~ Izabella szemszöge~
Az ébresztőm vinnyogására ébredtem hajnalok hajnalán, ismét elkezdek egy borzalmas évet az iskolában, bizony szeptember elseje van. Kikászálódtam az ágyamból, hogy összekapjam magamat egy kicsit mostanság elégé szét vagyok csúszva. A fürdőbe vonultam a tegnap kikészített ruháimmal, arc mosás után csináltam egy halvány sminket szempilla spirál és természetes színű rúzs. A hajamat kiengedve hagyom, szeretem ha az arcom elé lóg, olyankor úgy érzem elrejtőztem a világ elől. Felvettem egy fekete pólót, aminek a hátát párhuzamos csíkok szelték, így kilátszott a melltartóm. Egy fekete térdénél szaggatott farmert kaptam magamra és a kedvenc magassarkúmat. A táskámba bedobáltam a könyveket és lebaktattam a lépcsőn a konyhába. Csend, ez volt az egész házban az elmúlt egy évben, a szüleim híres üzlet emberek, így folyton utazgatnak. Tizedik év elején jelentették be, hogy már elég nagy vagyok, ezért nyugodt szível hagynak itt és ők elmennek Los Angelesbe, mert a cégük központja ott van. Telj hatalmat kaptam a ház felett, ami felért egy palotával, na meg bankkártyát ezzel kielégíthetem az igényeimet. Egy szóval egyedül élek egy kastélyban, pénzben nem szűkölködőm és a plusz, hogy kanadai vagyok! Toronto az otthonom a télen fagyos utcáival.
Leültem az egyik székre magam elé vettem a müzlit, amit csendesen rágcsáltam, közben feketére festett körmeimet mustráltam. De mielőtt bármit is mondanátok nem vagyok emos csak szeretem a feketét az a legegyszerűbb szín, mindenhez passzol, régen, amíg kicsi voltam elég papagáj szerűen öltöztem. Ezért is pártoltam át az egy színűséghez ez a legjobb megoldás. Elmélkedésemből a telefonom rezgése zavart meg SMS-t kaptam.

'' Szia! Ma este be kell jönnöd dolgozni. Puszi Jessy😙''

Vigyorogva olvastam az üzenetet, ami az én kis titkos életemhez tartozik, de egyelőre nem áll szándékomban elárulni, gyorsan válaszoltam. A reggeli befejeztével úgy gondoltam ideje elindulni az iskolába megkezdeni ezt az évet is, már harmadik éve koptatom a torontói gimi padját. A slusszkulcsot kezeimbe véve léptem ki a házból, amit alaposan bezártam, bár itt annyi kamera van, még azt is felveszik, ha egy légy szelent. Anyáék, így biztosítottak be, mindig utánam tudnak nézni. A mélygarázsban öt kocsi sorakozott, amikből választhattam egy piros ferráti, fehér laborgimi, fekete Porsche, szürke Chevrolet és egy fekete dzsip. Az utolsót választottam, abban reménykedve az nem kelt akkora feltűnést, idén először megyek kocsival, mivel a nyáron szereztem a jogsim. Óvatosan a felszínre hajtottam, vigyázva vezettem végig az úton közben a rádiót hallgattam. Pillanatokon belül a gimi parkolójában kanyarogtam helyet keresve, sokan megbámulták a sötétített üvegű kocsit. Leállítottam a motort, táskámat kiszedve szálltam ki járművemből, ekkor rengeteg döbbent tekintett szegeződött rám, nem az várták, hogy én szállok ki egy ilyen autóból. Szememre húztam a napszemüvegemet és úgy osontam a bejárat felé, reménykedtem abban, hogy a suli nagy menői nem szúrnak ki, de ma nem volt ilyen mázlim.

- Nocsak, nocsak Izabell, mi ez az új megjelenés? - ez a hang kicsit sem hiányzott. - Sokkal jobban nézel ki, szívesen hallgatnám, ahogy alattam nyögsz.

