~Izabella szemszöge~

Megbolondít ez a fiú! Ide jön minden nap és minden nap bepróbálkozik, hátha egyszer vevő leszek a piszkos kis játékaihoz, de mindig csalódottan kellett távoznia. Az egy hét otthonlétet magamra fordítottam, az arcomról eltűntek a csúnya lilulások végre ugyan úgy festek, mint előtte. Shawn az iskolában is próbálkozott, de ott is sikertelenül és nem adom be olyan könnyen a derekamat, tudom, hogy csak át akar verni, ki akar használni és én ezt nem hagyhatom. Egyszer már eljátszotta velem ezt egy fiú és miatta jöttem el Los Angelesből. De ez egy másik történet egy számomra fájó pont, viszont ebben is az a lényeg, hogy Shawn rá emlékeztet, és ezért nem bírok megbízni benne, valahogy ez az egész helyzet nagyon hasonlít hozzá.

Egy hónap telt el az agyrázkódásom óta ideáig volt felmentésem ma újra be kell állnom a tesi órákra és előre félek, már a betegségemet követő első napon Tiffany nekem esett, hogy mit képzelek, hogy Shawn elvitte nekem a leckét. Csendben tűrtem sértő szavait jobbnak láttam nem visszaszájalni, nincs kedvem többet hiányozni és több sérülést szerezni. Plusz nem festene jól a Black Rosesban egy összevert énekes, így is vannak ki eséseim, amit Jessy megért, mivel tudta mi bajom. Nem akartam cserben hagyni a klubot, így amint felépültem újra munkába álltam, a színpadon éreztem menyire is hiányzott nekem a rivalda fény. Egy dolog ott sem hagyott nyugodni, vagyis inkább valaki, Shawn. Minden este ott ült a galérián és engem nézett, mint valami megszállott, többször is elhatároztam, hogy beszélek vele a fellépések után, de nem mertem oda menni nehogy felismerjen.

Idegesen léptem a tornaterembe a többiek már rég bent voltak, félve kerestem meg a helyemet a sorban a tanár még nem ért be. Éreztem magamon a többiek tekintetét, hajamat kezdtem csavargatni, hogy lenyugodhassak, ekkor meleg kezek fonódtak a derekam köré ijedten ugrottam egyet, erre a karok erősebben öleltek.

- Nyugi csak én vagyok. - suttogta a fülembe Shawn. - Annyira feszült vagy had segítsek rajtad.

Forró leheletétől kirázott a hideg, amit egy mosollyal nyugtázott, hogy ilyen hatással tud lenni rám, de ki akartam bújni öleléséből, viszont ezt nem hagyta apró puszikat hintett a nyakamra.

- Shawn kérlek, mindenki minket néz! - lökdöstem a mellkasát, hogy engedjen el végre és hagyja abba, de mintha meg se hallotta volna.

- Nem érdekel. - folytatta ott, ahol abba hagyta.

- Shawn! - próbáltam meg kibújni öleléséből. - Shawn kérlek én...

- Izabell nem itt kell kurvulni, máshogy is lehet pénzt szerezni, és ha nincs jobb megoldás csak ez, akkor se az iskola közepén. - nevetett gonoszul Tiffy, én vörösödve hajtottam le a fejemet, legszívesebben kisétáltam volna a teremből, de nem tehetem meg. Lefejtettem magamról Shawn kezeit és elléptem tőle, ő meglepetten pislogott rám, én odébb álltam éppen jönni akart felém a fiú, amikor szerencsémre megjelentek a tanárok? Hogy mi? A tesi tanár mellett ott lépkedett a tánctanár is, ha ezek ketten jönnek, akkor valamit terveznek és rám nézve annak sosincs jó vége.

- Sziasztok, gyerekek! - köszöntek vigyorogva, rosszat sejtek. - Akkor nem is kertelek Miss Tolddal azt gondoltuk, hogy nem sokára itt a téli bál és a tizenegyedik évfolyam táncolni fog. És mielőtt tiltakozni kezdtek, hogy tizenhárom fiú és hat lány van, az alsóbb évfolyamból válogattunk pár aranylábú leányzót.

- Fiúk ti kaptok lehetőséget, hogy most kiválasszátok a párotokat... Igen Izabell? - mosolygott rám Miss Told.

- És, aki nem akar táncolni? - kérdeztem halkan.

- Az egyest kap és neki kell a bál után fel takarítani. - felelte az edző.

- Akkor én nem táncolok! - mondtam határozottan a két tanár ledöbbenve nézett engem.

- Ezt jól meggondoltad Izabell?

- Ige...

- Nem! - vágta rá helyettem Shawn és mögém lépet átkarolta a derekamat. - Táncolni fog!

- Mi? Dehogy! - kezdtem tiltakozni.

- Vegyék úgy, hogy táncol. - vigyorodott el Shawn a tanárok felé, akik furcsállva méregettek minket. - Csak egy kis rábeszélés kell neki és egy olyan ajánlatot is adok neki, amit nem tud visszautasítóan.

- Mégis mit? - fordultam felé érdeklődve.

- Én leszek a párod! - csattant fel.

- Nem!!! - hangos visítás csapta meg a fülemet, amitől kis híján beszakadt a dobhártyám, Tiffany közeledett felém a szemével, ha tudott volna ölni, akkor én már rég halott lennék. - Nem, Shawn az én párom lesz!

- Bocsi Tiffy, de én Izabellt választottam. - fogta meg a kezemet Shawn, a lány csak dühösen tátogni tudott. Közelebb sétált hozzám és a fülembe suttogott, hogy csak én halljam.

