~Shawn szemszöge~
Nem hiszem el! Még mindig sok alatt vagyok Izabell igent mondott! Több, mint egy hónapja fűzőgettem és végre megadta magát nem tudom elhinni. Teljesen magába bolondított ez a lány az érintésével, a csókjaival, a lényével, fájdalmat éreztem ha nem láthattam. Áldom az eget, hogy belementem ebbe a fogadás dologba Izabell egy kincs és nem akarok senkivel sem osztozni rajta. De meg kell csinálnom ezt a rohadt fogadást, hogy ne tegyem tönkre a karrieremet, de Izabell nem tudhat erről semmit.
Ma viszont az meglepett, amikor a bátyja betoppant, Izabell mintha megijedt volna és minél előbb elakart tüntetni. Féltem ott hagyni a testvére szinte remegett a dühtől és húzni akartam az agyát azzal, hogy Izát megcsókoltam. Damienen láttam, hogy nem nagyon kedvel, mintha tudna rólam valamit, annyira ellenségesen esett nekem. Iza gondolatára hatalmas mosoly kerekedett az arcomra én szólíthatom a barátnőmnek és nem más én foghatom a kezét, csak én csókolhatom. Vigyorogva szinte szökdécselve mentem haza felé, szóval ilyen érzés szerelmesnek lenni furcsa dolog. Az futott végig az agyamon, hogy holnap találkozok Izával sőt ma este fel is fogom hívni.

- Megjöttem! - kiáltottam el magamat, ahogy haza értem lélekben már felkészültem egy hatalmas lebaszásra szüleimtől. Nem is kellett sokat rá várnom pillanatok alatt megjelent anya a konyhából, apa a nappaliból.

- Shawn Peter Raul Mendes hol a jó francban voltál eddig? Halálra aggódtam magamat miattad! - sétált hozzám anya és kezébe vette az arcomat forgatni kezdte hátha van rajta valamilyen sérülés.

- Anya jól vagyok! - nevetve emelem el a kezeit az arcomtól. - Sőt majd kicsattanok olyan jól vagyok!

- Ebben egy lány van. - mosolyodott el apa.

- Igen! - bólogattam lelkesen.

- Lány? - nézett rám anya értetlenül. - Milyen lány? Én nem tudok semmilyen lányról.

- Az a lány az akiről beszéltél? - pillantott rám felelősség teljesen apa, csak neki beszéltem Izabellről. - Mi történt?

- És hol voltál az éjjel? - szegezte le a anya.

- A barátnőmnél voltam. - vigyorodtam el szélesen anya szinte visítva ugrott a nyakamba.

- Oh, a pici fiamnak barátnője van. - von csont roppantó ölelésbe anya.

- Most már el árulhatnád drága fiam ki is az a szerencsés hölgy. - veregette meg a vállamat apa.

- Izabell Blackwell.

- Blackwell? - döbbenten kérdeztek vissza mind a ketten. - Az ügy véd Blackwell páros a szülei?

- Igen. Miért? - lépkedtem a konyhába.

- Semmiért csak jó tudni, hogy kivel vagy az előző barátnőid nem voltak rád valami jó hatással. - felette anya nyugodtan. - Olyan jó téged boldognak látni.

Mosolyogva öleltem meg a szüleimet és a tanulásra hivatkozva felmentem a szobámba, de csak azért, hogy felhívjam Izabellt. Gyorsan kikerültem Aaliyah szobáját mielőtt még ő is kérdőre vonna merre voltam, mivel tegnap ő látta, hogy itthonról elmentem a klubba és hogy tartsa a száját le kellett fizetnem és még nem adtam oda neki a pénzét. Már a szobám ajtajában tárcsáztam Izabell számát, de rögtön kinyomta bizonyára dolga van ezen ne fogok akadékoskodni, biztos visszahív ha ráér. Tanultam egy kicsit a holnapi napra, majd anya szólt, hogy vacsora fáradtan vánszorogtam le az emeletről, az asztalnál az egész család ott ült,

- Hallom becsajoztál Shawnie! - csengett húgom kacagó hangja.

- Neked is szia húgi! - borzoltam össze a haját.

- Hé! - kapott a fejéhez, hogy megigazítsa a madár fészket a fején. - Ezt még vissza fogod kapni!

