~Shawn szemszöge~
Nincs itt! Már öt perce becsöngettek és üres mellettem a helye, nem jött ma iskolába. Mi történhetett vele, a többieket megkérdeztem, hogy tudnak-e róla valamit, de őket is úgy, ahogy meglepte, hogy nem jött mivel állításuk szerint Izabell soha nem hiányzik az iskolából. Feszülten ültem végig az óráimat, azt a döntést fontolgatva, hogy délután elmegyek hozzá és megbeszélem vele mi volt az a tegnapi kirohanása és ha nem enged be, akkor azt mondom, hogy a házit hoztam el. Igen ezt fogom tenni, így is úgy is befog engedni! Elégedetten dőltem hátra a székemben és legeltettem a szememet az osztályon. Valami ekkor bevillant a rajz, amit tegnap firkálgatott, ha a takarítók lusták voltak rendesen végezni a munkájukat, akkor még a padban kell lennie a papírnak. Így lenne ötösöm a lottón! Vettem elő diadal ittasan a papír lapot, amit óvatosan kezdtem széthajtani egy fiú mosolygott rám a lapról, nem is fiú szinte férfi, kije lehet Iznek? Majd ha megbékéltünk megkérdezem.

Az egész nap unalmasan telt csak az járt a fejemben mikor mehetek Izabellhez, a foci edzésen is rengeteget bénáztam, az edző nem értette mit művelek. Cameron is érdeklődött, de csak annyit mondtam, hogy fáradt vagyok hosszú éjszakám volt, bár nem is hazudtam. Miután Iza elkergetett este elmentem a Black Rosesba, hogy legalább Bellát láthassam, de nem jelent meg ott ültem hajnali háromig hátha betoppan. De semmi! Megkérdeztem az ott dolgozókat mikorra várható Bella érkezése, de elhajtottak, hogy semmi közöm hozzá, egy biztonsági őr mondta el, hogy lebetegedett. Egy szóval nekem nem volt mázlim a nők terén tegnap, de majd ma! Ha Bellával nem találkozok, akkor Izabellel fogok.

Gyorsan kapkodtam a cuccaimat az öltözőben, hogy minél előbb oda érhessek Izabellhez, a kocsiban ülve a rádiót csavargattam, amikor megszólalt Life of the party című számom. Önfeledten énekeltem, amíg el nem jutottam a lány házáig meglepett, hogy a nagy vaskapu tárva nyitva árválkodott, mintha vártak volna, így behajtottam. A táskámat a hátamra kapva szálltam ki, Izabell ekkor kísért ki egy kopaszodó férfit, akin kantáros nadrágja egy merő gépolaj volt és nagyban társalgott Izával. Viszont, ahogy Izabell meglátott ijedten torpant meg ezt a férfi is észre vette.

- Valami baj van Miss Blackwell? - kérdezte kedvesen.

- Nincsen. - emelte el rólam a tekintetét és újra a férfival beszélt. - Köszönöm a szerelést, a pénzt átutaltam a számlájára és remélem nem haragszik meg egy kis pluszért sem.

- Kisasszony kérem nem kellett volna, csak a munkámat végeztem. - hajtotta le a fejét pirongatva.

- Ugyan Mr. Rodrig maga mindig is szerény volt. - nevetett a lánnyal. - Még egyszer köszönöm!

- Máskor is Miss Blackwell, itt vannak a kulcsok és a Bugattit mikorra hozzam? Az apja új gumikat tetettet fel rájuk most úgy száguld az autó mint az álom.

- Ha holnap megfelel magának elhozhatja egész héten itthon leszek. - az eddigi beszélgetésből emlőzött, de ennél a mondatnál rám nézet és a szemeivel ölni lehetett volna.

- Csak nem beteg kisasszony? - kérdezte aggódva a férfi.

- Semmi komoly. - mosolyodott el lágyan a lány.

