Könnyes szemeim miatt nem láttam tökéletesen megmentőmet, kinek a karjaiban heverek. A homályból tökéletes arcéleket, vonásokat vettem ki, és aggódó szemeket, elnyíló ajkakat. Ismerős volt, és mindaddig fel sem ismertem, míg puha ujjaival le nem törölte a könnyeimet, én pedig a szememből ki nem simítottam azt a néhány szál csapzott hajszálat.

Jimin...?

-Jól vagy? -kérdezte lágy hangon

Bólintottam...képtelen voltam hangot kiadni. Ledermedtem, megfagytam, nem reagáltam. Leblokkolva markolásztam még mindig karját, amellyel tartott.

Lassan felhúzott normál álló pozícióba, és egyik kezével átkarolta a derekamat.

Ijedten néztem szemébe, és látszódott tekintetemben a kérdés: Mit akarsz tőlem, Park Jimin?

Lehajtotta fejét, lassan, mégis vadul marta meg száját, amit aztán elengedett, másik kezével hajába túrt, majd egy hirtelen mozdulattal rántott közelebb testéhez, és ajkaim után kapva csókolt meg.

Ziháltam, még jobban összezavarodtam, és elakartam magamtól tolni, így tenyereimet a mellkasára tettem, de mit sem ért ez, hiszen lehámozta azokat onnan, és tovább csinálta azt, amit elkezdett.

Ha belegondolok, még jó is volt. Hiszen mindig is erre vágytam, hogy azok a dús, puha, édeskék ajkak az enyéimet kényeztessék, varázsolják el, részegítsék meg. Most pedig megtörtént.

Félénken, ügyetlenül, és lassan viszonoztam azt, amit ő is tett, majd amikor észleltem, hogy tetszett neki a helyzet, vadabb, és gyorsabb tempóra váltottam. Nyakába karolva élveztem, hogy törődést kapok újra, Shawn után, de rettegtem. Rettenetesen féltem egy újabb kapcsolattól. Ha megint átkell élnem azt amit anno, bele pusztulok...

A lágy szellő, mely körbelengett bennünket, iszonyatosan jól esett, talán még romantikusabbá tette az eseményt.

Az agyam, hogy felfogta-e?

Hm...nem igazán.

Hiszen...csak gondoljuk át. Egy világhírű idol megmentette az életedet, visszarántott az útról, amikor végső keservedben, a végzedetbe rohantál volna. De nem engedte. Visszatartott, a suhanó autók közül.

Talán életem végéig hálás leszek neki ezért.

Viszont fogalmam nincs mire vélhetném a csókot...

Mivel érdemeltem ki?

-Jih...Jiminh...-próbáltam elszakadni tőle, ám ez elég nehezemre esett

-Én akarok a végzeted lenni...

-Miről beszélsz?

-Szeretlek, Sophie...

-Én is téged, ....

-Jimin! Nagyon szeretlek! -oldalamra fordultam, és kinyitottam szemeimet

Ekkor koppant...

-Neeeeeee.......álmodtam...AISH. Nem kellett volna megint képet nézegetnem...-ültem fel ágyamban, majd a mamuszomat megkeresve, kicsoszogtam a fürdőszobába

Megálltam a tükör előtt, és ujjaimat végighúztam ajkaimon...

Jó is lenne, ha valós lenne...

Hajamba túrtam, majd mivel beleakadt a kezem, kifésültem, és laza copfba kötöttem. Megmostam az arcomat hideg vízzel, fogat mostam, végül pedig egy halvány kis sminket vittem fel bőröm felületére, hogy ne nézzek ki úgy mint egy mosott rongy.

Visszasétáltam a hálóba, vettem fel egy szürkés színű cicanadrágot, fehér pólóval, és barnás színű kiskardigánnal, a szél ellen, mely állandóan jelen van Koreában.

Közben meggondoltam magamat, így hajamat kiengedtem, és újra fésültem.

Ma döntésképtelen vagyok érzem...

Egy fekete hátizsákba beledobáltam a pénztárcámat, és a mobilomat, némi szájfényt, és egy hajgumit...mert sosem lehet tudni.

Ránéztem az órára, és rájöttem, ideje indulnom a parkba.

Ez alkalommal inkább a lépcsőt választottam, nem pedig a liftet, így lassan sétáltam lefelé, míg gondolkodtam.

Kimentem a bejárati ajtón, és fogtam egy taxit. Az elfuvarozott a Thapkol Parkhoz, és ott leültem egy padra, mert barátnőmet sehol sem találtam...

És még én ne késsek...

A telefonomat éppen csak hogy elkezdtem nyomkodni, levágódott valaki mellém.

-Sokat vártál? -kérdezte lihegve...gondolom sietett

-Most érkeztem...-mondtam félvállról

-Akkor menjünk. -húzott fel a padról, én pedig lomhán kezdtem el követni

Körülbelül öt perc séta után megállt, és felém fordult.

-Megérkeztünk... -nyitott be az ajtón, és belépett

Leültünk az egyik asztalhoz, és kis időn belül előlépett egy kis termetű lány. Gondolom pincérként dolgozott itt.

-Sziasztok! Mit hozhatok?

-Szia! Nekem egy mignon lesz, és egy cappuccino. -adta le a rendelését Rin

-Szia! Nekem is egy cappuccino és mellé rizssütit kérnék. -mosolyogtam kedvesen

-Rendben! Máris hozom! Addig is jó szórakozást!