- Hiszem ha látom! - kuncogtam testvérem mű hisztijén.

A vacsora szokásosan telt nem is figyeltem miről beszéltek, a gondolataim folyton Iza felé terelődtek, így csak testben voltam jelen családom körében. Egy gyors fürdő után újra megcsörgettem kedvesemet, kedvesem olyan jó kimondani ezt, de most sem vette fel ettől kicsit ideges lettem.

~másnap~

Idegesen doboltam a kocsim kormányán, itt ülök a suli előtt félórája és várok Izabellre, hogy jöjjön. Hirtelen befordult a sarkon a fekete telepjáró én abban a pillanatban kipattantam a helyemről, hogy kedvesem elé menjek, de az autóban megláttam Damient is aki elégé intenzíven beszélt Izához, a lány csendesen hallgatta és bólogatott. Adott egy gyors puszit testvére arcára majd kiszállt, táskáját igazgatta de még nem vett észre, elé sétáltam.

- Hova a csudába tettem? - morgolódott Iza. - Ezt nem hiszem el...

- Mit keresel gyönyörűm? - karoltam át a lányt, aki érintésemre megmerevedett, egy puszit akartam adni az arcára de elhúzódott értetlenül néztem rá.

- Jó reggelt Shawn! - felelte gépiesen.

- Mi a baj Izabell? - kérdeztem kíváncsian miközben elindultunk befele az első óránkra.

- Semmi. - vágta rá gondolkozás nélkül.

- Akkor jó! - vigyorodtam el és összekulcsoltam az ujjainkat. Apró keze elveszett az én nagy mancsom között, olyan kellemes puha a bőre, tekintettemet végig vezettem rajta egy egyszerű fekete szoknyát viselt, fehér pöttyös piros blúzt és egy fekete magassarkút, haját hagyta egyszerűen lehullani a vállára. Most sem fedte sok smink az arcát, de egy sötét folt szúrta a szememet a nyakán.

- Nem fáj? - simítottam meg a szívás nyomot amit tegnap csináltam, ahogy körém fonta formás lábait, ahogy éreztem teste melegét, lágy csókjait. Istenem, már megint felizgultam.

- Nem. - szólalt meg szűken és a haját előre hajtotta, hogy takarja azt a bizonyos foltot.

- Miért takarod el?

- Mert nem akarom, hogy mások lássák olyan megalázó. - suttogta mereven a földet nézve.

- Miért lenne megalázó?

- Azt fogják hinni, hogy lefeküdtem veled, hogy csak... - itt elharapta a mondatot.

- Hogy csak?

- Semmi hagyjuk Shawn! - rántotta ki a kezét a kezemből.

- Izabell...

- Mondtam, hogy hagyjuk! - csattant fel idegesen és gyorsabban szedte a lábait. A nap további részében hozzám sem szólt, vagy levegőnek nézett ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a nagy szünetben beszélek vele. A szünet előtti órám ének, amin valamiért Izabell nem volt ott remélem nem ment haza, hanem csak nem volt kedve bejönni. Ahogy kicsengettek úgy pattantam fel, mintha szögben ültem volna rohantam megkeresni szívem választottját, a szekrényénél találtam meg a könyveit pakolgatta.

- Izabell beszélhetnénk? - álltam egyik lábamról a másikra idegesen.

- Nem ér rá? - fordult felém kelletlenül.

- Nem! - vágtam rá és karon ragadtam és az eldugott terem felé kezdtem húzni, az ajtón behúzva azt becsuktam utánunk. - Mit akarsz Shawn?

- Mi bajod?

- Semmi!

- Ne hazudj nekem, rám se nézel! Mit műveltem? - fogtam meg a kezét, de nem tűrte az érintésemet.

- Neked Shawn csak egy jó numera kell egy forró éjszaka. Nem pedig én! - vágta a fejemhez.

- Te meg miről beszélsz? - néztem rá megrökönyödve.

- Damien tegnap felnyitotta a szememet a magad fajta fiúkról! - a mellkasomat bökdöste a mutató ujjával. - Te csak kihasználni akarsz és nem szeretsz csak hitegetsz!

- Ez nem igaz szeretlek! - próbáltam átölelni, de elhátrált tőlem.

