Sziasztok! Bocsi, hogy a múlthéten nem volt rész csak egy kicsit el vagyok havazva, de egy extra hosszú résszel kárpótollak benneteket. Remélem meg felel.
By Elizabeth. BabakBlanka így megfelel?

~Izabella szemszöge~
Boldogan ébredtem másnap reggel, mivel a tegnap este végre megmutattam Shawnnak a hangomat, amit hosszú idő óta titkolok. A fiú az egyetlen, aki hallott igazi valómban énekelni és nem "álarc" mögül adtam ki a hangomat. Damien teljesen ki volt akadva, amikor ránk talált egymásba feledkezve. Shawnt szó szerint letépte ajkaimról és ismét megfenyegette, de én most kiálltam kedvesem mellett és szembe szálltam bátyámmal. Testvérem nem nézte jó szemmel, hogy szembe szálltam vele, de nem hagyom, hogy elválasszon minket, küzdeni fogok a kapcsolatunkért.
Gyorsan magamra kaptam egy fekete egybe ruhát, némi sminket is vittem fel az arcomra, a hajamat két copfba befontam és késznek nyilvánítottam magamat. A táskámat a hátamra kapva rohantam le, nehogy elkéssek, a házban csend uralkodót, a konyhába lépve a pultra volt készítve a reggelim és mellé egy cetlit is kaptam.

"Szia húgi! Ma korábban kellett bemennem a munkában, de délután otthon leszek, ha kettő órára nem vagy itthon, akkor nagyon megjárod. - Damien."

Az üzenetet kidobtam a kukába, az uzsonnámat elraktam a táskámba és siettem a garázsba út közben felkaptam a slusszkulcsot az asztalról, de ekkor a telefonom jelzett.

Shawn: Szia Baby! Itt várlak kint a házatok előtt, elviszlek suliba!

Izabell: Köszi Shawn, de nem kell.

Shawn: Ez nem kérdés volt hanem kijelentés! Elviszlek!

Fújtatva tettem vissza a helyére a kulcsomat, nem gondoltam volna, hogy Shawn eljön értem olyan messziről, bár őszintén nem is tudom, hol lakik. Sietősen szedtem a lábaim ne várassam meg még jobban kedvesemet, a házat gyorsan bekulcsoltam és rohantam a kapu felé. Kilépve a kerítésen túlra, megpillantottam a fekete Rang Rovar-t és a neki dőlő fiút, ahogy engem figyel. Széles mosolyra húzta telt ajkait, amint meglátott ellökte magát a kocsitól és felém sétált.

- Szia Gyönyörűm! - karolta át a derekam és húzott magához közelebb, hogy egy gyengéd csókban részesítsen. - Csodásan nézel ki!

Legeltette rajtam végig a szemeit, amibe teljesen belepirultam ezen csak elmosolyodott és egy puszit nyomot a pirosodó területre.

- Mondtam már, hogy szeretem, ha tőlem jössz zavarba? - vigyorgott kacéran, miközben segített beszállni a magas autóba.

- Még nem mondtad. - néztem rá mosolyogva. - És engem elég nehéz zavarba hozni!

- Azt gondolod? - húzta fel a szemöldökét szemtelenül, ám egyben azt fejezte ki, hogy ha így játszunk, akkor, így játszunk.

- Igen! - bólintottam rá határozottan.

- Akkor fogadjunk! - csillantak fel a szemei.

- Mire gondolsz? - kíváncsiskodtam.

- Ha zavarba tudsz hozni három alkalommal, akkor azt kérhetsz, amit akarsz. - magyarázta nyugodtan, közben a lábaim közé állt, mivel én már a kocsiban ültem és így majdnem egy magasak lettünk.

- Oké ez fair. - bólintottam. - És mi van akkor ha te nyersz?

- Akkor nálam kell aludnod. - hirtelen ki futott minden szín az arcomból.

Nála kellene aludnom, de akkor biztos nem bírnánk leállni és biztos, hogy az ágyban kötnénk ki. Bár ott lennének a szülei és akkor nem tudna semmit sem tenni, mert biztos hallanák, ezért nem tudnánk semmit sem csinálni. Ha vesztek nem járok rosszul, de nem hagyom magamat akkor is én fogok nyerni.

- Na, áll a fogadás? - csúsztatta nagy kezeit a combomra, amik kezdtek a szoknyám alá vándorolni.

- Igen! - vigyorodtam el.

- Akkor ezt pecsételjük meg egy csókkal. - illesztett puha ajkait az enyémekre. - Ugye tudod, hogy ezt el fogod veszteni?

- Ne merj rá fogadni!

- Komolyan ez egy elég hülye vicc volt! - nevetett fel. - És tudod miért fogod elveszteni ezt a fogadást?

- Nem miért? - dőltem előre kíváncsian ő a fülemhez hajolt, lélegzete csiklandozta a bőrömet éreztem kettőnk között a feszültséget.

- Mert már most bedőltél nekem. - lehelt apró csókokat a nyakam vonalára és a kezei egyre északabbra haladt. Levegőt hangosan kezdtem kapkodni, csókjaival lassan és kínzóan közeledett a számhoz, már majdnem megcsókolt, amikor vigyorogva húzódott el tőlem és én utána akartam kapni, hogy egy csókba hívjam. - Egy null nekem!