- Nem tudom, miért ragaszkodik egy ilyen rusnyasághoz, mint te a suli legjobb pasija, de jegyezd, meg én pokollá teszem neked a minden napjaidat és jobb, ha félsz tőlem, mert nem fogok neked kegyelmezni! Ha viszont békén hagyod Shawnt, akkor egy hajad szála sem fog görbülni. Világos voltam?

- Igen. - leheltem erőtlenül.

- Jól van! - kúszott elégedett vigyor az arcára.

- Jól van gyerekek, mivel ez utolsó órátok ezért elengedünk benneteket hamarabb. - mosolyodott el Miss Told. Mindenki lelkesen futott az öltöző felé, igen nekik az utolsó órájuk, de nekem még van egy énekem Mrs. Rossal, így legalább biztos elfogom kerülni a többieket és főleg Shawnt. Gyorsan átöltöztem és elindultam az ének terem felé, ekkor lépet ki Shawn a fiú öltözőből engem meglátva szélesen elmosolyodott.

- Izabell! - annyira szép a mosolya, ne ilyenre ne is gondolj Izabella, távol kell tartanod magadat tőle.

- Szia Shawn. - köszöntem neki és azzal a lendülettel ki is kerültem, ő viszont elkapta a kezemet és maga felé fordított. - Mit akarsz?

- Arra gondoltam, ha már előbb elengedtek minket nincs kedved velem eljönni egy kávéra? - most randira hívott? Shawn Mendes randira hívott az arckifejezésemet látva elvigyorodott. - Akkor eljössz Izabell?

- Bocsi Shawn, de nekem van még órám. - szomorúan néztem rá lehajtott fejjel kerültem ki a fiút, de ő elkapta a kezemet ismételten.

- Megvárlak! - vigyorodott el kedvesen közben az arcomat simogatta lágyan. - Be is ülök hozzád órára! - még csak az kellene, hogy ott legyen velem, amikor énekelek.

- Nem kell Shawn! De most mennem kell! - idegesen kapkodtam a szememet és neki feszültem a fiúnak, hogy ereszen végre, hogy mehessek. Túl közel tartott magához ebből baj lesz.

- Mi a baj Izabell? - fordított maga felé megláthatta rajtam, hogy zavart vagyok.

- Kérlek, hagyj, mennem kell. - indulni akartam ő viszont nem engedte, szúrós szemekkel néztem rá, Shawn aggódva vizslatta az arcomat, így inkább elfordítottam, hogy ne kelljen ránéznem.

- Izabell? - lépett közelebb és lágyan megsimította az arcomat összerezzentem érintésétől. - Mi a baj? Had segítsek!

- Kérlek, csak engedj, had menjek, mert elfogok késni! - rángattam az engem szorító kezét, Shawn nem foglalkozott a hadakozásommal a derekam köré fonta karjait.

- Iz...- hajolt közelebb hozzám, tudtam mit akar, meg akar csókolni, ekkor lépett ki az öltözőből Tiffy és az utánfutói. Nagyon szerettem volna, hogy Shawn megcsókoljon, de féltem attól, hogy Tiffy mit művelne velem. Megtoltam a mellkasánál Shawnt, hogy hagyja abba, de így jobban magához vont, nem akarta elszalasztani a lehetőségét. Nem szerettem volna bántani Shawnt, de nem hagyott más választást a tenyerem az arcán csattant. Meglepetten kapta a kezét az arcához ahol a tenyér lenyomatom éktelenkedett, ahogy teljesen elengedett futásnak eredtem a zene terem felé, ahol Mrs. Ross várt.

- Áh, Izabell pontosan érkezel, mit mindig. - mosolygott rám kedvesen Mrs, Ross. - Kezdhetjük a skálázást bemelegítésnek és utána elénekeled az órai dalt. Rendben?

- Eléneklem, előbb az órai dal nem kell a bemelegítés menni fog anélkül. - tetem le a cuccaimat idegesen.

- De te mindig be szoktál melegíteni előtte. - nézett rám értetlenül.

- Menni fog. - kezdtem neki a dalnak közben a tanárnő zongorán kísért, Ed Sheeran I see fire című dalát énekeltem. Teljes bele éléssel adtam elő, Mrs. Ross vigyorogva figyelt, majd még elénekeltem pár másik dalt is észre se vettem, hogy lassan egy órája itt vagyok.

- Ez gyönyörű volt, szerintem mára elengedlek elég fáradtnak tűnsz. - pillantott rám a kottái közül, a zongorának dőlve pihegtem a dal után.

- Kicsi fáradt vagyok, nem alszom mostanság jól... - mivel folyton Shawnon gondolkodok és nem hagy nyugodni.

- Akkor menj haza és pihenj egy nagyot. Szép hétvégét Izabell! - hagyott magamra a teremben. Eszembe jutott, ha már itt vagyok, akkor kipróbálom zongorán az új dalomat az otthoni zongorában elszakadt az egyik húr, így nem lehet rajta játszani. A dallam kellemes volt és pont összeillettek a hangok, mosolyogva indultam ki fele a teremből, közben a dalomat dúdolgattam szerintem nagyon jól sikerült. Vigyorogva haladtam a kijárat felé fülemben a fülhallgatón hangosan szólt a zene közben kicsit ráztam a csípőmet, most nem féltem attól, hogy valaki meglát, mivel ilyenkor már senki sincs a suliban csak a portás és a takarító. De nem így volt... Shawnt pillantottam meg az aulában ült és a telefonját nyomkodta, mit kereshet itt? Idegesen kapkodtam a lábaimat nem tudtam kikerülni, mivel a bejáratnál lévő székek egyikén foglalt helyet. Szinte kifutottam az épületből, amikor egy rántást éreztem és kis híján elvágódtam a betonon, de nem így történt két kéz fonódott a derekam köré, ijedten hadakozni kezdtem, de a kezek erősebben szorítottak. Az idegen a nyakamat kezdte apró puszikkal behinteni bennem a vér is meghűlt és egy ismerős illat csapta meg az orromat, mint kőbálvány úgy fagytam meg Shawn ölelésében.

