~Izabella szemszöge~
- Hova a frászba raktam el a cipőmet? Ezt nem hiszem el! - futkostam a házban akár egy mérgezett egér, mivel sehol sem találom fekete magassarkúmat, amiben menni szoktam. Nos, akkor eljött a pillanat, hogy meséljek arról mi is az én kis titkos életem. Van egy bár Torontó belvárosában Black Roses, ami egy elég menő hely oda jár mindenki a suliból, aki számít is valamit. Én ott egy énekes vagyok szinte sztárnak számítok azon a helyen, de senki sem tudja ki is vagyok valójában, mindenki csak a művész nevemet ismeri. Bár nem is abban a kinézetemben szoktam megjelenni, mint az iskolámban, a hajamat vörös csíkok díszítik, körmeim pirosan villognak, akár a jelző lámpa. Kihangsúlyozom szemeimet egy elég erős sötét sminkkel, ajkaimra hasonló árnyalatú rúzst szoktam kenni. A ruháimhoz hűen megmaradok a feketénél csak sokkal kirívóbb darabokat viselek, mint most is egy combom közepéig érő ceruza szoknyát, felsőnek egy lyukacsos darabot, ami alatt tökéletesen lehetett látni a melltartómat, a cipőm egy egyszerű fekete darab. Ilyen öltözékben járok dolgozni, nekem ez a kinézet egy inkognitó szerű, így látom, hogy aki mekkora szentnek mondja magát a suliban, az itt kimutatja a foga fehérjét. Most gondolkozol azon, hogyan jutottam idáig ha a szüleim olyan gazdagok, erre egyszerű a válasz. Mi akartam tűnni a tömegből tenni akartam dolgokat, amiről senki se tudhatja, hogy én vagyok és ebben van a probléma. Az iskolában nem éneklek a többiek előtt a suli falain belül soha nem hallottak, pedig ha tudnák, hogy nyáron annak a lánynak a dalaira táncoltak, akit minden nap porig aláznak. Az is megfogalmazódhatott bennetek, ha egy idegenekkel teli bárba kimerek állni énekelni, akkor a saját osztályom elé miért nem? Én kilencedik félévénél csatlakoztam, miután Shawn elment, a többek nem szívlelték, hogy a haverjuk helyére felvettek valaki mást. Ezt nem is titkolták előttem, amikor be kellett volna először mutatnom az ének tudásom, egy vödör trutyi borult a nyakamba, a többiek pedig csak szórták rám különböző gonosz megjegyzéseiket. Akkor döntöttem úgy, hogy ki iratkozok, el is mentem az igazgatóhoz a szüleimmel, akim hevesen tiltakoztak a gondolattól is, hogy itt hagytak egy ilyen jó hírű sulit. Az igazgató sem örült, amikor benyújtottam a "felmondásomat", mondtam, így az életben nem fogok semmit sem érni, ha már csak számat kinyitom azonnal letámadnak. A megbeszélésen bent volt az a tanár is, aki látta a trutyis esetet és ő állt elő egy ötlettel, mivel azt mondta nagy tehetség vagyok és ezt kár lenne elpazarolnom, pár idióta miatt. Utána mindig külön órákon énekeltem el az órai anyagot, bejártam nulladikba, késő este mentem haza, de nem éreztem a tűzet az énekemben. Mintha elveszett volna belőlem valami. Mrs. Ross nagyon lelkesen segített, hálás is voltam neki, hogy nem mondott le rólam, de valami mégis hiányzott. Lehúztam egy fél évet azzal, hogy titokban énekeltem, így vizsgáztam év végén is csak a tanárnő és a bizottság hallott. Amikor anyáék közölték felem, hogy L.A- ba mennek, olyan dühös voltam rájuk, hogy ki szöktem a házból és a városban kóborolva jutottam el a Black Roses-ba, ahol karaoke estet tartottak. Nem tudom hogyan kerültem a mikrofonhoz, de a végén csak azt vettem észre, hogy lelkesen éneklem a Black Veil Brides In The End című számát. A dal végén Jessy a tulajdonos adott egy névjegyet és azt mondta jó a hangom szívesen hallgatna egy ilyen pacsirtát. Utána napokig az ajánlaton gondolkodtam és végül elfogadtam, de milyen jól tettem. Az első fellépésem előtt is elváltoztattam a külsőm, anyáék ebből nem tudtak semmit, mivel megnyugtattam őket, hogy nyugodtan mehetnek el leszek. A színpadon újra éreztem a tűzet, mint régen, így lett, hogy már egy éve ott vagyok, amit nagyon imádok! Most is, így volt vigyorogva parkoltam le a bár parkolójában a piros Ferrarival, amiről tudták az emberek, hogy az enyém, magamhoz vettem a gitáromat és elindultam befele. Jessy már várt rám a színpadra fel készítették a mikrofon állványomat, amire mindig egy fekete rózsa van kötve, a vigyorgó lány lelkesen hadonászott, hogy menjek oda hozzá.