- Csaló! - fontam össze a karjaimat a mellem alatt, mint valami hisztis kisgyerek.

- Már miért lennék az? - mosolygott sunyin.

- Még nem álltam készen arra, hogy kezdjük!

- Szerelemben és háborúban nincsenek szabályok! - rántott lazán vállat és egy rövid csókot adott nekem. - Most már ideje indulni vagy elkésünk a suliból és szerintem nem akarod, hogy Damien megtudja?

- Azt tényleg nem szeretném. - ültem be rendesen a kocsiba és bekötöttem magamat, amíg Shawn is beült.

A rádió halkan szólt a kocsiban, én kifelé bámultam és az elsuhanó tájat figyeltem néha a mellettem ülő fiúra pillantottam, aki ugyan úgy viselkedett, mint én. Most alaposabban megtudtam figyelni, hogyan is néz ki a szokásos fekete cső farmerét viselte, hozzá egy szintúgy fekete inget, aminek az alsó két gombját nem gombolta be. Így ha kicsit megmozdult kilátszódott a hasa fehér bőre hívogatott, szinte viszketett a tenyerem, hogy megérinthessem a világ női szerint lehengerlő kockáit.

- Izabell? Ha hó Shawn hívja Izabellt! - lengette előttem a kezeit a fiú.

- Micsoda? - ráztam meg a fejemet, hogy visszatérjenek a gondolataim.

- Baby tudom, hogy jól nézek ki és hízelgő, hogy ennyire megbámulsz, de nem most van itt az ideje. - nevetett lágyan. - Bár ha belegondolok engem mindig jó nézni!

- Kicsit sincs nagy egód, ugye?

- Nagyon viccesnek hiszi magát valaki. - forgatta meg a szemeit.

- Én mindig az vagyok! - dőltem hátra nevetve.

- Én Anglia királynője vagyok! - mormogta.

- Ezt a gonoszságodat megjegyezted, pedig már gondolkodtam, hogy este szexelhetnénk, de így meggondoltam magam. - játszottam az idegeivel. - Ha így, hát így.

- Micsoda? - esett le az álla. - Komolyan mondtad? - idáig bírtam visszafogni a nevetésem.

- Dehogy gondoltam komolyan, hogy lefekszek veled meg sem fordult a fejemben. - nevettem, de már a könnyeimet is törölgettem. - De amilyen fejet vágtál, amikor elmondtam az megfizethetetlen számomra.

- Egy nagyon gonosz nőszemély vagy! - méregetett összehúzott szemöldökkel és gyilkos pillantással, amitől újra elkapott a nevető görcs. - Ha kinevetted magadat rajtam, akkor válaszolnál a kérdésemre!

- Nem tudom mit kérdeztél.

- Mit mondott tegnap este a bátyád, amikor meglátott minket? - nézett rám aggódva.

- Eltiltott tőled ismét. Majd közölte velem ha bármilyen "kapcsolatot" létesítünk. - mutattam a levegőbe a macska körmöket. - Akkor téged nemző képtelenné tesz engem meg bead egy apácazárdába.

- Azt nem teheti meg! - háborodott fel.

- Én is ezt montam!

- Nem adhat apácazárdába ha már lefeküdtünk, akkorra már nem leszel szűz és oda csak azok mehetnek, akik még nem csinálták. - magyarázott hevesen.

- Neked az egészből ez maradt meg? - fordultam felé elképedve.

- Ha rajtam múlik oda szűzen nem fogsz maradni! - nézett rám perverzen és kéjtől égő szemekkel.

- És egyáltalán miből gondolod, hogy még szűz vagyok? - pillantottam rá érdeklődve. Nem tudom honnan szedtem a bátorságot, hogy ezt a kérdést feltegyem, nem akarok előtte lebukni, hogy még mindig szűz vagyok. Shawn egy tapasztalt fiú és én még fiút sem láttam meztelenül, lehet Tiffynek van igaza Shawnnak egy tapasztalt lány kell nem én.

A mellettem ülőre sandítottam, aki leesett állal pillantgatott felém, akkor ezek szerint nem csak magamat leptem meg ezzel a kérdéssel. De mielőtt válaszolhatott volna a meggondolatlan kérdésemre megcsörrent a telefonja, amit azonnal felvett.

- Szia Andrew! - köszönt boldogan a vonal túl oldalán lévő személynek. - Igen..... nem......fél kettőkor......igen ott találkozunk....... ő is jöhet ez nagyszerű....... Köszönöm! Szia!

- Ki volt? - kérdeztem rá kíváncsian, mivel Shawn majd kicsattant az örömtől.

- A menedzserem volt. - magyarázta hatalmas vigyorral. - És megbeszéltem vele, hogy ma lesz egy interjúm, ahova te is velem jössz!

- Micsoda?! - elképedve fordultam felé. - Remélem rosszul hallottam.

- Pedig jól hallottad kedvesem. - vigyorgott elégedetten. - Jössz velem délután a toronto-i rádióállomásra.