- Izabell... - duruzsolta a fülembe közben lágy csókokat hintett a nyakam vonalára a kezei felfedező útra indultak a testemen, amikor erősebben megmarkolta a csípőmet egy nyögés hagyta el a számat. Éreztem, ahogy mosolyog a csókjai közepette fejemet hátra vetve élveztem ajkai érintését. - Mondtam, hogy megvárlak.

- Shawn...- nem bírtam folytatni megszívta a fülem mögötti vékony bőrt és egy halk nyögés hagyta el a számat.

- Ne itt nyögj nekem, hanem alattam az ágyban. - suttogta a fülemben én meg, mint akit az áram csapott volna meg úgy ugrottam ki a kezei közül. Shawn lemerevedve állt abban a pozícióban, ahogy az előbb voltunk, úgy pislogott rám, mint aki nem hisz a saját szemének, viszont pillanatok alatt rendezte döbben vonásait és közelebb akart lépni.

- Ne gyere közelebb! - emeltem fel a kezemet figyelmeztetően és hátrébb mentem, de ő, mintha meg se allotta volna figyelmeztetésemet jött felém. - Ott állj meg Mendes ne gyere közelebb!

- Mi a baj Izabell? Mitől félsz? - mosolygott ravaszul, ahogy lazán zsebre vágott kezekkel sétált felém. Én pánik szerűen hátráltam és a kocsi kulcsot kerestem a táskámban, ahogy megtaláltam futásnak eredtem a kocsim felé, de arra nem gondoltam, hogy Shawn jön utánam. Igaz megleptem a tettemmel, így később kapcsolt, hogy én leléptem, de nem késlekedett éppen be akartam helyezni a zárba a kulcsot, amikor megremegett a kezem és elejtettem. Rémülten hajoltam le megkeresni, de elkéstem ott forgatta az ujjai között Shawn a kulcsomat, idegesen lépdelt felém, én félve simultam az autó oldalához. Shawn szembe állt velem, a szívem a torkomba dobogott rettegve néztem a fiú mély barna szemeibe, amikben az elfojtott vágy csillogott.

- Mitől félsz? - ismételte meg Shawn az előző kérdését.

- Nem értem mire gondolsz? - tettettem a hülyét pedig pontosan tudtam mire gondol, miért nem tudott eddig még egy csókot sem szerezni tőlem, pedig sokszor volt olyan alkalom, amikor majdnem sikerült neki elcsábítani.

- Tudod te azt jól! - támaszkodott meg két oldalamon kezeivel ezzel sarokba szorított. - Miért menekülsz előlem Izabell?

- Én nem menekülök! - kezdtem hadakozni.

- De igen! - nyomta hozzám testét, hogy már csak egy kicsit kellett volna neki előre hajolnia és megtudna csókolni. - Annyit próbálkoztam nálad, de a tizenötödik alkalom után már nem is számoltam és te mindig vissza utasítottál! - sziszegte idegesen, de inkább tehetetlenül. - Kikergetsz a házból, az orromra csapod az ajtót és megpofozol ha közeledek feléd! Mond miért? Miért menekülsz előlem?

- Mert tudom milyen ember vagy! - vágtam vissza, bár elég gyengére sikerül.

- Akkor mond meg nekem Izabell Blackwell milyen ember vagyok? - a lábaival beférkőzött az enyémek közé, így nem bírtam még véletlenül sem kibújni a karjai között kezeimet a fejem felé fogta, mindent kibiztosított.

- Olyan aki a lányokat csak egy éjszakára tartja maga mellett és csak azért keresi a lányok társaságát mert nem bírja a farkát a nadrágjában tartani! Benned nem lehet megbízni! Kihasználod, hogy te vagy a nagy Shawn Mendes és elvárod, hogy minden lány rögtön a lábaid előtt heverjen! - olvastam be a fiúnak, aki nyugodtan figyelt és amikor befejeztem el vigyorodott.

- Szóval te ilyennek látsz? - nevetett fel jó kedvűen. - Egy szoknya vadásznak, akinek csak a baszáson jár az esze?

- Igen!

- Oh, Izabell te nem ismersz engem! - döntötte homlokomnak az övét.

- Te se ismersz engem!