- Ugyan már Cameron te hozzá érnél egy ilyenhez? - hangzott a következő gonosz megjegyzés Nashtől. - Én bottal sem piszkálnám meg.

- Fiúk egy ilyen ribanc miatt kár feszengni, minden sarok találtok ilyet! - nevetett rajtam Tina az iskola kurvája a két kezemen nem tudom megszámolni hány fiú ágyában fordult meg az évek alatt. Szótlanul tűrtem minden szavukat, ők lennének az osztályom egy része a másik része is hasonló, így nincsenek barátaim az iskolába. Nem is mondtam, hogy ez egy művészeti suli tánctól kezdve, az énekig és rajzolásig minden van. Ének és rajz szakos vagyok ezek lennének a fő tantárgyaim, de ezek mellett be kell járnom a többire is pedig semmi szűkségem arra, hogy táncot tanuljak. A szekrényembe beraktam a fölös füzeteket, könyveket és valahogy felküzdöttem magamat a másodikra az osztályomba. Bentről már ki szűrődtek a hangok, amiket egész nyáron nem kellett hallgatnom és békésen tölthettem a napjaimat. Először kicsit had meséljek az osztályról nálunk kettő nagy kaszt van a focisok és a pompon lányok és vagyok én a fekete bárány, aki sehova sem tud be illeszkedni. Húszan járunk a 11. B.- be tizennégy fiú és hat lány, a srácok nagy része az orruknál tovább nem is látnak nekik azaz ember, aki fekete futballoz dzsekit visel rajta az iskola címerével és nevével. Nos, a lányoknál is hasonló a helyzet csak náluk a pompon a nyerő és a hosszú szőke haj, nekem pedig szerintük rút barna hajam van. Egy szóval az igazi külön álló vagyok az agyatlanok és a plasztikok között. Az osztályba lépve minden szem rám szegeződött, de utána fordultak tovább csupán ennyire vagyok érdekes. Némán a hátsó padhoz kullogtam, ahol az örökös helyem van, szerencsémre senki sem ül mellettem. A táskámból elő kotortam egy kotta lapot, amire az új dalomat írom, már be kellene fejeznem az átírást. Neki akartam állni, amikor kicsapódott az ajtó és Cameron lépet be rajta oldalán Nashel, meg a többi izom aggyal, de volt még velük valaki. Göndörded fürtök, igéző barna szemek, magasabb volt Camnél. Egyszerű fekete farmert és inget viselt, végre egy normális ember, de ahogy jobban végig mértem lefagyott a mosoly az arcomról. Ott volt a kezében a fekete dzseki, szóval ő is közéjük tartozik, hát ez fantasztikus! Reménytelenül fordultam vissza a kották felé, a csöngetésre a tanár is megjelent, mindenki a helyére ment kivéve az új fiút.

- Jó reggelt gyerekek remélem mindenkinek jól telt a nyara. - ült le a helyére az ofő. - Még a legelején szeretném nektek bemutatni Shawn Mendest iskolánk diákját, aki eddig magán tanulóként tevékenykedett. - a lányok apró elhalló sikkantásokat hallattak és egy helyben toporzékoltak, mint akik sokkot kaptak volna. - Shawn kérlek mesélj magadról és hogy miért is jöttél.

- Rendben. - vigyorodott el és összecsapta izgatottan a kezeit. - Sziasztok! Nem tudom, hogy ki mennyire ismer, de ahogy elnéztem a reakciókat sokan tudjátok ki vagyok. Kilencedikben ebben az iskolában kezdtem és rá fél évre felfedeztek, azóta csak levelezve voltam az osztály része. Most, ahogy elnézem nem változott az osztály csak valaki jött a helyemre.

- Nyugi ő csak dísz. - nevetett gonoszan Tiffany az osztály ribanca, én pedig összehúztam magamat jobban, hogy ne szúrjak szemet. - Ha te visszajössz, akkor szerintem a diri egy szó nélkül kipaterolja az osztályból ezt a kurvát. Inkább felvenne egy hírességet, aki növeli a suli hírét, mint egy jött ment szukát.

