~ Izabella szemszöge~

Nem hiszem el, egyszerűen képtelenség! Shawn Mendes rám mozdult és randira hívott, de elhajtottam melyik lány tenné ezt egy ilyen helyes sráccal. Nem vagyok normális! De nem érdekelt, így volt helyes nem fogom beadni a derekamat egy ilyen szoknya pecér srácnak, ha törik, ha szakad én megleckéztettem ezt a barmot. A koncerten, amikor megláttam a vér is megfagyott az ereimben és nem tudom honnan szedtem a bátorságot, hogy lemenjek a színpadról, pedig onnan soha nem szoktam lelépni. A közönséget is meglepte a tettem, de nem zavarta őket, sőt élvezték, lehet majd többször is csinálom. Viszont, amikor Shawnra néztem az ének közben nagyon megijedtem és volt egy kis hezitálásom, hogy visszaforduljak, de úgy se tudja ki vagyok, akkor mindent bele. Én hülye! Öltáncot csináltam Shawnnak, aki kicsit se titkolta álló férfiasságát, ha hozzám ért az arcom lángolt szerencsémre a fényekben ez nem látszódott. De, amikor megjelent az öltözőmbe az betette nekem a kis kaput éreztem rajta az alkohol keserédes szagát, közben a parfümje illata bódított, ajkai cseresznye pirosan festetek olyan csókolni valónak. Tudta mennyire is néz ki jól és ezt piszkosul ki használta, nehezemre esett ellenállni neki, a lényének, de ő nem hozzám való és ezt meg is mondtam neki. Mi lesz még itt Istenem?

Kimerülten keltem fel másnap reggel, az este történtek zakatoltak egész éjjel a fejemben, ami nem hagyott nyugodni, újra és újra végig futottak a szemem előtt Shawn kis mozdulatai. Érintése, kéjtől csöpögő hangja, az a tűz, ahogy rám nézett, de nem tudja ki is vagyok valójában. Ha tudná, hogy én bújok meg a rút kiskacsa, abban a dögös összeállításban, esélyem sincs nála. Inkább elindultam a fürdő felé, kicsit bosszút akartam állni Shawnon, tegnap este megígértem neki és én mindig állom a szavamat. Azon gondolkodtam, hogyan kellene visszavágni, hasonlítanom kéne Bellára, de közben nem ismerhet fel. A hajamból kimostam a festéket, mivel minden fellépésemre egy alkalmas kimosható hajfestéket használok ezzel, megelőzőm, hogy bárki felismerjen. Ajkaimra sötét lila rúzst kentem, a szememet kihúztam, pilláimat begöndörítettem a hajamat itt ott megtűztem és ezt a ruhát vettem fel.

Gyorsan megreggeliztem és beengedtem a kocsiszerelőt, hogy elvihesse a sérült autót, én pedig azon töprengtem, melyik járgánnyal menjek suliba. A Ferrariival nem mehetek, mert azt látta Shawn és tudni fogja kié, így a laborgimire esett a választásom, kulcsot a kezembe kapva szálltam be. A rádiót hallgatva hajtottam az iskola felé, mindenki felkapatta a fejét az érkező gyönyörűségre, a fiúk nyár csorgatva figyelték a kocsit, a lányok igazgatni kezdték magukon a ruhájukat, hátha valami szív döglesztő csávó száll ki a kocsiból. De, amikor megláták, hogy én vagyok az álluk a padlót súrolta, nem foglalkozva velük indultam meg a szekrényem felé. A távolban észre vettem Nasht, ahogy méreget, idegesen kezdtem szedni a lábaimat, a szekrényemhez érve gyorsan pakolgatni kezdtem a könyveket. Siettem nehogy összefussak Nashel és a bandával, de legfőképpen Shawnnal ne. Egyszer csak becsapódott az orrom előtt a szekrény ajtó és ezzel egy időben valaki neki lökőt a szekrénysornak, kezeimből kihullottak a könyvek.

- Te nem vagy normális! Ezt most miért kellett? - nem figyelve az alakra hajoltam le a cuccaimért, de kettő erős kezet éreztem a csuklómra fonódni, amik visszarántottak és a oda préseltek a hideg fémnek.

- Itt csak én kérdezek Izabell! - ez a hang hideg zuhany ként ért.

- Mit akarsz Shawn? - a hangom megremegett, féltem tőle.

- Beszélni akarok veled négy szemközt! - szigorúan nézett rám.

