Mint aki legalább tizenkét órát aludt, úgy nyitottam ki szemeimet, hatalmas mosollyal arcomon.

Igen.

Boldog voltam. Nagyon is.

Hiszen ki ne lenne boldog, akkor, ha megtudná, hogy a kedvenc bandájánál dolgozhat!?

Természetesen nagy lesz a teher a vállamon, felelősséget kell majd vállalnom, de ez érdekel a legkevésbé.

Hiszen...munkába állok a BTS-nél mint sminkes, és styleist. Hülye lettem volna nem elvállalni, és talán nagyon sokáig bántam volna. Átkoztam volna magamat, még egy jó ideig az biztos, Rinnievel együtt.

Oldalra fordítva fejemet, párnámon, a telefonomért nyúltam, és megnéztem az időt.

Nyolc múlt tíz perccel...tökéletes.

Gyorsan felpattantam a pihe-puha ágyamból, és a mamuszomba dugtam lábaimat, mely kellemes melegséget adott végtagjaimnak.

Kisétáltam a konyhába, és készítettem magamnak egy instast kávét, majd beraktam a mikróba, és felmelegítettem kellően. Tányérra tettem egy bolti készítésű croissant, és leültem az egyik székre. Egy magazint lapozgatva kortyolgattam a forró italból, melynek segítségével sikerült még jobban felébrednem, majd fogyasztottam el a reggelinek szánt süteményt.

Éreztem, hogy ennyi nekem bőven elég is volt, így elmosogattam a használt eszközöket, és a fürdőbe siettem.

Letusoltam villámsebességgel, majd a sminkkészletemet előkerítve, vittem fel egy bizonyos mennyiségű sminket, a hajam végét pedig enyhén begöndörítve, leengedve hagytam.

Betrappoltam a szobámba, és a szekrényemig meg sem álltam. Kinyitottam, és azon gondolkodtam, hogy laza öltözékben induljak el, vagy pedig elegánsban.

Végül a kettő között döntöttem, hiszen ha van a ruhámban mindkettő stílusból, abból baj nem lehet.

Felhúztam magamra egy fekete nejlonharisnyát, mely kiemelte a vékonyka lábaimat, és egy kék színű felsőt, melynek ujjai, és gallérja fehér színben pompáztak. Magamra aggattam még egy mintás, szintén sötétkék szoknyát, és lábaimra felhúztam egy fehér slip on-t.

Megragadtam táskámat, és azonnal elpakoltam a személyes irataimat, valamint mobilomat, és már léptem is volna ki az ajtón, ha eszembe nem jut valami....

Hol van a BigHit!?

Meggondolatlanul cselekedve nyúltam a korábban már lerakott mobilhoz, és Jimin számát keresve böktem volna rá a "nevére", ha egy kósza gondolat meg nem akadályoz ötletemben.

Mi van ha tolakodásnak veszi?

Hiszen...ő egy idol, én meg egy hétköznapi lány.

Mit is gondolok...

De...akkor hogy jussak oda!?

-Hahhh...

Mit tehetnék...muszáj lesz felhívnom. Más választásom nincs.

Remegő ujjal nyomtam rá a számra, közben több milliószor meggondolva magam, de már nem volt visszaút.

-Igen!? -szólt bele, a maga csodás hangján

-O...oppa!? Annyeong! -csuklott el a hangom

Francba is az idegeskedésemmel.

-Kivel beszélek?

-Sophie vagyok. -mondtam félénken

-Oh...Szia! Nem engedtek ki még mindig? -hallottam hangján hogy mosolyog

-De, már itthon vagyok, csak ...azt hiszem segítség kellene.

-Tőlem!? Mondjad...-kuncogott

-Öhm...szóval. Nem tudom, hogy hogy találok oda a BigHithez...-motyogtam

-Ah...erről van szó. Hol laksz, elkalauzollak mobilon keresztül. -nevetett

Megadtam a címet, ő pedig elmagyarázta, hol, mikor, merre kell fordulnom majd ahhoz, hogy épségben odatalálhassak.