- Tiffany fékezd a nyelved! - szólt rá erélyesen a tanár, de a csaj mintha meg se hallotta volna folyattatta az alázásomat.

- Amióta itt van nem mutatott fel semmit! Tehetségtelen fruska! Az iskola szégyene! - hajított nekem egy papír galacsint, amit több is követett.

- Tiffany azonnal hagyd abba, különben figyelmeztetőt kapsz. - fenyegedte meg a tanár. - Shawn kérlek folytasd.

- Nos, ott hagytam abba, hogy híres lettem és a kiadóm keresi az új hangot, így elküldtek engem, hogy találjam meg az új sztárt ebben az iskolában. - a többiek hangos taps viharral fogadták a bejelentést, én pedig jobban hozzá simultam a padhoz. - De addig is itt fogok tanulni veletek, mint egy rendes diák!

- Köszönjük Shawn. Ha valakinek van kérdése az olvassa el az iskola web oldalát. Most pedig Shawn kérlek foglalj helyet...- körbe tekintett a teremben és megakadt a szeme a mellettem lévő egyetlen üres helyen. - Izabell mellett.

Shawn bólintva közeledett felém én jó és aranyos kislány módjára levettem a székről a táskámat, hogy helyet tudjon foglalni. Ráérősen haladt és mintha látszatban méregetett volna, de lehet, hogy csak beképzelem, inkább a kottáimra figyelek. Pillanatokon belül éreztem egy enyhe nyomást a karomon, mivel Shawn bökdösni kezdett, de nem méltattam a figyelmemmel. Viszont akkor sem adta fel, mérgesen néztem rá hát ha leesik neki, hogy nem akarok vele beszélni.

- Tudnál adni egy tollat? - suttogta halkan, egy mozdulattal elé toltam a tolltartómat, hogy szolgálja ki magát, vigyorogva túrt bele. - Köszi!

Az óra további része csendben telt, a tanár elmondta mire számíthatunk az éveben és a szokásos dolgok. A mellettem ülő fiú érdeklődve figyelte az osztályt és annak tagjait, főleg a lányokon legeltette a szemét, tipikus. Én nagyban elmerültem a kották és hangok világában fel sem tűnt, hogy kicsengettek, szerencsémre a következő három óra is az osztályfőnökkel lesz, így ugyan abba a terembe maradtunk. Csengetéskor eszméletem fel a munkámból, amikor Shawn újra helyet foglalt mellettem, zsibbadt ujjaimat mozgatva lestem körbe, de semmi új nem látszott. Tiffanyt körbe ölelték alattvalói, miközben arról áradozott miért ilyen fényes a haja, a lányok minden szavát itták, a fiúk egymást szívatták, de Shawn nem vegyült közöttük. Engem nézett vagyis pontosabban a kottáimat, érdeklődve forgatta a lapokat észre se vettem.

- Már megbocsáss ki engedte meg neked, hogy megnézd azokat a lapokat? - emeltem meg a hangomat, hogy rám figyeljen, de mintha meg se hallotta volna, erre kikaptam az ujjai közül a kottákat.

- Hé!!! - nyúlt a papírok után, amiket gyorsan a táskámba dugtam, hogy ne érhessen hozzájuk. - Éppen olvastam!

- Ja vettem észre! - morogtam az orrom alatt.

- Te vagy az új lány! - vigyorodott el pimaszul Shawn, ahogy kirívóan végig mért. - Milyen volt a helyemen lenni? Bár, ahogyan látom nem nagyon illeszkedtél be, kis antiszociális!

- Azt se tudod ki vagyok. - csúsztam hátrébb a székemen, erre ő jobban előre dőlt.