Le sokkolva néztem ki az ablakon, nem bírtam felfogni, hogy Shawn el akar valahova vinni. A bambulásomból Shawn lágy érintése térített magamhoz.

- Kicsim megjöttünk. - pillantott rám kedvesen és arcomat lágyan simogatta meg.

- Oké. - bólintottam és kicsatoltam az övemet. Shawn az én oldalamra sietett és segített kiszállni az autóból, utána az ujjainkat összefonta, felnéztem rá meglepetten mire ő szélesen elmosolyodott, amitől én is késztetést éreztem. Kéz a kézben sétáltunk be az iskola épületébe, minden szem kíváncsian meredt ránk, ami engem nagyon zavart, így közelebb húzódtam Shawnhoz. A fiú furcsállva pillantott le rám.

- Mi baj Kedvesem? - simított végig az arcomon.

- Mindenki minket bámul. - suttogom a fülébe, mire ő hangosan nevetni kezdett. - Most meg mi olyan vicces?

- Az, hogy ennyire megijedtél néhány figyelő szempártól.

- De engem soha se nézett senki, így. - hajtom le a fejemet zavartan. Shawn hirtelen neki nyomott az egyik szekrénysornak.

- Jól figyelj rám Izabell, engem nem érdekel, hogy kibámul meg minket, amíg mellettem vagy. Itt mindenki csak féltékeny, szét akarnak minket szakítani, de én nem hagyom. - mondandóját egy érzelmektől túl fűtött csókkal pecsételte meg, amitől a lábaim is beleremegett. Kezeimet a hajába vezettem és meghúztam pár göndör tincset, erre még jobban nekem nyomta ágyékát.

- Shawn gyere már ide! - hallatszott sokadjára Nash hangja.

- Hagyd az asszonyt! - kiabálta Cameron.

- Bassza meg! - morogta az ajkaimra és homlokát az enyémnek támasztotta, bűnbánóan pillantott rám. - Focis megbeszélés lesz.

- Akkor siess nehogy lekésd. - vigyorodtam el. Shawn kelletlenül elhúzódott tőlem és a srácok felé indult, egyszer csak nem tudom honnan szedtem a bátorságot, de rácsaptam a fenekére. Meglepetten ugrott egyet és kikerekedett szemekkel, vöröslő arccal fordult felém. Oda sétáltam hozzá és gyengéden megütögettem az arcát.

- Egy-egy nagyfiú! - nyomtam egy puszit a lesokkolt fiú arcára, aki tátott szájjal bámult rám. - Kedvesem csukd be a szád vagy belerepül a légy!

Fejét megrázva tért vissza a valóságba és vad vággyal figyelte a lépteimet, ahogy az osztály felé haladtam. Még a terembe kanyarodva láttam, ahogy elindul a fiúk felé, akik nevetve köszöntik és lepacsiznak. Gyorsan leültem a helyemre és elővettem az új dalt, amit be akarok tanulni a szombati koncertemre, teljesen belefelejtkezek a kottákba. Arra eszmélek fel, hogy Shawn levágja a táskáját a pad mellé és azzal a lendülettel ül le. A szemében harag lángol, hiába szólongattam nem nézett rám, így más módszerhez kellett folyamodnom. Az óra már javában ment, amikor hozzá láttam a tervem kivitelezéséhez, szerencsénkre a leghátsó padban ülünk. Shawn mereven a táblára figyel és jegyzetel egy pillanatra sem néz rám. Én is tovább jegyzeteltem, de közben a kezemet a combjára vezettem, éreztem egy fél másodpercre megdermed, de hamar felenged. Szép lassan kezdtem fel fele vezetni a kezemet, érzékien simogattam a bőrét a nadrágon keresztül, erre teljesen megfeszült.

- Izabell hagyd abba! - sziszegte a fogai között.

- Ugyan mit? - néztem rá átatlan szemekkel, amíg az ő igéző gesztenyéi majd felnyársaltak.

- Ezt. - fogta meg a kezemet és átraktam az én ölembe. Itt viszont nem álltam meg, újra elkezdtek fel fele haladni az ujjaim, rá pillantottam az ölére, ahol a nadrágja kezdett szűkös lenni. Élesen szívta be a levegőt, amikor pedig rászorítottam a büszkeségére egy hangos nyögés hagyta el a száját, mire a tanár felé fordult.

- Minden rendben Mr. Mendes? - kérdezte a tanár Shawnra pillantva.

- Nincsen... semmi... baj Mr. Cooper. - alig tudott beszélni, mivel még mindig nem engedtem a nemesebbik test részét. A szenvedését látva kuncogni kezdtem, mire rám figyelt a tanár.

- Mi olyan vicces Miss Blackwell?

- Csak elgondolkodtam milyen kemény is lehetett az a háború. - magyaráztam vigyorogva közben ujjaimat gyengén mozgattam Shawn ölében, aki fejét a padra hajtva, ajkát beharapva szenvedett a gyönyörtől. - Tudja tanár úr nagyon kemény menet lehetett az a csata a szorosban, mikor közre fogta az ellenség keze a védtelen védekezni nem képes sereget. - hangomat és a mondandómat (amiben remélem le esett nektek a célzásom😉) amennyire tudtam olyan erotikusan mondtam, ezzel Shawn vágyát tovább korbácsoltam. - Ez szörnyű helyzet lehetett!

