*Sophie szemszögéből*

Amikor este Suga, úgymond beavatott a legnagyobb titkába, elmondhatatlan érzés ölelt körül. Nem lehet szavakba önteni.

És akkor azt sem tudtam igazán meghatározni, hogy jó-e, vagy rossz.

Nehéz volt.

Szörnyű volt felfogni.

Olyan mesébe illő, mindez.

Hiszen. Néhány napja, még a legjobb barátnőmnek sírtam el a bánatomat, hogy mennyire is szeretnék a BTS-szel találkozni.

Erre.

Egy laza, hétköznapi napnak indult az a bizonyos reggel.

És mi lett a vége!?

Felfordult, megbojdult minden. Fenekestül felfordult az egész életem.

Mit is mondhatnék erre?

A szó legnemesebb értelmében megfordult velem a világ.

Egy olyan állást kaptam, amilyenre még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.

A Bangtan Boysnál dolgozhatok, és lakhatok. Ez pedig mindennél jobb dolognak bizonyul.

Aztán...még most lehet így gondolom. De mi van ha pár hét, esetleg hónap múlva megunom a sok utazgatást, és magát az állást.

-Aish...

Elhesegettem ezeket a gondolataimat. Hiszen hogy is lehetne megunni egy ilyen munkát? Ha más miatt így is történne, a banda biztosan megváltoztatná a véleményemet a jó felé.

Nem lesz semmi baj! Magabiztosnak, és pozitívnak kell lenni.

Nem szabad bebeszélni magunknak a rosszat, mert magunkhoz vonzzuk ezáltal. Csak a jelennek fogok élni, és semmi másnak.

Boldog leszek!

Ágyamban ülve, takarómat magamon birizgálva gondolkodtam, elmélkedtem magamban.

Az idő már olyan hajnali kettő fele járhat, én mégsem tudok álomba merülni.

És ennek két nyomós oka volt:

Az egyik, hogy még mindig nem szoktam meg az időeltolódást, a másik, hogy bennem voltak az emlékek, és az adrenalin is dolgozott bennem, mely fenntartott, és nem hagyott aludni.

Végül úgy döntöttem, fejemet a párnámra hajtom, és ennek eredményeképpen sikerült mély álomba szenderülnöm.

*Reggel*

Hogy mi az, amire reggel ébrednem kellett?

V, és szeretett Yoongi "barátom" veszekedése.

Furcsa ezt mondani, két-három napos ismeretség után.

Lassan felültem ágyamban, és megdörzsöltem szemeimet.

Az órára pillantottam, és meglepve konstatáltam, hogy hét óra van.

És Suga fent van ilyenkor!? Mi történhetett?

Már indultam volna el az ajtó felé, ha eszembe nem jut, hogy így nem mehetek ki.

Mit gondolnának rólam...

Gyorsan bementem a saját fürdőszobámba, és megmostam arcomat, fogaimat is megsíkáltam, hajamat pedig laza copfba kötöttem. Egy vékonyka tusvonalat húztam vízvonalamon, hogy mégis legyen valami kis smink is rajtam, de előtte, vittem fel bőröm felületére az alapozómból.

Végül felkaptam magamra egy rövidnadrágot, és egy bő, mégis divatos pólót, és készen álltam a hálómból való kijutásra.

A konyhában -ami szinte egybe volt a nappalival- még mindig civakodott a két bolond, így odamentem és üdvözöltem őket.

-Jó reggelt fiúk!

-Oh, felébresztettünk.? -biggyesztette le ajkait TaeTae

-Nem, dehogy. -füllentettem

-Bocsi csak ez egy idióta... -morgott Yoongi

-Nem tehetek róla, hogy szar alvó vagy...-vágott vissza a fiatalabb

-Elárulnátok, hogy mi a bajotok? -pillantgattam zavartan, hol az egyikre, hol a másikra

-Véletlenül belerúgtam a bárszékbe, és elvileg túl hangosan sodródott arrébb...-mutogatott a kisebb

-Ja, én meg felébredtem rá...-motyogta az idősebb

-Gyerekesek vagytok...-kuncogtam, majd arrébb hesegetve őket, Yoongi társaságában nekiálltam valami reggelit gyártani a többieknek, és persze magunknak.

-Amúgy ma lesz ilyen próbamunka szerűség, számodra.

Ránéztem a szürke hajúra, és elmosolyodtam.

-Menni fog! Azt hiszem. -haraptam be alsó ajkam, mire ő felnevetett

-Ügyes leszel! Rajtunk fogsz dolgozni, szóval nem lesz baj!

-Reméljük!

Rövidesen elkészültünk a reggelivel, ami nem más volt, mint kimchee. Én annyira nem voltam oda érte, de mivel anya Magyarországon rengeteget csinált, eltanultam tőle a fortélyait.

Megterítettünk az asztalon, majd a meleg ételt is a falap közepére helyeztük.

-Egyébként nem fura, hogy reggelire kimcheet eszünk?

-Mi rendszeresen teszünk így, szóval nekünk nem lesz baj. -mosolygott Yoongi

Mikor elkészültünk mindennel, és elpakoltunk, leültünk a kanapéra, várva a többi bandatag ébredésére.

-Beszéltél tegnap este JiHee-vel? -suttogtam, szétnézve

-Igen. Elmondtam neki, hogy te is tudsz a kapcsolatunkról.

-És hogy fogadta?

-Jobban, mint vártam....-fújtatott

-Összevesztetek?

-Csak egy kicsit.

-Ki fogtok bé...

Beszélgetésünket az egyik ajtó kattanása zavarta meg, melyen Jin lépett ki.

-Jó reggelt! -üdvözölt bennünket rekedtes hangon, mi pedig viszonoztuk a köszöntést- De jó illat van...-fogott hasára

-Jah...Sophie csinált kaját.