- Most nem lehet órám lesz! - ki akartam bújni karjai közül, de ő megragadta a csuklómat és maga után kezdett húzni egy üres terembe, a folyosó végén. Abba terembe senki sem jár azt olyanoknak tarják fent, akiknek lyukas órájuk van oda betudnak ülni, de arra se használják, így mindig üres. A kulcsot a zárba hagyták úgy se akar senki se semmit abból a teremből, ki is esik minden honnan elégé el dugott, itt nem lehet hallani ha valaki sikítozik. Ezt szerintem Shawn is jól tudta, hogy ez a terem annyira eldugott, hogy itt nem zavarnak meg minket. Előre lökött, a terembe érve az ajtót becsukva kulcsra zárta, amit a farzsebébe rakót. Ijedten hátráltam tőle, a szemei el sötétültek a pillantása, akár a vadaké.

- Shawn azonnal engedj ki Mrs. Ross keresni fog miért nem ment....

- Ma nincsen bent és az edző se, így kis szívem lyukas óránk van és van miről elbeszélgetnünk! - lépett közelebb hozzám, addig én hátráltam. - Csak nem félsz?

- Nem! - ellenkeztem, pedig nagyon féltem Shawntól az arcomon ott voltak a zúzódások tegnapról, amit most smink fedett.

- Akkor miért remegsz úgy, mint a nyárfa levél? - végig akart simítani az arcomon csak elléptem, láttam rajta hogy nem tetszik neki.

- Mit akarsz tőlem Shawn?

- Honnan ismered Bellát? - meglepetten pillantottam rá, azt hittem a kocsiról akar beszélni, mivel fontolgattam, hogy feljelentem őket.

- A legjobb barátnőm. - hazudtam nem kell neki tudnia ki vagyok és egy kis megleckéztetés sem ártana Shawnnak.

- Mit mondtál neki rólam? - szorította meg a csuklómat.

- Csupán az igazat. - tettettem az ártatlant.

- Azaz? - mind két kezemet erősen markolta, már annyira hátráltam, hogy a falhoz nyomot. - Mit mondtál?

- Mekkora seggfej vagy, egy gerinctele féreg, akinek a lányok csak arra kellenek, hogy jól megdugja őket majd az egész iskola előtt azzal henceg mit tett! Ezt mondtam neki! Egy rohadt nagy szemétláda vagy! - láttam, hogy a szeme elsötétül és ütésre emeli a kezét. - Gyerünk üss meg, ha ettől érzed magad férfinak! Egyel több lila folt mit számít az arcomon?

- Hogy micsoda? - nézett rám értetlenül lassan a kezét arcomra csúsztatta mire picit a fájdalomtól összerándultam. Ezt észrevette a zsebéből előszedett egy zsebkendőt, amivel végig akarta törölni az arcom, de elhúztam a fejem.

- Ne érj hozzám!

- Na, ne gyerekeskedj! - a hangja lágyan és kedvesen csenget, mintha érdekelné, hogy mi van velem. Hagytam neki, hogy végig húzza az arcomon a zsepit, fájdalmasan nyögtem fel, ahogy a durva anyag a bőrömhöz ért, egy két könnycsepp csordult le a szememből. - Istenem!

- Remélem büszke vagy a munkátokra! - a tekintetemet az övébe fúrtam, a meglepettség tükröződött róla, hozzá akarat érni a lila bőr felülethez, amit el szerettem volna húzni, de már sehova se tudtam forgatni a fejemet az egyik oldalamon a keze volt szorosan a másikkal közelített felém.

- Enged meg, hogy megnézem! - dacosan ellen álltam, de csak addig, amíg hozzám nem ért, puhán érintette a bőrömet meleg keze alatt égett az arcom. - Sajnálom!

- Ugyan mit?

- Ezt. - simította végig az arcomat. - Nagyon fáj?

- Mintha érdekelne! - szakadtam ki karjai közül és az ajtó felé vettem az irányt, amit erősen megrántottam, de azzal a lendülettel kis híján megfejeltem az ajtót. Zárva volt.

- Ezt keresed? - Shawn felé pillantok, aki ujjai között forgatta a kulcsot.

- Add ide! - nyújtottam a kezemet, de ő visszarakta a zsebébe. - Shawn!

- Én még nem fejeztem be! - lazán zsebre rakott kézzel jött felém. - A sérüléssel voltál orvosnál?

- Nem! A rendőrségre tartogatom a dolgot! - hazudtam, nem akarok a zsarukhoz menni ezzel, jobban megutálnának és van pénzem a kocsit is fizetni, nem akarom mások életét ilyenekkel tönkre tenni.

- M...m..mi? - dadogta, most először láttam félelmet az arcán, amitől engem az öröm töltött el.