- Remélem gyorsan meggyógyul. - lehelt csókot Izabell kezére, bennem meg valami fortyogott. - Holnap küldöm Chris a kocsival. További szép napot Miss Blackwell!

- Magának is! - integetett a lány és kint-eb kísérte a férfit. - Te mit keresel itt?

- Így kell fogadni a vendéget? - esett nekem rögtön, olyan aranyos, amikor dühös kezei ökölbe szorultak majd elernyedtek.

- Miért jöttél Shawn? - a hangja gyenge volt szinte erőtlen, láttam rajta nem akar dacolni ellenem.

- Beszélni szeretnék veled. - léptem mellé meg akartam fogni a kezét, de ő elhúzódott tőlem.

- Nekünk nincs miről beszélnünk! - nézett rám a szemei homályosan csillogtak, mint akinek minden reménye elveszett volna.

- De van! - csattantam fel idegesen. - Tegnap olyan kedves voltál, a következő pillanatban pedig elzavarsz, mint valami korcs kutyát! Mi bajod Izabell?

- Ahhoz neked semmi közöd Mendes. - a szavai csöpögtek a maró gúnytól, idegesen kaptam a keze után és rántottam magamhoz közelebb. - Eressz! Shawn eressz!

- Nem Izabell, amíg el nem mondod mi a baj!

- Neked ahhoz nincs közöd! - kirántotta a kezét az ujjaim közül a szeme lángolt a dühtől, ez az Izabell, akit látni akarok. - Ide jössz és úgy csinálsz mintha te lennél az atya Isten. Úgy parancsolgatsz nekem, mintha bármi közünk is lenne egymáshoz azon kívül, hogy osztály társak vagyunk! Ennyi nem több! De te....- kezdte a mellkasomat bökdösni és szinte sziszegett, a szeme elé hullott néhány haj tincse, annyira szexin festett, akaratlanul arra gondoltam, hogy a kocsim hátuljában megfektetem. - ...azt hiszed, hogy el rikkantod magadat és rögtön a lábad elé esek, hogy kedvedre csinál azt, amit akarsz! Na, jól figyelj rám Shawn Mendes én nem fogok neked behódolni! Legyél bármilyen csábító csak egy kanos kis elkényeztetett pöcs vagy! Nem vagy különb senkinél! És...

Itt megakadt szédelegve kapott volna a virág tartó után csak az távolabb volt, mint hitte, gyors reflexeimnek köszönhetően az én karjaimba rogyott. Zihálva támaszkodott rám, úgy szorította a karomat, mintha nem lenne holnap, kiverte a veríték, az arca elsápadt. Ölembe kaptam és vittem befelé a házba szerencsére az ajtó nyitva felejtette Izabell, aki erősen kapaszkodott a karomba, belépve lefektettem a kanapéra és a konyhába rohantam egy pohár vízért.

- Tessék ezt idd meg! - adtam a remegő kezeibe az üveg poharat.

- Nem vagyok szomjas! - nyomta vissza a kezembe az edényt.

- Izabell kérlek csak egy kortyot... az én kedvemért. - biztattam, bár nem voltam benne biztos, hogy az én kedvemért akár egy kortyot is inna, mivel kint elég jól elmagyarázta nekem a helyzetet kettőn kapcsolatról. Viszont meglepetésemre megitta az egész pohárral, engem ez valamiért boldogsággal töltött el, szóval a kedvemért ihatta meg, nem dehogy is ne képzelegjek. - Most már jobb?

- Igen.

- Mi történt az előbb?

- Az agyrázkódás egyik következménye, túl erőltettem magam.

- Ilyen kirohanással kevés ember szokott megajándékozni. - nevettem fel.

- Köszönöm a segítséget. - hajtotta le a fejét miközben próbálta normalizálni a légzését. Elmosolyodtam, ahogy láttam, hogy az arcába is visszatérnek a színek, óvatosan végig simítottam az arcán. Éreztem, ahogy beleborzong az érintésembe, lassan lentebb vezettem a kezemet a nyakára és egyre lentebb....