-Komolyan? -tágultak ki a legidősebb szemei

-Igen, de ez csak természetes. És amúgy is volt segítségem. -mutattam a mellettem fekvőre

-Tiszteletem, hogy be tudtad fogni! -nyújtott kezet SeokJin, és elfogadtam a kézfogást, melyre mindketten felnevettünk

Jin után sorozatra jelentek meg a srácok.

Először V, aki már egy sort veszekedett is, de visszaaludt.

Őt követte Jungkook, NamJoon, Hoseok és Jimin.

Az előbb említett fiút, amint megláttam, elvörösödtem a lábujjam hegyéig.

Egyetlen alsónadrágban lépett ki, egyáltalán nem is zavartatta magát, hogy én is itt vagyok.

A gyomrom is görcsbe rándult, amint jobban végigmértem, majd elkaptam róla tekintetem, amikor megláttam, hogy ő is engem néz.

Mi ütött belé!?

Arca vörös színekben pompázott, és nem egyhamar múlt el a kis elszíneződés.

Ez...ez még zavarba ejtőbb volt így.

Amint megreggeliztünk, mindenki ráncba szedte magát. Én is átváltottam egy szaggatott térdű farmerra, és egy féloldalas aljú, fekete blúzra. Egy magassarkúba bújtattam lábaimat, de alig bírt a cipő pár centis sarokkal.

Elégedetten léptem ki az ajtón, hátizsákomba pakolva néhány fontosabb eszközt.

Mikor mindenki teljes készültségben volt, kimentünk a kis buszhoz, mely elszállított minket az ügynökséghez. A recepción megkaptuk, a helyszínt, ahol ma koncertezni fognak a fiúk, és szinte azonnal mentünk is.

A hatalmas stadionhoz érve, a hátsó bejáratnál parkoltunk le, hiszen a fanok, már reggel tízkor megrohamozták a helyszínt, az este nyolckor kezdődő koncertre.

Gyorsan kiszálltunk a járműből, és bementünk az épületbe.

Egy staffos hölgy fogadott minket, aki rögton vezetett mindannyiónkat be az öltözőbe...ami...hatalmas volt.

Az egyik bőrkanapén, már Bang SiHyuk is ott várt minket, aki fel is pattant, amint megérkeztünk.

Nam kiállt a csapat elé, és együtt üdvözölték főnöküket.

-Ha-na, dul, set! Annyeong Bangtan Sonyeondan!*

-Sziasztok srácok, és Sophie! -nevem hallatán meghajoltam- Ugye mind tudjátok, ma itt Szöulban fogtok fellépni! Srácok, ti menjetek átöltözni, és próbálni. -el is mentek, egy maghajlás kíséretében- Neked pedig Sophie, az lesz a munkád, hogy az asztalon lévő sminkeket összekészítsd, ugyanis a mai nap csakis a tied, és ha jól teljesítesz, minden fellépés előtti készülődésnél te leszel a felelős a sminkért, és outfitért. -mondta komolyan, én pedig csak bólogattam- És abban a szekrényben vannak a ruhák. Azokat mindig az esemény előtt egy nappal a helyszínre szállítjuk, hogy épségben megérkezzenek. -mutogatott, a szürke színű tárgyra

-Rendben!

-Most pedig! Munkára fel! -tapsolt kettőt, majd kiviharzott

Igazából még emésztgetem a szavait. Mi az, hogy minden fellépés előtti szervezkedés az enyém lesz?

Nincsenek erre más emberei is?

-Hahh...-sóhajtottam, és elkezdtem pakolászni az asztalon

Amint azzal végeztem, a szekrényben kezdtem kutakodni, hogy mindenkinek mesés külsőt varázsolhassak majd.

Egyenként választottam mindenkinek ruhadarabokat, és mikor megvoltak, egy öntapadós papír segítségével, mindegyik fölé, a kanapé támlájára ráragasztottam a nevet, hogy kié is az a bizonyos outfit. Csak remélni tudom, hogy nagyjából a méreteket eltaláltam.

Épp mikor mindennel végeztem, megérkeztek a srácok is. Mindenki lezuhanyzott villámsebességgel, és egyenként kezdtem szólítani őket.

-Akkor szerintem J-Hope...veled kezdeném.

Ő bólintott, és beleült a sminkesszékbe.

Elkezdtem a munkámat, majd amikor már elég jól elhaladtam, és azt hittem minden jó lesz, eszembe jutott valami...

-Srácok...a hajatokkal mi lesz?

-PD-nim hyung azt mondta értesz ahhoz is...-válaszolt Jimin

- Hogy mi van? -akadtam ki- Fodrászként nem tanultam...

- Ez esetben majd a főnökkel beszélj. Most viszont segítened kell a hajunkon is. -vonta meg a vállát a maknae line legidősebb tagja

Csak megcsóváltam a fejemet, szusszantottam egyet, és eltárgyaltam magamban, hogy a mai naptól, hivatott fodrász is leszek.

Még valami esetleg?

***

Miután lerendeztem a srácokat, siettek is fel a színfalak mögé, ugyanis olyannyira elhúzódott az idő, hogy pár percen belül megkell, hogy jelenjenek.

Időközben felvettem magamra egy fekete pulcsit, mert rettenetesen lehűlt az idő.

Odasétáltam, a többi staffos taghoz, a színpad mellé, és vártam, hogy megjelenjenek, mely egy körülbelül tíz perces késéssel sikerült.

Természetesen a Young Forever volt a nyitó dal, amit követett a Fire, és a Save me.

A kedvencem...talán élőben még szebb volt.

És fura, hogy nem armyként tombolhatok a többi fan között, az első BTS koncertemen, hanem mint egy staff tag.

Fura, de jó érzés...