*Jimin szemszögéből*

Az igazat megvallva, fogalmam nincs mit is műveltem. Önkívületi állapotba kerültem, és nem tudtam mit csinálok.

Hogy az eszem nem hajtott, az nagyon biztos.

Öltözés közben próbáltam kikapcsolni, nem a történtekre koncentrálni, de valljuk be, borzasztó nehezen ment. Nem ment, nem arra gondolni...hogyan is mehetett volna!?

Hiszen épp pár perccel ezelőtt akartam megcsókolni egy alkalmazottat.

AISH...

Egy hülye vagyok. De mégis miért tetszett ennyire ez a helyzet?

Miért akartam tovább vinni a folyamatot!?

Magam sem tudom.

Hogy fogok így a szemébe nézni? És miért érzek hozzá különös kötődést!? Mikor már rég tisztáztam magammal a dolgot, miszerint nem eshetek belé.

De hát...a kötődés nem egyenlő a szerelemmel...messze sem egyenlő.

Magamra kapkodtam minden olyan ruhát, ami a hazajutáshoz szükséges, és rohantam is a kisbuszhoz, ami elvitt minket vacsorázni, majd szeretett dormunkba.

Azonnal lestoppoltam a fürdőt, és lemostam magamról az aznapi koszt, izzadtságot. A koncerthelyszíni zuhanyzás nem győzött meg.

Magamra csaptam a törölközőmet, és berontottam, a J-Hoppal, és V-vel közös szobámba, majd az ágyamra vetettem fáradt testemet, arcomat a párnámba fúrva.

-Mi van Jimin? -hallottam meg Hobi hyungot

-Semmi...

-Nem szoktál ilyen lenni.

-Hol van Kook meg Tae?

-Jungkooknál.

-Kössz.

Ezzel felálltam, és kimentem, az említett fiú szobájába sietve, remélve, hogy nem lesz ott NamJoon hyung.

Benyitottam, kopogás nélkül, és legnagyobb örömömre, a két fiú, a két ágyon, egymással szemben ültek, és beszélgettek, nevetgéltek.

-Nocsak...Jiminnie hyuuuung...-vidult fel még jobban Kook

-Egy barom vagyok. -csúsztam le a csukott ajtó mentén

-Ezt eddig is tudtuk Jimin-ah...-szemtelenkedett V

-Segítsetek! -elcsuklott a hangom, és úgy kérleltem őket...gáz volt

-Itt tényleg baj van...nem jegyezte meg a tegeződést.

-Mit csináltál? -kapartak fel a padlóról, közben Kook tette fel kérdését

Felültem az egyik ágyra, fejemet a falnak támasztottam, térdeimet is felhúztam, majd hezitálni kezdtem.

Nem tudtam eldönteni, hogy elakarom-e mondani nekik, vagy nem. De ha már itt vagyok...

-Majdnem csókolóztam...

-Mégis kivel? -háborodtak fel, és mintha kicsit hátrébb is ugrottak volna

Egy kérdő tekintettel illettem őket.

Mégis mi a...!?

-J-Hope hyunggal? -kérdezte remegő hangon Kook

-Mi!? Dehogy...nem vagyok meleg. Sophieval....-ahogy kimondtam, betapasztottam tenyereimmel számat, és vártam a reakciójukat

-És mi az hogy majdnem? Miért nem történt meg? -V a combomra ütött, mire én vinnyogni kezdtem

-Mentem Hobi hyunghoz segítségért...-felálltam, és már mentem is

-Na de várjál már...mi az hogy lelépsz?

Intettem egyet, és mentem vissza a szobámba.

***

-Szóóóval...mondhatni leteperted a csajt, és nem léptél. -furcsa grimaszba fordult Hoseok arca, és mintha elgondolkodott volna, a nem létező szakállát kezdte simogatni

-Miért kellett volna?

-Mit érzel iránta!?

-Nem tudom...

-Szereted? Ha igen mondd el neki, ha nem, ne csinálj ilyet!

-Hopi honnan tudjam hogy mit érzek!? Össz-vissz ismerem max. 4-5 napja...

-Hyung...

-HYUNG! ....

-Mindjárt jobb. -vigyorodott el- De amúgy figyelj. Valamit muszáj, hogy érezz.

-Kötődök hozzá...

-Beszélj vele! -mondta halkan, alig hallhatóan

Egy nagyot sóhajtottam, majd bólintottam, és megindultam.

Mégis mit mondhatnék!?

"Sophie, nem direkt volt, nem tudtam mit csinálok."

"Egy hülye vagyok, és többször is előfordult már ilyen..."

" Tetszel és muszáj voltam közeledni feléd."

Najó...az utóbbit nem mondhatom, hiszen nem tet...

Igazából...tetszik, de...ezt sosem tudnám bevallani senkinek sem.

Az ajtó előtt megállva kopogtam, és vártam.

Mikor meghallottam, hogy bemehetek, lassan lenyomtam a kilincset, és belibbentem.

Yoongi hyung is épp akkor ment, gondolom aludni. Vajon mit csinált itt!?

Kezdjek féltékeny lenni? De mégis minek!? Aish...hülye vagy Jimin.

-Beszélhetnénk? Vagy inkább, majd hol...

-Beszéljünk. -nézett rám, nagy szemekkel

Az ideg eluralkodott rajtam, miközben leültem az ágy szélére

-Ami azt illeti...-kerestem a szavakat-...fogalmam nincs, hogy mi üthetett belém. Mintha nem is én irányítottam volna a testemet.

-Megértem.

-Nem fog előfordulni többet.

Ő csak haloványan bólintott.

Most lehet beképzelem, de teljesen olyan, mintha szomorú lenne az utóbbi mondatom miatt.

-Haragszol? -vakartam meg a tarkómat...eszméletlenül kínos volt a helyzet

-Nincs okom rá. -mosolygott kedvesen, aztán letörlődött a kis gesztusa arcáról- Csak összezavarodtam-motyogta

-Sajnálom.

-Nem tettél semmit...

-Nem mi!? -mosolyodtam el féloldalasan, amin ő is elkezdett kuncogni, és hozzám vágott egy párnát

-Nem haragszom, szóval nyugodj meg.

-Oké. Akkor...mehet minden úgy, mintha mi sem történt volna?

-Mehet! -vigyorgott, és megölelt

Viszonoztam, és melegség járta át testemet. Jól esett valakit magamhoz szorítani.

Lassan váltunk el egymástól, de borzasztó de javu érzésem támadt.

Irtó közel voltunk egymáshoz, ajkaink is csak pár centire voltak a másikétól. Egy nagyot nyeltem, miközben lenéztem, és megláttam remegő száját.

Hirtelen húzódtam el, és tápászkodtam fel az ágyról.

-A...akkor én...én most...szerintem...azt hiszem ideje mennem.

-I..igen, rendben, m...menj csak. Jó éjt! -nyelt egy nagyot ő is

-Viszont!

Ezzel fogtam magam, berohantam a szobámba, és az ágyamra vetődtem.

-Na mi volt Jimin? -suttogta Hopi

-DEJA VU...