Egyenletes csipogás.

Büdös fertőtlenítő szag.

Szúró érzés a karomban.

Neee...

Kinyitottam pilláimat, lassan, és óvatosan, pislogtam egymás után többet is, és ráeszméltem...

-Miért vagyok itt? -kérdeztem magamtól, a plafont vizslatva, erre kaptam választ, egy ismerősen csengő hangtól

Oldalra fordítottam fejemet, és megpillantottam egy szürkés hajú srácot.

Neee...

-O...oppa? -kerekedtek el szemeim

Felállt, és közelebb jött.

-Min YoonGi, de csodálkoznék, ha nem ismernél... -tátott szájjal figyeltem megjelenését

Ez egy kész átverés, vagy pedig egy nagyon valósnak ható álom. Más nem lehet. Főleg nem a valóság.

-O...oppa? -ismételtem az előbbit...most már tuti hülyének néz -S...Suga Oppa? -tettem hozzá

-Ha így jobban tetszik...-horkantott, és elmosolyodott-...Nos...muszáj érdeklődnöm, szóval...hogy érzed magad?

-Jól.

-Nem fáj semmid?

-Nem.

-Mindig egy szavas válaszokat adsz, vagy tudsz mondatokban is?

-Tudok.

Neee...Sophie ekkora hülye nem lehetsz. Nem vagyok szőke, de a természetem mégis ezt mutatja.

-Mit keresek itt? -dadogtam, fel-felpillantva rá

-Nem emlékszel?

-Én kérdeztem előbb...-haraptam be alsó ajkamat, és kissé mintha felbátorodtam volna

Ő is elkuncogta magát, majd válaszolt.

-Amikor J-Hope azt mondta Jiminnek, hogy énekeljen Neked a kávézóban, összeestél.

-Itt van Rinnie? -tettem fel a kérdést, majd elgondolkodtam, hogy ő vajon honnan is tudhatná, hogy ki az

-Ha a barátnődre célzol, igen itt van. Behívjam? -felvonta a szemöldökét

Azt a kurva...hogy lehet valaki ennyire rohadt szexi?

Bólintottam, ő pedig kidugta fejét az ajtón, majd intett, és visszalépett Rinnel együtt.

-Te hülye idióta. Mit műveltél magaddal? Eltudod képzelni mennyire aggódtam? -ölelte át nyakamat

-Kösz. Én is szeretlek...

-Árad belőletek a barátság, és a szeretet...-nevetett Suga

Ránéztünk, és mi is elnevettük magunkat. Fura...élőben, sokkal kedvesebb, mint képernyőn keresztül.

-Azt hiszem lenne aki majd beszélni szeretne veled...öhm...

-Sophie...-fejeztem be egy halovány mosoly társaságában

Biccentett, és újra kiment, de legközelebb két emberrel tért vissza.

-Sophie Smith? -kérdezte mosolyogva, egy középkorú ember, akit most ismertem meg...

Neee...

-B...Bang PD-Nim?

Kuncogott, és bólintott.

Miért vagyok ennyi hírességgel körülvéve?

-Nos...gondolom már tudod, hogy mi történt. Viszont...aprócska probléma merült fel, ami talán nem is olyan aprócska, mint gondolod.

Kérdőn néztem az ügynökség vezetőjére, és ekkor megjelent Ő...

Park Jimin...

Nem mondom, az ájulás környékezett meg újra, de próbáltam nem tátott szájjal bámulni, és inkább nem is akartam tudomást venni róla, ami elég nehézkes volt...hiszen ő a kedvenc énekesem...

-Mi a baj? -pillantgattam hol a két bandatagra, hol az menedzserre, vagy éppen PD-Nimre...

-Mivel nem egy fan ült még rajtatok kívül a kávézóban, eléggé sokan láttak benneteket. Látták hogy aláírást osztogatnak a srácok, de mindenki azt gondolja, hogy a barátnődnek kérted, te pedig ismered a Bangtant már régről. -láttam, ahogyan Rinnienek egyre csak szélesedik a mosolya...miért? Ez megijeszt

-És ebben mi a rossz? Lehet a rosszullét miatt nem értem, de most ezt tényleg nem vágom...

-Voltak fanok, akik elkezdték boncolgatni ezt a témát, és ők arra jutottak, hogy Suga barátnője vagy...

Neee...

Ez csak egy vicc...

-Elnézést, de azt hiszem nem hallottam jól...Oppa barátnője?

-Igen...

-De ott sem volt a kávézóban...

-Az lehet, viszont bettoppant arra a helyre, mikor összeestél, és V átadott neki, elhadarva a történetet.

Sóhajtottam egy hatalmasat, és kínos csend telepedett a szobára.