- Igaza van! - helyeselt velem a tanár.

- A rohadt életbe! - akadt ki mellettem Shawn, ahogy egyre közelebb kerül a gyönyörhöz az arca teljesen kipirult.

- Biztos jól van Mr. Mendes? Elég piros az arca nem szeretne egy kicsit elmenni? - kérdezte Mr. Cooler kedvesen.

- De igen szeretnék! - állt fel rögtön és maga előtt tartva a kabátját azzal is takarva merev férfiasságát lépdelt ki a teremből. Utoljára hátra néztem és azt tátogtam neki, hogy kettő egyre vezetek, szikrázó szemekkel hagyta el a termet. Elégedetten dőltem hátra és élveztem az óra hátra lévő részét, azzal a tudattal, hogy én állok nyerésre, bár még nem teljesen találtam ki mit is fogok kérni, ha nyerek. Az óra végét jelző csengő hangja lengte be az iskola folyosóit, boldogan lépdeltem ki a teremből és az utamat a torna terem felé vettem. Már majdnem beértem az öltözőben, amikor egy meleg kéz fonódott a karomra és berántott a takarítók szertárában, a kezem lendülni akart, hogy csapjak. Viszont támadóm megfogta a kezemet és a falnak préselt, ekkor ütötte meg az orromat az ismerős illat. A halvány fényben kezdett előttem körvonalazódni a fiú alakja, aki izzó szemekkel méregetett, testét teljesen az enyémnek nyomta, így mozgásképtelenné tett. Kezei satuba fogták az én csuklóimat, amiket a fejem felé fogott, éreztem mellkasomon szapora levegő, egyfolytában összesimultunk.

- Nagyon rossz kislány vagy Izabell! - suttogta a fülemben, amit ajki súrolták a puha bőrfelületet. - Ilyen gonosz játékot játszani velem, ez nem volt fair.

- Miért nem volt fair, ahogy te mondtad még reggel "Háborúban és szerelemben mindent szabad". Szerintem ezt te mondtad. - tettem elgondolkodásomat, mire ő keményedő ágyékát nekem nyomta.

- Te kihasználtad, hogy már nagyon régen nem feküdtem le senkivel és ki vagyok éhezve, kielégületlen vagyok. Vágyom arra, hogy egy számomra szeretett nő, a nevemet sikítva, hátamat karmolászva, a lábait a csípőm köré fonja és én minden lökésnél egyre mélyebben merüljek el legintimebb részében. A forró testünk egymásba olvadjon, csókjaimmal behintsem minden porcikáját, amíg ő engem csókolva jutunk el a csúcsra ketten együtt, majd egymás karjai között szenderedünk álomra. - suttogta érzékien a fülembe perverz képzeleteit, hogy mit csinálna velem, közben végig a nyakamon csókolgatta vékony bőr felületet. A levegő felforrósodott körülöttünk, hangosan kapkodtam a levegőt, ahogy hallgattam képzeteit, olyan kívánatosan festette le milyen is lenne vele a szeretkezés, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben és elképzeltem a jelenetet. Nem hazudtolja meg a szakmáját, hogy énekes mert igazán különleges szóvirágokat használt. - Egy szóval teljesen kihasználtad, hogy védtelen vagyok és nem tudom irányítani a bennem tomboló hormonokat. De egy dolgot egyez meg kedvesem!

Lehelte a fülem alatti bőrre, amitől rajtam kellemes borzongás futott végig és belekaptam dús barna hajába, hogy magamhoz rántsam egy csókra.

- Mit kellenes megjegyeznem? - kapkodtam szaporán a levegőt vad csókunk után, válaszát nem várva meg újra ajkaira akartam tapadni, de ő vigyorogva húzódott el tőlem, értetlenül néztem rá.

- Kettő-kettő baby! - nevette el magát, meglepett arcomat látva még jobban rá kezdett a hahotázásra. Dühösen pillantottam rá a karjaimat összefontam a mellem alatt és úgy figyeltem, hogy mikor hagyja már abba a röhögést.

- Befejezted? - néztem rá érzelem mentesarccal.

- Még egy perc! - mutatta fel az ujját és vett egy mély levegőt. - Igen befejeztem.

- Remek! - mondtam sértetten, majd kiviharoztam a szertárból és bementem az öltözőbe, mielőtt Shawn utánam tudott volna jönni. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat éppen becsengőre kész lettem, majd a torna terembe beálltam a helyemre. Éreztem magamon Shawn perzselő tekintetét, hátra fordultam hozzá, mire ő kajánul megnyalta a száj a szélét és a szemeivel már majdnem levetkőztetett. Erre a cselekedetére halál nyugodtan beintettem neki, mire kikerekedett szemekkel bámult rám, egy ördögi vigyorral fordultam vissza a tanár felé.