- Igen jól hallottad! - vigyorodtam el és gonosz vigyorra húztam a számat, a hangom teljesen sejtelmes lett. - A rendőrségre akarok menni ma, hogy Nasht és téged feljelentselek! De tudod lehet Nasht ki hagyom a dologból és az egészet egy személyre terelem, mit szólnának a rajongóid, hogy a példa képüket lecsukják garázdaságért. Az is érdekelne milyen gyorsan hozná le a sajtó, hogy a nagy Shawn Mendest rendőrök vezették el az iskolájából? Szerintem megpecsételné a karrieredet. - a monológom végén a fiúra pillantottam, aki fal fehéren nézett rám,szóval elértem, amit akartam megrémisztettem, büszkén húztam ki magamat. - Nincs igazam?

- Ezt nem teheted! - fakadt ki kétségbe esetten.

- Ugyan miért nem? - ültem le egy padra halál nyugodtan és a körmeimet kezdtem fixírozni mintha olyan érdekesek lenének.

- Azzal teljesen tönkre tennél! - lépet mellém, rátenyerelt a padra óvatosan fölém hajolt.

- És az engem hol érdekel, titeket se érdekelt, hogy velem mi lehet, pedig egy rossz szavam se volt rátok. Sőt ki is kerültelek titeket! Ti csak azért is bántótok pedig nem csináltam semmi rosszat! Azt mondjátok nem mutattam fel semmit, viszont nem, így van én vagyok az osztály legjobb tanulója!- feszültem neki, az arcunkat alig pár centi választotta el egymástól.

- Azt mondják téged soha se hallottak énekelni! - suttogta.

- Pedig Mrs. Ross elég sok ötöst szokott adni, szerinte nekem van a legjobb hangom az osztályban! - vágtam vissza és tényleg nem túloztam.

- Bizonyítsd! - karolta át a derekamat. - Mutasd meg mit tudsz!

- Neked soha!

- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét hitetlenül, szerintem nem sokan mondanak neki nemet. - Azt hiszed meg tudsz félemlíteni?

- Szerintem jó úton haladok afelé! - markolom meg idegesen a fekete focis dzsekije szélét. - A rendőr szó hallatán elégé megijedtél.

- Jó színész vagyok! - rántotta meg a vállát, ekkor beugrott egy terv hogyan szerezzem meg a kulcsot. Oda hajoltam a fiú nyakához, éreztem,ahogy az izmai megfeszülnek érintésemre ujjaimmal gyengéden simogattam az érzékeny bőrt a nyakán. Tudtam, hogy be indult, lassan és kínzóan levezettem a kezemet a nadrágja övéhez, amit megmarkolva közelebb rántottam, erre a kezeit a hátamra tette. A nyakára apró csókokat hintettem, amitől egy apró sóhaj csúszott ki a száján elégedetten nyugtáztam a tervem működik. Hagyta magát, élvezte, ahogy a vékony bőrt a nyakán szívtam, de csak úgy, hogy utána ne látszódjon meg, számára kínzó lassúsággal csúsztattam a kezemet a fenekére, itt észre vétlenül kivettem a kulcsot. Feltekintettem rá, az arca kipirult enyhén zihált, a kezeit szoknyám alá akarta vezetni, na itt gondoltam mára már sok volt a jóból. A kezet megfogva fel akartam állni, hogy megszívta, de ő abban a pillanatban elterített a padon, meg akart csókolni, ekkor megállítottam.

- Amúgy nagyon rossz színész vagy! - suttogtam a fülébe. - Én mentem!

Gyorsan kibújtam a karjai közül és futva mentem az ajtóhoz, amit ahogy kinyitottam megnyugvás töltött el, hátra pillantottam, ahol a kipirult Shawn állt értetlenül és dühösen.

- Azt hitted lefekszek veled? - nevettem fel harsányan.

- Igen! - emelte fel kezeit. - Te kezdeményeztél!

- Ugyan Shawn ne legyél eltelve magadtól a világon nincs annyi pénz, hogy lefeküdjek veled! Csupán csak a kulcsot szerettem volna megszerezni, ami sikerült. - mosolyogva dőltem az ajtó félfának. - Majd találkozunk a rendőr őrsön tanítás után! Legyen szép napod!

Azzal a lendülettel hagytam el a termet, hogy elmehessek a következő órámra. Remélem azért kicsit rá tudtam ijeszteni Shawnra, nem fogom hagyni, hogy kedvére játszón velem, de az érintése, az illata elveszi az eszemet. Izabella térj észhez nem szeretheted! Ő csak bántani fog!