-Akkor...most mi lesz? -néztem fel félénken a "főnökre"

-Úgymond kiderítettük, hogy te szépészeti szakra jártál iskolába. Szóval feltenném a kérdést, amire a válaszodnak igen kellene hogy legyen. -húzta a száját - Munkába kellene állnod, mint a Bangtan Sonyeondan sminkese, és styleistja. Egyébként is most akartunk felfogadni egy új szakembert... Vállalod?

Lefagytam, elakadt a szavam, a gyomrom görcsbe rándult, és hányingerem lett.

Méghogy én a BigHit alkalmazottja, azon belül is a BTS személyzete...

Ez csak egy átverés. Most kellene előugrania valakinek, hogy igen Sophie, ezt jól benézted, átvertünk.

De semmi.

-Miért van erre szükség? -kezdtek könnyesedni a szemeim...igen...kiborultam

-Nem fognak egy hamar leszállni a Yoongi témáról...és szerintem te sem akarsz a főcímlapokon szerepelni...

Megráztam a fejemet, és próbáltam nem kiadni magamból a feszültséget, sírás útján.

-Kérhetek egy kis időt? -pislogtam nagyokat a takarómat bámulva

-Természetesen...viszont szeretnénk, ha legkésőbb holnap reggel megjelennél az ügynökség előtt a válasszal.

Bólintottam, és kiment mindenki a kórteremből, egy személyt leszámítva...

Jimin!?

Mi a fene...

Közelebb lépett az ágyamhoz, és próbálta keresni a tekintetemet, de nem találta.

-Khm...-köszörülte meg a torkát -...sajnálom...a srácok mindig is ilyenek. Legfőképpen velem.

Csak hallgattam szavait, és próbáltam feldolgozni, hogy egy világhírű idol, aki nem utolsó sorban a kedvenc bandám, legkedvencebb tagja, mellettem van, teljes életnagyságában, és nekem magyarázkodik.

Mégis mibe csöppentem bele?

Nyeltem egy nagyot, és elkezdtem összeszedni kusza gondolataimat.

-S...semmi baj. Igyekszem...igyekszem döntést hozni minél előbb...sajnálom a kellemetlenséget. -emeltem rá lassan a tekintetemet, a szemébe nézve

Ő elmosolyodott, és megpaskolva a fejemet, fordult sarkon, ezzel kilépve a látókörömből...

Te jó ég...

Annyira hihetetlen ez az egész. Felfoghatatlan, mégis valós. De a döntés mégis annyira nehéz. Hiszen eddig mindig csak arról álmodtam, hogy lehessek a közelükben, akár néhány percre vagy másodpercre, most pedig napokat, heteket,hónapokat, akár éveket tölthetnék el a társaságukban, mégis olyan...furcsa. Egyik pillanatról a másikra változna meg az életem.

Csak bambultam magam elé, amikor eszembe jutottak Bang SiHyuk szavai...

-Természetesen...viszont szeretnénk, ha legkésőbb holnap reggel megjelennél az ügynökség előtt a válasszal.

És mi van ha addig ki sem engednek a kórházból?

Rinnek írtam egy gyors üzenetet, hogy jöjjön vissza, majd amint látta benyitott az ajtón.

-Mi az? Rosszul érzed magad? Hívjam az orvost? -kérdezgetett ijedten

-Jól vagyok, nyugodj meg! Csak...mi van ha holnapig nem engednek ki? Hogy jelenjek meg a válasszal?

-Oh...basszus. Ez igaz. Várj... Szólok Jiminnek, ő még itt van.

Megfordult, és kinyitotta az ajtót, melyen kiment, de nyitva is hagyta azt, így amikor szólt a fiúnak, tisztán láthattam, ahogyan megfordul a széken ülő pozícióban, és kissé elnyílt ajkakkal, halvány mosollyal az arcán kérdez vissza Rintől.

Rendben...lehet csak egy fellángolás ez az egész, és most a hirtelen jött látvány miatt határoztam el ennyire magamat, de jelen esetben igent mondanék az "ajánlatra". Persze megfogom gondolni még ezt többször is.

Hahh...de nehéz lesz a döntés.

-Mondjad...-mosolygott lágyan Jimin barátnőmre

-Add már meg neki a számodat, mert nem lehet tudni, hogy mikor engedik ki, holnap pedig hallania kell PD-Nimnek a választ.

Bólintott a fiú, és belépett a termembe.

Egy kérdés: Rin hogy a fenébe tud ennyire lazán beszélni, még egy idollal is? Ez most halál komoly...én itt dadogok mint egy hülye, zavarban vagyok, idegeskedek, ő meg csak hozzávágja a dolgokat.

-Ideadod a telefonodat? Akkor beleírnám a számomat...-vakarta meg a tarkóját

Vicces...Rinnie társaságában simán beszélget, az enyémben pedig mintha...zavarban lenne!?