- Ma a táncot fogjuk gyakorolni a bálra. - jelentette ki határozottan én meg elküldetem magamban melegebb éghajlatra. - Kérem a párokat álljanak fel egymás mellé és kezdjük.

Shawn rögtön mellettem termet és átkarolta a derekamat, majd a terem közepére vezetett értetlenül néztem rá mit művel.

- Mi a baj Iza? - pillantott le rám. - Ugye nem haragudtál meg az előbbi miatt, mert akkor bocs...

- Én nem fogok táncolni! - jelentettem ki határozottan a szemébe nézve.

- De te vagy a párom. - magyarázta nekem. - Akkor ha te nem táncol pedig fogsz, ki lenne a partnerem?

- Majd Tiffany.

- Most meg mi ütött beléd Izabell, az előbb még a farkamat fogtad, most viszont egy kicsi hiányzik ne pofoz fel. - hadonászott értetlenül. - Talán most jött meg a havid?

Szótlanul bámultam magam elé, de ő ezt nem hagyta annyiban gyengéden simogatta az oldalamat, mire én megadóan a mellkasának dőltem, amit ő egy mosollyal díjazott és a karjait derekam köré fonta

- Mi a baj kicsim? - puszilt a hajamba.

- Félek. - suttogtam erőtlenül.

- Ugyan mitől? - pillantott le rám meglepetten.

- Hogy elrontok valamit, még soha senki nem akart engem és nem is törődőt velem ilyen sokat, mint te Shawn. - vallottam be az engem frusztráló dolgot. - Félek attól, ha jobban megszeretlek és te majd találsz jobbat összetöröd a szívemet. Ezt nem akarom, nem akarom újra át élni.

- Figyelj rám Kicsim. - fogta meg az államat és maga felé fordította. - Szeretlek és ezen nem fog semmi és senki sem változtatni. Nem érdekel, hogy mások mit mondanak én csak azt szeretném, hogy boldog legyél. És tudod mikor tettél igazán boldoggá?

- Nem tudom. - ráztam a fejemet semlegesen.

- Amikor azt mondtad, hogy leszel a barátnőm. Nem tudom neked elmagyarázni mennyire is boldog voltam és remélem a jövőben, ha megkérdezem leszel-e a feleségem akkor is igent mondasz. - nyomott egy puszit a fejem tetejére.

- Ennyire azért ne haladj előre. - nevettem el magamat.

- Szeretlek. - adót egy hosszú csókot az ajkaimra. Meghitt pillanatunkat Tiffy nyikorgós hangja szakította meg, Shawn dühös fújtatással vált el tőlem.

- Oh, Shawnei! - tipegett felénénk tizenöt cenzis cipőben, én a táncra még nem szereztem be magassarkút, de amilyet ez a lány hord az már túlzás.

- Mit akarsz Tiffany? - fordult kelletlenül kedvesem a lány felé.

- A párok listáján nincs a neved mellé írva ki a párod és bártorkodtam oda írni a nevemet. - Shawn kikerekedett szemekkel nézett a műszőke lányra.

- Hogy mit csináltál?

- Én leszek a párod! - ujjongva tapsikolt. - Hát ez nem nagyszerű?

- Nem!

- Most meg mi a baj Shawnei? - simított végig a fúi karján, aki erre elhúzódott és jobban ölelt.

- Izabell a párom, nem te! Ezt a tanárok tudták, csak azért nem volt Iza neve ott, mert még meg kellett őt győzni! - nézett le rám mosolyogva. - Ugye kicsim?

- Igen. - simultam az oldalához, Tiffy a szemeivel már rég kinyírt volna.

- Ahogy látom nem állod az egyezségünket Izabell, nem volt elég a múltkori verés? Többet akarsz? - ijedten tekintettem az előttem álló szőke ciklonra, a támadása óta fáj minden lépés, nem tudok hason aludni, az oldalam állandóan hasogat és vissza kell mennem holnap egy ellenőrzésre. Magyarán nem akarok újabb ilyen kirohanást ezért el akartam lépni Shawn mellől, amit Tiffy győzedelmes mosollyal figyelt, de arra nem számítottam, hogy Shawn a derekamnál fogva egy helyben tart.

- Te bántottad Izabellt? - sziszegte kedvesem összeszorított fogakkal. - Mit ártott neked?

- Folyton útban van én csak megmutattam neki a helyét igaz kicsi Izabell? - vicsorgott rám, mint egy ragadozó a zsákmányára. Behúzódtam Shawn védő karjai mögé. - Gyáva.

- Ne beszélj így róla, ha nem is ismered! - vágott vissza a fiú.

- Mintha te ismernéd.

- Nem ismerem még teljesen, de szeretném ismerni! - nyugtatóan simogatta az oldalamat, amíg én mélyeket szippantottam férfias illatából. Tiffany mérgesen meredt rám majd egy szó nélkül sarkon fordult és megragadta Nash kezét és közölte vele, hogy ő lesz a párja, a fiú kétségbe esetten lesett Shawnra, aki egy mosoly keretében megrántotta a vállait. Karjaival szorosan tartott, úgy tekintett le rám. - Nem fogom hagyni, hogy többet bajod essen. Tiffy nem bánthat többé.