- Jessy! - ugrott a nyakamba, ebben a pillanatban nem látszik, hogy ő valójában egy nagyon komoly üzlet asszony. - Azt hittem sose érsz ide! De vár mi történt az arcoddal?

- Semmi különös béna voltam. - ahol Nash megütött egy szép lilulás keletkezett, hiába próbáltam sminkel elfedni nem sikerült.

- Remélem nem sokára meggyógyul, ne csúnyítsd el a szép pofidat. - nevettünk fel. - Na, menjél énekelni egyre laposabb a hangulat, pörgesd fel!

- Meg lesz főnök! - szalutáltam előtte, erre kitört belőlünk a nevetés, egy gyors hangolás után már léptem is a színpadra.

- Sziasztok! Ma este eléneklem nektek... - hatalmas vigyor terült szét az arcomon a tűz égetett belülről, de egy fordulat alatt, mintha egy vödör vizet öntöttek volna rá. - Shawn...

~ Shawn szemszöge~

- Ide jöttünk? - húztam el az orromat, amikor megláttam a klub bejáratát, nem festett számomra vendég csalogatónak. - Ez lenne a város legjobb helye?

- Az. - kiáltottam Cam, ahogy elindultunk befele.

- Akkor jó sokáig voltam távol. - nevettem.

- Ugyan Shawn, nem a hely a lényeg hanem a pia! - csapot a hátamra Nash. Vigyorogva léptünk be a bárba, ahol azonnal megcsapott az alkohol bódító szaga, a zene ütemére vonagló testek izzadságtól bűzlő aromája. A srácok két perc múlva már hozták is a poharakat, amiket tele töltöttek, a harmadik pohár után én is feloldottam, ott táncoltam a többiekkel a tömegben. Az egész foci csapat eljött, annak idején is, így jártunk bulizni. Egy elég bögyös csaj rázza magát előttem és nem bírtam kihagyni, hogy mögé ne sétáljak, ő megérezte közelségemet, azonnal közelebb húzódót. Tapadós táncot jártunk, ő ágyékomnak dörgölőzött, amíg a kezeimmel felfedező útra indultam a testén, kívánatos volt számomra rég fektettem meg bárkit is lehet itt az alkalom. Amikor a lábai közé kezdtem csúsztatni a kezemet, ő azt visszavezette a derekára, bepróbálkoztam néhányszor, de sikertelenül, így inkább hagytam. A srácok a galériáról figyeltek, de amikor a csaj visszautasított majd leestek a röhögéstől, a galériás rész a színpaddal egy szinten van és alatta táncparkett egy vékony üveg futott rajta végig, egy díszes korlátú lépcső vezetett fel a táncosok közül, így elég látványos volt ha valaki végig ment rajta. Fönt pedig bőr kanapék sorakoztak a színpad felé fordítva, ahonnan jó rálátás nyílt mindenre.

- Shawn elvesztetted azt a híres vonz erődet! - nevette Nash

- Anyádat! Én Shawn Mendes vagyok bárkit megkaphatok, amikor akarom és ahol akarom! - mondtam indulatosan.

- Erre az ért ne merj fogatni haver! - ült le a fotelbe Nash arcára pimasz vigyor terpeszkedett.

- Nem hiszed, hogy megtudom csinálni? - foglaltam helyet én is mellette.

- Fogadni akarsz? Kijelölünk neked a srácokkal neked egy lányt a suliban és tavaszi bálig meg kell fektetned-dőlt előre sunyi mosollyal.

- Csupán ennyi az egész? - kacagtam fel, ez gyerek játék lesz.

- Nem, ha nem sikerül körbe kell futnod a gimiben meztelenül. -összehúzott szemöldökkel néztem rá, ha vesztek és körbe kell futnom pucéran, akkor a karrieremnek is vége, mivel ki akarna egy ilyen emberrel szerződést kötni, meg turnézni. Bár ezt a fogadást úgy se fogom elveszíteni és hangos nevetésben törtem ki.

- És ha én nyerek?

-Mi futunk! - mondta Cam. - Csak nem félsz Mendes?

- Én soha! Benne vagyok! - nyújtottam a kezemet elbizakodva bár ne tettem volna.