Kissé félve indultam el, hiszen valami újba fogok csöppenni, de már izgatottan vártam is. Hogy gondolataimat elterelhessem kicsit, az út folyamán elgondolkodtam, hogy vajon miértnem csak egy címet adott, hogy taxival is mehessek.

Gyorsabb lett volna, az biztos...és feltűnés mentesebb...mindenhol vannak armyk, ennek következtében pedig nem egy fotó készült már rólam, mint "Suga barátnője", csupán két utca megtétele alatt...

Végül egy tizenötperces út alatt megérkeztem az épülethez.

Nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem, az biztos. Ez sokkal jobb.

Remegő lábakkal lépkedtem fel a lépcsőn, és néztem meg, hogy hányadik emeleten találom meg az igazgató, Bang SiHyuk irodáját.

Benyitottam az ajtón, és mindkét oldalról biztonsági őrök álltak, így mozdulni sem tudtam szinte.

-Jónapot! Milyen okból érkezett?

Meghajoltam üdvözlésképpen, és csak utána válaszoltam.

-Bang Sihyukkal kell beszélnem!

-Jöjjön! -mondta mosolyogva, majd elindult, én pedig utána

A folyosón amin végighaladtunk, mindenhol csak fehérséget lehetett látni.

Nagyon szép az épület belülről.

Elkanyarodtunk balra, és egy fehér ajtóra mutatott -milyen meglepő a színe- én pedig fejemmel biccentettem, megköszönve ezzel a kedvességét, segítségét.

Amint eltávozott az őr, kopogtam hármat, és a jelzést megkapva, miszerint bent tartózkodik PD-Nim, benyitottam.

-Annyeong! -hajoltam meg mélyen

-Oh...Sophie! Üdvözöllek itt a BigHitnél, már vártam az érkezésedet! -mosolygott, és kért hogy foglaljak helyet- Látom kiengedtek a kórházból...jól érzed magad? -láttam rajta, hogy próbálja oldani a feszültségemet, ami viszonylag egész jól ment neki

-Igen, köszönöm! -mosolyogtam a lehető legszerényebben

-Örömmel hallom. És...milyen volt belépni egy ilyen helyre?

-Megtisztelő...-nevettem fel, halkan

Próbáltam mindent halkan, és úgy csinálni, hogy az ne legyen feltűnő. Ideges voltam.

-Hallottam Jimin-ah -tól, hogy megadta neked a telefonszámát. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék, hogy senkinek nem adhatod ki! -mondta komoly hangnemben, de mégis ott volt benne a kedvesség

Én csak helyeslően bólogattam. Meg sem fordult volna ilyen a fejemben...

-Viszont...most szeretnék a leglényegesebb dologra térni...-húzta fel az egyik szemöldökét mosolya közben- Gondolom, meghoztad a döntésedet.

Bólintottam.

-Szeretném hallani is.

-Szeretném az állást, és elvállalom! -jelentettem ki, egy mosolyt küldve az igazgató felé

Ő is így tett, majd felálltunk mindketten, és kezet ráztunk.

-Nos...akkor gratulálok a BigHit Entertainmentnél szerzett állásodhoz! -meghajoltunk

-Köszönöm szépen, és magát a lehetőséget is! Megtiszteltetésnek érzem!

-Öröm hallani! Most pedig szeretném ha körbe vezethetnélek. El fog tartani egy ideig. -húzta a száját

-Rendben!

És elindultunk a körbe vezető túrára...

*Két óra múlva*

Úgy érzem, menten összeesek.

A lábaim fájnak a sok sétától, a derekam is kezd beállni annyi ember előtt hajoltam meg.

Lehet tévedek, pontosan nem tudom, de szerintem olyan hetven termet jártunk be, és körülbelül háromszor ennyi emberrel találkoztunk, akiknek be is lettem mutatva.

Ezekben a személyekben benne volt persze a két menedzser, és a leendő munkatársaim is. Nagyon kedves emberek dolgoznak itt. Tetszeni fog.!

-Sophie! Most pedig ideje megismerni még valakiket!

Kérdőn néztem rá, hogy vajon kiket nem ismerek még, majd leesett.

