*Sophie szemszögéből*

Hogy tudom-e mi történt...megint...újra?

Nem. Fogalmam nincs, de már nem is érdekel.

Úgy néz ki, hogy a sors szeret velem, velünk játszadozni, és ezentúl, az én elgondolásom szerint, lesznek még ilyen CSODÁS, ismétlem, csodás pillanataink, szeretett ultimate biasommal, Jiminnel.

Hanyagul vágtam magam hanyatt az ágyamban, és próbálva minden zavaró tényezőt kitaszítani elmémből aludtam el.

Reggel, egy újabb V és Suga veszekedésre ébredtem.

Csak megráztam a fejemet, nagy nyöszörgések közepette, és kikászálódva a hívogató takaró alól, mentem be a fürdőszobámba, ahol valami vállalható külsőt próbáltam magamra ölteni.

Hamar felöltöztem, és nyitottam ki szobám ajtaját

-Jó reggelt, fiúk! -ásítottam, kezemet szám elé emelve

- Viszont! -vigyorog V, és idétlenül integetni kezd...aranyos

-Bár az lenne...-morgott Yoongi

-Baj van? -kérdeztem félénken

-Nem. -fordult sarkon a fiú, és beviharzott a szobájába

Értetlenül bámultan Tae-ra, aki csak legyintett erre, majd ma vele kezdtünk reggeli készítésbe.

Épp hogy csak végeztünk -ugyanis maga a takarítás több idő volt, mint a főzés-, ki is viharzott mindenki a birodalmából.

Az egész kis csapat helyet foglalt, és falatozni kezdett, hogy időben elkészülhessen az indulásra.

-Nam...lesz ma esélyem beszélni PD-Nimmel? -kérdeztem, mert a munka amit rám sózott...hogy szépen fejezzem ki magam, baromi sok

-A mai koncerthelyszín Osaka, úgyhogy nem, nem hiszem hogy jönne. -húzta a száját- De mindjárt rákérdezek!

-Fejezd be a reggelit, és majd csak utána! -utasítottam, és visszaült a székére

Elégedett vigyor telepedett ajkamra, majd mikor oldalra néztem, egy bámuló Jimint pillantottam meg.

Ennek meg mi baja van már megint...

Frusztrál...

Rövid időn belül mindenki befejezte a reggelizést, így NamJoon, ahogy ígérte felhívta nekem az igazgatót.

-Értem! Rendben átadom Neki, köszönjük! -hallgattam a beszélgetést

Lerakta a mobilt, a zsebébe csúsztatta, és egy mosolyt küldött felém.

-Figyelj! A tegnapi azért volt, hogy megnézze mennyit tudsz. Elégedett veled, hosszútávra tervezi az alkalmazásodat. Ma már lesz segítséged! -ütögette meg a vállam, mire hálásan néztem szemeibe

-Köszönöm!

-Szívesen! Most viszont! Öltözz, és irány a busz...aztán a reptér.

Tényleg...te repültél már? -kérdezte

Majdnem elnevettem magam, de válaszolni már nem tudtam

-Hyung...szerinted mégis hogy a fenébe jött ide Magyarországról? Átúszta a tengert? -magyarázott Kook

Ezt már nem bírtam tovább, hangosan kacagtam rajtuk, amit nem igazán értettek, de rájuk hagytam.

Elmentem öltözni, majd mikor már mindenki készen volt, elindultunk a buszhoz, majd a reptérre érve felszálltunk a gépre, ami -szerencsére- nem késett.

Mivel a bandatagok heten vannak, így egyikőjük mellett üres maradt a hely. Jin, Nam mellett talált helyet, Jimin és Kook szintén egymásra találtak, valamint Hopi és Tae is lehuppantak.

Yoongi ült hátul, egyedül, de nem sokáig, ugyanis mellé fáradtam.

Észre sem vett, csak meredt kifelé az ablakon, fülesével a fülében, és atomhangosan hallgatott valamit.