- Nem tudsz mindentől megvédeni. - suttogtam a mellkasába, hogy ne hallja meg.

- Megpróbálni megpróbálhatom. - nyomott egy puszit a fejem búbjára. - Gyere kezdjük a táncot.

Gyengéden megfogta a kezemet és a terem közepén kezdtünk eltáncolni a tanár irányítása alatt. Shawn figyelmesen forgatott, óvatosan bánt velem, de közben nem hagyta, hogy az irányítás véletlenül is az én kezembe legyen, megtartotta a férfi szerepét. Keze néha elkalandozott, de rögtön tudta hol a helye, amint a lábára léptem, ő pedig értetlen arccal nézett rám mit tett, amiért ezt érdemelte. Ilyenkor egy apró puszit adtam a szájára,mire ő elvigyorodott, mint egy nagy óvodás. Az óra végére fáradtan rogytam az öltöző padjára, hogy átvegyem a ruháimat, az öltöző előtt Shawn várt hanyagul a falnak dőlve, meglátva engem szélesen elmosolyodott. Hatalmas mancsait az én kicsi kezem köré fonta és kéz a kézben mentünk ki a nagy fekete Rang Rovar-hez, udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, hogy be tudjak szállni.

~ Shawn szemszöge~
Izabell bátorsága meglepett, ahogy a keze a fenekemen csattant, igaz alig ismerjük egymást, de meg van köztünk a szikra. Ez a lány akiért megbolondulok minden nap egyre többet mutat magából, a hangját nem értem miért titkolja hiszen gyönyörű. Egyben számomra nagyon ismerős, minrha már hallottam volna valahol korábban, de nem tudok rájönni, hol.

- Mizu Shawn? - csap vállon Nash. - Hogy állnak a dolgok?

- Te meg miről beszélsz? - nézek rá zavartan.

- Istenem! - csap a homlokára. - Megfeketetted már a kis ribancot?

- Nem! - kezdtem dühösen tiltakozni. - És ne merd még egyszer szidni!

- Csak nem bejön neked a kis tehetségtelen szuka? - nevet gúnyosan. - A Nagy Shawn Mendes talán szerelmes egy kis mezőföldi lányba?

- Te nem ismered! - csattanok fel mire ijedten abba hagyja beszédet. - Több tehetség van a kisujjában, mint a te egész testedben! Nem egy senki elég keményen nevelik és nem a pénzre mmegy, mint ti azt többször is állítotátok. Nincs rá szüksége a szülei milliomosok! - kiakadásomat csendben nézték nem merte hang elhagyni a szájukat. Miután kiosztottam őket bevigaroztam a terembe és leültem a helyemre. Izabell kottákat olvasot, láttam rajta, hogy töri a fejét, hogy mi bajom lehet, de nem tudhatja, hogy engem mardos a bűntudat. Csak egy fogadás miatt vagyok veled, de mára ez teljesen megváltozott. Vele akarok lenni, őt akarom, azt akarom, hogy majd a feleségem legyen és tőle legyenek a gyerekeim. Szeretem őt.

Az meglepett, hogy óra közben a kezét a combomra tette, de nem zavart. Viszont amit utána tett az kiverte nálam a biztosítékot, az apró kezeivel ahogy kényeztetett, ha nem az osztályban lettünk volna ott helyben tettem volna magamévá. De a vágyamra rátett egylapáttal, amikor erótikusan elkezdte leírni a csatát, azt hittem ott megyek el a nadrágomban. Ha ilyeneket csinál akkor nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni magamat türtőztetni... annyira vágyok rá.

~ Izabell szemszöge~

Csendben ültünk egymás mellett, amikor a rádióban egy számomra ismerős dallam ütötte meg a fülemet, Shawn dala a Mercy szólt, amit nekem énekelt. Oda akartam nyúlni, hogy hangosítsak, de összeütköztek az ujjaim Shawnéval, aki adót akart váltani.

- Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.

- El kapcsolok, gondolom nem akarod hallani az én dalomat. - mondta szomorúan. - Te is éppen nyúltál.

- Igen, mert hangosítani akartam. - magyaráztam vigyorogva majd felcsavartam a hangerőt, Shawn meglepetten pislogott rám, de gyorsan rendezte a vonásait és szórakozottan kezdte énekelni önmagával a Mercy-t.

- You've got a hold of me, Don't even know your power... - a mennyekben jártam, ahogy a hangját hallgattam. Nem tudom honnan szedtem a bátorságot, de a refrénnél én is csatlakoztam a fiúhoz, aki kikerekedett szemekkel pislogott rám még a torkára is forrt a szó, ezt látva vigyorogva folytattam a dalt.

-Ooh, I'm begging you, I'm begging you ...- énekeltem ki az utolsó hangot, de a zene is abba maradt, viszont a hangot kitartottam, levegőt kapkodva dőltem vissza az ülésbe Shawn szótlanul nézett engem. - Ennyire rossz volt?