- Rendben! - csapott a kezembe Nash. - Oh, ha tudnád mekkorát fogsz szívni.

- Azt még meglátjuk. - vigyorogva kortyoltam koktélomban, amikor az énekes felállt a színpadra. A tekintetteket azonnal magára vonzotta, most már értem a fiúk miért szeretnek ide járni, a lány fekete szoknyát viselt, ami csupán csak a combja közepéig ért, a felsője szabad rálátást engedett dús kebleire, a farkam rándult egyet a nadrágomban. Hosszú barna haját vörös csíkok szelték, ízlésesen festette ki magát. Nyakában gitár lógott, ami öltözetéhez passzolt, fekete hangszer nyakával lefelé volt a vállára akasztva, a hangosítás miatt minden lépését jól lehetett hallani. Nem a tökéletes alakja fogott meg, hanem a tekintette, mély barna szemei, akár az enyém izgatottan pásztázta a közönség sorait...

- Sziasztok! Ma este eléneklem nektek... - itt megakadt a nyelve és a közönségen cikázó szeme megállt rajtam, de lehet csak képzelem. - Shawn...

Vagy mégis észre vett és tudja kicsoda vagyok? Érdeklődve húztam ki magamat ültemben és minden figyelmemet neki szenteltem.

- Shawn...Mendes dalát a Stitches-t remélem tetszeni fog! - gyengéden pendített végig a húrokat, amik azonnal az ismert dallamot adták ki, furcsa volt úgy hallani, hogy kivételesen nem én éneklem és nem engem néznek az emberek. A hangja maga az álom, lágy mégis erős határozott, tiszta egész nap elhallgatnám. Az álom lány. A dal első refrénjét énekelte, amikor a gitárt leakasztotta a nyakából és a tömegbe sétált, ott énekelt tovább, de mintha ott kicsit megrendült volna hátrált egy kicsit a színpad felé. Az előbbi kételkedés hirtelen eltűnt a szeméből, amit a galéria felé szegezett, határozott léptekkel indult meg a lépcsőn, a reflektorok követték az alakját. Közelebbről sokkal szebb volt, arca kipirult az éneklésből, a tekintetében, mintha düh és harag lenne, egyre közelebb jött hozzánk. A fiúk ugyan úgy maradtak a helyükön, bár láttam rajtuk, hogy érdeklődve figyelik a jövevényt, mellettem Justin felállt és a lány felé ment, át akarta karolni az énekes, aki azzal a mozdulattal visszatolta a srácot a kanapéra. Nashel és Cammel jót nevettünk haverunkon, de ezt látva a vörös szépség, Nashez lépet vagyis a háta mögé, kezeit végig vezette a fiú mellkasán éneklés közben. A fiú arcán láttam,hogy élvezi és többet akar, viszont abba hagyta a hölgyemény, helyette beleült Cam ölébe, aki vörösödött, mint a paradicsom, erre felment bennem a pumpa. De ugyan mitől? Indulatomban ökölbe szorítottam kezeimet, türtőztetnem kell magamat, nem csinálhatok botrányt. Hirtelen egy puha érintést éreztem az arcom vonalán, meglepetésemre az énekes pacsirta illegette magát előttem, kezemnél fogva felállított és szembe állt velem. Olyan indulattal énekelte a dalomat, hogy azt hittem haragszik rám, pedig azt sem tudja ki vagyok, mellkasomra tette a kezét és picit lökött rajtam egyet. Utána elakart menni, de nem hagyhattam, ha már itt van és annyira kívánom nem engedhetem, megfogtam a kezét és visszapörgettem magamhoz. Háttal érkezett nekem, éreztem a testtartásán mennyire meglepődött, de ez kicsit se érdekelt csak, hogy kiélhessem a vágyaimat. Ujjaimat bevezettem a hálós anyag alá, ő egy ideig hagyta, utána a csípőjére terelte tenyereimet, amit annyira finoman rázott, hozzám dörgölőzött ezzel felostorozva vágyaimat, így is nehezen bírtam magammal, most elveszi minden önuralmamat. Erősebben rántottam az ölemhez, hogy érezze mennyire be vagyok indulva rá, éppen az utolsó hangot énekelte ki, itt a lehetőség. Elemelte a szájától a mikrofont pihegve szedte a levegőt, súgni akartam a fülébe, amikor kilépet a karjaim közül és a színpad felé indult, a lépcsőn megállt.

- Köszönöm szépen! - vigyorodott el az arca felderült, ahogy végig nézett a közönségen, hátra fordult, de rám nézve elkomorodott. - Tudom nem vagytok hozzá szokva, hogy ilyen nyálas szöveget énekelek, csak ki akartam próbálni milyen is egy ilyen dal hangulata.