- Pontosan tudom ki vagy! - sejtelmesen mosolygott kezével a szék támlájára és az asztalra támaszkodott ezzel sarokba szorítva. - Tudod attól, hogy nem ide jártam évekig, mindent tudok Nashék elég jó informátorok. Te pedig Izabell Blackwell nagyon benne vagy az osztály bögyében, a rút kiskacsa, a gyémánton a piszok. Az vagy te Izabell!

- Tuskó! - löktem le Shawn kezét a székem támlájáról.

- Tuskó? Tuskó. - úgy mondta, mintha ízlelgetné azt a szót. - Sok mindent mondtak rám, dehogy tuskó, a legtöbb lány ha meglát azonnal a lábaim előtt hever. Meghallják a nevet, hogy Shawn Mendes bárhol a világon, a lányok ölre mennének, hogy az ágyamba kerülhessenek.

- Szerencs, hogy én nem tudom ki is az a Shawn Mendes! - fordultam a tábla felé, de a tanár még nem ért be, a fiúra sandítottam, aki megrökönyödve meredt rám.

- Te nem tudod kicsoda vagyok? Miért vagyok híres? - suttogta ledöbbenten.

- Nem tudom és hidegen is hagy! - pedig pontosan tudtam kicsoda, de nem adom alá a lovat.

- Life of the party? Show you? Ezek nem mondanak neked semmit? - a szemében értetlenség fénylett, ahogy engem méregetett. - Tényleg nem tudod ki vagyok?

- Nem! - ezzel le zártam a témát és aznap már nem beszéltem a fiúval, ő egész órán engem vizslatott, vagy a papírt figyelte, amire írtam. Szerencsémre gyorsan eltelt a maradék két óra, amikor meghallottam a csengőt szó szerint felpattantam a helyemről és a kijárat felé vettem az irányt. Az egész nap csupán az éltetett, hogy este senki és semmi ne fog meg zavarni a szenvedélyemnek élhetek. A kocsim felé vettem az utamat, amikor megcsapta a fülemet a focisok hangja ijedten kezdtem elsietni, hogy nehogy összetalálkozzak velük. De az én életem nem ilyen egyszerű, amikor a parkolóba értem meglepetésemre az én kocsim mellett beszélgettek. Idegesen lépdeltem a jármű felé, a slusszkulcsot szorongattam, a távolból megnyomtam a biztonsági feloldót, hát ha akkor odébb mennek, de inkább érdeklődve felém fordultak. Oh, hogy a rohadt életbe miért nem tudnak máshol beszélgetni, némán sétáltam el mellettük, ők árgus szemekkel figyelték minden mozdulatomat, bedobtam a hátsó ülésre a táskámat.

- Ni csak, Izabell mióta van ilyen kocsid? Azt hittem neked nem telik ilyen luxusra. -nevetett gonoszul Nash, de ha tudnád még mik vannak lent a garázsban gondoltam magamban. - Mi van Bella-donna elvitte a cica a nyelved?

- Tedd magad tartalékra Grier! - nyitottam ki a vezető felőli ülést, a beszólásomra hangos uzás futott végig a társaságon.

- Ezt megkaptad haver! - röhögött Cam.

- Kussolsz Dallas! Te pedig ribanc! - indult meg felém riadtan simultam a kocsi oldalához. - Te csak egy hájas kis fruska vagy, elkap a hányinger ha rád kell néznem és ezt vedd figyelmeztetésnek. - megfogott valami hegyes tárgyat és végig húzta az autó fényezésén, Shawn pedig egy nagy kővel betörte a hátsó szélvédőt, ezt nem gondoltam volna róla.

- Te idióta! - verem ki a kezéből az apró tárgyat, erre a keze reflex szerűen visszacsapódott egyenesen az arcomnak.