Ott volt az a reggeli is...nem a veszekedés V-vel, hanem hogy elviharzott. Inkább más menjen, mint hogy ő...ennyit már bőven tudok róla.

Valami nincs rendben...nem tudom mi bánthatja.

Óvatosan megpöcköltem a vállát, és hirtelen rámkapta tekintetét.

-Mondd...-mondta érzelemmentes arckifejezéssel

-Mi a baj?

-Semmi...

-Ne játszd ezt! Nem tetszik!

-De tényleg nincsen semmi...-próbált magára erőltetni egy mosolyt, de szemei csillogni, majd könnyesedni kezdtek

S...Suga sír!?

Jó, azt gondoltam, hogy ő is tud, hiszen nem egy érzéketlen valami, de azt tudom, hogy apróságok miatt nem akad ki ennyire.

Megsimogattam a vállát, ő pedig rámemelte tekintetét.

-D...dobott JiHee...-törölgette meg arcát

-Hogy mi!? Mégis mikor?

-Mikor Jimin átment hozzád este, én a saját szobámba siettem, és a telefonommal kezdtem el ügyködni. Twittereztem, olvasgattam az armyk üzeneteit, mikor felhívott. Gyorsan kimentem, fel a tetőre, és beszélgettünk. Nem is volt semmi, kérdezett a napomról, de a végén valamiért azt mondta, hogy nem szeretné folytatni. Én értetlenkedtem egy sort, majd egy amolyan hisztérikus rohamot elkapva kezdett sipítozni, és konkrétan kimondta, hogy nem érdeklem már. -itt nagyot nyelt- Pedig én őszintén szerettem, tiszta szívemből.

-Tudom! De...ha nem becsült meg, így járt. Ne te bánkódj rajta! Semmi baj nem lesz! Így legalább titkolóznod sem kell majd! -próbáltam vidítani, de valljuk be, nem sokra mentem vele

Bólintott párat, majd rákérdezett a beszélgetésemre Jiminnel. Gondolom terelni akarta a szót magáról, és az érzéseiről.

-Deja vu...

-Nem mondod, hogy megint majdnem...

-De...vagyis...annyira talán nem voltunk közel hozzá.

-Hülyék vagytok...

-Már miért is...?

-Semmi semmi...majd rájöttök.

Én csak durcásan hátradőltem, és zenét kezdtem hallgatni. Az út további része, csöndben telt.

A helyszínre érkezve sem volt semmi különös. A srácok átöltöztek, próbáltak, én addig előkészítettem a sminkeket. Segítségemre volt újonnan sült kolleganőm, Hana. Nagyon jól kijöttünk egymással, sokat nevettünk, beszélgettünk.

-És hogy, hogy nem láttalak még a hotelban? -tette fel váratlan kérdését, a nálam három évvel idősebb lány

-Ez egy érdekes történet...

-Hallgatlak. -csillantak fel szemei

-A srácokkal lakom, mert nálatok már nem volt hely.

-Az....ta.

-Ugye-ugye. -nevettem fel

-És milyen? Nem furcsa? -kérdezgetett tovább

-Nem...vagyis de, de már kezdem szokni.

Ekkor bevágódott az összes tag az öltözőbe, a mosdóban arcot mostak, megtörölköztek, és mindkettőnk elé leült egy-egy bandatag, és elkezdtünk a munkálatokat a már így is tökéletes arcukon.

Nem vittük túlzásba, elég kevés vakolat került rájuk, aminek ők is örültek.

Hana bevállalta az öltöztetést, én pedig a takarítást, majd amint végeztem, segítettem neki.

A srácokat rövidesen a színfalak mögé küldtük, hiszen idő volt, és lassacskán mi is a színpadhoz vándoroltunk, a koncert kezdetére.

***

A műsor után ismét izzadtan, kifulladtan loholtak be az öltözőbe. Azonnal elkezdtük leszedni a sminkeket, hiszen azért a sok mozgástól, és csordogáló víztől eléggé elkenődött, valakinek esetleg odaszáradt bőrére.

