-Na és? Van valakid? -kérdezte barátnőm, miközben egy pohár üdítőt toltam elé

-Rin...komoly!? Életünkben először találkozunk, és ez az első kérdésed? -forgattam meg a szememet, és felnevettünk

-Hát most na. Érdekel...-vigyorgott

Felálltunk, és a nappaliba mentünk, ahol elterültünk a bőrkanapén. Felkapcsoltam a tévét, hogy legyen egy kis háttérzaj, és ismét beszélgetésbe bonyolódtunk.

Végül kilyukadtunk a randi témához is.

-De figyelj...menj el. Majd max holnap is találkozunk! Miattam ne hagyd ki!

-Most érkeztél...veled akarom tölteni a napot. -húzta a száját

-És mit szólnál ahhoz, ha hazakísérnélek, és kisminkelnélek, meg felöltöztetnélek? Úgyis értek hozzá, ez a munkám.

-Miért nem ezzel kezdted? -kuncogott

Miután megbeszéltük véglegesen, hogy igenis elmegy arra a randira, visszaírt a srácnak, és már indultunk is hozzá.

Amint leértünk a földszintre, és kimentünk az épületből, fogtunk egy taxit -jobban mondva fogott ő- és elfuvaroztattuk magunkat.

Meglepődtem, amikor láttam, hogy nem lakótömbhöz érkeztünk, hanem egy kedves, aranyos kis kertes házhoz...emlékeztet a magyarországi otthonomra.

Kiszálltunk a sárgára festett járműből, és amint sikerült kinyitnia a kaput, bementünk.

A lakás belülről csodaszép volt. Leginkább a lila, rózsaszín, és fehér színek imponáltak. Igazi csajos lakás.

De ami még "lányosabbá" tette: Egy tündéri kiskutya.

Édesen pislogott rám sötét szemeivel, melyeket kiemelt hófehér bundája.

Leguggoltam hozzá, míg Rinnie elment a mosdóba, és a kis drága az ölembe fészkelte magát. Törökülésben foglaltam helyet, a falnak dőlve, a kutya pedig a térdemre tette fejét, aprókat szusszantva.

-Hjaj...látom összebarátkoztatok. -guggolt le a gazdi is állatkájához, és megsimogatta a fejét

-Igen. Nagyon aranyos... mi a neve? -mosolyogtam

-Jjanggu...

-Jjanggu? Mint Jiné?

-Igen...tudod, hogy odáig vagyok érte. Imádom...-sóhajtott egyet, és a kutyát arrébb hessegetve, felhúzott, és a kanapéra huppantunk, egy kis BTS hallgatás közben.

-Na de...ha már itt tartunk. Beszéljünk a srácokról is...-csillantak fel a szemeim- ...Milyen volt a koncert?

-Ah...ne is mondd. Isteni! Annyira mások élőben, mint képernyőn.

-Jimin milyen?

-Egy izzadós kis pöcs... -nevetett

-Naa...komolyan kérdeztem...tudod hogy nekem esélyem sincs látni őket.

-Jóóóó...ISZONYAT SZEXI! -ült fel, és elkezdett visítani- De Jinnél nem jobb...

-Aigoooo...muszáj elmennem egy koncertre...

-Addig mutassak képeket?

-Még szép.

-Okés.

-Nos...itt Yoongi kereste a szüleit, és amikor meglátta őket, leborult a színpadra, és elkezdett sírni. Szó szerint, mindenki, ők is, és az armyk is ordítottak...

-Itt a "Fire"-t táncolták, de valami nagyon brutálisát képzelj el. Annyira durva hangulat volt...másnap bedugult a fülem is, olyan visítás volt.

-Ezt pedig én mixeltem össze. Kérlek ne akadj ki nagyon Jimine....-megszakítottam

-Azt a jó büdös kurva életbe! Hogy lehet valaki ennyire eszméletlenül ellenálhatatlan teremtés? Mi az az állvonal, mi az a fejtartás...És miért csukta le félig a szemeit? Na jó...vidd innen, mielőtt őrült fangirl módjára beletaposom a padlóba a mobilodat.

-Nyugi! Elviszlek egy koncertre! Elmegyünk, amint lesz Szöulban, csak nyugodj le!

-Komolyan? -dülledtek ki szemeim

-Figyelj...te megajándékoztál azzal, hogy kijöttél ide...jobban mondva kiköltöztél, és itt vagy nekem. Ez a legkevesebb, hogy elviszlek egyszer. -mosolygott, én pedig eleresztettem néhány könnycseppet, és a nyakába borultam

-Köszönöm...-szipogtam

-Ne köszönd! -karolta át a hátamat, és összekócolta hajamat- Na menjünk, készíts fel a randimra.