AISH...Sophie...

Túlreagálom...miért is lenne ő zavarban, egy civil ember társaságában? Hülyeség...

-P...persze, máris...-adtam volna át kezébe a mobilomat, de ekkor leborítottam a kis polcról mellőlem

Idegesen hajoltam le felvenni a készüléket, de ő megelőzött, fejünk pedig néhány centire volt a másikétól. Éreztem a légvételét, a halk szuszogását, illatát, mely lágyan bizsergette orromat. Egyszerűen csodás volt...

Mintha részeg lettem volna tőle, úgy hatott elmémre.

Viszont amint felemeltük volna fejünket, azok egymásnak ütköztek, és hangosan koppantak, mire nyögtem egyet, és a kezemet, rögtön a fájó részhez emeltem.

-Ne haragudj! -mondtam gyorsan, kissé meghajolva előtte

-Semmi baj, te se haragudj, véletlen volt. -biccentett fejével ő is

Felvette a telefont, és elkezdte belepötyögni a számát, majd mikor végzett a hátteremet mutatva nyújtotta vissza a mobilt.

-Hízelgő, hogy én vagyok a háttérképed...-mosolygott

Elvörösödtem egy kicsit, majd halkan kuncogva emeltem rá tekintetemet, fejemet rázva.

-Akkor, ha nincs rám szükségetek, mennék, mielőtt még az őrült fanlányok megtudják, hogy itt vagyok. -nevetett fel keserűen

Jó szar lehet nekik...

-Rendben! És köszönök mindent...-bólintottam, ő pedig egy halovány mosoly kíséretében távozott el

-Hahh....-néztem Rinre...-Annyira....Ahw. Már nem bírok betelni a látványával...-áradoztam

-Hm...és még gondolkodsz, hogy elfogadd-e az ajánlatot...ez egy kész főnyeremény...

-De ez nem ilyen egyszerű...Képes vagyok rá, hogy megfelelő sminkeket készítsek, és jól végezzem a munkám?

-Nálad jobb kozmetikust nem is ismerek...fogadd el.

-De...nem tudom. Idegenkedek tőle, nagyon. Talán félek is... Nehéz a döntés...

Társalgásunkat egy kedves nővérke hangja zavarta meg, aki épp akkor lépett be hozzánk, mikor Rin szóra nyitotta volna a száját.

-Sophie Smith? -mosolygott

Bólintottam, ő pedig tudatta velem a jó hírt, hogy a vizsgálatok jók lettek, így hazamehetek.

Gyorsan felkeltem, felöltöztem, majd összeszedve a cuccaimat, beledobáltam mindent a táskámba, és elindultunk.

Mielőtt az utcára értünk volna, Rinnie a kezembe nyomott egy napszemüveget, és egy fekete színű maszkot.

-Ez minek?

-Hogy ne ismerjenek fel...-mondta érzelemmentesen

-Mikre nem gondolsz...-nevettem

-Én nem is...J-Hope adta őket a kávézóban, mielőtt a kórházhoz jöttem volna.

Megtorpantam, és újra lefagytam, de barátnőm vonszolt magával, mielőtt újra kérdőzködhetnék.

Egy idol szemüvege, és maszkja van nálam...pontosabban rajtam....

Aigoooo....

Felvettem őket, és utunk azonnal egy taxihoz vezetett, aki elvitt engem a lakásomhoz.

Megköszöntem ChaeRinnek mindent, és fizetve az utazásomat, elindultam fel a lakásomba.

Szerencsére nem találkoztam most Wooshinnel, így hamar meg is érkeztem a lifttel, majd benyitva otthonomba, ledobáltam a cuccaimat, és a nappaliba vetődtem.

Elővettem a telefonomat, és a névjegyzéket megpillantva, azonnal rákattintottam, és megkerestem az újonnan szerzett számot.

Mikor megláttam, képtelen voltam nem elmosolyodni.

"A fiú, aki miatt kórházba kerültél"...

-Aigooo, de aranyos....-sóhajtottam egy hatalmasat, majd a mellkasomra tettem a telefont, és a plafont kezdtem el nézni, rúgkapálva a lábaimmal

Igent kell mondanom, mégsem megy.

Elkezdtem sorolni az érveket, miszerint az "igen" mellett döntök, és miszerint a "nem" mellett.

A végén csodálkozva figyeltem, hogy alig találtam olyan dolgot, ami miatt nem fogadnám el az ajánlatot.

Összegyűrve a papírt, messzire hajítottam, és eldőlve a kanapén, lehunytam a szememet, és meghoztam a döntést...

Elkell, hogy fogadjam...ez az ők érdekük is, sőt...leginkább az övék.

El sem hiszem, hogy nem sokára a BigHit alkalmazottja leszek...