan.

- De igen! Gondolom az éneklést is abba hagytad, hogy úgy se találjunk meg. - dőlt hátra elégedetten a falnak, hogy egy újabb kés döfést vitt be. - A te hangod igazán különleges felejthetetlen. Luke-ot is ezzel bolondítottad meg, a kis barátodnak énekeltél már valamit? - némán tűrtem kutató szempárjait. - Szóval igen. És hogy tetszett neki? Őt is megbolondítottad vele?

- Hagyd békén Shawn ez rá nem tartozik csak ránk, őt hagyd ki ebből az őrületből! - magyaráztam idegesen.

- Miből kell kihagyni? - sétált be a helységbe Shawn kezében egy elsősegélydobozzal és leguggolt elém, hogy jobban szemügyre tudjon venni. - Csúnyán megvágták.

- Ha nem mocorgott volna, ennyi vágás sem lenne rajta! - hördült fel Kyle.

- Te maradj kusban a rendőrök nemsokára itt vannak. - kiáltott rá idegesen Shawn szemét le nem véve a behatolóról.

- Shawn ha jól tudom a neved. - dőlt előre bizalmaskodóan Kyle. - Látom oda vagy a mi kicsi Izynkért, a kisasszony el mesélte neked miért jött el Los Angelesből? Miért hagyta el egy angyal az angyalok városát?

Shawn kérdőn pillantott rám, én idegesen nyeltem egyet, ami fültűnt neki is, szemében enyhe hitetlenkedés és mérgesség villant. Félve néztem kedvesem barna íriszeibe, Shawn gyengéd érintése a kezemen erősödött.

- Szóval nem mondta el a te kedvesed, miért menekült el L.A.-ból, miért nem énekel mások előtt? Oh, Shawn ha tudnád, mit titkol a te Izyd! - nevetett fel gúnyosan, hogy engem a földbe döngölhet.

~Shawn szemszöge~

- Nem megyek vissza, ahhoz a féreghez, ezt megmondhatod neki! - éppen jöttem vissza a hátsó kertből, amikor furcsa beszélgetés hangjai ütötték meg a fülemet. Talán Izabell telefonál, de amikor meghallottam egy mély férfihangot elfogott a félelem Iza nincs, egyedül van vele valaki, a betörő elkaphatta. Sietve robogtam a bejárathoz ahonnan kiszűrődtek a hangok, a vér is megfagyott bennem, amikor azzal szembesültem, hogy kedvesemet egy idegen bántja. Elkaptam az egyik polcról egy borosüveget le akartam súlytani az idegenre, de folytatta a beszédet ezzel felkeltve a figyelmemet. Biztos távolságba húzódtam és onnan figyeltem, hogyha kell, üssek, tudom gonosz dolog nem segítenem a szerelmemnek, de olyan dolgokat kezdtek elbeszélni, amiktől az állam a padlón kötött ki.

- Ennek nem fog Luke örülni és annak sem, hogy ilyen gyorsan lecserélted. Szerintem Shawn elégé hasonlít Lukera és ne tagad barna haj, barna szem, magas, izmos. Gondolom féltél tőle benne is Lukot láttad, ugye? - a szavai mind igazak voltak először Izabell félt tőlem, volt, hogy menekült és nem jött a közelembe, talán ez a magyarázat rá. - Hallgatás bele egyezés.

- Ezt nem úszod meg te szemét! - harcolt ellene Izabell mg ilyen szorult helyzetben sem hagyja magát.

- Mit kéne megúsznom? Egyedül vagy és végtelen. Semmi esélyed ellenem! - itt láttam jónak közbe avatkozni, mielőtt jobban elfajulnak a dolgok.

- Nincs egyedül! - vágtam fejbe a fickót, aki erőtlenül rogyott össze ezzel elengedve Izát kezéből a kés is ki esett, Izabell, azonnal hozzám rohant. Szorosan ölelt magához, de meglepetésemre nem voltak könnyek a szemében csak rettegés, de nem fakadt sírva lehet a támadója előtt nem akart gyengének tűnni.

- Gyorsan hoz valamit, amivel megtudjuk kötözni, mindjárt felébred! - toltam el magamtól ezzel a kéréssel, amit ő kérdés nélkül teljesített. Felhívtam a rendőröket, hova kell jönniük. Miután megkötöztem a fiút kedvesem felé fordultam és a nyakára vándorolt a tekintetem, amin egy vágás díszleget és a vér folyt belőle. Azt le kell ápolni, de a vágáson kívül zúzódások is tarkítják gyönyörű porcelán bőrét. Az elsősegélydobozt gyorsan megtaláltam a fürdőben, de ismét mire visszaértem újra beszélgetést hallottam, megint megtorpantam és hallgatóztam. Tudom, nem kellene, Iza dühös lesz rám.