- Igaz, de én meg akarlak ismerni. - ezzel felkeltette a figyelmemet. - Tudni akarom mire gondolsz, mit érzel, merre jársz. Tudni akarok rólad minden, magam mellett akarlak tudni! Nem bírom nézni, ahogy más fiúk végig mérnek, szét vett az ideg ha más fiúval látlak! Kellesz nekem Izabell! És ezt az alkalmat most nem fogom elszalasztani! - nem bírtam megszólalni Shawn az ajkaimnak esett. Erőtlenül csuklottam volna össze, ha ő nem tart elengedte a kezeimet és a derekamat fogta. Gyengéden tapasztotta száját az enyémnek nyelve bejutásért könyörgött, amit nem akartam engedni neki, de ő bele markolt a fenekembe, hirtelen megugrottam és ekkor bejutást kapott a számba. Lassan magával ragadott a fiú temperamentuma és már nem bírtam magamnak tagadni, hogy fülig belezúgtam Shawn Mendesbe. Ideje beismerni magamnak az érzelmeimet, aminek itt a pillanata. Kezeimet Shawn nyaka köré kulcsoltam és visszacsókoltam, amit ő vigyorogva fogadott, erősebben húzott magához, kezei felfedező útra indultak a testemen, én is így cselekedtem. Ujjaimat végig vezettem a hajában egy picit meghúztam, amitől belenyögött csókunkba, lentebb haladva éreztem a hátán a nagy izmokat, ahogy megfeszülnek az érintésemre, óvatosan levezettem a kezemet a derekára majd mellkasán pihentettem. Ajkai akár a csöppentett méz érintése perzselt nem bírtam ellenállni neki, teljesen elvette az eszemet és ezt szerintem jól tudta. Levegő hiány miatt váltunk el Shawn homlokomnak döntötte sajátját, így kapkodtuk a levegőt, közben egymás tekintetében elvesztünk.

- Szeretlek Izabell! - suttogta ajkaimra vigyorogva, ami engem is mosolygosra késztetett. - És, ahogy látom nem vagyok neked közömbös.

- Nem vagy az, de nem bírok benned megbízni. - fagyott le az arcomról a mosoly, ő kétségbe esetten nézett rám és egyben tehetetlenül, nem akartam bántani szerettem volna vele lenni csak Tiffy szavai jutottak eszembe.

- De, de ...de Izabell. - nyögte ki Shawn, nem bírt szóhoz jutni.

- Sajnálom Shawn. - bele nyúltam a lefagyott fiú zsebébe és kivettem a kulcsot. - Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. - nyitottam ki az autót. - Szia Shawn!

- Izabell kérlek! Nem jelentet neked semmit a csók?

- Shawn én...

- Iz beszéljük meg, nem hagyhatsz csak így itt én kiöntöttem neked a szívemet! Te pedig simán itt hagysz? Nem jelentek neked semmit? - esett kétségbe Shawn, ahogy beszállok a kocsiba, kezével kitámasztotta az ajtót, hogy ne tudjam becsukni.

- Kérlek Shawn mennem kell...- nem hazudtam neki este jelenésem volt a klubban.

- Válaszolj Izabell! - emelte meg dühösen a hangját, idegesen kapkodta a levegőt gyorsan emelkedett a mellkasa, kicsit megijedtem tőle, amit észre vett és finomított. - Izabell ne kínoz...

- Jelentett nekem is valamit. - néztem nagy barna szemeibe, amik a hallottakra felcsillantak fel sem eszméltem és ismét ajkaimnak esett engem eldöntve az ülésen.

- Szeretlek! - leheli ajkaimra közben lágyan cirógatja az arcomat.

- Most már tényleg mennem kell. - toltam el magamtól, de az arcán ismét láttam elrontottam a kedvét. - Sajnálom Shawn, de nem tudom semmisé tenni azokat, amiket tettél velem. Nem birok benned bízni.

- Én szeretném, hogy bíz bennem! Beléd szerettem Izabell Blackwell és magam mellett akarlak tudni! - fogta meg a kezemet.

- Akkor bizonyíts! - ennyit bírtam kinyögni majd elindítottam az autót becsuktam az ajtót és elhajtottam a földig sújtott Shawn mellett. Vágytam rá, utáltam, de ez változott akarom, hogy szeressen csókoljon őt akarom! De amiket mondtam neki a bizalomról így is gondolom azt ki kell érdemelnie. Haza vezettem, ahol a garázsban leparkoltam az órára pillantva futva indultam meg öltözködni késésben voltam.

Lihegve estem be a klubba, ahol a buli már nagyban ment, bár péntek este lévén még nem voltak sokan. A gitárommal a hátamon sétáltam pult felé, ahol reményeim szerint Jessyt találom, de helyette olyannal akadtam össze, akit 100 kilométeres közelemben nem akartam látni. Shawn. A szívem nagyot dobbant, nem bírtam levenni róla a szememet, barna haja összevissza állt egy fekete inget viselt, ugyan olyan színű farmerrel. Csendben vizslattam a fiút az arca minden pontját, amin meggyötörtségest és fájdalmat, kétségbe esést véltem felfedezni. Shawn mögött megpillantottam Jessyt, feltűnés mentesen akartam el menni Shawn mellett, de neki pont akkor kellett oda néznie. Meglátva engem felcsillant a szeme, Istenem felismert futásra rugaszkodtam, amikor hangja erőtlenül csendült fel.

- Bella? - a kezei remegtek, ahogy letette a poharat, amiben arany színű folyadék lötyögött, egy szóval nem volt valami józan állapotban. Dülöngélve indult meg felém hátrálni akartam, de hirtelen, mintha megbotlott volna és majdnem elborult riadtan kaptam utána, rám támaszkodva kapaszkodott. Éreztem, ahogy nehézkesen veszi a levegőt, óvatosan eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek, amik szomorúan és üvegesen kémleltek.

- Shawn? - szólítottam a nevén, ő bágyadtan rám nézet, a szívemet összefacsarta az a világ fájdalmas tekintet. - Shawn mi történt veled, hol vannak Nashék?

Némán mért fel, képzelegve nézelődött, mintha nem is a híres Shawn Mendes állna előttem, itt valami nagyon nincs rendben és ez alá is támasztotta a fiú szavai.