~Shawn szemszöge~

Ez hihetetlen csak egy kicsin múlott volna, hogy megfektessem és erre, így el tudta csavarni a nyakamat. Azt hittem sínen vagyok! Ha ilyen könnyen le tud állni mellettem, akkor esélyem sincs teljesíteni a fogadást, ja azt nem is meséltem mi lett a Nashel való fogadás vége Izabellt kell ágyba vinnem a tavaszi bálig. Viszont, amit most láttam lehetetlen, nagyon erős akarata van, még nekem is nemet tudott mondani, nem is értem miért utasított vissza. Na, mind egy van még nap, összeszedtem a cuccaimat és elindultam az osztályunkba töri lesz, amit imádok az az egyik kedven tantárgyam. Mivel nem volt első óránk ezért alig voltak a termünkben, de ő ott ült a hátsó padban fülében a fülhallgató lógott a lába ritmusra mozgott az asztal alatt és írta az előtte heverő kottákat. Most is van alkalmam vele beszélgetésbe elegyedni,határozottan megindultam felé, de ő fel se nézett a lapok közül, így nem vette észre, hogy leülök mellé, viszont, ahogy érzékelte, hogy helyet foglalok fel akart állni és menni készült.

- Hova olyan sietősen? - dőltem hátra a székemmel, így elzárva előle a kifelé vezető utat, mivel mi ültünk az utolsó padban a sarokban az ablaknál, utánunk már csak fal volt, ezért tudtam könnyű szerrel akadályozni. - Itt nem vagy olyan bátor,mint, amikor csak ketten vagyunk?

- Higgyél nekem akár itt helyben tökön rúgnálak! - ült vissza dacosan a helyére és újra a lapoknak szentelte a figyelmét.

- Az fájna! - csúsztattam kezemet az említett helyhez. - Tudod én még szeretnék gyereket vagy te nem?

- Nem. - felelte mogorván, de a hangja megremegett volna és a szemei is elhomályosodtak.

- Te nem szeretnél gyerekeket? - fordultam felé teljes testemmel.

- Mit nem értesz azon, hogy nem? - rakott odébb egy kész lapot.

- De hiszen minden lány szeretne anya lenni!

- És ha én nem szeretnék? - suttogta erőtlenül.

- Nem értelek. - tettem a kezemet a kezére.

- Hogyan is érthetnél bármit is? A te életed tökéletes nincsen benne hiba! - idegesen túrt barna fürtjeibe. - És ha megbocsájtanál kimennék mosdóba.

- Persze. - visszaültem rendesen a székre, hogy elférjen tőlem. Nem értem ezt a lányt, de most komolyan, valamit titkol. A szemeim a kottákra tévedtek, múltkor is ezeket írta, kapva kaptam az alkalmon és olvasni kezdtem őket.

Álmodok? Talán. Hogy is volt ez? Nem tudom már.

Régen szívünk együtt dobbant, de te elhagytál,

Játszottál vele, mint macska az egérrel,

És én hagytam!

A színek megfakultak, a rózsaszín köd eltűnt,

Összetörtél és te hívtad magadat úriembernek,

De most már tudom, minden szó hazugság, amit mondasz!

Egy forró éjszakát akartál csupán, helyette kosarat kaptál,

Azt hittem szerettél! De más ölelése puhább volt.

Érintésed égetett, a hideg esőben,

Lágy szellő csókolta arcunkat,

Szerelmesen súgtam neked titkomat,

Könnyeimmel írtam neked ezt a dalt, mert te csak játszottál velem!

És én hagytam!

A színek megfakultak, a rózsaszín köd eltűnt,

Összetörtél és te hívtad magadat úriembernek,

De most már tudom, minden szó hazugság, amit mondasz!

Egy forró éjszakát akartál csupán, helyette kosarat kaptál,

Azt hittem szerettél! De más ölelése puhább volt.

Szerettelek és csókodat őriztem,

Más ágya kényelmesebb volt,

Egy világ előtt aláztál meg, tudod?

Szerettél valaha, a gonosz játékon kívül?

És én hagytam!

A színek megfakultak, a rózsaszín köd eltűnt,

Összetörtél és te hívtad magadat úriembernek,

De most már tudom, minden szó hazugság, amit mondasz!

Egy forró éjszakát akartál csupán, helyette kosarat kaptál,

Azt hittem szerettél! De más ölelése puhább volt.

Szerettél valaha?