-A rémült tekintetedből ítélve, tudod, hogy kikhez fogunk beköszönni.

Bólogattam, és próbáltam legyőzni a felgyülemlett feszültségemet.

-Nem bántanak, mind nagyon kedvesek, gondolom ezt te is tudod! És hozzájuk kell szoknod...velük fogsz dolgozni. -paskolta meg a fejemet, majd egy ajtó előtt megálltunk, és amikor készen álltam, benyitottunk.

Egy asztal tárult szemeim elé, ami körült ült mindenki, kivéve Jimint, és J-Hopeot...

Ők éppen...rázzák a seggüket!?

Hirtelen felfigyeltem a zenére, és abban a percben világos lett mit is csinálnak éppen...

A Sistar zenéjére táncolnak, ami pedig nem más, mint a "Touch my body"....

Képernyőkön keresztül is bolondok, de hogy élőben még jobban, az is biztos.

-Srácok! Bemutatom új munkatársunkat, Sophiet! -integettem nekik, meghajoltam, és köszöntem, nem utolsó sorban

A két táncgépezet is megállt, és köszöntött, majd J-Hopeot, két perc alatt a nyakamban találtam.

Megölelt...

Megölelt egy idol...

Megölelt egy idol, aki egy BTS tag...

Megölelt egy idol, aki egy BTS tag és J-Hope!

Te jó ég...éreztem, ahogyan az arcom lángba borul...akár a "Fire"-t is énekelhetnék.

Másodperceken belül, amint felfogtam a történéseket, viszonoztam az ölelést, és el sem hittem, hogy megtudtam tenni. Ez egy kész csoda.

Amikor elengedett, arra is készen voltam, hogy bemutatkozzak én magam is.

-Hát...akkor. A nevem Sophie Smith, és Magyarországról költöztem ide Koreába. Tize...-nem tudtam befejezni

-És miért költöztél ide? -kérdezte Jin -Már ha szabad megkérdeznem

-Hát...kényes téma. Elég annyi, hogy szeretnék elfelejteni dolgokat!?

-Persze! Nem feszegetem tovább! -mosolygott

Biccentettem, jelezve, hogy hálás vagyok.

-Szóval tizenkilenc éves vagyok, és jól beszélek angolul, természetesen magyarul, és koreaiul is, anyukámnak hála.

-Angolul hogyan tanultál meg? -tette fel saját kérdését NamJoon

-Apukám brit származású, és ott is születtem. Onnan költöztünk három éves koromban Magyarországra.

-És mondanál valamit magyarul? -nézett csillogó szemekkel Jungkook

-Persze, mit szeretnél, mit mondjak? -nevettem fel

-Amit szeretnél...-csapta össze tenyereit

Elgondolkodtam, hogy mit is mondjak nekik, majd kitaláltam, hogy mi is lesz az.

Kisebb akcentussal motyogtam el a "Kedvenc bandám ti vagytok" mondatot, majd le is fordítottam nekik koreaira.

Mindannyian hangos kiabálásba kezdtek, és megköszönték a bókot, amitől kicsit zavarba is jöttem.

Időközben az igazgató lelépett, így egyedül maradtam velük.

Viszont nem sokáig, mert hamarosan vissza is ért.

-Sophie...lenne még egy megbeszélnivaló, a banda körében is. Nekik már említettem a dolgot. -vakarta a tarkóját PD-Nim

-Rendben, miről van szó?

-Az itt dolgozó emberek, mind itt élnek. Vagyis nem itt az épületben, hanem a fiúk dormja melletti hotelban. De neked nincs szoba, csak egyetlen egy...

-És ezzel mi a probléma? -nézelődtem zavartan

-Hogy nem a kollégáidnál van...hanem a BTS kollégiumában...

Amint kimondta a szavakat, mindent éreztem egyszerre, csak jót nem.

Szóval...hét fiúval kell laknom...összezárva. Akik közül az egyikért rajongom, a többitől pedig félek.

Nem hiszem el...ez csak egy átverés...egy nagyon rossz vicc.