Nyálas? Az én dalom? Ezzel lelombozta növekvő erekciómat.

- Most tartok egy rövid szünetet, de Josh nem hagy titeket zene nélkül! - mutatott a Dj-re.

- Hölgyeim és uraim! - szólt a Dj srác a mikrofonba. - Nagy tapsot a mi klubunk csillagának Bellának!

Hangos taps vihar fogadta a vigyorgó lányt, aki kezdett a tömeg felé araszolni, most kell lépnem, nem foglalkozva semmivel futottam a lány után vagyis Bella után. Milyen szép neve van. Épp egy folyosón haladt végig, ahol bement egy ajtón, amire ki volt írva, hogy öltöző, gondolkodás nélkül bementem. Ott ült egy székben és a telefonját nézte, meglátva riadtan ugrott fel a székből,hátrálni kezdett, én pedig annál közelebb mentem.

- Mit keresel itt ? Ide nem jöhetnek be idegenek Shawn! - ijedten kapta a kezét a szája elé, szóval tudja ki vagyok vagy ismer.

- Tudod ki vagyok! - vigyorodtam el és elé léptem, ő addig hátrált, amíg falnak nem ütközött, kezeimmel megtámaszkodtam a feje mellett.

- Nem! - hazudta, közben a szeme vadul cikázott köztem és az ajtó között.

- Nagyon rosszul hazudsz ugye tudod? - ajkainkat csupán pár centi választotta el, akarom őt érezni, ahogy hozzám simul.

- Részeg vagy Shawn ugye? - nézett rám dacosan.

- Csak egy kicsit? De nem ez a lényeg honnan tudtad, hogy ott leszek a tömegben? - szegeztem neki a kérdést.

- Nem tudtam!

- Persze és pont az én dalomat énekeltek, itt csak minden a véletlenek sorozata, ugye? - döntöttem a homlokomat az övének.

- Tűnj innen Shawn vagy szólok a biztonságiaknak! - fenyegetett.

- Ha tudnád mennyire felizgattál a kis öltáncoddal? Miért tetted, hogy után ott hagyjál ezzel teljesen megaláztál. - suttogtam ajkaira.

- Egy számomra fontos személy bosszú üzenete. Legközelebb jobban vigyáz Mendes! És a helyedben én menekülnék. - simította végig arcomat, bele borzongtam az érintésébe.

- Micsoda? - pillantottam ráértetlenül, ekkor kicsapódott az ajtó és egy két ajtó méretű biztonsági jött be az ajtón.

- Bella minden rendben? - meglátva engem bentebb jött.

- Semmi baj John, Shawn már indulni akart. - lökött el a mellkasomnál, én megmondtam nézéssel mért végig, gonosz vigyorral az arcán is gyönyörű. Lesújtva mentem vissza a fiúkhoz, Bella koncertjének maradékát extázisban ültem végig, ő egyszer sem nézett felém és ez felbosszantott. A végén, ahogy elhagyta a színpadot, rohantam a kijárathoz hátha láthatom még egyszer, látni akarom, lehet soha többé nem lesz alkalmam. Néhány hosszas perc után kinyílt a hátsó ajtó és ő lépet ki rajta, haját copfba kötött fel a feje tetejére, magassarkúja helyet egy egyszerű torna cipőt viselt, így is nagyon csinosan festett. Megpillantva engem sietősebre fogta a lépteit, annyi kellett nekem is utána mentem, egy piros Ferrariig szaladt, szerencsémre nem találta kulcsot, így volt időm.

- Bella! Kérlek várjál! - futottam oda hozzá.

- Mit akarsz? - hangja durva és érdes volt, enyhén rekedtesen beszélt, bizonyára megerőltethette a hangját.

- Találkozni szeretnék veled! - böktem ki.

- Mi nem egy világ vagyunk! - nyitotta ki az autót. - Volt esélyed bizonyítanod előttem, de te már leírtad magadat előttem! Én semmi pénzé nem lennék veled! Gerinctelen vagy Mendes! Remélem eljutottak a szavaim, ahhoz a picike agyadhoz! A sors majd megbüntet!

- Mit tettem? - estem kétségbe.

- Gondolkodj egy kicsit mit is tettél ma! - azzal a lendülettel beült az autóba és elhajtott, ott hagyva értetlenül, miről beszélhet. Mit tettem ma? Ugye nem....

Sziasztok! Remélem tetszik ha igen jelezd nekem következő szombaton jön az új rész.

by Elizabeth