- Eddig megtűrtünk az osztályban, az iskolában, de Shawn már visszatért és követeli a helyét, ami megilleti, de te egy akadály vagy. - suttogta nekem, közben bele markolt a hajamba, így kényszerített, hogy ránézek, ahogy kiejtette Shawn nevét az említett felé pillantottam, aki fölényesen lenézett rám. - Remélem vetted a célzást és minél előbb felszívódsz. Ide olyan jön, aki tehetséges és tőled nem láttunk az elmúlt években semmit. Nem értem, hogyan jutottál be ide egyáltalán, de tehetséged nincs és szerintem pénzed se.

- Biztos széttette a lábait! - vihogott Justin. Nash elengedett én pedig erőtlenül, rogytam a betonra.

- Oh, és még valami, hogy tud hol a helyed! - lépet közelebb hozzám valaki és nedves dolgot éreztem a fejemen, Shawn egy üvegvízzel leöntött. - Remélem most már tudni fogod ki vagyok!

- Igen. - leheltem magam elé, a fiúk elégedetten hagytak ott, a sírás kerülgetett, ahogy beszálltam a kocsiba, minél előbb haza akartam érni. Könnyet potyogtatva szeltem az utakat, haza érve az volt az első dolgom, hogy felhívtam az autó azerelővel, mikor tudná megcsinálni a kocsit. Nagy örömömre, holnap reggel jön érte és elviszi, de addig másik autóval kell járnom, busszal nem tudok, mivel általában annyi külön órám van, hogy későn végzek és akkor már felénk nincs járat. A házba lépve a szobámba vettem az irányt, lassan mennem kell mivel kezdődik a titkos életem és hát fel kell készülnöm.

~Shawn szemszöge~

A srácokkal az öltözőben készülődtünk az év első foci edzésére, olyan a hangulat most is mint egy és fél éve, mintha soha nem is mentem volna el.

- Szerintem, azért kicsit túlzásba estetek azzal, hogy végig karcoltad a kocsiját és az ablakot is betörtétek? - a fiúk beszélgetésében erre kaptam fel a fejemet.

- Miért estem túlzásba, csak megmutattam neki kik a főnökök. - veregette meg a hátamat.

- Igaza van Justennak! - állt fel David. - Ezért feljelenthet titeket, mert azért az a kocsi nem a legolcsóbb fajta és testi bántalmazásért is.

- Nincs mersze szólni a zsaruknak! - röhögött fel Nash.

- Szerintem meg van! - szólalt meg az eddig néma Cameron, az arcán lehetett látni, hogy komolyan beszél. - Tudjátok a mi a szülei munkája?

- Nem. - ráztuk meg mind a fejünket.

- Az egyik lány mondta, hogy Izabell szülei a legnagyobb ügyvéd iroda rangos dolgozói. Csak cápákként emlegetik őket és ha a fülükbe jut, hogy mit tetettek, akkor nektek annyi! - fejtette ki Cam jobban, az arcomra fagyott az eddigi széles mosolyom.

- Ugye csak ugratsz? - ennyit bírtam kinyögni.

- Jó volna ha viccelnék, de ez a rút igazság.

- Nem fogja nekik elmondani! - csapott a térdére Nash. - Tudom!

- Legyen szerencsétek. - csóválta a fejét Cam. - Na, de attól áll a ma esti program? Megyünk a Black Roses-ba?

- Persze! - vágtam rá gondtalanul, mintha meg se történt volna az előbbi kis beszélgetésünk. Viszont az agyam azon kattogott mi van ha mégis beköp minket a rendőröknek. Az eddigi lenyűgöző tanulmányi eredményeim mellett nem nézne jól ki egy priusz, beszélnem kell Izabellel, de ma már nem tudok haza ment. Hát ha eltudom érni mobilon, de biztos nem fog nekem visszaírni, amiat, amit tettem vele. Majd megpróbálok beszélni vele később, de most az edzésre kell figyelnem. Izabell, ez a lány egy igazi titok.

Sziasztok ha tetszett a rész kérlek jelezd! A részeket szombatonként fogom feltenni, akkor lehet rájuk számítani. By Elizabeth