Mikor már hatójukkal végeztünk, és csak egy személy volt hátra, Hana elment a másik helyiségbe, leszedni az izzadt göncöket a fiúkról.

És természetesen nekem ki maradt?

Vajon ki!?

Csak nem Park Jimin!?....

Szótlanul, illetődötten kezdtem neki a sminkjének lemosásához, amit csukott szemekkel tűrt, és ő is néma volt.

Áttértem az ajkaira, amiket szintén letisztítottam. Megérezve a hideg folyadékot, kinyitotta íriszeit, és arcomat vizslatta, de próbáltam nem észre venni. Ez okozta a vesztemet tegnap is...

Mivel a szék mellett álltam, nem értem el rendesen az arcának a másik oldalát, ezért gondolva egyet, lábai előtt akartam átcsúszni, csak egy valamire nem figyeltem.

Ki voltak nyújtva, gondolom pihentette őket a sok tánc után, de nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy felbukjak, és szó szerint az ölébe essek.

Tenyereimmel mellkasán támaszkodtam, lábaink teljesen összegabalyodtak, és ijedt pillantásokat küldtem "áldozatom" felé.

Jimin halkan felkuncogott, tekintetét a plafonra emelte, sóhajtott, majd visszafordulva hozzám, kezét az arcomra téve közel hajolt, és ajkaival bezárta azt a kis űrt, amit még nem töltött ki semmi kettőnk között.

Igazából...fogalmam nem volt, hogy miért, nem álltam fel azonnal, amikor ráborultam.

Mintha vártam volna rá...számítottam rá.

Hiszen...ki nem örülne annak, ha a kedvence megcsókolná!?

Arra lettem figyelmes, hogy halk cuppanás kíséretében válik el tőlem, majd homlokát az enyémnek döntve szuszogtunk.

Miért nem viszonoztam!??

-Jimin...ez...ennek nem szabadna megtörténnie.

Megforgatta szemeit, és kezeimet elvéve mellkasomról, az ölébe húzott, majd újra megcsókolt, de immáron sokkal szenvedélyesebben is.

Az érzés felbecsülhetetlen volt. Úgy bánt velem, mint a legnagyobb kinccsel a világon.

Azt hiszem beigazolódott, hogy most már nem csak plátói a szerelem, amit éreztem iránta. De hogy ezt hogyan mondhatnám el neki?

Gőzöm nincs...

Talán sosem fogja megtudni.

Egy új, és különös érzés kerített hirtelen hatalmába, amikor kérezkedni kezdett.

Leejtettem neki államat, és a nyakába karolva faltuk egymás ajkait.

Na jó, ez lehet túlzás, de jobb szó nem volt rá.

Hosszas percek után szakadtunk csak el egymástól, homlokunkat ismét összedöntve a másikéval.

Mesébe illett a pillanat.

Azt hiszem, értem mire célzott Yoongi a gépen..."majd rájöttök"...ch.

-Sajnálom...-húzódott el, és a lábai behúzásával jelezte, hogy fel szeretne állni

Zavartan pattantam fel, majd hajamba túrva mászkáltam fel-alá a szobában.

Jimin csak megköszörülte a torkát, és távozott.

Mégis mi volt ez?

*Eközben Jungkook, és V*

-Hogy ez két mekkora idióta, Hyung...-mondta Kook nevetve V-nek, Jimin és Sophie kis jelenetét bámulva

-Nekem mondod!? -kuncogott az idősebb is- A hotelban összezárjuk őket ..valahogy.

-Tetszik a gondolkodásmódod...

És eszelősen bólogatva kezdték el kidolgozni a kis tervüket.

__________________________________________________

Hanat betettem a szereplőkhöz!:)

Valamint csak annyit, hogy mivel beköszöntött a "várva várt" iskolaidőszak, minél hamarabb szeretném lezárni a történetet!:((

Persze nem kapkodom el, de ritkábban is lesz rész, meg már nem is sok van hátra.

(Olyan 5 részt saccolok még...:3 )