Kérdeztem félve, Shawn válasz helyett ajkaimra tapadt és derekamnál fogva húzott magához közelebb, kicsatolta a biztonsági övemet és semmi fajta erőfeszítés nélkül átemelt az ölébe. Kezeimet automatikusan a nyaka köré fontam és hátulról beletúrtam göndörödő fürtjeibe, mire belenyögött a csókunkba és a fenekemet erősen megmarkolta, ettől picit megugrottam az ölében. Kezei elkezdték felfele tolni a szoknyám könnyű anyagját ezzel felfedve vele csupasz combjaimat, amitől láttam Shawnon, hogy vad vágy gyúlt a szemében. Ajkit újra az enyémek ellen vetette be és most én sem fogtam vissza magamat, a csók csatánkban észre se vettem, hogy elkezdtem mozgatni a csípőmet, a mozdulat sorozatot Shawn állította le, erősen hozzá nyomot dudorodó férfiasságához, mire egy apró nyögés hagyta el a számat.

- Szeretlek Izabell, de ha itt nem hagyjuk abba te a kocsiból szűzen nem fogsz kiszállni, de talán még járni se fogsz tudni. - tekintette fogságba ejtette az enyémet, ahogy komolyan és megfontoltan mondott minden szót.

- Rendben. - leszegett fejjel másztam vissza a helyemre, teljesen megszégyenülve éreztem magamat, képes voltam ilyet csinálni, magamra se ismerek ez nem én vagyok. Én nem ülök egyszerűen egy fiú ölébe és miért vágytam arra, hogy ne hagyjuk abba azt amit elkezdtünk. Istenem teljesen kifordultam, énekeltem Shawn előtt és nem csak pár hangot hanem egy egész dalt. Arcomat szégyenkezve temettem a tenyereim közé, de egy puha érintést éreztem a csuklómon, amitől kicsit megugrottam, Shawn aggódva tekintett rám.

- Mi a baj kicsim? - simogatta az arcomat gyengéden a becenevemet hallva kétségek suhantak végig rajtam.

- Szégyellem magamat, el sem tudod képzelni mennyire röstellem amit tettem... - kezdtem szabadkozni, de Shawn le állított.

- Te meg most miről beszélsz?

- Az előbbiről.

- Azt miért szégyenled?

- Mert egy könnyűvérű ribancnak tűnhetek, aki szereti kéretni magát. - Shawn egy hatalmas sóhaj kíséretében idegesen dörgölte a halántékát.

- Tiffy beszélte tele a fejedet, ugye? - kérdezte, mire én szégyenkezve lehajtottam a fejemet. - Szóval igen. Mit mondott? - szótlanul ültem mellette nem mertem megszólalni. - Izabell mit mondott neked az a kurva, hogy elhitted. Segíteni akarok, de így nem tudok.

- Azt mondta, hogy neked egy tapasztalt lány kell aki tudja mi is kell neked, aki tudja,hogyan kell téged kielégíteni és én nem vagyok semmire való. Csak egy kis senki vagyok. - hadartam el idegesen.

- Kedvesem. - fogta meg az államat és magával szembe, hogy szemeibe nézek, amikben pillanatok alatt elvesztem. - Engem nem érdekel mit mond azaz utca sarki, nem vele vagyok hanem veled. Ha tapasztaltabb lány szeretnék nem veled lennék, de én veled vagyok. Engem nem érdekelnek más lányok csak te, veled vagyok és veled akarok csak lenni, ameddig csak lehetséges.

Arcomat gyengéden simogatta mondandója közben és végig a szemembe nézett, én nem bírtam elszakítani tőle a tekintettemet, megbabonázott a két gesztenye színű szempár. Elérzékenyülve adtam apró csókot szájára, amit ő elmélyített vigyorogva váltunk el egymástól.

- Szerintem itt az ideje bemenni, mert Andrew azt sem tudja már, hogy merre lehetek. - nevetett fel jókedvűen.

- Te most miről beszélsz?

- Itt vagyunk a rádióállomásnál. - szemöldök ráncolva néztem rá. - Ma mondtam neked, hogy eljössz velem egy rádiós beszélgetésbe.

- Én ezt elfelejtettem. - nevettem el magamat kínosan.

- Ezért vagyok itt én. - adott egy puszit és bevezetett az épületbe. Egy magas férfi jött elénk Shawnnal kezet fogott majd elirányított minket a lifthez, csendesen álltunk egymás mellett én Shawnt figyeltem a hatalmas tükörben, ami a lift falára volt erősítve, ő a plafonon lévő reklámokat nézte. A lift csilingelve állt meg a hatodikon, kilépve a felvonóból egy férfi sietett felénk, füléhez szorított telefont fújtatva nyomta ki.

- Végre méltóztattál ide érni fiam. - hordja le Shawnt. - Az interjú tíz perc múlva kezdődik, te pedig csak most érsz ide!

- Nyugi Andrew itt vagyok időben, nem késtem el. - beszélt a férfihez nyugodtan kedvesem. - Először had mutassam be neked Izabellt. A barátnőmet.

A férfi kettőn között kapkodta a fejét összeszűkített szemekkel és furcsa kifejezés ült ki az arcára. Rosszat sejtettem, ha valaki így méreget, akkor valami baj van.