- Ennek a kapcsolatnak vége Shawn, el sem szabadott volna kezdődnie! - felelte halkan. - Nem vagyunk egymáshoz valók!

- Izabell kérlek, ne hagyd, hogy a bátyád befolyásoljon! Én szeretlek!

- Sajnálom Shawn ez nem fog működni közöttünk. - mutogatott kettőnk között.

- Miért teszed ezt velem? - összetörten meredtem a lányra akai elrabolta a szívemet. - Izy kérlek.

Ahogy ezt a mondatot kimondtam, mintha lángolt volna a szeme és a keze az arcomon csattant, a szemében könnyek gyűltek, remegett kicsiny teste és rémülten hátrált, ahogyan rájött mit tett. Tettem felé egy lépést, de rettegve hátrált ezt addig játszottuk, amíg teljesen a falhoz nem simult kétségbe esetten tekingetett össze vissza merre találhat kiutat. Sarokba szorult, kezeimmel megtámaszkodtam a két oldalán.

- K-kk-kérlek ne bánts! - húzta össze magát és kezeit az arca elé tette ezzel védve magát, meglepetten pillantottam rá és gyengéden megsimítottam az arcát mire egy aprót összerezzent.

- Én soha nem bántanálak kedvesem. - simogattam óvatosan az arcát, amit kövér könnycseppek áztattak. - Én szeretlek és soha többet nem emelnék rád kezet.

- Ő is ezt mondta. - szólalt meg szipogva.

- Ki? - tettem a csípőjére a kezemet.

- Senki.

- Izabell mit titkolsz? - kerestem tekintetét, hogy a szemébe nézhessek, de került.

- Semmi olyat, ami rád tartozna.

- De igen, hiszen a barátod vagyok!

- Nem vagy az és nem is leszel!

- Ezt hogy kell értenem? - döbbenten néztem rá.

- Mától semmi közünk egymáshoz! - bújt ki a karjaim közül. - Ég veled Shawn.

Elkeseredetten néztem távolodó alakját, a közelemben lévő széket indulatból felborítottam, feldúltan mentem ki a folyósora, hogy mehessek a következő órámra, de a szemem megakadt egy beszélgető pároson. Akkor borult el igazán az agyam Izabell Justennal beszélt, a fiú lágyan simított végig a barátnőm, az ÉN barátnőm karját, nálam itt szakadt el a cérna. Dühösen rontottam a beszélgető párosnak egyből Justinnak.

- Mit képzelsz magadról! - kiabáltam el magamat. - Hogy mered fogdosni a barátnőmet!

- A barátnődet? - Justin kérdőn pillantott Izára.

- Én ...- kezdte Iza de félbe szakítottam.

- Igen a barátnőm és nem nagyon szívlelem, ha mások fogdossák! - ragadtam meg a fiú gallérját.

- Shawn hagyd abba mindenki minket néz. - tette a kezét a hátamra Izabell, az iskola diákjai körénk gyűltek és érdeklődve figyelték az eseményeket, kedvesem érintésétől, mintha kicsit megnyugodtam volna. - Kérlek hagyd békén Justint mi csak beszélgettünk.

- Persze annak idején mi is csak beszélgetéssel kezdtük. - sziszegtem a fogaim között, miközben elengedtem a szőke fiút. - Többet ne lássalak meg a barátnőm közelében!

- Ezt miért kellett Shawn? - fordult felém idegesen Izabell.

- Meg akartam mutatni mindenkinek, hogy te az enyém vagy! - a hajához nyúltam és rálátást engedtem a szívás nyomra a nyakán. - És ezzel szeretném megmutatni mindenkinek,hogy kihez is tartozol.

- Én nem vagyok egy tárgy Shawn és nem tudom, hogy akkora az agyad, mint egy borsó vagy ilyen lassú a felfogásod? - sziszegte mérgesen. - Nagyából öt perce mondtam el neked, hogy közöttünk nem lehet semmi!

Szikrázó szemekkel néztem az ártatlan barna szempárba, se szó se beszéd nélkül dühösen vágtattam ki az iskola épületéből és a kocsimba ülve meg se álltam hazáig. Idegesen vágtam be magam után a kocsi ajtaját, a házba is szó szerint berontottam, remegtem olyan düh fogott el a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet. De a kezem annyira remegett, hogy nem bírtam megtartani a poharat hangosan tört össze a padlón, de itt nem álltam meg, amit találtam azt törtem zúztam. A konyha úgy festett, mint egy csata tér, fájdalmasan lerogytam a konyha pult mellé és hátamat neke vetettem.