- Téged kereslek! Segítened kell itt ülök fél órája...- kezdi reménytelenül és kezem szorongatja. - Kérlek segíts nekem! - itt ismét elvesztette az egyensúlyát, riadtan fogtam meg mellkasánál, oda kiáltottam az egyik pultos srácnak, hogy segítsen Shawnt az öltözőmbe vinni. A fellépésemig még volt harminc perc, Shawn hangosan zihált a nyakamba, de egy pillanatra se akart elengedni, mintha valami kámfor lettem volna, ami mindjárt eltűnik. A fiút lassan lefektettük a kanapára és megköszöntem a srác segítségét, aki magunkra hagyott minket, öntöttem egy pohár vizet, amit a részeg fiú kezébe nyomtam.

- Idd meg! - parancsoltam rá.

- Nem!

- Ne játsszuk ezt Shawn! - dőltem hátra a kanapén, de valami bevillant, ami biztos sikerülni fog. - Akkor az én kedvemért.

- Egy feltétellel, ha segítesz! - vágott komoly arcot.

- Miben kell segítenem? - toltam a szájához közelebb a poharat, de ő újra el tartotta.

- Ígéred, hogy segítesz? - fogta meg a kezemet forró bőre égette az enyémet, tekintette a lelkemig hatolt.

- Segítek! - leheltem ő pedig rögtön lehúzta pohár vizet, de így se láttam rajta, hogy valamennyit tisztult volna a tudata vagy pontosabban ő maga. Még mindig hangosan zihált, gyorsan emelkedett a mellkasa, pupillája kitágult, a bőre tüzelt. - Mi történt veled Shawn, elég rosszul nézel ki?

- Lehet elfogadtam néhány pirulát az egyik sráctól... - vakargatta zavartan a tarkóját.

- Micsoda? - nyúltam aggódva az arca után ő fáradtan dőlt el. - Hol vannak Nashék?

- Ők nem jöttek velem, mert egyedül akartam veled beszélni.

- Miről? - szegeztem neki a kérdést.

- Izabell. - nagyot nyeltem rólam lenne szó. A fiú álmodozva nézett rám, mintha kicsit el is pirult volna talán miattam.- Szeretem őt!

- Mit beszélsz? Az a pirula elvette a maradék eszedet is? - néztem rá hitetlenkedve, de ő vigyorogva nevetett hangja magával ragadott. - Mi olyan vicces?

- Nem hiszel nekem? - mosolyodott el jó kedvűen én a fejemet ráztam. - Én szerelmes vagyok Izabellbe, az alakjába, a lényébe, a szavaival teljesen megőrjít, a közelében nem bírom visszatartani magamat megbolondulok érte! Napok óta nem aludtam folyton ő jár a fejemben! Látom magam előtt, ahogy a kecsesen mozgatja formás csípőjét, a szép formás kebleit! És elképzelem vele milyen is lenne, ha velem lenne mit adhatnék neki! Oh, Bella segíts nekem Izabell már annyiszor visszautasított, hogy már nem is számolom, de bele örülök ha nem csókolhatom, ölelhetem! - Shawn szerelmi vallomása engem teljesen lesokkolt, szóval így érez irántam ezt nem is gondoltam. Beszéd végén visszadőlt a kanapéra és kapkodva vette a levegőt. - Szeretem őt Bella és küzdeni akarok érte! Ezt ő maga is mondta, hogy ő nem könnyű esett és ez vonz! Nem egy hülye liba aki az első szavamra szét teszi a lábát! Ő vad! Van akarata és véleménye! Nem tudtam idáig elcsavarni a fejét! - ha tudnád sokszor milyen közel jársz hozzá, a fiúra pillantottam, mint aki egyre rosszabbul lenne. - Te a barátnője vagy kérlek segíts nekem!

- Miért nem mondod el Izabellnek is, amit az előbb nekem? - fordultam felé kíváncsian.

- Ahányszor megpróbáltam félbeszakított! - mesélte keseredetten, gondolkodni kezdtem ilyen lehetőségeken mikor szeretett volna ilyet mondani nekem. - A legutóbbi alakalom, amikor elakartam neki mondani talán öt órája ha történt, simán ott hagyott!

- Beszélek vele legközelebb meghallgat. - tettem a kezére az enyémet ő hálásan pillantott rám. - Ha most viszont megbocsájtasz le kell rendeznem egy fellépést egy óra múlva jövök várj itt!

- Rendben. - feküdt el a kanapén, a mellkasa lassan emelkedett szemeit lehunyta, így végig tudtam újra mérni. Gyönyörű volt. És én visszautasítottam több soron, de ez után a beszéde után sem könnyítem meg a dolgát, tudjon miért küzdeni.

A színpadra fellépve szinte szétcsúsztam elrontottam a szöveget, rossz dalt kezdtem el játszani, egyszerűen folyton az öltözőmben lévő fiúra vándorolt a képzeletem. Remegve sétáltam le az utolsó dal után, hátamat a falnak vetve szorítottam a szívemre a kezemet, úgy éreztem ki akar szakadni a helyéről és mintha a gyomromban ezernyi kis pillangó csapkodna. Az nem lehet egyszerűen nem lehet! Szerelmes vagyok! Szerelmes vagyok Shawn Mendesbe!

- Bella jól vagy? - futott oda hozzám Jessy arca aggódva kémlelt. - Mi történt a színpadon? Nem szoktál ilyen szét esett lenni.

- Shawn. - ennyit bírtam kinyögni, Jessy azonnal tudta ő volt az egyetlen, aki tudót a Shawnos dolgokról.

- Mit művelt?

- Az öltözőmben van.

- Micsoda? - ugrott a szemöldöke a homlokáig. - Mit keres ott?