- Te tényleg Shawn barátnője vagy? - fordul felém.

- Igen. - dadogom idegesen. - Talán probléma?

- Dehogy! - nevet fel boldogan. - Csak nem tudom elhinni, hogy ennek a tökkelütöttnek barátnője van. - mutat vigyorogva a mellettem álló Shawnra, aki szemet forgatva tette a kezét a csípőmre, így magához vonva. - De viccet félre téve, mennyit fizetett neked, hogy elvállald a barátnő szerepét.

- Se mennyit. - rázom a fejemet és szomorúan pillantok az engem ölelő fiúra, aki bánatomat észre véve apró csókot adott a számra.

- Szóval ezt tényleg nem kamu? - kérdez rá félve Andrew a kis jelenetünk után, nyilván bűntudata van azért mert ilyet feltételezett rólam, hogy megvettek.

- Nem kamu. - válaszol Shawn helyettem. - Izabell tényleg a barátnőm.

- Oh, bocsánat az előbbiért, amit mondtam... - kezdett szabadkozni Andrew, de leállítottam.

- Nincs semmi probléma, megértem, hogy furcsa egy olyan lányt látni Shawn oldalán, aki egy név nélküli senki. - mosolyodok el kedvesen. - Megértem, ha nem látnak szívesen, akkor elmegyek.

- Micsoda? -kapta fel erre a mondatomra a fejét mellettem Shawn. - Nem mész te sehova! ű

- Így van! - vágta rá a fiú menedzsere is. - Úgy van Shawn beírva az interjúra, hogy lesz vele plusz egy fő. Itt kell maradnod várták a te érkezésedet is.

- Biztos nem fogok zavarni? - kérdem félve.

- Nem fogsz! - vágták rá egyszerre, mosolyogva követtem őket a hangszigetelt szoba felé.

- Shawn úgy értesültünk most egy gimnazista ének versenyen leszel zsúri. Igaz ez? - már félórája megy az interjú én itt ülök egy kanapén és onnan figyelem Shawnt, aki velem szembe foglalt helyet, így rám tud látni. Idáig nem kérdeztek tőle semmi különöset az új albumáról kérdeztek és játszottak vele egy kvízt, most az iskolával és az új dalával kapcsolatban kérdezgetik.

- Igen igaz. A kiadóm szervezi a versenyt. - helyesel kedvesem.

- És az új dalodat a Mercyt ennek a versenynek a keretein belül írtad?

- Nem. - rázza meg a fejét nevetve. - Azt egy számomra különleges személynek írtam. - kacsint rám, amitől pír szökött az arcomra.

- Az gondoltuk a dalszöveg alapján elég nehéz kapcsolat lehet vagy lehetett. - magyarázott a fiatal srác.

- Nehezen indult ez a kapcsolat és mindig megy ez a belerázódás. - mosolyodik el Shawn, a mondatója közben végig az én szemembe néz néha pillant a rádiós srácra.

- Szóval összejöttetek azzal a lánnyal, akiről a dalod szól?

- Igen, a barátnőmnek tudhatom. - vigyorodik el szélesen. - Nála jobb barátnőt nem is kívánhatnék.

- Mesélj róla egy kicsit, ha ő nem bánja, mivel kedves hallgatóságunk itt ül Shawn Mendes titokzatos barátnője. - húzogatja a szemöldökét. - Hallgatlak Shawn.

- Izával a megismerkedésünk nem volt zökkenő mentes...

- Ezt, hogy érted? - kérdezett bele kíváncsian.

- Sokat veszekedtünk egymás agyára mentünk és az egyik nap megsérült tesi órán, akkor én segítettem neki haza menni. A dalban is írtam, hogy csapd rám az ajtót, na ő ezt megcsinálta. Utána napokig nem járt iskolába és vittem neki a házit talán ott kezdetem elérezni, hogy tetszik. Tetszett, hogy rám volt szorulva a segítségemre, erősnek akarta mutatni magát, hogy nincs semmi baja, de láttam rajta a gyötrődés. Most erősnek akarja magát mutatni pedig annyira védtelen, szeretem amikor mosolyog és olyankor a szemei csillognak. Mellesleg énekelni is tud, ami olyan, mintha angyalok dalolnának, ott éreztem, hogy a tökéletes nekem. - fejezi be a monológját Shawn.

- Váó, ez érdekes volt. - mosolygott a műsorvezető. - Az ifjú hölgy mit fűz ehhez?

Fordítja felém a mikrofont a srác, de én csak lesokkolva meredek Shawnra aki elégedetten fürkészi az arcomat.

- Én...én... nem tudok mit mondani. - felelem dadogva.

- Ilyen vallomás után én sem tudnék mit mondani.- nevet fel a műsorvezető.

- Én igen! - kiált fel vidáman Shawn.

- Mit? - kérdez rá a srác kíváncsian. Én már látom Shawn szemében mire gondol és az én arcomból a piros szín azonnal fehérre vált, az ajkaim elválnak egymástól döbbenetemben. Vesztettem.

- Három - kettő baby nyertem!