A sorokat szinte faltam a szemeimmel, amint fel ismertem milyen dal is lehetett legszívesebben a föld alá kívántam volna magamat. Ez egy dal arról, hogyan csalta meg a barátja és én a gyerek vállalásról beszéltem neki közben lehet, hogy a szíve ezer darabra van összetörve. Mekkora seggfej vagyok! Ki akartam utána menni, de abban a pillanatban jött be a szemein láttam, hogy megeresztetett néhány könnyet, de nem mutatja ki mennyire is fáj neki, csendesen helyet foglalt mellettem és elrakta a papírokat. Egy vázlatfüzetet vett elő, majd egy ceruzát, amivel gyorsan szántani kezdte a lapot és lassan formát öltött a rajza, egy férfi arc. Rátekintett a lapra és dühösen meredt maga elé, mint aki rájött, hogy a teste mást akar, mint az esze, kitépte a lapot és összegyűrve a padba dugta. Csengőre a tanár is bejött Izabell elő szedte a töri füzetét és elkezdett jegyzetelni, figyelmesen követte a tanár minden szavát, én pedig nem bírtam levenni róla a tekintettem. A kicsengő ébresztett fel a bambulásomból Izabell összecsukta füzetét és a torna zsákját kapta a hátára szóval, akkor tesi jön, én is követtem a levert lányt. Gyorsan át vedlettem a torna cuccomba, a srácok már elkezdtek bemelegíteni akár csak a lányok, Izabellt kerestem a szememmel, de ő még nem jött ki.

- Hé! Shawn gyere ide! - kiáltott felém Justin, aki a labdát vezetgette a lábai között.

- Na, mi van srácok? - futottam oda.

- Hogy állsz Izabell becserkészésével? - húzogatta perverzen a szemöldökét Cam.

- Szarul! - kezdtem nyújtani. - Beszélni akartam vele a kocsiról és valami másról.... bezártam a közösségi terem ajtaját....

- Oda vitted? - nézett rám furán Nash.

- Nem terveztem, hogy ott baszom meg! - csattantam fel. - Hol tartottam?... Á, bezártam az ajtót és a kulcsot a farzsebembe tettem és elkezdtünk beszélgeti, hogy ma megy feljelenteni meg hasonló, aztán....

- Hogy micsoda? - állított meg idegesen Nash a szemében a düh lángolt. - Az a kis kurva tényleg elmegy a zsarukhoz?

- Befejezhetném? - fordultam felé bólintott egyet. - Utána azt mondta lehet, hogy majd Nasht kihagyja a vádakból és csak engem céloz, utána ki akart menni a teremből, de kulcs nálam volt akkor kezdett igazán fenyegetőzni, valahogy úgy jöttek össze a dolgok, hogy a nyakamat csókolgatta. A nadrág övemmel játszott, már eldöntöttem a padon, amikor kiugrott a karjaim közül kezében a kulccsal. Rohadtul pofára estem.

- Ja még egy ilyen ronda lányt sem tudsz elcsábítani, mint Izabell. - nevetett ki Nash. - De a fenyegetésért megkapja, amit érdemel!

- Mire készülsz Nash? - vigyorodott el Justin.

- Majd meglátjátok! - kacsintott egyet felénk.

- Gyerekek sorakozó! - kiáltotta el magát a tanár. - Ma a fiúk fociznak a lányok a gerendán gyakorólnak! Na, gyerünk munkára!

A fiúkkal szokásos csapattal álltunk fel és elkezdődött a játék, néha kapva az alkalmon a lányok felé sandítottam őt keresve. Az egyik kanyarban meg is pillantottam, hosszú barna haját copfba kötötte bő fekete tesi pólója lógott rajta, passzos nadrágja ki emelte formás lábait itt is feketében van nem ismer más színt?

- Shawn figyelj! - jött oda hozzám Nash. - Tiffy mondta, hogy Izabell jön a gerendán.

- És? - néztem rá értetlenül.

- Majd meglátod. - kacsintott egyet és tovább futott.

- Izabell gyere te jössz a gerendán! - kiáltja el magát a tesi tanár. Erre ő idegesen feltápászkodik a vékony fa lécre. - Rendben egy piliét szeretnék látni és kettő cigánykereket.

- Rendben. - bólintott meg adóan és munkához látott kecsesen mozgott, a piliéje tökéletes lett, utána a cigánykeréknél megcsúszott egy picit a lába, de alig lehetett észre venni.

- Nagyszerű Izabell! - dícsérte a tanár. - Kiváloan hajlékony vagy.

- Csodálkozik ezen tanár úr, annyit nyitogatta lábát, hogy már kinyúlt! - vihogta Tiffany, Izabell lehajtott fejjel keserű arccal tűrt minden szót.

- Majd nem ötös csak egy cigány kerék hiányzik! - Iza bólintott és lendült ebben a pillanatban egy labda találta el oldalról, mikor éppen át fordult volna. Sikítva zuhant le a tornaszerről a vékony matracra, ami annyit ér csupán, mint halottnak a csók. Fájdalmas hangja ott csengett a fülemben, a tanár rögtön oda rohant, a lányok vihogtak rajta, a fiúk úgy tettek, mintha nem láttak volna semmit. Nash vigyorogva hátba veregetett.