- Kicsit részeg és valamilyen bogyókat fogadott el. Elégé ki van ütve. - festettem fel a helyzetet visszafele az öltözőbe. - És szerelmet vallott nekem, de nem tudja hogy én vagyok Izabell.

- Várj ezt nem értem. - rázta a fejét.

- A más külsőm miatt azt hiszi más ember vagyok, épp most Bella vagyok! - húzogattam meg vörös tincseimet.

- Oh, értem! - vigyorodott el. Benyitva az öltözőbe egy komás Shawnnal találkoztunk, aki a kis kanapéról félig lelógott és úgy aludt. Csendesen mellé sétáltam és az arcát simogattam gyengéden, mire kipattantak a szemei.

- Izabell? - a szemei felcsillantak meglátva és felkönyökölt.

- Nem, Bella vagyok. - csalódottan dőlt vissza. - Hol van?

- Otthon. - hát itt állok előtted.

- Látni akarom! - kezdett hisztizni, mint egy kisfiú.

- Shawn most nem hívhatom ide az éjszaka közepén! - muszáj neki hazudnom.

- Azt akarom, hogy ide jöjjön! Látni akarom!

- Ugyan már Shawn! Ne hisztiz! Gyere haza viszlek! - vettem fel a gitáromat a hátamra, ahogy meghallotta a haza szót azonnal felült.

- Így nem mehetek haza a szüleim agyon ütnének!

- Akkor mi a jó francot kezdjek veled? - dörzsöltem a halántékom.

- Nem tudom. Legyél találékony! - Jessyre lestem aki az orra alatt vigyorgott.

- Bassza meg! - karon fogtam a vihorászó lányt, ilyenkor hova tűnik a kemény üzletasszony? Kirángattam a folyosóra, hogy megosszam vele az ötletemet, amit ki találtam. Felvázoltam a tervet a lelkes lánynak, aki hozott nekem egy fekete sapkát és váltás ruhát, felkötöttük a hajamat és ügyesen elrejtettük a sapka alá, átvettem a másik ruhát. Talán ennek bedől Shawn, mély levegőt véve mentem vissza a szobába, a fiú még mindig ugyan úgy volt, mint ahogy hagytuk.

- Shawn? - lépdeltem felé, leguggoltam mellé és az arcát simogattam ismét olyan jó puha enyhén borostás. -. Shawn ébredj! Mennünk kell!

- Nem, amíg Izabell nincs itt! - fordult az oldalára durcásan.

- De hiszen itt vagyok! Bella felhívott. - ezt meghallva Shawn azonnal felpattant, de megszédült és bennem kapaszkodott meg.

- Izabell itt vagy! - ragyogott fel a szeme. - Mondani karok neked valamit....

- Majd később Shawn gyere most menjünk! - támogattam meg oldalról a dülöngélő fiút.

- De én most akarom...

- Kérlek Shawn várd meg, amíg haza érünk. - ültettem be a Ferrariba majd átmentem a vezető oldalra nagy nehezen bekötöttem a fiú biztonsági övét, nem volt valami segítő kész. Csendesen ült mellettem a fejét az ablak üvegnek döntötte és úgy nézelődött kifele, idegesen markoltam a kormányt és jobban rátapostam a gázra.

- Lassíts! - szólt rám halkan Shawn. - Nem kell sietni.

- De...

- Nincs, de lassíts nem lesz semmi bajom ha kicsit lassabban is vezetsz. - pillantott rám, most a normális Shawnt láttam nem az alkoholtól és drogtól homályosan látó fiút. - Nyugalom Izabell én nem megyek sehova.

Erre nem válaszoltam hanem újra az útnak szenteltem a figyelmemet közben eszembe jutott, hogy a kapu nyitó a kesztyűtartóban van, ezzel nem is lenne probléma ha Shawn nem terpeszkedne. Már láttam a házat, így kénytelen voltam oda nyúlni a fiú nem vette észre, ahogy kutakodok a szemeit becsukta, de amilyen az én szerencsém kisöpörtem a kapcsolót a földre. Magamba szitkozódva álltam meg a kapuban és hajoltam a fiú lábai közé, hogy felvegyem a kapcsolót, de annak a kis rohadék biz basznak be kellett egészen az ülés alá csúszni. Ügyeskedve kergette ujjaimmal a tárgyat, hogy még véletlen se érjek Shawnhoz, ez viszont dugába dőlt mivel annak a hülyének forgolódnia kell. Így előre buktam egyenesen büszkeségéhez, kezeimmel combjain támaszkodtam meg, erre persze rögtön fel figyelt. Egy kaján mosoly kúszott ajkaira szerintem csak megjátssza, hogy rosszul van.

- Izabell ne vedd sértésnek értékelem a rámenőségedet és nem is utasítom vissza, de ha ezt akarod csinálni akkor se egy kocsiban. - vigyorgott perverzen.

- Te komplett hülye vagy nincs az a pénz, hogy le... - itt vörösödve hallgattam el nem akartam ki mondani.

- Hogy leszopj? - mosolyodott el ki ideggel ezzel. - Oh, Izabell egyszer majd a nem is olyan távoli jövőben könyörögni fogsz azért, ami a nadrágomban van.

- Álmaidban. - fintorodtam el.

- A tiédben. - kacsintott.

- Ahogy látom jobban vagy. - vettem el az ülés alól a távirányított. - És ezt keresetem nem pedig hátsó szándékaimat éltem ki rajtad.

- Persze, persze ha te mondod. - vigyorodott el.