Aprót biccentettünk, és Rinnie közölte velem, hogy otthon elfelejtett elmenni mosdóba, így erre most fog sor kerülni, addig várakozzak a helyünkön.

Így is tettem. Lábamat feltettem az előttem lévő kis székre, felhúztam térdemet, és rákönyököltem, fejemet támasztva.

Oldalra néztem a tőlünk körülbelül négy-öt méterre lévő asztalhoz, és láttam, ahogy két, nálam fiatalabb lány őrülten visítozik, persze csak maguk között, ujjaikkal pedig hevesen mutogatnak valahova. Én nem láthattam az embereket, akiket oly' nagy örömmel vizslattak, mert egy kis kerítésnek mondható fal állt a másik oldal takarásában.

Érdekelt nagyon, hogy mit látnak, és aminek ennyire nagyon örülnek, így kicsit kijjebb húzódtam.

De nem is kellett sokáig kíváncsiskodnom, mert megpillantottam amint három srác leül a velem átlósan elhelyezkedő, sarki asztalhoz.

Hm...tökre hasonlítanak Jiminhez, J-Hopehoz, és Taehyunghoz.

Pontosan nem tudtam megmondani, mert maszk volt rajtuk.

Épp a mosdó felől jöttek, gondolom arra pillantok, amikor Rin hatalmas sebességgel vágódott le az asztalunkhoz.

-Sophie!

-Ne! Várj! Nézd már azokat a fiúkat...hasonlítanak a B....

-MERT ŐK A BTS TAGJAI! -suttogta, de szinte látszódott, hogy majd felforr az idegtől

Leblokkoltam, mint Jimin csókjánál az álmomban, és meredtem magam elé, körülbelül két másodpercig, majd felnéztem barátnőmre.

-Jó vicc...ne ültess fel. -szűkítettem össze szemeimet

-Soph...hallottam őket mikor kijöttek a mosdóból. -mondta higgadtabban- Jimin mondta, hogy "TaeTae"...ő meg szólt J-Hopenak. Nem vagyok hülye...hány Taehyung, J-Hope, és ChimChim van Szöulban? Jó az utóbbiból lehet sokan, de érted.

-Várj...megpróbálom felfogni. -szorítottam össze szememet, és fogaimat- Nem megy....oda kell mennem!

-Ne! Sophie. Azt fogják hinni, hogy nyomulsz.

-Nézz már rá a másik két kis...példányra, itt a másik asztalnál. Ott vihognak mint egy hülye.

-Jó de...ne támadd le őket.

Bólintottam, és bár rettegtem felálltam. Mindenki rámnézett, az egész kávézó, köztük ŐK is, és összedugták a fejüket.

Jesszus...

Visszaültem,és Rin kérdő tekintettel meredt rám.

-Nem megy...félek.

-Ne már! Nézz rájuk. Csalódottak. Azt hitték oda mész.

Rájuk pillantottam, és láttam hogy, mintha tényleg csalódottság tükröződne szemükben.

Hülyeség...napi háromezer army rohan oda hozzájuk, és majd pont miattam lesznek elszontyolodva.

-Sophie! Most felveszed a seggedet a székről, és odatolod eléjük! Megértettél? -ráncolta homlokát Rin

Bólintottam és felálltam újra, bár rettegtem.

Még jó hogy nyüzsgött az egész épület a beszélgetésektől, és a rádióból hallatszó zenétől.

Megtettem egy apró lépést, majd még egyet, még egyet és még egyet, míg oda nem értem, és zavartan, de belekezdtem mondandómba.

-Annie! -integettem vigyorogva, mint egy hülye

-Oh...Annie! -húzta le a maszkját Jimin

Mindenki köszöntött, de V mély hangjától kirázott hideg, és megijedtem.

Nagyon másak élőben, mint képernyőn keresztül.

-Kérhetnék egy aláírást? -egyre kínosabban éreztem magamat, a pillantásoktól

-Persze, miért nem ezzel kezdted? -nevetett fel J-Hope, és elővett a zsebéből egy kis noteszt, amiből kitépett három lapot, és aláírta, majd körbeadta a tollat a többieknek, és egyesével adták át az autogramot.

-Köszönöm szépen! Esetleg a barátnőm is kaphatna...

-Már írjuk is! -mosolygott V

Jimin pedig csak bámult rám, és mosolygott. Miért?

Eléggé frusztráló ha egy idol vizslat folyamatosan...

Amikor megszólalhattam volna, felcsendült egy BTS szám a rádióból, mégpedig a Save me...a kedvencem.

-Ohh...Jimin-ah*...énekelj egy kicsit a rajongónknak! -szapulta J-Hope

Akaratlanul is elpirultam, és éreztem, ahogyan egyre jobban zavarba esek, és nem érzem túl jól magam.

A következő pillanatból csak annyit észleltem, hogy V fölém tornyosulva próbál felkanalazni a padlóról, J-Hope, Rinnel beszélget, Jimin pedig...idegesen beszél a telefonján.

Mi történt?

Amint ezen járt az agyam, újra elhomályosult minden előttem...elájultam...azt hiszem.

__________________________________________________________________________________

*Jimin-ah = az "-ah" megnevezést, akkor használják ha tegeződnek egymással az emberek.