- Uram Isten Shawn mit műveltél? - rázta meg a ház csendjét anya rémült hangja, de ahogy meglátott a földön ülni az arcomat a kezeim közé temetve oda sietett hozzám. - Mi történt kisfia?

- Kidobott. - a hangom erőtlenül csengett. - Izabell meggondolta magát.

- Micsoda? Ezt nem értem. - anya zavartan simogatta a fejemet, miközben átölelt ha így látnának a többiek biztos kinevetnének, hogy egy anyám asszony katonája vagyok.

- Izabell közölte velem, hogy nem való hozzám.

- De miért mondta ezt?

- A bátyja bizonyára tele beszélte ilyen hülyeségekkel a fejét. - mondtam csendesen. - Azt mondta csak egy jó numerát akqrtam magamnak az estére. De ez nem igaz én szerelmes vagyok.

- Kisfiam pont te tudhatnád milyen is egy nagy testvérnek. - kérdőn néztem szeretett édesanyámra. - Ne csinálj úgy mintha nem tudnád!

- Pedig halvány lila gőzöm sincs miről beszélsz.

- Amikor Liyah haza hozta az első barátját te meg fenyegetted a srácot ha egy ujjal is bántani meri a húgodat nemző képtelenné teszed. - válaszolta vigyorogva.

- Ja arra emlékszem. - nevettem el magam. - Utána megöleni se merte Liyaht.

- Így szeretnélek látni fiam mosolyogva nem a béka segge alatt. Bizonyítsd be Izabell bátyjának, hogy tudsz vigyázni rá és nem bántod. - lelkesített anya. - Shawn mikor adtál fel bármit is? Soha annak idején énekelni akartál és most ez a munkád. Ha tényleg szereted ezt a lányt nem hagyod el menni harcolsz érte.

- Igazad van anya köszönöm. - adtam puszit az arcára. - Be fogom bizonyítani a Blackwelleknek, hogy Izabell igen is hozzám való!

- Na ez a beszéd ilyen az én Shawnom! - nevetett anya.

- Köszönöm, hogy segítettél.

- Ez a dolgom, nagyon szeretlek bármi is történjen. - ölel szorosan magához. - De most szépen össze takarítod ezt a rumlit amit csináltál és holnap elmész és veszel új tányérokat, mivel pont a legszebbeket sikerült összetörnöd.

- Oké holnap veszek újakat.

- És láss neki a takarításnak.

- Nem segítesz? - döbbenten álltam a konyha közepén.

- Te csináltad a rumlit te takarítod el én addig el megyek a húgodért az edzésre, mire haza jövünk csillogjon minden! Szia kicsim! - lépet ki az ajtón.

Gondolataimban elmerülve láttam neki a takarításnak, hogyan kellene vissza hódítanom Izát. Ő nem egy átlagos lány, hogy egy csókor rózsával és csokival megbékéltessem, nem ő ennél többet érdemel, de mit? Talán elvihetném valahova, de az sem jó ennél valami sokkal ütősebb kell. Egy dal. Igen írok neki egy dalt, igaz amióta rájöttem, hogy több érzelmet táplálok iránta, nem pedig azt a kezdeti gyűlöletet rengeteg dalszöveg fonodott az elmémben. Néhány dallamot már lejegyzeteltem a noteszomba csak dallam kell hozzájuk és készen is vannak. Ez lesz a megoldásom, így fog vissza fogadni! Az ötlettől felpörögve gyorsan befejeztem a takarítást és leültem a zongora mellé és elkezdtem a dalon dolgozni bele adtam mindent. Azt akarom hogy ez szívből szóljon érezze, hogy szeretem és ezt csak neki írtam.

Szerintetek melyik dalt írja Shawn Izabellának?

Sziasztok ez lenne az új rész nem valami esemémy dús és izgalmas sajna nem volt idő írni és valahogy nem tudtam úgy fűzni a szavakat ahogy kellene ezért BOCSÁNAT.
Jövöhéten jön az új rész.
By Elizabeth Stone