- Milyen kis lovagias a te szőke herceged.

- Mit akarsz tőlem Kyle vagyis pontosan mit akar Luke? - ismerik egy mást a betörővel és ez a Luke név ismerős mintha már említette volna ezt Izabell.

- Ami neki jár. Téged. - na, most kezd felforrni az agyvizem valaki ki, akarja sajátítani az én barátnőmet, AZ ÉN BARÁTNŐMET!

- Soha nem voltam az övé.

- Ő nem így gondolja. És a herceged milyen az ágyban kedves, durva, lágy? Óvatosan vág gerincre, milyen a nevét sikítva a csúcsra érni? Kitudjátok elégíteni egymást? - ez meg mit képzel magáról, hogy ilyet kérdez tőle, még velem sem akar ilyenről beszélni nem majd egy idegennel. A pofám leszakad.

- Ahhoz neked semmi közöd nincsen!

- Te még mindig szűz vagy! - mi ez a nevetés és miből gondolja, hogy Iza még nem feküdt le senkivel. -Ennek Luke nagyon fog örülni. Elveheti tőled azt, amit már rég neki kellett volna!

- Jól figyelj rám Kyle Luke egy ujjal sem fog hozzám érni, ha csak a közelembe is mer, jön, akkor a sitten fog kikötni! Veled együtt! - mi folyik itt ez egyszerűen egy katyvasz.

- Álmodozz királylány! Tudod egyáltalán hogyan találtalak meg? A te lovagod híresség és a fotósok minden hol ott vannak. Az első fotó után jött a következő és így tovább szinte a te kisbarátod kínált nekünk tálcán! Elakartál tűnni, de helyette minden címlapon ott virított az arcod! - miattam találták meg, de miért kellett neki bujkálni. Istenem miattam került most bajba.

- Nem.

- De igen! Gondolom az éneklést is abba hagytad, hogy úgy se találjunk meg. A te hangod igazán különleges felejthetetlen. - az igaz az ő hangja felejthetetlen, de ő korábban rendesen énekelt? - Luke-ot is ezzel bolondítottad meg, a kis barátodnak énekeltél már valamit? - mire volt jó ez a kérdés, ha együtt járunk jó, hogy énekel, nekem mit kell ebben titkolni. - Szóval igen. És hogy tetszett neki? Őt is megbolondítottad vele?

- Hagyd békén Shawn ez rá nem tartozik csak ránk, őt hagyd ki ebből az őrületből! - magyaráztam idegesen.

- Miből kell kihagyni? - most már ideje volt elő merészkednem, mert már elég feltűnő lenne, ha ilyen sokáig elmaradok, leguggoltam kedvesem elé, hogy szemügyre vehessem a sérülését. - Csúnyán megvágták.

- Ha nem mocorgott volna, ennyi vágás sem lenne rajta! - horkant fel a fickó nagyképűen mintha Iza tehetne arról, hogy egy kést szorítottak a torkához.

- Te maradj kusban a rendőrök nemsokára itt vannak. - sziszegtem idegesen és újra minden figyelmemet Izabellnek szenteltem

- Shawn ha jól tudom a neved. - kezdett bizalmaskodni asszem Kyle. - Látom oda vagy a mi kicsi Izynkért, a kisasszony el mesélte neked miért jött el Los Angelesből? Miért hagyta el egy angyal az angyalok városát? - furcsállva néztem rá tudtam, hogy Iza L.A.-ból jött, de hogy miért azt nem. - Szóval nem mondta el a te kedvesed, miért menekült el L.A.-ból, miért nem énekel mások előtt? Oh, Shawn ha tudnád, mit titkol a te Izyd!

- Elég! - kiabálta el magát Izabell szemében hatalmas krokodilkönnyeket hullatott. Keserű mosollyal nézett a vele szembe ülő férfira, akinek hatalmas mosolyra húzódott a szája mintha valamit nyert volna. Újra rá pillantottam kedvesemre, aki megalázottan ült. -Gondolom, örülsz Kyle sikerült megtörnöd. - félve néztem Izára és remélem, nem azt a szót fogja kiejteni, amire gondolok, mert akkor teljesen feladja az eddigi küzdését. - Nyertél!