- Mit művelsz? - állította meg a kezemet.

- Sh..- tettem ujjamat ajkaira. - Hagyd magad élvezni fogod...

Láttam a zavartságot a szemeiben, ez mosolygásra késztetett. Óvatosan eldöntöttem a kanapén és a felsőjét kezdtem fentebb tolni.

- Shawn....- suttogta.

- Maradj nyugton. - csókolgattam a nyakát.

- Shawn! - most már erélyesebb volt a hangja. - Shawn ha most rögtön nem szállsz le rólam, gondoskodom arról, hogy ne legyen gyereked és egy nőt se tudj kielégíteni!

- Akkor téged se tudlak! - folytattam előbbi tevékenységemet és a nadrágját húzogattam.

- Látom nem érted miről beszélek! - erre megmarkolta ágaskodómat nadrágon keresztül és rá szorított, ettől egy nyögést váltott ki belőlem. Kihasználta gyengeségem lökött a földre, fel akart állni, de megszédült és visszaesett a helyére.

- Izabell, Izabell. - csóváltam a fejemet, ahogy felkeltem a földről. - Nem menekülsz tőlem, előbb utóbb alattam fogsz nyögni és azt fogod kívánni bárcsak abba se hagynám.

- Megnyugtatlak Mendes ez soha nem fog megtörténni. - dőlt hátra elégedetten.

- Ezt miből gondolod? - ültem le egy karosszékbe.

- Onnan, hogy én nem fogok a te primitív szintedre lesüllyedni. Nem fogok olyan lenni, mint a többi lány akihez csak hozzá szólsz máris lekapja magáról a bugyiját. Én nem vagyok ilyen könnyen kapható lány! - magyarázta elégedetten.

- Akkor milyen vagy? - dőltem előre a karos székben.

- Olyan amilyet te soha nem kaphatsz meg.

- Mert?

- Értem küzdeni kell, nem adom magamat egy könnyen és nem dőlök be minden szép szónak és szempilla rebegtetésnek. Te nem tudsz semmiért sem megküzdeni! - állt fel a helyéről megtámaszkodva a kanapé oldalában. - És nem akarok bunkó lenni, de szerintem itt az ideje menned, nekem van még egy kis dolgom.

- Váó, már harmadszor utasítasz vissza! - álltam fel. -Egy lánynak sem volt még ekkor akarat ereje.

- Menjél Shawn.

- Amúgy ezt hoztam el! - adtam a kezébe a füzeteimet. - Nem akarom, hogy le maradj bármiről is.

- K..köszönöm Shawn én.... - meglepetten pislogott rám, nem találta a szavakat csak pislogott a füzetekre, mint borjú az új kapura.

- Mi a baj Izabell? - emeltem meg az állát, hogy a szemébe nézhessek.

- Még senki sem fáradt azzal, hogy elhozza nekem a házit.

- Akkor mostantól lesz, holnap is jövök. Szia Izabell! - adtam egy puszit az arcára, amit egy szó nélkül tűrt. Meg se vártam válaszát ki sétáltam a kocsiból még láttam a lesokkolt lányt, aki az ajtóból figyel és mellkasához szorítja a füzeteimet. Olyan ártatlan és gyönyörű, minden szavával csak felkorbácsolja bennem a vágyat, hogy érezhessem puha bőrét kellemes illatát. Nem hiszem el ez a lány három nap alatt teljesen elvette az eszemet, meg kell szereznem őt neki csak az enyémnek kell lennie. Izabell egy vad állat, ami kedvére csaponghat és nem irányítja senki, olyan mint egy vad terület, amit még emberi kéz nem érintett és mindenkinek arra fáj a foga. Én leszek az a személy aki betöri ezt a vad állatott és fogom meghódítani azt az érintetlen területet. Igen! Én fogom meghódítani Izabell Blackwellt!