Próbáltam feldolgozni a hallottakat, viszont erre már, tényleg nem volt egyetlen pozitív gondolatom sem.

Újra felvetettem a tényt, miszerint hét fiúval élnék.

Azért...ez nem egy félvállról vehető dolog. Ráadásul...idolok.

Jesszus...mibe csöppentem.

-Ez...ez lehetetlen...-motyogtam

-Már miétt is lenne az? -kérdezte PD-Nim

-Egyáltalán a srácok beleegyeztek? -tértem ki a kérdés elől

-Mind rábólintottunk. -jelentette ki mosolyogva a Leader

-Még Yoongi Oppa is? -kerekedtek ki szemeim

-Naa...nem vagyok én olyan mogorva, rideg szívű, te Törpe. -vágta oda

Elpirultam a jelzőn, és talán halvány mosoly is kiült arcomra.

-Nos!? -türelmetlenkedett az igazgató

Mondhatom nagyon kedves...ez nem ilyen egyszerű döntés, hogy egye fene, vágjunk bele. Ő is megérthetné.

-Nincs gondolkodási idő?

-Erre már nem tudok haladékot adni...

-Hahh -sóhajtottam egy nagyot

Életem legjobb álláslehetőségét kínálták fel nekem, én mégsem vagyok képes elfogadni...na nem mintha olyan kis pitiáner dolog lenne ennek az oka.

De nekem munka kell, és nincs időm agyalni ezen, szóóóvaaal:

-Legyen! Benne vagyok! -mondtam ki határozottan, mire mindenki ujjongásba kezdett

-Rendben Sophie! Akkor küldök veled egy biztonsági őrt, hogy épségben bepakolhass, és költözhess.

Megköszöntem a segítséget, elbúcsúztam egyenként a srácoktól, és amikor Sugahoz értem, egy különleges, mégis zavarba ejtő mondattal jutalmazott:

"Este mutatok egy helyet! Muszáj lesz beszélnünk!"

Én egy aprót bólintottam, miközben alsó ajkamat rágcsikáltam.

Most már egészen biztos, hogy estéig, csakis ezen fogok rágódni.

Mire leértem a hatodikról -természetesen lifttel- mát egy fekete öltönyös alak várt a recepció szerűségnél.

-Indulhatunk? -kérdezte mosolyogva

Bólintottam, és úgy szálltunk be a járműbe, mely elszállított, idáig otthonomként szolgáló lakásomba.

Gyorsan rohantam a megfelelő számú emeletre, és az ajtón berontva, minden szükséges dolgot, a bőröndömbe hajítottam, mely tartalmazta a ruháimat, sminkkészletemet, hajvasalómat, és személyes tárgyaimat.

Nem akartam megvárattatni a "személyzetet" sem, így amilyen gyorsan csak tudtam, mentem is vissza az autóhoz.

Míg bepakolt nekem, én beszálltam a hátsó ülésre.

Gondoltam, írok a szüleimnek egy levelet, hogy az eddigi idő alatt, mik történtek, belevéve a jelenlegi helyzetet is, a költözéssel egyetemben.

Míg utaztam, végeztem is az elintéznivalóimmal, és várva az út végét skandáltam a környéket.

Nem túl sok ember jár errefelé, mégis szépek, rendesek, és tiszták az utcák, ami meglepő, egy ilyen kihalt környéken.

Végül hangos nyikorgás kíséretében fékezett le a jármű, a dorm előtt.

-Kisasszony! Kérem, hogy ebbe az épületbe fáradjon be, ez lesz a Bangtan dormja. -mutatott egy fehér színű ház-szerűségre- Egy tag van itthon, ő fogja segíteni, délutáni tevékenységeit.

Aprót bólintottam, jelezve, hogy értettem, majd a kulcsot is a kezembe nyomta.

Megkaptam a Bangtan Boys dormjának a kulcsát...aigo.

A sofőr is kiszállt, velem együtt, és a csomagjaimat magammal hurcolva indultam el, a bejárat felé.

Felverekedtem magam a lépcsőn, és az ajtóban már ott várt...J-Hope.

Hála az égnek...

-Na heló! Újra. -nevetett Hopie, én pedig csak mosolyogtam, majd elvéve tőlem a bőröndöt léptünk be a birodalmukba

-Uhw, wow...-csak ennyit tudtam mondani hirtelen- ...ez gyönyörű.

-Mi is imádjuk. -ütögette meg a falat, majd beinvitált egy szobába

-Nos...akkor. Ez lenne a szobád. Direkt olyat hagytunk ki, aminek külön fürdője van, hogy nehogy kellemetlenség történjen.

-Ez nagyon kedves, köszönöm! -tettem le táskámat, a hatalmas francia ágy szélére

-Ugyan...-legyintett-...viszont szerintem most magadra hagylak, hogy kitudj pakolni. Jó munkát! És ha kellek, visíts...

Illedelmesen meghajoltam...volna, ha meg nem állít.

-Hagyjuk ezt a meghajlás dolgot, az "oppa"-val együtt. A banda úgy döntött egyhangúan, hogy mellőzzük ezeket a hivatalos dolgokat. -vigyorgott

-Oh értem! Hát...köszi. -mosolyogtam

-Máris jobban tetszik! -nevetett fel, majd magamra hagyott...

Ideje nekiállni a pakolásnak, berendezkedésnek.

De előtte, inkább szétnéznék.