- Baszd meg Mendes! - motyogtam az orrom alatt, amit reméltem nem hall meg, de tévedtem.

- Nem baszom meg, hanem csak téged.

- Oh, nincs rajtad kikapcsoló gomb? - fordultam felé miközben lehajtottam a mélygarázsba.

- Megkeresed? - tárta szét karjait és lábait. - De figyelmeztetlek, ahhoz lehet, hogy meg kell szabadítanunk egymást néhány felesleges ruha darabtól. - húzogatta a szemöldökét.

- Hülye! - nevettem el magam és kiszálltam a kocsiból. - Na gyere te nagy gyerek kezdünk veled valamit!

Kisegítettem a kocsiból, rám támaszkodva felmentünk a házba és az egyik vendég szoba felé toltam, ahova beérve elvágódott az ágyon, hangosan vette a levegőt, leküzdöttem róla a cipőjét, hogy valamennyire kényelmesen feküdjön.

- Figyelj Shawn én most elmegyek fürdeni....

- Mehetek veled? - ült fel hirtelen.

- Nem és utána visszajövök. Oké? Addig ne menj sehova! - válasznak csak morgott valamit, amit beleegyezésnek vettem. Sietve kezdtem fürdeni megmostam a hajamat is, hogy a vörös csíkok eltűnjenek, gyorsan megszárítottam és felvettem a pizsamámat, ami egy elégé rövid nadrágból és egy bő pólóból állt. Lábaimat kapkodva mentem vissza Shawnhoz, akit nem találtam a szobában dühösen trappoltam le a földszintre hátha oda kóválygott le azaz Isten barma. Viszont ott hűlt helye volt, lent minden hol szét néztem, az összes helységet átnéztem, hova szívódhatott fel, a garázst kétszer is megnéztem a kertet is körbe rohantam.

- A rohadt életbe hol vagy Shawn!? - kiáltottam el magamat a lépcsőn állva. A szobámba meglepetten horgonyoztam le ott aludt az én ágyamban, hason feküdt nyitott szájjal, elmosolyodtam békés arcán nem volt szívem felkelteni, de bűzlött az alkoholtól és a dohány füsttől. - Shawn ébredj, Shawn fürödni kéne.

- Még öt percet anya! - fordult a másik oldalára, halkan felkuncogtam és tovább simogattam az arcát.

- Shawn Izabell vagyok, gyere fürdeni, mert bűzlesz. - nagy nehezen sikerült a fürdőig elterelgetnem, de ismét a hisztis kölyök énjével találkoztam. - Hozok neked törülközőt és ruhát pizsamának, addig kezdj fürdeni mindjárt jövök.

- Oké. - kezdett vetkőzni. Átléptem a bátyám szobájába és lenyúltam egy alsóját és pólóját remélem jók lesznek Shawnnak a szobámba lépve hallottam, ahogy a víz csobogott örültem, hogy végre szót fogadott nekem, a fürdő ajtó nyitva volt. Egy kopogás után beléptem a párás helységbe, a zuhanyzó kabint a pára teljesen befedte, így a fiú mozgó alakját láttam csak.

- Itt vannak a cuccok. - tettem a szekrényre a ruhákat.

- Köszi! - a hangja élettel telibben csenget.

- Hogy vagy? - dőltem az ajtó keretnek onnan figyeltem zuhanyzó alakját és a gondolataim teljesen elvándoroltak afelé mit is takar előttem a pára és mennyire megnézném a lányok szerint esze vesztően jó testét.

- Izabell, Izabell... - Shawn a nevemet ismételgette félig kihajolt a kabinból a víz gyöngyözött a felső testén. - Ha befejezted a bámészkodást oda adhatnád a törülközőt, de ha szeretnéd így is kijöhetek nem tudom kinek lenne kellemetlenebb. - vigyorodott el.

- Oh bocsánat tessék és bocsi. - adtam oda neki a puha anyagot.

- Tudom, hogy vágysz rám csak nem ismered be magadnak. - kiabálta utánam, miután becsuktam a fürdő ajtót. Szívemre szorítottam a kezeimet attól tartva hogy kiugrik a helyéről, lementem a konyhába, hogy vigyek fel némi vizet Shawnnak könnyebben tudjon józanodni. A szobámba visszaérve konstatáltam, hogy a fiú szót fogadott nekem ott ült az ágy szélén kezeivel könyökére támaszkodott és a fejét ujjai közé temette. Érkezésemre felkapta a fejét szemei megcsillantak a hold fényében, ami a szobát kimondottan sejtelmessé tette, lágyan elmosolyodtam, ahogy megláttam Shawnt. Közelebb lépdeltem hozzá ő lenézett rám ezzel kicsit a megijesztett, érzékeltette velem, hogy ő mennyivel erősebb, mint én és ez zavart. A szemeinek összekapcsolódtak, ahogy felnéztem rá a tekintette lágy egyben elfojtott vágyat tükrözött ezeket én válthatom ki belőle. Shawn óvatosan derekamra csúszta hatalmas kezeit ezzel is közelebb húzva magához, de nem is én lennék ha ezt a meghitt pillanatot nem rondítanám el, az inamba szállt a bátorság, amikor újra megakart csókolni.

- Ezt idd meg! - nyomtam a kezébe a pohár vizet. - Ez segíteni fog a másnaposság ellen is egy kicsit nem leszel, annyira dehidratált és a kótyagosodon is segít.

- Mit tudhatod te mi segít? - nézett rám el fintorodban közben megitta pohár tartalmát.

- Többet mint hinnéd! - suttogtam az orrom alatt csak sajnos nem elég halkan.