- Mondtam, hogy megleckéztetem a kis csitrit.

- Nem kellett volna ilyen durván!

- Ő fenyegetőzött.

- Mendes gyere ide! - kiáltott rám a tanár. - Segíts fel vinni a beteg szobára.

- Rendben. - Iza hátát a falnak támasztva szuszogott az orrából és a fején egy helyen vérzett, az arcán látszottak a zúzódások, szegény teljesen összetört.

- Izabell Shawn segít felmenni. - mondta tanár, fel akartam venni az ölembe, de ahogy meglátott hirtelen fel akart állni, mint aki menekülni akar.

- Ne őt! Inkább fel megyek egyedül! - a faltól el lépve majdnem elterült ha nem kapom el. - Eressz el!

- Ne butáskodj! - kaptam az ölembe, de ő tovább ficcergett. - Maradj nyugton!

- Fel megyek egyedül!

- Egyenesen járni se tudsz nemhogy az orvosiba elmenni. Kapaszkodj a nyakamba, nem akarlak leejteni. - végül beadta a derekát és hagyta magát, hogy felvigyem. Könnyebb volt mint gondoltam simán el tudtam volna vinni egy kézben is, nem értem miért mondják rá, hogy hájas. Kiérve a tornateremből újra mozgolódni kezdett a kezeim között. - Izabell hagyd abba a mocorgást elfoglak ejteni!

- Rakjál le Shawn vagy rád fogok hányni! Tegyél le! - a mosdó felé tettem ahova szédelegve befutott, láttam, ahogy erőtlenül rogyott a fülkében térdre. Egy ideje már kint vártam rá, de megelégelve a tétlenkedést utána mentem csak az egyik fülke ajtaja volt nyitva. Ott ült a falnak dőlve hangosan zihált leverte a víz, arca kipirosodott és újra eleredt az orra vére. Aggódva guggoltam mellé, ő pedig elhúzódott tőlem, a szemében tükröződött a fájdalom, az elfojtott kín.

- Izabell...

- Hagyjál Shawn! - erőtlenül hallatszott a hangja.

- De Izabell...- erélyesen szavamba vágott.

- Shawn! - hangja nyúzott volt. - Nash miattad rúgta nekem a labdát, elmondtad neki mit mondtam.

- Én...

- Ne tagad Shawn! - köhögött egyet fájdalmasan kapott a mellkasához. - Hagy békén én is azt fogom tenni. Menj csak vissza az órára majd elmegyek egyedül az orvosiba.

- Azt nem hagyhatom, nem jutnál ki a mosdóból sem. - válaszát meg sem várva kaptam fel és vittem az orvos felé. Óvatosan bekopogtam majd benyitottam, a doki az íróasztala mögött ült.

- Sziasztok! Ho.... Mi történt? - sietve jött oda a lányhoz, aki fal fehéren dőlt mellkasomnak.

- Leesett a gerendáról. - mondtam.

- Fektesd az ágyra. - tettem amit mondott és megvizsgálta Izát. - Agyrázkódása lehet. Izabell itt maradsz, amíg jobban leszel vagy van van lehetőséged valahogy haza menni. Mivel jöttél?

- Kocsival, de haza vezetek. - ült fel.

- Izabell nem vezethetsz! - morogta az orvos. - Esetleg valami más ötlet?

- A szüleid nem tudnak haza vinni? - csúszott ki a számon.

- Nem tudnak.

- Miért? - ezt nem hiszem el, hogy nem bírom befogni.

- Nem hiszem, Los Angelesből eljönnek. Nem lesz semmi bajom, haza vezetek....oh, basszus! - kapott az orrához, amiből újra megeredt a vér.

- Haza viszlek! - jelentettem ki határozottan. - Itt van a jogsim úgyhogy haza viszlek utána busszal el tudok menni.

- Nem...

- Ez nagyszerű ötlet! - lelkesedett az orvos. - Mára mind kettőtöknek adok igazolást és haza viszed Izabellt! Te pedig ifjúhölgy ha nem leszel jobban eszedbe se jusson bejönni!

- De...

- Nincs elenkezés szólok Mrs. Rossnak, hogy ne várjon téged a délutáni külön órára. Te! - mutatott rám. - Haza viszed Izabellt és figyelj arra nehogy volán mögé üljön!