Körbe jártam a szobámat, a fürdővel és úgy mindennel együtt, majd megkellett, hogy állapításam, ez egy igen rendezett, szép, és tiszta kollégium. Legalábbis ez a része tuti. Lehet, hogy az ők szobájukra inkább nem lennék kíváncsi...

Na jó...ez eléggé hülye gondolat volt. Ki ne lenne kíváncsi a szobájukra!?

*Egy óra múlva*

Viszonylag eléggé hamar sikerült kipakolnom a cuccaimat, majd amikor végeztem, eltárgyaltam magamban, hogy szép munkát végeztem.

Eléggé sikerült lányosra cicomáznom, mégsem a lila, rózsaszín holmijaim tetszettek a legjobban, hanem az ablak alatt fekvő, kis heverő szerűség. Az biztos, hogy esténként mindig ott fogok gondolkodni, vagy ha rossz a napom, onnan nézem a fénylő csillagokat a kék égen, ahonnan majd nyugovóra térhetek az ágyamba.

Amint ezen elmélkedtem magamban, kopogásra lettem figyelmes.

-Igen?

-Bemehetek Sophie? -hallottam meg Hobi hangját

-Persze!

Benyitott, és azon nyomban elkerekedtek a szemei.

-Wow...meglátszik, hogy használatlan a szoba, és hogy...lány vagy. -nevetett fel, majd én is követtem- Egyébként még nem érkeztek meg a többiek, van kedved körbe nézni?

-Igen! -csillantak fel a szemeim

-Király, akkor kezdjük a szobáinkkal. -villantott egy tipikus J-Hope mosolyt, ami engem is mosolygásra késztetett

Kimentünk a szobámból, és a mellettem lévőbe nyitott be, ahova be is lépett.

-Ez Suga és Jin hyung szobája. Hát igen...ők elég rendezettek. -húzta a száját

-Miért!? A ti nem? -ráncoltam a homlokom

-Khm...majd meglátod. -kuncogott

Kezdjek félni!?

A következő szobába nyitottunk, mely NamJoon-é, és Jungkook-é volt.

-Egyébként ha Kook nem nyit rögtön, ne ijedj meg. Eléggé félénk tud lenni lányok körében.

-Oh...oké. -motyogtam

Valahogy Hobival szemben nem vagyok zavarban.

Nem tudom miért van ez. A többiek ha hozzám szólnak, vagy csupán rámnéznek, attól is kiráz a hideg, vagy éppen a talpamig vörösödök el.

Végül, az utolsó ajtó előtt álltunk, de nem mentünk be.

-Készen állsz? -nevetett

-Ennyire nem lehet durva...-nyitottam be én, szememet forgatva, ám amikor szemem elé tárult a látvány elállt a szavam

J-Hope röhögve futott el mellettem és bevágódott, gondolom a saját ágyára.

-Te jó ég...ég és föld a három szoba. Vagyis a tietek a másik kettőtől.

-Én figyelmeztettelek! -vigyorgott- Az ott Jimin ágya amúgy a másik meg Taehyung-é. -mutogatott, én pedig figyeltem, és bólogattam- De szerintem ennyi elég is volt. Nem akarom hogy sokkos állapotba kerülj.

-Már késő. -nevettem

-Megmutatom még a maradék részét a háznak. -csukta be az ajtót maga mögött

***

Mire végeztünk, a banda további hat tagja is megérkezett. Mi a nappaliban ültünk, és tévét néztünk ketten, de ez hamar meg is tört, mert bevágódott mellém V és Jimin.

-Szia új lakótárs. -köszöntött az előbbi, akivel történetesen egy a magasságunk.

Na jó...én lehet alacsonyabb vagyok egy picit.

-Sziasztok! -pirultam el, majd szerettem volna felállni, de nem engedtek

Végül sikerült őket meggyőznöm, habár nehezen.

Elmentem fürdeni, amivel igen hamar végeztem, majd megvacsoráztunk, és ahogy terveztem, elköszöntem mindenkitől, és a szobám ablaka alatt lévő kis heverőre ültem, térdeimet felhúzva.

Felhívtam Rinniet, és vele folytattam egy igen hosszú beszélgetést, melynek során kiderült, hogy ő is munkát kapott, de nem is akármilyet.

Mivel elég okosnak mondhatja magát, és a papírmunkákkal is kiválóan bánik felvették Szöul egyik leghíresebb cégéhez. Örültem neki, hiszen a barátnője vagyok, viszont így ennél is kevesebbet tudunk majd találkozni, összeülni.

De bele kell törődnöm.

Mikor letettük a telefont, és fordultam volna az ablak felé, kopogásra lettem figyelmes -újra-.

Nem számítottam senkire, így tudatlanul nyitottam ki az ajtót.

-Remélem nem felejtetted el amit a stúdiónál mondtam...-mosolygott

Nagyot nyeltem, és megráztam a fejem, habár nagyon is kiment a fejemből.

Megragadta a csuklómat, és elkezdett húzni maga után.

Egy ingatag lépcsőn haladtunk fel, de amikor elém tárult a főváros tája elakadt egy másodpercre a lélegzetem is.

Gyönyörű volt a kivilágított Szöul...meseszép...főleg ilyen magasságból.

-Látom tetszik!

-Nagyon. -néztem rá- Miről szeretnél velem beszélgetni Yoongi?

-Ja igen...nos...nem nagy dolog, csak úgy érzem, hogy...

-Hogy?

-Megbízhatok benned...