-Menjünk! -töröltem meg arcomat

-Nah...megfürödtem, itt vannak a sminkek -dobott le egy óriási táskát- a ruhát pedig tegnap kiválasztottuk, de majd a sminkhez igazítjuk még. Rád bízom magamat.

-Hajadat is megcsináljam?

-Értesz ahhoz is?

-Baba...szépészet szakon minden ilyet megtanítanak.

-Akkor tied a pálya. -vigyorgott

Kezdésnek vittem fel a bőrére, egy nagyon csekély mennyiségű alapozót, majd azonnal rátértem a szemeire.

A szemét halvány, rózsaszín szemhéjpúderrel színeztem, miután kihúztam egy fekete szemhéjtussal az íriszeit. Enyhe szempillaspirállal göndörítettem pilláit, ami nagyon jól állt neki. Szemöldökét is kihúztam barnásra, míg ajkait, egy szintén rózsaszín szájfénnyel jutalmaztam.

-Tessék! Itt a tükör. -adtam kezébe a törékeny tárgyat

Amint megfogta, és belenézett, megdöbbenten bámulta magát. Kissé csücsörített, aztán elmosolyodott.

-Nagyon tetszik! Borzasztó ügyes vagy! Köszönöm! te vagy a legjobb! -nyomott arcomra egy cuppanós puszit

-Én köszönöm, hogy kisminkelhettelek. Gyönyörű vagy Rinnie! Na de! A hajadat had vasaljam még ki! -tapsoltam, és visszafordítottam a széket, háttal nekem

Körülbelül tíz percen belül teljesen készen volt...legalábbis félig.

-No...gyere. Már csak a ruhád van, és készen leszel!

-Ez az! -csillantak fel szemei a "ruha" szó hallatán.

A szekrényét amint kinyitotta, tátva maradt a szám.

Mennyi...gönc...omo...

-Jesszus...ez ijesztő....

-Ugyan...ez még nem is az összes. -nevetett

-Akkor lássunk neki!

*Egy órával később*

-Ez lesz!

-Na azért...már azt hittem nem akarsz nekem hinni! -forgattam meg szemeimet...

Ez már nagyon szokásommá vált...

Felvette magára a térd fölöttig érő, krémszínű, csipkés ujjú ruhát, melynek a mell alatti részét egy kis szalag díszítette.

Egy szó volt rá...csodás.

-Wow...egyszerűen gyönyörű vagy.

-Köszönöm! -bújt bele a magassarkújába, majd velem szemben megállt- Akkor biztosan jó lesz így?

-Higyj nekem, bízz bennem! -mosolyogtam, és megöleltem

-Oké! Köszönök mindent!

-Igazán nincs mit! Viszont én megyek is. Sok sikert, ne legyél ideges, és holnap élménybeszámolót! -kacsintottam, és távoztam lakásából, miután Jjanggutól is elbúcsúztam

Egy taxival gyorsan hazautaztam, és a kódot beírva az ajtónál, bementem, majd vártam a liftre. Pont Wooshin szállt ki belőle, elegánsan, szinte tökéletes külsővel.

-Szia!

-Szia Sophie! -üdvözölt hatalmas mosollyal

-Hova ilyenkor?

-Randim lesz...

-Ohh értem. Én is most jöttem a barátnőmtől, akit megleptem ma. Ő is randizni készül, és én segítettem a készülődésében.

-Ez fura. Hogy hívják a lányt? -vakarta meg a tarkóját Woo

-Rin...ChaeRin. -mosolyogtam a név hallatán

-Kang Chae Rin? -dülledtek ki szemei

-Igen...miért? -ijedtem meg

-Vele fogok most találkozni. -nevetett fel

-Ne mondd...viccelsz? -kuncogtam én is

-Komolyan mondom. -nézett órájára- Viszont most mennem kell! Majd holnap beszélünk.

-Oké! És jól bánj vele. Nagyon érzékeny! Valamint majd beszámolót kérek! -vigyorogtam

-Mindenképp! -mondta, és kifutott az ajtón

Mosolyogva szálltam be a liftbe, és mentem fel lakásom emeletére. Amikor beléptem, azonnal ledobtam fáradt testemet a kanapéra, és a tévét felkapcsolva kezdtem el kifelé bámulni a fejemből.

Egy ismerős dallamra kaptam fel a szememet: BTS - Save me...

-Aish...ez most elrontotta a jó kedvemet...-dünnyögtem a párnámba- Jimin miért teszed ezt velem?