- Rendben! - bólintottam elégedetten néztem a szédelgő lányra. Elsegítettem Izát a lányöltözőig, hogy összeszedje a cuccait addig én is át vedlettem. Mire végeztem őt sehol sem láttam, nem érdekelt, hogy a lányöltöző bementem nyomát sem láttam. Hogyan surranhatott ki mellettem a nélkül, hogy észre vehettem volna, az nem lehet. Fej vesztve rohantam át az iskolán ki a parkolóba és ott volt éppen akkor ért oda a kocsijához egy gyönyörű fehér laborgimihez. Nehézkesen támaszkodott a kocsi oldalához egy véres zsepit nyomott az orrához, halkan osontam oda.

- A rohadt életbe! Hol a kulcs? - a táskájába kutakodott, de alig bírta megtartani az egyensúlyát, ekkor kirántotta a kulcsot, ami beesett az autó alá, mivel nem vett észre át tudtam nyúlni a kocsi alatt és elvettem a kulcsot. - Hova a francba tűnt?

Hallottam szitkozódását a másik oldalról, lent térdelt és az autó alatt matatott a szoknyája a fenekéig felcsúszott, éppen, hogy takart valamit. Rámarkoltam a nadrágomon át a farkamra, kívánatos volt, de még mennyire, nem tudom a fiúk miért mondják rá, hogy csúnya.

- Csak nem ezt keresed? - léptem mögé nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy neki ne essek és a kocsija hátsó ülésén ne fektessem meg.

- Te, hogy kerülsz ide? - fordult meg gyorsan ültében ezzel felhorzsolva hibátlan bőrét a térdén.

- Ugye nem gondoltad, hogy ilyen egyszerűen le tudsz rázni? - nyújtottam felé a kezemet, hogy fel segítsem, de nem fogadta el. - Miért vagy ilyen ellenséges?

- Pont te mondod! - hadakozott velem, óvatosan felküzdötte magát álló helyzetbe. - Te estél nekem rögtön első nap, hogy te bármilyen lányt megkaphatsz és akárkit meg tudnál fektetni, ha kedved tartja!

- Ezt nem mondtam ki! - támaszkodtam meg mellette az autón.

- Nekem az jött le! -oh, ha tudnád mi vár rád és, hogy az én ágyamban fog kikötni előbb vagy utóbb. - Visszaadnád a kulcsaimat?

- Nem! Én vezetek egy helyben sem bírsz megállni. Na, ne játszd itt a kemény csajt szállj be és induljunk! - szólásra akarta nyitni a száját, de egy kérdő pillantással bele fojtottam, min akar még veszekedni. Szó nélkül ment az anyósülés felé. Igaz nekem se olcsó a kocsim, de ezt a laborgimit sem vetném meg Izabell csendben ült mellettem, rám se nézett. - Azt elárulnád merre kellene vezetnem?

- Minek? - kérdezte erőtlenül.

- Mert nem tudom hol laksz. - ráztam a fejemet.

- Akkor ki szállhatsz és elmehetsz én majd haza találok! - közölte velem fagyos hangon. - Nincs szükségem pátyolgatásra főleg nem tőled Mendes!

- Majd megoldom! - szerencsémre volt GPS a kocsihoz, ami bekapcsolás után rögtön jelezte a haza utat, elégedetten mosolyogtam, a mellettem dühöngő lányra.

- Bolondok szerencséje! - sziszegte fogai között. A némaság telepedett ránk, ahogy haladtunk előre ő csak az ablakon bámult kifele, de engem nem hagyott valami nyugodni.

- Miért tartasz olyan gonosznak? - fordultam felé, ő szeme sarkából felém pillantott.

- Nem lehetsz ennyire hülye! - nevetett fel keserűen. - Már tegnap nekem estél, ma is a teremben ott is bezártál és kénytelen voltam téged.....

- Velem? - fordultam felé kérdőn felkeltette a kíváncsiságomat szavaival.

- Én nem akartam olyan mocskos dologhoz folyamodni. - suttogta.

- Nem értelek, miért lett volna mocskos dolog hozzám érni?

- Mert olyan voltam mint egy kurva! - fakadt ki. - Úgy játszottam veled, mint azok a ribancok, akik alig várják, hogy gerincre vágják őket!

- De te leálltál. - erre már nem kaptam választ, mivel a GPS megszólalt, hogy megérkeztünk. A szám a térdemet verdeste, amikor Iza kivett a táskájából egy kapcsolót és kinyílt a kapu, hogy a kocsival be tudjak hajtani az udvarba, egy palota tornyosult előttem hatalmas elő kerttel és egy gyönyörű vaskapu zárta el az utcától. Kiszállva álmélkodva figyeltem a két emeletes kolosszust, az erkély körbe futotta az egész házat, de oldalt láttam, hogy van egy külön álló rész.