- Mert mi történt veled, hogy leittad magad a sárga földig talán nem kaphattad meg a legújabb telefont. - gúnyolódott velem az én szemeimet a régi gondolatok miatt sós könnyek marták.

- Akkora paraszt vagy, hogy kilóg a kapa nyél a szádból és nem kell elviselnem a sértéseidet a saját házamban! El lehet innen menni ha valami nem tetszik! Kirángatsz az ágyamból hajnalok hajnalán, zaklatod Bellát, rajta keresel engem! El kellett érted mennem a város másik felén lévő bárba, hogy haza hozzalak közben a drogtól és a piától nem látsz kettőig és még van bőr a képeden sértegetni! Nem tudod a múltamat mit kellett átélnem! Te világ barma....- itt belém fojtott mindent egy csókkal, ellenkezni akartam, de ő szorosan tartott közben gyengéden simogatta a hátamat apró köröket írt le a bőrömre, amitől kirázott a jól eső hideg.

- Akarsz még valamit mondani vagy befejezted és mondhatom én is? - aprót bólintottam elégé lesokkolt az előbbi cselekedete. - Nagyszerű! - vigyorodott el és újra ajkaimnak feszült csókjai puhák voltak, de annyira megszédítettek, hogy észre se vettem, hogy az ágyamon fekszek és Shawn felettem támaszkodik, közben egymást faljuk. Szó szerint szikrázott köztünk a szexuális feszültség. Egyszer csak elhúzódott és én követelőzően ajkai után kaptam, de ő nevetve el vált tőlem, ekkor tudatosult bennem, hogy Shawn elérte a célját vágytam rá. Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá szépen föl rúgtam az elveimet amiket Shawnra kötöttem ki magamnak, hogy nem hagyom, hogy elcsavarja a fejemet és mégis.

- Még, hogy nem vágysz rám akorát hazudtál csuda, hogy a plafon nem szakadt a fejedre. - vigyorodott el, de megláttam kétségbe esésemet elkomolyodott. - Nem fogok semmit sem rád erőltetni, mondtam azért akartam veled beszélni, hogy kezdjük előlről. Én beléd estem Izabell! Reménytelenül! Kérlek adj nekem egy esélyt! Kérlek! Szeretném tudni mit érzel, merre vagy, mit gondolsz. Téged szeretnélek, azt akarom, hogy minden reggel mellettem legyél, amikor felébredek. Csókolni szeretnélek, ölelni. Gyönyört okozni! - ennél a mondatnál elvigyorodott az én arcom pedig egy paradicsom színével vetélkedett, hála a sötétnek nem láthatta. - Szeretlek Izabell Blackwell!

- Shawn... - leheltem erőtlenül. - Ezt majd reggel megbeszéljük, amikor kijózanodsz most azt sem tudod mit beszélsz.

- Józan vagyok csak a szerelem részegít, amit írántad érzek. Kérlek csak adj egy esélyt! - türelmetlenül markolta fejem mellett a lepedüt. - Kérlek Izabell! Elveszed az eszemet megbolontítatsz!

- Shawn pihenj ezt majd reggel megbeszéljük. - arc kétségbe esetten tekintett rám. - Nyugi nem fogok elszökni itt fogok lenni reggel, nem megyek sehova. Oké?

- Rendben! - nyelt egy nagyot, ilyenkor annyira hasonlít egy kisfiúra aki nem kaphatja meg azt amire vágyik. Óvatosan kigurultam alóla, de ő elkapta a csuklómat. - Hova mész?

- A szomszéd szobába.

- Minek? - zavarodotságot véltem felfedezni a pillantásában.

- Gondolom te az ágyamban szeretnél aludni. - bólintott. - Ezért én alszok a vendég szobában....

- Nem! Te itt alszól velem!

- Shawn! - kezdtem a kifogást keresni.

- Megígérted, hogy itt leszel reggel velem amikor felébredek! - hangja ismét megremegett.

- Ezt nem ígértem csak azt, hogy nem egyek el itthonról.

- Ígérd meg nekem, hogy itt maradsz Izabell könyörgöm maradj! - megesett a szívem a barna szemű fiún.

- Oké maradok! - örömében ugrott egyett az ágyon és szorosan magához ölelt és csókot adott az arcomra. - Akkor alszok veled ha ilyeneket nem csinálsz!

- Oké! - mosolyodott el.

- Nincs tapi!

- Renndben.

- Nincs simi, nincs puszika, nincs csipkedés, nincs.....

- Oké, oké megértettem. - emelte fel kezeit védekezöen közben hangosan kacagott. Kényelmesen elhelyezkedtünk mind ketten, mikor már majdnem elaludtam egy meleg kezet éreztem végig csúszni a derakamon és forró test nyomodott a hátamhoz. Lendületből bele akartam könyökölni Shawn hasába, de amikor meghallottam egyenletes légzését rájöttem, hogy alszik. Védelmezően ölelt ajkai enyhén szét nyíltak úgy szuszogott, pillái kicsit megrebbentek. Annyira nyugodtnak tűnt, így mély álomban, hogy mosolygásra késztetett, ez a fiú a suli egyik nagy menője és itt mellettem olyan kis ártatlannak tűnt. Nem akartam magamnak bevallani, de beleszerettem Shawn Mendesbe. Viszont ott lebegett a szemem előtt az első nap tett cseleledetei, féltem tőle vagyis félek tőle, de lehet meg tud változni? Vagy ő más, mint a többi? Nem tudom csak azt, hogy vonz és ezt nem tudom megakadájozni és ez zavar.