-Már az elején megfogott a személyiséged, amikor felajánlottad a segítségedet. A szemeid, a hajad, a hangod, és a kisugárzásod, annyira elkábított.
-Bárcsak elmondhatnám mennyire tetszel nekem, vagy megtudhatnám te mit érzel irántam.

Majd megpillantotta az asztalomon pihenő "titkos naplóm" amit persze hogy nem raktam el! Felkelt az ágyról majd átült a székre, és olvasgatni kezdte. Sajnos én nem kelhettem fel mert nem szerettem volna lebukni.:

"Kedves naplóm! Ma is volt egy átlagos sulis nap. Azaz mégsem mivel ma megismerhettem egy srácot aki nagy valószínűséggel a gyermekeim apja lesz. A szemei, az izom tömeg amivel rendelkezik, és akkor a személyiségéről ne is beszéljünk. Annyira aranyos de tuti hogy soha nem lesz az enyém. Dia jól mondta: "Ha nem sietsz úgy elveszik tőled mint kisgyerektől a cukorkát!"

-Te komolyan ezt gondolod rólam?-lepődött meg
(Nem! Nem fogok megszólalni!) Csak tovább színleltem az alvást.

Boldogan kiment az ajtón, egészen ki a házból. De előtte persze mindenkinek köszönt. Majd én is felkeltem megcsináltam a házim, lementem enni majd visszajöttem és indultam újból aludni, mert hát alvásból sosem elég! Na jó előtte még neteztem egy kicsit. Majd elnyomott az álom.

Reggel kicsit késve kelltem de ez semmin nem változtatott. Összepakoltam, reggeliztem, minden ugyan úgy ment. A ruházatom a tegnapi lesz. Apa volt otthon aki egyből kérdőre vont a tegnapi után!

-Szia kincsem!
-Szia apa!
-Elmondanád ki volt az a gyerek tegnapról?-érdeklődött
-Jaaa az! Semmi! Csak egy jó barát.
-Aha..-mondta kissé "tudom hogy titkolsz valamit" módon.
-Na de én megyek is szia!-adtam neki puszit és indultam
-Várj! -Szólt apa
-Igen?
-Majdnem kiment a fejemből! Ma anyunak és nekem konferenciára kell menni szóval este előtt nem jövünk haza! Olyan 8 óra körül leszünk itt. Addig is semmi olyat nem csinálj amit később megbánhatsz!
-Okeeeee! Szia!
-Szia!

Beni állt a kapu előtt.?
-Szia!
-Szia hát te?
-Csak gondoltam megleplek valamivel..
-Ohh mit hoztál? -vigyorogtam
-Hát egy kis apróság, tudod, édeset az édesnek! Emelte elő a háta mögött lévő csokit.
-Juuujjjciii köszönöm! -ugrottam a nyakába
És azzal elindultunk a suliba(kézenfogva!!!dik úristen!!!)
Bementünk és indultunk az órákra. Ez a szokásos módon telt el. De aztán a matekóra felénél elkapott egy eléggé nagyon szar érzés. Durván hányingerem volt, és rázott a hideg. Jelentkeztem a tanárnőnek had menjek ki mert mindjárt ide hányok de rám se hederített ezért magamnak kellett intézkedni. Kifutottam a teremből egészen meg sem állva a WC-ig. De vagyok olyan szerencsés hogy a férfi WC-be mentem. Jó hogy nem volt ott senki. Bementem egy fülkébe és szó szerint kihánytam minden bennem lévő dolgot. Olyan 10 perc múlva felálltam és odamentem a tükrökhöz lemosni a számat hogy ne legyen büdös. Majd újból hánynom kellett.  Szörnyű érzés volt, de még egy jó tíz percet bent lehettem.
Soha nem voltam ilyen rosszul mint most.
Még olyan negyed órát bent voltam amikor végre kicsit jobban lettem annyira hogy megtudjak mozdulni. Visszamentem az órára mikor a tanárnő megszólított:
-Jólvan Klaudia?
-Nem annyira..
-Jólvan, menjen haza, elengedem.
-Nem, nem kell, jól vagyok! -mondtam kissé megszédülve
-Menjen haza...ez nem kérés volt!
-Rendben.-válaszoltam orrhangom
-Viszontlátásra, sziasztok!-köszöntem

Mi a szar????😱 Az előző rész 7 helyett 10 vote-ot kapott WTF??? 😀😍 Nagyon szépen köszönöm!! Királyak vagytok!! Következő rész 8 vote után!❤❤