- Shawn szeretnél bejönni vagy még tátod a szádat még egy kicsit? - Iza hangja zökkentett ki, aki a bejárati ajtóból kiabált nekem, a lábaimat gyorsan kapkodva követtem. - Kérsz valamit inni?

- Egy pohár vizet! - ő eltűnt egy ajtóban, az előtérből egy hosszú lépcső sor vezettet az emeletre a jobb oldalán konyha és étkező lehetett, bal oldalon pedig nappali, a lépcső mellett még kettő ajtó is volt. Abba hagyva a bámészkodást követtem Izabellt, aki egy gyönyörű konyhában lépkedett kezében egy pohár vízzel.

- Tessék! - tolta elém.

- Köszi! - mosolyogtam rá, de az ő arcán semmilyen érzelem nem jelent meg. - A szüleid Los Angelesben vannak?

- Igen. - ült le velem szembe a konyha pult túloldalán.

- És kivel laksz itt? - néztem körül.

- Egyedül vagyok. - hajtotta le a fejét szomórkásan.

- Mióta?

- Most nyáron volt egy éve. - játszadozott az egyik tincsével.

- És nem rossz egyedül?

- Nem senki sem zavarhat meg, úgy járkálhatok itthon, ahogy csak akarok nem szól rám senki. A magam ura vagyok. - mosolyodott el halványan, de a szemében a szomorúság.

- Sajnálom.

- Ugyan mit? - nevetett keserűen.

- Azt, hogy egyedül vagy! Nincs senki, akivel beszélhetnél ilyen idősen a szülők a támaszok! - magyaráztam.

- Nekem nagyon gyorsan kellett fenőnöm. Gyere mutatok valamit. - lassan a lépcső felé kezdett sétálni és felmentünk az emeletre rögtön az első ajtón bementünk, ami olyan nagy volt, mint a nappali. Itt viszont különböző kitűntetések, híres okmányok voltak kiállítva. - Üdvözölek a családom dicsőség csarnokában.

Fordult körbe a szobába, a sok keretezett oklevél között néhány aranyozott szobór is helyet foglalt.

- Ez a sulink foci csapatának legjobb játékosának járó díj! - böktem a figurára. - Kié?

- A bátyámé. Ő is oda járt, nagyon tehetséges....nem úgy, mint én egyesek szerint. - minden mondó pillantást mért rám.

- Iz én...

- Iz? - húzta össze rosszalóan a szemöldökét. - Te mióta becézgetsz?

- Talán nem tetszik? - pimaszul mosolyogtam, újra elkapott itt a lehetőség, hogy ágyba vihetem. A derekára csúsztattam a kezemet, így belefojtva a választ, fejemet a nyak hajlatához tettem érezze mozdulataimat, vágyat akarok benne kelteni, hogy el veszítse a fejét és ne tudjon viszakozni. - Nem mondasz semmit Izy?

Újra becéztem miközben csókokat leheltem a nyakára, de ekkor éreztem, hogy az izmai megfeszülnek és ellép előlem.

- Szerintem ideje mened Shawn. - indult ki a szobából, hát ezt jól el basztam gratulálok Mendes!

- Izy kérlek ne kül...

- Takarodj innen Shawn! - a hangja sírástól remegett, de tartotta magát előttem. - Süket vagy? Tűnj innen vagy az őrrel dobassalak ki?!

- Izab....

- Kifele Shawn! - az ajtót is kitárta előttem, pedig én még mindig a lépcső tetején álltam. Szótlanul indultam kifele felvettem a cuccomat a székről és kiléptem.

- Kérlek mond mit tettem? - torpantam meg.

- Felejts el! Mintha nem is ismernél, az osztályban is csam néz levegőnek! Hagy békén! Azt köszönöm, hogy haza hoztál, de több ehhez hasonló alkalom nem lehet és én gondoskodno fogok róla, hogy ne is legyen! - itt az orromra csukta az ajtót.

- Izabell! - kiabáltam közben az ajtót ütöttem. - Izabell engedj be!

Semmi válasz nem étkezett, percegig ott ácsorogtam és kopogtam, de semmi visszajelzés. Dühösen vettem az irányt a kijárathoz, amint kiléptem a kapun az azonnal becsukódott utánam értetlenül figyeltem a hatalmas hodájt, amiben egy magányos lány üldögél. Tennem kell valamit mot teljesen elidegenítettem magamtól, így nem fog sikerülni a fogadásom. Majd beszélek vele holnap, addig kipiheni magát és tudok vele értelmesen társalogni. Oh Izabell olyan szeszélyes vagy és titkozatos vagy, valyon Bella is ilyen? Ő is ennyire akaratos és szeszélyes, ezt ma este megtudhatom....